Sporthirlap, 1925. február (16. évfolyam, 18-35. szám)
1925-02-01 / 18. szám
. C~/-) iV. - / j i Szombat—Vasárnap* «ra 2000 korona IS* szám* Budapest, 1925. február* I. XVI. évfolyam. I 1' Jl sport minden ágával 1 jdSjjra foglalkozó újság 9 -------------r—wmgirBrmfflrri'iriTi\ niiimiii iijnrrrmmj»mi uifiiiiMiiVímvini n -'Timim rimm ...................................... I EgyeTszímTlírj^Tjéffőr^^innepnníp utáni napokon Bmlapestt, IV. kerfilet, Dalmady OvSzö-etca 3. »r_ i hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 100.000 magyar korona. I 3000 K, egyébként 2000 K. Ausztriában ugyanannyi p. K. Távirati dm: Sporthirlap Budapest I vagy ennek megfelelő valuta. | Franciaországban I tr. Olaszországban 1 líra. Rubrika-Telefonszám : 908., vasárnap délután 8—97. és 75—15. | MEGJELENIK SZERDA ÉS PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEM NAP | bán 5 c. Németországban 20 a. pf. Jugoszláviában 4 dinár. *""—*"*"*"—""“*~*—1~~*'*~**"‘*—*" ----------------------r-— a— ina" —■ ■ —wawl——— a—......II H mi — — - n ■— na — i i.. ti n— —wnnn ainiiwwiiffl—^Baawa—wiwbm—bbmbi Hazaérkezett a válogatott csapat. Részletek a szevillai mérkőzésről. A Sporthírlap munkatársa Székesfehérvárra utazott a válogatott csapat elé, elkísérte Budapestig s személyes információi alapján számol be a csapat utazásáról és a szevillai mérkőzés eseményeiről. Közel húsznapos távollét, fáradságos utazás és két mérkőzés kemény küzdelme után, szombaton délben hazaérkezett a válogatott csapat. A külföldi tartózkodásról, az utazásról és megérkezésről részletesen beszámolnak a Sporthírlap krónikásai, nekünk ehelyütt nem lehet más feladatunk, minthogy a magyar sportsajtó és a közönség nevében köszöntsük a magyar futball hazatért harcosait. Az olasz diadal után némi csalódást keltett a szevillai félsiker és az, hogy az optimista várakozás nem teljesedett be száz százalékban, azt az érzést keltve általában, hogy kár volt ezt a második mérkőzéstmegvalósítani. Általában az a felfogás alakult ki, hogy a világraszóló milánói siker után a döntetlen eredmény fiaskót jelent. Senki sem tulajdonított nagy fontosságot a szevillai meccsnek és az eredményt szépséghibának tartották. A Sporthírlap volt az első, amely megírta, hogy a szevillai ellenfelet semmiképpen sem szabad, lebecsülni és ma már tudjuk, hogy a magyar csapat egyik legszebb haditettei közé sorozhatjuk a 0: 0-ás eredményt. Az a körülmény, hogy az andahidiai futball ereje részben a nagy távolság és hiányos kapcsolatok következtében általában nem ismerték, részben pedig emiatt, hogy a görögtüzes reklámokkal dolgozó Barcelona mellett.S'anvillát elhanyagolták a középeurópai túracsapatok, azt a tévhitet keltette az itthoniakban, hogy a magyar csapat inferiorus ellenféllel szemben ért el döntetlen eredményt. " A külföldi útról hazaérkező közvetlen tanúk nyilatkozatai végre világosságot derítenek a mérkőzés homályos körülményeire. Ma már mindenki előtt, tisztán áll, hogy milyen hősies küzdelmet vívott a magyar csapat a mostoha körülmények és egy nagy futballkultúrával rendelkező ellenfél ellen és a legnagyobb elismeréssel kell elkönyvelnünk a döntetlen eredményt. A magyar csapat síkénél állta meg helyét, amelyet azonban csak másodsorban köszönhet felsőbbséges tudásának, mert a vad iramban száguldó, félelmetes testi erejű, elszánt harcmodorú spanyolok ellen egyedül a tudás nem érvényesülhetett volna. De a magyar fiúk megmutatták, hogy ha a csata sorsa úgy kívánja, olyan, erőt tudnak szembeállítani, amely mindenkor sikerek külforrása volt és marad : a magyar szívet. A magyar szív állt ellen a félelmetes spanyol támadásoknak és hozta ki sértetlenül az erkövettől a diadalmas trikolórt. Szombaton korán reggel ültem vonatra, hogy a Sporthírlap megbízásából Székesfehérvárott elsőnek üdvözöljem a válogatott csapatot hosszú távolléte után, amely idő alatt újabb két maradandó értékes teljesítménnyel írták be nevüket a magyar futballtörténelem almateszeibe. Szürke, ólmos köd vonta be a látóhatárt köröskörül és a sűrűn szitáló eső volt az útitársam, amíg a régi magyar koronázó város állomásának ódon facsarnokába be nem gördült vonatom. Meglepetéssel konstatáltam, hogy — bár nincsen sok idő a trieszti gyors érkezéséig — a jól ismert fehérvári sportemberekből senkit, sem látok. Hiába kerestem az üdvözlő tömeg lelkesedéstől kipirult arcát, hiába vártam az egyesületek vezéreit, bizony senkit sem sikerült felfedeznem a fehérváriak közül, akit az átutazó magyar reprezentánsok iránti hódolat szólított volna ki a vasútállomásra." Kihalt volt Székesfehérvár állomása a szó legszorosabb értelmében. Vájjon mi okozhatta ezt... Talán, csak nem a szevillai döntetlen eredmény varázsolt a lelkekbe ily magatartást kiváltó hangulatot? ... Nem ! Az nem lehet, hisz amikor útrakelt ez a kis csapat, éppen Fehérvár lelkes sportolói tettek ki magukért tüntető lelkesedésükkel... s azt a fényes glóriát, amelyet az olaszok felett aratott grandiózus győzelmükkel vontak fejük köré ezek a fiúk, a sokkalta nehezebb viszonyok közt spanyol földön végzett teljesítményük semmivel sem homályosította el. Nagy bizonyára nem értesültek a válogatottak érkezéséről, mert a szombaton reggel megjelenő lapok elfeledték megemlíteni ezt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokba merülve izgatottan várom A hosszú letargiából feltámadt magyar tüzes lelkesedés szerezi meg a milánói és a —a ma már kétségtelenül nagyon szép eredménynek számítható — szevillaisikert. . Kell, hogy továbbra is ott égjen ez a szent tűz fiaink lelkivilágában, mert csak ez adja meg az éltető meleget, táplálja a hitet és ad új életerőt, a jelzett vonat érkezését, amikor megpillantom a kijáratnál Pánczél Lajost, az »Az Ujság» munkatársát, akit az enyémhez hasonló érzés és cél vitt le Székesfehérvárra. Mégis megnyugtatott némileg találkozásunk, hogy az ürességtől kongó nagy állomáson ketten vagyunk, akik a válogatott csapatra várakozunk. Alig diskurálhattunk pár szót, hatalmas robajjal száguldott be a trieszti expressz. A mi villámgyorsasággal fürkésző szemünk a másodperc egy századrésze alatt felfedezte" a válogatottak Pullmann-kocsiját s még lassú mozgásban volt a vonat, amikor a lépcsőn lógtunk, hogy a leszálló utasokat megelőzve köztük lehessünk. A VÁC kapusát, Fischert pillantom meg elsőnek, majd Zsák Karcsi és a két Fogl lépnek ki az első fülkéből. Nagy az öröm, hogy végre egy »hazai« ismerőssel találkoznak. Egymásután özönlenek ki a fiúk a folyosóra, Kautzky, Kiéber, Nddler, Spitz, Kölnit, Jelly, Kontay, majd a kocsi egyik középső fülkéjében felfedezem a vezérkart Fischer Mór, Mikkóssy Lajos tíz. és Kiss Tivadar személyében. ( Amíg kezüket szorongatom és sorból gratulálok a siker részeseinek, aacife ! « nagy tumultusban szinte kaotikus hangzavar keletkezik a felém repülő száz és száz kérdés alakjában. ) — Mi újság Pesten ... Milyen a hangulat.. . Örültek-e a szevillai eredménynek ... Mikor érkezett meg PeSt- re az eredmény ... stb., stb. Kérdések egész légiója vár egy-két másodj perc alatt feleletre. Még mielőtt időm volna egyre is válaszolni, Zsák Karcsi egy merész robinzonáddal utat tör magának a tömegben s »hogy van a feleségem ... ? beszéltél vele — ? nincs semmi baja__? — aggódó kérdéseire sietek megnyugtató feleletet adni. Miután Karcsit megnyugtattam, hogy telefonon beszéltem önagyságával — a többiek ostromlásának is lassan eleget tehettem. A nálam lévő Sporthirlap egyetlen csütörtöki számát egy pillanat alatt lapokra szedték , a legnagyobb mohósággal láttak az olvasásához. Egyedül Blum Zoli alszik az egyik fülke sarkában, de alighogy elindul vonatunk Székesfehérvárról, ő is felébred. Csak lassan ül el a zaj s míg a kérdezősködő: egy részét Pánczél kollégám látja el feleleteivel, addig én megkezdhetem munkámat a szevillai mérkőzés részleteinek megszerzésével. Elsősorban is Máriássy Lajos dr. szövetségi kapitányt veszem elő, aki eddig is oly kiváló tudósításokkal látta el lapunkat a milánói mérkőzés után. Máriássy dr. örömmel ragadja meg a fonalat, hogy most már élőszóval beszélje el sok-sok érdekes mondanivalóját a szevillai mérkőzéssel kapcsolatosan. Befutó». trieszti expressz Szól*.es~letérvárra__ Máriássy Lajos ér. szövetségi kapitány elbeszéli az utazást Szevillába s beszámol a mérkőzésészlelettől Barcelonától Sucevilláig. — Barcelonában való tartózkodásunkhoz kiegészítésül közölhetem, hogy Gamper rendkívül kedves volt s a fiuknak jelvényeket helyezett kilátásba visszafelé menet. A pályatréning nem volt nehéz. Epizódja volt, hogy jómagam is, Kiss Tivadar is odaálltunk rugdalni, hátha szükség lesz reánk (? !) Kora reggel tovább indultunk és este Valenciába érkeztünk. Amint az innen küldött táviratomban már jeleztem, az ottani klub elnöke és több tagja, valamint két magyar (Török István, a barcelonai Török öccse és