Sporthirlap, 1926. július (17. évfolyam, 102-119. szám)

1926-07-01 / 102. szám

Csütörtök Budapest, XVII. évf., 102. sz., 1926 július 1. Á18 2000 I |(T)Épy^^^ $§& * tífé. Wr JP _______J .__________.______________________ Szerkesztőség: Budapest, IV. Dalmady Győző ucca 3 Kiadóhivatal: Budapest, VL kerület, Rózsa ucca 111 Távirati cím: Sporthirlap Budapest. Telefonszám: 75—23 és 75—24, vasárnap délután 75—25 Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 100.000 korona, egy hónapra 40.000 korona Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldön 2000 és 4000 K. Ausztr. 40 és 20 gr. Jag 08zl.4 é8 3 dinár.Csehszlov. 2 és 1­50 ck. Románia 16 és 12 lej. Franciaorsz. I SO és 1 fr. Olaszország 1­50 L. Német­ország 25 a pf. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. A magyar kard ismét bebizonyí­totta fölényét az olasz vívósport reprezentánsaival szemben Gombos Sándor dr. nyerte Európa kardbajnokságát Azok, akik jelen voltak a gran­diózus küzdelemnél, a helyezési sorrendtől eltekintve, az egyes ví­vók eredményei­­ alapján is megál­lapíthatták, hogy kardvívósportunk úgy stílus­ban, mint tusserőben felette áll az olaszoknak. Ez a fölény az eredményben is tö­kéletesen kidomborodott, de még pregnánsabban látszik meg akkor, ha rámutatunk, hogy az olaszok közül csak Bini és kisebb mérték­ben Móriccá volt komoly ellenfél vívóink számára, míg a magyar versenyzők bármelyike — még a leggyengébbje is — veszélyes rivá­lisa volt az olaszoknak. A mieink közül a bajnok Gombos dr. mellett még Petschauer és Rády is legyőz­ték mind az öt olaszt s ezenkívül Glykais 3, Garay 2 és Tóth dr. 1 győzelmet aratott ellenük. Az ola­szok közül viszont Bini és Maricca csak 3—3 győzelmet tudott szerezni a hat magyar vívó ellen, Bertinetti kétszer, Roisichelli egyszer győzött velünk szemben, sőt De Veccinek minden magyar vívó tudása előtt meg kellett hajolnia és mindig vesztesként hagyta el a plansot, ha magyar volt az ellenfele. Olyan pompás egyéni és össz­­eredmény ez, amely mindennél szebben beszél és méltán meg lehet hajtani az elismerés lobogóját kard­­ví­zink pompás teljesítménye előtt. Az ősi fegyver újabb diadala megint a magyarság nevét és ere­jének a hírét röpíti szét a világba. A magyaros hév, a nemzet dicső­ségéért való küzdelem vívóinkból világraszóló értékes eredményt ho­zott ki. A nagyszerű győzelem min­den dicséretet megérdemel, de a sportbeli teljesítmény mellett ki kell emelni annak fontosságát is, hogy a nemzeti fegyver tökéletesen töltötte be a hivatását is, amelyet közel két évtized óta teljesít, mint propagandaeszköz az ország szol­gálatában. A háború komoly válságba sodor­ta a magyar vívás ügyét. Legjobb­jaink, sok külföldi verseny és az olimpiádok hősei, karddal a kézben estek el becsülettel a harc mezején. A vesztett háborút követő súlyos esztendők alatt új életre kellett kelteni a pangásnak indult magyar vívósportot. Meg is történt. A ma­gyar vívás, megteremtője, Nagy Béla dr., még élete utolsó éveiben rendes kerékvágásba terelte hőn szeretett sportjának az ügyét. Az­­­­után elköltözött ő is, de keze alól új .szervező erők kerültek ki s a magyar föld mindig kitűnő kard­forgatókat termett. Lassan-lassan sikerült a válságot kiheverni s fokozatosan megközelítjük azt a nívót, amelyen vívósportunk ja londoni és stockholmi olimpiá­dok idejében állott. Köszönet és hála az Európa kard­bajnokság győztesének s a magyar színek összes képviselőinek. Fárad­ságos munkájukkal jól megérde­melt diadaluknak legyen jutalma az az osztatlan elismerés, amelyben a magyar társadalom részéről ré­szesülnek. A verseny A bajnoki küzdelmekre huszon­egy vívó jelentkezett. Nyolc ma­gyar, hét olasz, három lengyel, egy - egy holland, osztrák és cseh. Az olaszok nem indulhattak teljes lét­számban, mert Sarocchi, meg az idei olasz kardbajnok a hétfői épée-versenyben megsérült. A verseny, mint várható volt, az olaszok és magyarok párharcának bizonyult és mellettük egyedül a holland Van den Brandelernek si­került holtverseny után a döntőbe jutnia. A mieink közül kiesett Mé­száros Ervin és Kovács Andor dr., mindketten holtverseny után, az olaszok közül pedig Pignotti és Anselmi. Tehát hat magyar, öt olasz és egy holland fözött dőlt el a bajnokság kérdése. A verseny lefolyása alatt csak akkor volt kritikus a magyar győ­zelem kérdése, mikor az egy nem­zetségbeliek befejezték mérkőzései­ket. Az olaszok ugyanis szépen megosztva, egy-egy győzelmi kü­lönbséggel helyezkedtek el egy­másután, míg a magyarok csoport­jából egyedül Gombos dr. maradt veretlen, viszont Petschofnernek már csak három győzelme volt. Utánuk Rády József, Garay János és Tóth Péter dr. két-két győze­lemmel következett, Glykais pedig egy győzelmet aratott. Az olaszok aránylag jobban ál­­lottak, mert volt egy veretlen ví­vójuk, mint nekünk, de azonkívül egy négy győzelemmel és egy há­rom győzelemmel rendelkező ver­senyzőjük, akik még valamennyien beleszólhattak a verseny sorsába. Az általános küzdelem azonban rögtön a magyar vívók fölénye je­gyében indult meg. Az első tíz mér­kőzést sorba nyerték vívóink egy­másután, leszámítva Garaynak Bertinettitől szenvedett vereségét. A helyzet itt mindjárt tiszázódni is kezdett, mert Rády megverte Binit. Így az egész mezőnyben Gombos dr. maradt veretlen, aki mérkőzés­ről mérkőzésre igazolta az összes magyar vívók ellen kivívott győ­zelmeinek realitását és az olaszok második legjobb vívóját, az olim­­piászon győztes kardcsapatuk tag­ját, Moriccot is 5:0-ra verte meg. A szakemberek már a magyarok egymásközti mérkőzésén látták, hogy Gombos dr. győzelmei nem a véletlenen és nem a szerencsén alapulnak, mert Gombos dr. akciói határozottak, tiszták és jótempó­­juak. Fless támadásait nagyszerűen vitte keresztül és parádriposztjait villámgyorsan adta be ellenfeleinek. Mérkőzései közül egyedül a Bini ellen 5:3-ra m­e­gnyert asszójában estek kétes tussok és egy olyan kéz­vágás, amit a versenybíróság, a megosztott vélemények miatt, nem ítélt meg Bini javára. Itt történt azután a döntő egyetlen zavaró momentuma, amikor ugyanis az olaszok a mérkőzés befejezése után a zsűriben szereplő tagjukat, An­­selmit elhívták a zsűriből és le akartak vonulni. A tárgyalások azonban sikerre vezettek, az olaszok elállottak ettől a szándékuktól és csak azt határozták el, hogy a mér­kőzés további folyamán nem vesz­nek részt a versenybíróságban. Anselmi ekkor ki is állott és helyét az osztrák Herschmann dr. fog­lalta el. Ezután már nem volt kétes a baj­nokság kérdése, mert Gombosnak kilenc győzelme volt, míg Bini már két vereséget is szenvedett A mér­kőzések további során egyre jobban törtettek előre a magyarok, Pet­­sehauer, Rády és Glykais is egy­másután aratták győzelmeiket Kü­lönösen nagyszerű volt Petschauer, aki egyik asszóját jobban vívta, mint a másikat Míg eleinte kissé elfogódottan versenyezett — különö­sen magya­r ellenfeleivel szemben — később ,magára talált és ellenállha­tatlanul, vitán felül álló tiszta tussokkal verte le az olaszokat. Különösen excellált a Bini elleni mérkőzéseiben, amikor fl­essekkel, cselparád-riposztokkal, kontra ri­­posztokkal teljesen reálisan aratott győzelmet 5:3 arányban Bini fölött. Gombos Sándor dr. a verseny utolsó mérkőzéseiben is egyformán jónak bizonyult és meg­verte összes hátralevő ellenfeleit Munkájával a szakértők és a közön­ség általános elismerését vívta ki, mert mindenki láthatta, hogy Gom­bos dr. győzelme — jóllehet általá­nos vélemény szerint a nagynevű magyar vívókkal szemben nem baj­noki eséllyel startolt — mégis telje­sen reális volt, mert aznap feltétle­nül a legjobb formát vívta ki a me­zőny összes vívói között. Gombos dr. különben már úgy a múlt évben, mint az idei esztendő­ben állandóan szépen szerepelt Minden versenyen frontban volt. Már­ feltűnést keltett tavaly, amikor a Hősök emlékversenyében a leg­jobb magyar vívók közül a negye­dik helyre került. Az idén nyert két kizárásos versenyt, a csapatbajnok­ságokban a Tisza Vívó Club csapa­tának főerőssége volt és ezeket az eredményeket betetőzte akkor, ami­kor az egyéni kardbajnokságban számtalan vívónagyságot megelőzve a negyedik helyet foglalta el. Ma­­gasba lendülő vívókarrierjének dön­tő fontosságú állomása ez a bajnok­ság, amely további nagy feladatok elé állítja a fiatal vívót. Tökéletes technikája, egyensúlyozott mozgása, hidegvére és küzdeni tudása mind arra hivatják, hogy világhíres ví­vóinknak méltó utódja legyen. A második helyezet Petschauer Attila vívását is csak a legnagyobb­ dicsé­­ret illetheti. Óriási ereje, hihetetlen ruganyossága, gyorsasága és ener- i Petschauer Attila, Európa kardvívó bajnokságának második helyezettje. Rády József, Európa kardvívó bajnokságának negyedik helyezettje.

Next