Sporthirlap, 1925. február (16. évfolyam, 18-35. szám)

1925-02-01 / 18. szám

. C~/-) i­V. - / j i S­zombat—Vasárnap* «ra 2000 korona IS* szám* Budapest, 1925. február* I. XVI. évfolyam. I 1' Jl sport minden ágával 1 jdSjjr­a foglalkozó újság 9 -------------r—wmgirBrmfflrri'iriTi\ niiimiii iijnrrrmmj»mi uifiiiiMiiVímvini n -'Timim rimm ...................................... I EgyeTszímTlírj^Tjéffőr^^innepnníp utáni napokon Bmlapestt, IV. kerfilet, Dalmady OvSzö-etca 3. »r_ i hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 100.000 magyar korona. I 3000 K, egyébként 2000 K. Ausztriában ugyanannyi p. K. Távirati dm: Sporthirlap Budapest I vagy ennek megfelelő valuta. | Franciaországban I tr. Olaszországban 1 líra. Rub­rika-Telefonszám : 9­08., vasárnap délután 8—97. és 75—15. | M­EGJELENIK SZERDA ÉS PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEM NAP | bán 5 c. Németországban 20 a. pf. Jugoszláviában 4 dinár. *""—*"*"*"—""“*~*—1~~*'*~**"‘*—*" ----------------------r-— a— ina" —■ ■ —wawl——— a—......II H mi — — - n ■— na — i i.. ti n— —wnnn ainiiwwiiffl—^Baawa—wiwbm—bbmbi Hazaérkezett a válogatott csapat. Részletek a szevillai mérkőzésről. A Sporthírlap munkatársa Székesfehérvárra utazott a válogatott csapat elé, elkísérte Budapestig s személyes információi alapján számol be a csapat utazásáról és a szevillai mérkőzés eseményeiről. Közel húsznapos távollét, fárad­ságos utazás és két mérkőzés kemény küzdelme után, szombaton délben hazaérkezett a válogatott csapat. A külföldi tartózkodásról, az utazásról é­s megérkezésről részletesen beszá­molnak a Sporthírlap krónikásai, ne­künk ehelyütt nem lehet más felada­tunk, minthogy a magyar sportsajtó és a közönség nevében köszöntsük­ a magyar futball hazatért harcosait. Az olasz diadal után némi csaló­dást keltett a szevillai félsiker és az, hogy az optimista várakozás nem teljesedett be száz százalékban, azt az érzést keltve általában, hogy kár volt ezt a második mérkőzést­­meg­valósítani. Általában az a felfogás alakult ki, hogy a világraszóló milánói siker után a döntetlen eredmény fiaskót jelent. Senki sem tulajdonított nagy fontosságot a szevillai meccsnek és az eredményt szépséghibának tar­tották. A Sporthírlap volt az első, amely megírta, hogy a szevillai­ ellenfelet semmiképpen­ sem szabad, lebecsülni és ma már tudjuk, hogy a­­ magyar csapat egyik legszebb haditettei közé sorozhatjuk a 0: 0-ás eredményt. Az a körülmény, hogy az andahidiai futball ere­je részben a nagy távolság és hiányos kapcsolatok következtében általában nem ismerték, részben pedig emiatt, hogy a görögtüzes reklámok­kal dolgozó Barcelona mellett­­.S'­a­­nvillát elhanyagolták a középeurópai túracsapatok, azt a tévhitet keltette az itthoniakban, hogy a magyar csa­pat inferiorus ellenféllel szemben ért el döntetlen eredményt. " A külföldi útról hazaérkező köz­vetlen tanúk­ nyilatkozatai végre vilá­gosságot derítenek a mérkőzés homá­lyos körülményeire. Ma már mindenki előtt, tisztán áll, hogy milyen hősies küzdelmet vívott a magyar csapat a mostoha körülmé­­nyek és egy nagy futballkultúrával rendelkező ellenfél ellen és a­ legna­gyobb elismeréssel kell elkönyvelnünk a döntetlen eredményt. A magyar csapat síkénél állta meg helyét, amelyet azon­ban csak másodsorban köszönhet fel­­sőbbséges tudásának, mert a vad iramban száguldó, félelmetes testi erejű, elszánt harcmodorú spanyolok ellen egyedül a tudás nem érvényesül­hetett volna. De a magyar fiúk meg­mutatták, hogy ha a csata sorsa úgy kívánja, olyan, erőt tudnak szembe­állítani, amely mindenkor sikerek külforrása volt és marad : a magyar szívet. A magyar szív állt ellen a fé­lelmetes spanyol támadásoknak és hozta ki sértetlenül az­ erkövett­ől a diadalmas trikolórt. Szombaton korán reggel ültem vo­natra, hogy a Sporthírlap megbízásá­ból Székesfehérvárott elsőnek üdvö­zöljem a válogatott csapatot hosszú távolléte után, amely idő alatt újabb két maradandó értékes telj­esít­ménnyel írták be nevüket a magyar futball­­történelem alm­ateszeibe. Szürke, ólmos köd vonta be a látó­határt köröskörül és a sűrűn szitáló eső volt az úti­társam, amíg a régi magyar koronázó város állomásának ódon fa­­csarnokába be nem gördült vonatom. Meglepetéssel konstatáltam, hogy — bár nincsen sok idő a trieszti gyors érkezéséig —­ a jól ismert fehérvári sportemberekből senkit, sem látok. Hiába kerestem az üdvözlő tömeg lelkesedéstől kipirult arcát, hiába vártam az egyesületek vezéreit, bi­zony senkit sem sikerült felfedeznem a fehérváriak közül, akit az átutazó magyar reprezentánsok iránti hódo­lat szólított volna ki a vasútállomásra." Kihalt volt Székesfehérvár állo­mása a szó legszorosabb­ értelmében. Vájjon mi okozhatta ezt... Talán, csak nem a szevillai döntetlen ered­mény varázsolt a lelkekbe ily maga­tartást kiváltó hangulatot? ... Nem ! Az nem lehet, hisz amikor útrakelt ez a kis csapat, éppen Fehérvár lelkes sportolói tettek ki magukért tüntető lelkesedésükkel... s azt a fényes glóriát, amelyet az olaszok felett aratott grandiózus győzelmükkel von­tak fejük köré ezek a fiúk, a sokkalta nehezebb viszonyok közt spanyol föl­dön végzett teljesítményük semmivel sem homályosította el. Nagy bizo­nyára nem értesültek a válogatottak érkezéséről, mert a szombaton reggel megjelenő lapok elfeledték megemlí­teni ezt. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatokba merülve izgatottan várom A hosszú letargiából feltámadt ma­gyar tüz­es lelkesedés szerezi­ meg a milánói és a —a ma már kétségtelenül nagyon szép eredménynek számítható — szevillai­­sikert. . Kell, hogy továbbra is ott égjen ez a szent tűz fiaink lelkivilágában, mert csak ez adja meg az éltető meleget, táplálja a hitet és ad új életerőt, a jelzett vonat érkezését, amikor meg­pillantom a kijáratnál Pánczél Lajost, az »Az Ujság» munkatársát, akit az enyémhez hasonló érzés és cél vitt le Székesfehérvárra. Mégis megnyugtatott némileg talál­kozásunk, hogy az ürességtől kongó nagy állomáson ketten vagyunk, akik a válogatott csapatra várakozunk. Alig diskurálhattunk pár szót, hatalmas robajjal száguldott be a trieszti ex­pressz. A mi villámgyorsasággal für­késző szemünk a másodperc egy szá­zadrésze alatt felfedezte" a válogatot­tak Pullmann-kocsiját s még lassú mozgásban volt a vonat, amikor a lépcsőn lógtunk, hogy a leszálló uta­sokat megelőzve köztük lehessünk. A VÁC kapusát, Fischert pillantom meg elsőnek, majd Zsák Karcsi és a két Fogl lépnek ki az első fülkéből. Nagy az öröm, hogy végre egy »hazai« ismerőssel találkoznak. Egymásután özönlenek ki a fiúk a folyosóra, Kautzky, Kiéber, Nddler, Spitz, Kölnit, Jelly, Kontay, majd a kocsi egyik kö­zépső fülkéjében felfedezem a vezér­kart Fischer Mór, Mikk­óssy Lajos tíz. és Kiss Tivadar személyében. ( Amíg kezüket szorongatom és sorbó­l gratulálok a siker részeseinek, aacife ! « nagy tumultusban szinte kaotikus hangzavar keletkezik a felém repülő­­ száz és száz kérdés­ alakjában. ) — Mi újság Pesten ... Milyen a­­ hangulat.. . Örültek-e a szevillai ered­­­­ménynek ... Mikor érkezett meg PeSt-­­ re az eredmény ... stb., stb. Kérdé­­­­sek egész légiója vár egy-két másod­­­­j perc alatt feleletre. Még mielőtt időm volna egyre is válaszolni, Zsák Karcsi egy merész robinzonáddal utat tör magának a tömegben s »hogy van a feleségem ... ? beszéltél vele — ? nincs semmi baja__?­ — aggódó kérdéseire sietek megnyugtató felele­tet­ adni. Miután Karcsit megnyug­­tattam, hogy telefonon beszéltem önagyságával — a többiek ostromlá­­­­sának is lassan eleget tehettem. A nálam lévő Sporthirlap egyetlen­­ csütörtöki számát egy pillanat alatt lapokra szedték ,­ a legnagyobb­­ mohósággal láttak az olvasásához. Egyedül Blum Zoli alszik az egyik fülke sarkában, de alighogy elindul vonatunk Székesfehérvárról, ő is fel­ébred. Csak lassan ül el a zaj s míg a kérdezősködő­: egy részét Pánczél kollégám látja el feleleteivel, addig én megkezdhetem munkámat a szevillai mérkőzés részleteinek megszerzésé­vel. Elsősorban is Máriássy Lajos dr. szövetségi kapitányt veszem elő, aki eddig is oly kiváló tudósításokkal látta el­ lapunkat a milánói mérkőzés után. Máriássy dr. örömmel ragadja meg a fonalat, hogy most már élőszó­val beszélje el sok-sok érdekes mon­danivalóját a szevillai mérkőzéssel kapcsolatosan. Befut­ó». trieszti expressz Szól*.es~­le­térvárra__ Máriássy Lajos ér. szövetségi kapitány elbeszéli az utazást Szevillába s beszámol a mérkőzés­­észlelettől Barcelonától­ Sucevilláig. — Barcelonában való tartózkodásunk­hoz kiegészítésül közölhetem, hogy Gamper rendkívül kedves volt s a­­ fiuknak jelvényeket helyezett kilá­tásba visszafelé menet. A pályatréning nem volt nehéz. Epizódja volt, hogy jómagam is, Kiss Tivadar is oda­álltunk rugdalni, hátha szükség lesz reánk (? !) Kora reggel tovább indultunk és este Valenciába érkeztünk. Amint az innen küldött táviratomban már je­leztem, az ottani klub elnöke és több tagja, valamint két magyar (Török­ István, a barcelonai Török öccse és

Next