Sporthirlap, 1924. december (15. évfolyam, 214-234. szám)

1924-12-01 / 214. szám

rr OíCtrl. 'H HetTK Ara 3000 Korona ^■,r-rrmtx» 214. satám. ______ Budapest, 1924. december 6. XIf. évfolyam. il sport minden ágával is foglalkozó újság ! szERKEsnosES Es &adóhivatal :J MEGJELENIK szerda és péntek kivételével MINDEN HOP ,sESrt,“» BUDAPEST ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ausztriában iCOO osztr. K 2000 osár. KIV DALAS ADY GYŐZŐ UTCA 3 SZ. ELŐFIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKÉNT ÖT SZÁMRA, Jugoszláviában 5 dinár 4 dinár * * Magyarországon 120,000 korona, Ausztriában 120,000 csztr. korona,Csehszlovákiában Csehszlovákiában Ebesen korona, Romániában TELEFON 6—08. /0 cseh kor., Komániában 420 lei, FranciacrrzftgliETi fO frank, Jugoszláviában 180 tiinár, 0 lei Franciaországban 1.frank, Nentetország ~ ________________ ___ Olaszországban 45 óra, Németországban 2 dollár. Amerikában 2 dollár. ^an 3 cen^ Amerikában 5 cenfc. A ac FTC m&r fotetos második Sk Sj eszi fordulóforiix A Vasasok ellen megérdemelte volna a győzelmet is, de csak egy szerencsés góllal sikerült kiegyenlítenie ---------------► • ■*---------------Az MTK-ben ismét szerepelt Braun, de sérülése kiújult. A bajnokcsapat 10 emberrel nehéz küzdelmet vívva a KAC-cal, de végül biztosan győzött — Az UTE gólzáport zúdított a BEAC-ra. — Az NSC igazolta jó formáját, legyőzte a Zuglót. — A BTC váratlan döntetlenje a III. ker. ellen 1 II. osztályban a TTC—Hasiparosok döntetlenül mérkőztek egymással, az Ékszerészek és a „33“-asok győztek FTC-Vasas 1:1 (0:1) VUOI.utl pálya, 6000 néző. Bíró : Kiss Tivadar Az FTC régen látott szép összjátékkal számtalan biztos gólhelyzetet teremtett, de sorra elhibázta, s végül is egy szerencsésen becsúszott hosszú lövésből egyenlített ki. FTC : Amsei—Rupricht, Matkovich—Fuhrmann, Sándor, Keviczky—Steiner, Steczovits, Pataki, Kohut, Héger. — Vasas: Kutrncz—Király, Rottler— Rozsos, Sípos, Tomecsko—Kelchen, Takács, Grünfeld, Szentmiklóssy, Himmer. A szezon végére úgy alakult a bajnoki táblázat, hogy az FTC—„Vasas“ mérkőzésnek kellett eldöntenie a második hely sorsát. Ezt tudva, mind a két csapat szerette volna a legjobb összeállítását síkra állítani, de ez egyiküknek sem sikerült. A Vasas még szerencsés volt, mert Takács a meccs előtt már anynyira rendben érezte a lábát, hogy vállalkozott a játékra s így csak felfmeket kellett nélkülöznie, az FTC-re azonban esőstől szakadt a baj, mert a sérült Takács II mellé Tóth és Blum is csatlakoztak a beteglistán. Tóth megdagadt bokája, Blum pedig betegsége miatt volt kénytelen lemondani. Ilyen körülmények között az FTC nem a legkedvezőbb auspiciumok között indult a küzdelembe. Annál dicséretreméltóbb, hogy a Vasasok gólja után olyan lelkes, önfeláldozó és amellett okos játékba fogtak, hogy egy percig sem volt kétséges, hogy kinkell egyenlíteniök. Az FTC a bekapott gól után feltétlenül végig jobb volt a Vasasoknál, úgy energia, mint a kombinációk célszerű felépítése tekintetében (s ez az utóbbi naiv szó, különösen Az FTC a Vasasokkal szemben i s megérdemelte volna a mutatott játék és a teremtett gólhelyzetek alapján a győzelmet. S milyen fatális vnszcenirozása a véletlennek, hogy az FTC támadósora által régen látott okos taktikával és önzetlen passzjátékkal felépített támadások sorra meghiúsultak, ellenben az utolsó percekben Keviczkynek egy — Kutrucz elöl eltakart — hosszú lövése becsúszott a kapuba. Tény azonban az, hogy ez a gól igazán megérdemelt volt s nagyon igazságtalan lett volna az eredmény, ha a „ki nem dolgozott" gól nem reparálta volna az elhibázott gólhelyzetek által teremtett helyzetet. A legörvendetesebb mindenesetre az, hogy az FTC ma végre ismét olyan játékot mutatott, amely méltó tradícióihoz s ha a most kapott alapon épít tovább, az őszi MTK Vereséghez hasonló letörés nem fog megismétlődni. Hogy azonban az FTC-re nézve a második hely ne csak azt jelentse, hogy a többieket ismét sikerült nagynehezen megelőznie, hanem az egyben az MTKK-val való rivalizálást is jelentse, ahhoz szükséges, hogy a csatársor mai gólképtelenségét megszüntesse. Mert mit ér a legszebb kombináció a gólok nélkül. A játék maga nívó és szépség tekintetében csak az első félidőben felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket élen álló elsőosztályú csapatainktól elvárunk. Ekkor a játék határozottan szép volt, sőt néha a legkényesebb igényeket is kielégítette. A mezőnyben való játék ekkor az FTC szemmel látható fölényét mutatta, az akciók határozottsága tekintetében azonban a Vasas egy árnyalattal jobbnak mutatkozott A második félidőben azután úgy változott a helyzet, hogy a mindenáron kiegyenlíteni akaró FTC és az elszántan védekező Vasas közt izgalmas küzdelem fejlődött ki, ami a technikai és taktikai finomságokat háttérbe szorította. A helyzet ekkor igen kritikus volt a Vasasra nézve, de szerencséjére, Pataki anynyira elvesztette energiáját, hogy az FTC csatársora valósággal meg volt bénítva s így a megfelelő irányítás nélkül működő belső csatárok kapkodásán minden gólratörekvés meghiúsult. A játéka az eddigiekhez viszonyítva, erősen javuló tendenciát mutatott, csak egy helyen voltű közelmúlt tradícióihoz és ez csatársorának kapu előtti gólképtelen játéka volt. Különösen az első félidőben mozgott tetszetősen az FTC, amikor Pataki kedvvel, ambícióval dirigálta a szárnyakat, amelyek a két gyors szélsővel rendelkezve és Kohut kitöréseire alapítva, veszélyes helyzetbe hozták az elszántan védett Vasas kaput. De csak a 16-os vonalig jelentettek veszélyt ezek az akciók, ott mintha elvágták volna a tudományukat, tétlenül nézték a Vasas-védelem romboló munkáját. A csatársornak legjobb és legveszélyesebb embere kétségenkívül Kohut volt, de az összekötő poszt nem iz ő igazi terrénuma. Benn a sok védőjátékos közt rendre leszerelték, de amikor a szélre csúszott ki, ellenállhatatlanul száguldott és adta be a labdát. Ezzel a játékával is bebizonyította, hogy az ő gólképességét, amely csak a szélen érvényesül, kár benn az összekötőben kockára tenni. Pataki a második félidőben kedvét vesztve, csak a hozzákerült labda továbbadására fektette a súlyt, bár itt sem volt mindig szerencséje. Steczovits ma önmagát múlta felül és áttöréseivel gyakran veszélyeztetett, sőt lövéseit is szerencse kisérte. Héger és Steiner már csak részben feleltek meg. Steiner tartózkodott minden egyéni játéktól, a hozzákerült labdát vaktában csapta magasan a középre, vagy azon túl, amelyeknek nem sok hasznát vették a belsők. Héger mint balszélső ki tudta használni gyorsaságát — ha szabad volt az útja — de a beadásnál gyakran összecserélte a két lábát. A fedezetsorban Sándor intelligens, finom játékát kell kiemelnünk, aki mellett Fuhrmann fejlődésképes játéka