Sporthirlap, 1925. március (16. évfolyam, 36-58. szám)

1925-03-31 / 58. szám

V 2025-MAR 31. A/itt f i C \ ' / \g fi Pályázati szelvény a oldalon. Kedd. Ára 2000 korona 58. atem._________________________Budapest, 1925. március 31. XVI. évfolyam. Előfizetési árak : Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 120.000 korona, egy hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 180.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK SZERDA ÉS PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP I' ÁJ sport minden ágával­­ ffoglalkozó újság . . Szerkesztései és kiadóki­datai: Budttpsst, IV. kerfilef, l­ al«nady Gyözö­t»4e* S. se. _ Távirati dm: Sporthírlap Budavast. Telefonszám: 9—00, vasárnap délután 8—97. és 75—35. Egyes szám ára: Hétfőn és ünnepnap után 3000 K, más napon 2000 K. Ausztria 30 és 20 gr. Jugoszl. 5 és 4 dinár. Csehszl. 2 és 1*50 ék. Franciaország 1 fr. Olaszország 1 líra. Amerika 5 cent. Németország 20 arany pfennig. A lelkesedés vasárnap a magyar futballra nézve nagyjelentőségű­­ győzelemhez segí­tette az FTC csapatát . A zöld-fehérek- Trek a Slavia ellen, kivívott diadala nem­csak azt jelenti, hogy a magyar labda­rúgósport egy igen értékes nemzetközi győzelemmel gazdagodott, hanem — ami talán ennél is örvendetesebb — jelenti a győzniakarástól fűtött régi játékstílusunknak a fölelevenedését. A magyar futballsport már abban tíz időben, amikor a technikai és taktikai tudás dolgában csapataink­­ar­ég mögötte állottak a csiszoltabb stíluso s nyugatú csapatoknak, várat. Ám diadalokat vívott ki pusztán az­­eleti állhatatla­n lendületet adó lelkese­­rtéssel. A futball őskorában a BTC csapata képviselte ezt a speciális M­agyar-stílust, amely előtt, nem egyszer kellett meghajolnia az angol iskolában nevelkedett, híres osztrák és cseh csapatok nagy tudásának. Később az FTC lépett a piros-fehérek örökébe és egykori m­agyr csapatával egymásután aratta a váratlan diada­lokat, a legveszélyesebb ellenfelekkel szemben s az FTC legyűrt »nagy» ellen­feleinek a­­ sorában a futball­­tudomány mesterei, az angol profik­­ szerepeltek. Azóta tudás dolgában mérföldes caiz­­­tákkal haladt előre a magyar futball. Kevés sportnemzete van a világnak, amely annyi kiváló kvalitású, technikai tudás és taktikai készség dolgában elsőrangú játékost termelne, mint a mi labdarúgósportunk. Felső klasszisa csa­pataink legtöbbje megüti a nemzet­közi mértéket, válogatott csapatunk pedig tudás dolgában joggal mond­­­ható világklasszisnak. S mégis meg­történhetett a tavalyihoz hasonló nagy blamázs, a klasszisokkal mögöt­tünk álló egyiptomiaktól való le­­vezetésünk és tapasztalnunk kellett :az utóbbi években nem egyszer azt is, hogy válogatott csapatunk és klub­csapataink a nemzetköz mérkőzések­ben nem játsszák ki azt a formát, amelyet összetételüknél fogva el lehetne várni az együttesektől. Többször kel­lett legelső klasszisa csapatainknál és reprezentatív együttesünknél is rezignációval látnunk, hogy elvesz­tenek olyan mérkőzéseket, amelyeket tudásuknál fogva könnyen kellene meg­nyerniük. ■ És ezekben az esetekben mindig konstatálnunk kellett, hogy a sikertelenség oka az volt, hogy a tűz, a győzniakarás, a küzdőképes­ség , a futballjáték lelke hiányzott a csapatokból. Ez a tapasztalás annál keserűbb, mert látnunk kellett nem egyszer, de különösen az olimpiászon, hogy olyan csapatok, amelyek kvalitás dolgában messze mögöttünk maradnak, dicsősé­gesen vívták meg harcukat a nemzetek nagy küzdelmében. Itt van például Svájc csapata, amely, mint legutóbb tapasztaltuk, tudás dolgában alig ér föl hozzánk s az olimpiászon mégis ki tudta harcolni a második helyet, mert a küzdelemhez volt kitartása, volt szive. Az FTC vasárnapi játéka azért volt párt­különbség nélkül mindenki előtt nagyon szimpatikus, mert benne fellobbanni láttuk azt a tüzet, amely az utóbbi időkben nagyon gyakran csak pislákolva élt csapatainkban. Min­denki érezte, hogy a zöld-fehérek nagyszerű fellángolása nemcsak ma­gának az FTC-nek, hanem talán az egész magyar Mballsportnak rene­szánszát­ jelenti, visszatérését a régi lelkesedésnek, amely a mai nagy tudás­sal párosulva nagyszerű sikereket hoz-­­ hat a magyar labdarúgásnak. , És ahogyan minden tűznek meg­van a forrása: a szikra, amely ki-­ pattanva hatalmas lángokat­­ kelt­ életre, ha fogékony talajra, talál­t , úgy az FTC csapatának tüzét is két­­ telkesen izzó szívből kipattant szikra gyújtotta föl. A csapat két­­örege­, Blum Zoltán és Tóth István, voltak a zöld-fehérek vasárnapi hatalmas lán­golásának a forrásai. Amaz a védel­met, nemez a csatársort ragadta magá­val ellenállhatatlan lelkesedésével, amelyre nem a mai fásult világban találtak reá, hanem a múltból men­­tették­ át a jelenbe. Abból az időből, amikor egy Ray Ferenc, egy Gillemot­­ Ferenc, egy Alánna Miltiades, egy­ Schlosser Imre, egy Károly Jenő magával ragadó tüze csodákra is ké­­pessé tette a magyar csapatokat. S hogy a Blum Zoltán és a Tóth István szívében a múltból ott maradt izzó parázs fogékony anyagra talált az FTC egész csapatában, ez olyan biztató jel, amelyért a­ zöld-fehéreknek a Slavia elleni győzelmét joggal tekint­hetjük fordulópontnak a magyar fut­ball történetében. Mert a jó példa nem maradhat követés nélkül. Tudjuk, hogy Blum Zoltánok és Tóth Istvá­nok más csapatainkban is akadnak. S ha egyszer mindenütt kipattan a rej­tett szikra, akkor egyszerre az égési vonalon föllángol a magyar futball régi tüze, Koch Nándor dr. Svájc elismeri a magyar futball­­elsőbbségét. — A zürichi „Sport” szerint három gólt ajándékoztak a magyaroknak. — Elragadtatással nyilatkoznak a magyar vendégszeretetről.— A budapesti csorbát Hollandia, Belgium és Spanyolország ellen akarják kiköszörülni. — A Sporthírlap svájci munkatársának tudósítása. — . Zürich, március 27. 5:0! Mint a bomba, úgy hatott, svájci sportkörökben a budapesti ve­reség híre. Senki még csak gondolni sem mert volna még a bécsi vereség után sem ilyarányú vereségre, hiszen a bécsi kritika részben főként. Pulver rovására írta a kapott két gólt. Pesten aztán új kapust állítottak a csapatba s mégis 5 : 0 az eredmény. A zürichi tSport­, Svájc vezető német sportorgánuma Budapestre küldött szerkesztője, F. Klipstein, a következőket írja a budapesti mérkőzésről: ■— Igazi pompás látványt nyújtott az a 40.000 főnyi tömeg, amely körül­vonta a küzdőteret. A lovagiasság szép jele volt a svájc­iak ovációszerű fogadtatása a pályára lépésükkor. Sajnos, a svájci csapat csalódást keltett. Nem volt jobb, mint Bécsben, ugyanazok a hibái és előnyei voltak. De az ellenfél is csak kevéssel volt jobb a bécsi együttesnél. Ezeket megálla­pítva, vereségünk mégis túl erős volt Valóban, Svájc nemcsak, hogy leg­rosszabb, de legszerencsétlenebb játé­kát is produkálta s nem mondunk sokat, ha kijelentem, hogy ellenfe­leinknek nem kevesebb, mint három gólt ajándékoztunk. Egy negyed óráig a befejezés előtt még úgy állott a mérkőzés,­­ mint Bécsben. Magyarország kettő nullra vezet és a második félidő első félórájában nem sok­ munkát adtak védelmünknek. Ekkor azonban közbelépett a bíró is. Talán kisé túlszigorú ítéletével 11 -esh­ez és gólhoz juttatta a magyarokat és ettől fogva csapatunk feladta a harcot. Alibin és Pollitz hibáznak s ennek m­ég két gól az eredménye. Nem a vereséget akarom szépíteni, de tény, hogy a csapat tagjai nem voltak legjobb formájukba­n. A csatársorból hiányzott az összhang és ennek leg­főbb oka, hogy Hürzeler nem­­a jó az összekötő posztjára. A védelem jól tartotta magát. F­äss­­ler volt legjobb emberünk, Imhof jól fogta Orthot, Pollitz-nak voltak jó és rossz pillanatai. Did­rich a csatársor­ban kiváló volt, éppen úgy mint Bécs­ben. Abegglen II sem volt elemében. Eggler-nek kevés munkája volt ahhoz, hogy jól lehessen megbírálni. A magyar csapatban feltünt a két Fog! játéka. Olyan ki­váló együttes, mely bármely váloga­tottnál elkelne. Várakozáson alul volt a csatársor teljesítménye. Szünet előtt Orth és Takács, szünet után Jeny volt elemében. A játék mégsem nyújtott valami különöset. Magyarország meg­érdemelte a győzelmet, de nagy a gól­differencia. Eddig a rSportív kritikáj.­­ * Ez a vélemény megegyezik egész Svájc sport,közvéleményének véle­ményével. Svájcban tudják, hogy a­, olimpiászon elért nagy sikerük ki­­vívásában Magyarországnak is je­lentős része van, mert a svájci futball egyik tanítómestere a magyar. Már a zürichi vereség után is be­látták, hogy a magyarok jobbak, most azonban teljes mértékben elis­merik. A magyarok vendégszereteté­ről nem győznek eléggé beszélni a túrán résztvevők. S már most égnek a vágytól, hogy nemcsak revánsot adjanak, de a hasonló vendégszere­tetet is viszonozzák. Majd csak kireparálják ezt a hibát — mondják. Az alkalom itt is van. Egymás után egyszerre három válo­gatott mérkőzése is lesz Svájcnak. Április 19. Hollandia ellen Zürich­ben. Május 24. Belgium ellen Bernben. Május 31. Spanyolország ellen Lau­­sanneban. A svájci futballnak is megvan a maga kis szenzációja. Lugano — mint hírük — Sturzeneg­­gerre, a kitűnő olimpiai jobbösszet tmtőre, vetette ki hálóját s valószínű, hogy­ a kitűnő FC Zürich-játékos Apaganoba teszi át székhelyét, sőt azt is rebesgetik, hogy Winklerrel is fork­ulnak.

Next