Sporthirlap, 1926. december (17. évfolyam, 189-205. szám)
1926-12-25 / 202. szám
SZOMBAT, 1Ü26 BEC. 55 WMtaamamBs^smmtmgeg&m SPORTH1RLAP9 Féléme mérleget csináltak a profi futball kiskeresskedői Mindenütt nagyobb a kiadás, mint a bevétel — Mecénások, a város, a falu, a pálya és a tagok áldozatkészsége fedezik a deficitet — Az egyik klub az „éssereit" adogatja el, a másikon önkéntes fizetésleszállítással a játékosok segítenek . Mindenki ráfizetett és mégis valamennyien bizakodók Hiteles adatok a másodosztályú profiklusok titkos levéltárától Beszámoltak a fiókfőnökök Megvallom, mindjárt eleinte nen tudtam elnyomni a gyanút, hozt ezek itt nem leltároznak. Később aztán megbizonyosodtam erről. Tizennégyen ültek az asztalnál, tizennégy fióküzlet intézője és számot adtak az eddigi munkálkodásukról. Sorban emelkedtek szólásra, egyhangúan, szenvtelenül darálták mondókájukat. 1-1 miskolci Attila és a debreceni Hocskay egyaránt meg akarják nyerni a bajnokságot . A miskolci üzlet rosszul indult. A nagy egyletek nem akartak hozzáfogni a dologhoz, néhány lelkes emberre várt hát a munka. »Szepessy, Kis, Szerbák, Forgách, Dróth zsebükbe nyúltak megállapították az Attilát. Játékost rendre idegent kellett venni, a régi Attila Körnek nem volt megfelelő.. Ezért a többi egylet szembefordult az Attilával. De jó sporttal szolgáltunk, a közönség felénk fordult Hoboday polgármester észrevett, talpra álltunk. Elköltöttünk 150 milliót, kerestünk 75-öt. Adósság még nincs, kisegítettek a mecénások. A város adott 50 milliót, van még ebből. Tavaszra Pasztrovics is játszik, veszünk még néhány játékost külföldről és Siklóssal, megnyerjük a bajnokságot. Kilenc mérkőzés Miskolcon lesz, ha elég pénzt ez nem hoz előteremtik a mecénások. „Kis mérkőzésünk lesz Debrecenben” - s gyorsbeszédű fiatalember áll fel. Szava lelkes, kiejtése mintha debreceni embert árulna el. — Mérkőzésekből bevettünk 161 milliót, a csapat utazásaira költöttünk 131 milliót. Ezenfelül játékosfizetésekre 102, prémiumokra 22, ellendes üzletember esztendő végeztével egy napra lehúzza a redőnyöket, bizalmas alkalmazottaival visszavonul a raktáraiba és leltárt csinál. Az üzleti könyvekben vonást húznak, összeadnak, mérleget szerkesztenek. Aztán — a raktár és a könyvek jelentéseiből — megállapítják mennyit gyarapodott az üzlet az esztendő alatt és mindeme műveletek befejezéseképen leszögezik a jövendőre szóló legfontosabb tapasztalásokat. Hogy ez a cikk nem kelendő, amaz inkább hasznot hajtó, emezt viszont haszon nélkül is árusítani kell, mert keresi a közönség. Jó kereskedő ember szinte vallásos áhítattal igazodik a közönség tetszéséhez, ez az egyetlen igazi iránytű a számára, ennek a reszkető, ingása után hajladozik, igazodik Ilyenformán készítenék a futballvállalat mérlegét is, ha azt olyan egyszerűen lehetne tisztára üzleti köntösbe öltöztetni. De, mondjuk, túlságosan eleven ebben az üzletben az árucikk, nem lehet itt a leltárt a gondos kereskedő nyugalmával felértékelni. Azután a külső világból való polgárember ugyancsak megütődne azon, ha azt hallaná, hogy olyan üzlet ez, ahol az alapítók nem gondolnakpolgári haszonra s ha van is haszon, nem kapják meg azok, akiknek — a pénzük jogán — a valóságban a tulajdonuk az üzlet lenfeleink részesedésére 30, adminisztrációra 10 milliót költöttünk. Csapatunk jó, tavasszal tíz mérkőzést Debrecenben játszunk a Bocskay megnyeri a bajnokságot. A gyülekezet elégedetten bólint. A debreceni üzletmenetet jónak tartja. Hiszen ki tudott fizetni kétszázmilliós deficitet. De tagbaszakadt, hatalmas ember követel szót. Két csatárra van szüksége a Húsosnak . Ugyan. Én, Húsos mondom nektek, hogy a finisben ott leszünk mi is. Igaz, az egész ősz sem hozott nekünk többet tíz milliónál, de vagy százötvenet kifizettünk mi is. Lassan hát a testtel. Ahol a pénz, ott a siker, csak egy kicsit kell érteni a módját. Azután kicsit elcsendesedve teszi hozzá: — Nálunk eddig valahogy nem értették eléggé a módját. Hanem megálljátok, majd tavaszra. Két csatárt veszek, az kell csak nekem. S aztán majd másként nézitek az én vállalkozásomat. Havi 25 milliót jegyeztek a somogyi városok Ajkbiggyesztve, ajka körül játszadozó mosollyal áll fel a társaság tekintélyes tagja. Somogy. — Ej, ti fővárosiak idealisták vagytok. Azt gondolod talán, hogy velünk a versenyt bírni fogjátok? Nézd meg, hogyan kezdtük mi. Akkor még azt hittük, tényleg olyan erősek vagytok s egyebet nem kívántunk, minthogy csak megmaradhassunk közöttetek és ne bukjunk alább. Aztán láttuk, hogy ti nem vagytok félistenek, a magunk erejét is felismertük s bár néhány könnyelmű pontot leadtunk azért ■í finisben ott leszünk mi is. Tud meg, nem úgy kell a pénzt szerezni. Furcsa üzlet, a futballsporttól idegen polgárember óvakodna ide betenni, a lábát. Ám a futballrajongók egészen más világba tartoznak, becsempészem hát őket néhány percre az elzárt üzletbe. Az egyik redőnyt kissé nyitva feledték, azon át észrevétlenül belopózhatunk. Nem tart soká a dolog, leltár, évi mérleg megvan itt egy-kettőre. Elől a bolthelyiségben egy lélek sincs, az üzlet áll, a tágas terem sötét. Hátulsó szobából dereng át a világosság, onnan beszéd zaja is hallatszik. Az ajtó fölött zománcot, tábla áll: Intézői kollégium. Nyilvánvalóan a „cégvezetők” szobája, errefelé igyekszik a leltárt csináló dolgos sereg is. Az ajtót minduntalan felnyitják s ilyenkor világosan látható a bent dolgozó társaság. Mint valami különös vallási szekta hívei, arcukról olyan fanatizmus sugárzik Külsőre rendes üzletembereknek látszanak, sőt érteni a szavukat is, ámde amit mondanak, sokszor roppantul zavaros és józan ember, tanácstalanul keresi benne a logikát Ilyeneket hall az ember: Ráfizettem eddig hatvan millióit. Még százat, akarok. Megértő morajjal bólintanak a többiek. Az egész munka inkább valami üléshez hasonlít, az intézők előtt mindössze egy kicsiny panírszelet áll s ellestem azt is, hogy csupán értelmetlen ákombákomokat firkálnak arra, ahogy ti. egyesek áldozatkészségéből. A mi városainkpolgárai lejegyeztek havi huszonötmilliót s ez a pénztárunkba be is folyik. Pénzünk annyi van, amennyit fizetni kell. A gondok csak kicsit bántanak bennünket, de el tudjuk oszlatni. Hetven tagú vezetőségből kettő maradt a turulnál Egyesek hivalkodásnak veszik Somogy bizakodó szavait s a derék Turul nem is állhatja meg szüleikül . Mit tudjátok ti vidékiek, mi az, küzdeni. Az én szüleim a Fúzió egyenes leszármazottai s amikor elindultam, hetventagú vezetőség volt körülöttem. S lásd: most mindössze kettőn vagyunk. Honnan a pénzünk? Eladogattuk egy pár ékszerünket — Dánt, Praszkót huszonötmillióért — gyűjtöttünk vagy tizenötöt, a meccsek harmincat hoztak s nincs több ilyenformán, mint húszmillió adósságunk. Mi is azt hittük, hogy bajnokok leszünk, most itt állunk, hogy télire a fele fizetést kell adni a játékosainknak, ígéretekkel ősszel is tele voltunk, most is telve vagyunk. Csak egy bizonyos, hogy tavasszal megerősödve állunk fel. Talán nevet is cserélünk, lehet, hogy Zuglónak fognak minket hívni, új vezetőséget választunk, s talán -- a finisbe is beleszólhatunk. Panaszos hangra gyorsan felelt visszhang s percekig valamennyien beszéltek. Mikor a zaj némileg lecsöndesült, akkor állott fel szólásra a társaság eddig szereny tagja, akit a többiek úgy hívtak, hogy Erzsébetváros. „Csak kis rezsivel— — Azt mondom nektek, urak, hogy csak egy kis rezsivel lehet a mi üzletünket vezetni. Tudtuk mi előre, hogy nagy bevételek itt nem lesznek. Ezért hátra minimumra szorítottuk a kiadásokat ésegész ősszel nem fizettünk többet a negyvenöt milliónál. Igaz, mérkőzésekből, csak tizennyolcmillió folyt, be, de ami még ennyire sem számítottunk, azért dolgoztunk aztán más irányba s ami hiányzott, azt tagdíjakból, táncestélyekből előteremtettük. Sor került a vezetőség áldozatkészségére is, de gondolhatjátok, hogy nem nagyon. Most a télen tagokat verbuválunk, egy-két hálát tartunk, feljavítjuk a csapatot , majd meglátjátok, szépen fogunk szerepelni. Különben is az utolsó hat mérkőzésen nem vertek meg bennünket. "Pesterzsébet ma már nem beszél bajnokságról Nem folytathatta, mert szemben vele felpattant helyéről Pesterzsébet s éles hangjával elég idegesen replikázott: -- A szerencse beszél belőle. Élted volna át azt, amit én. Nekiindultunk nagy garral, drága milliókért megvettünk mindent, ami jó s aztán következett egyik sérülés a másik után s balszerencse olyan, amit másnak nem hinnétek el. Nem mondom jövedelmeztek a mérkőzések, talán negyvenmilliót is, de lassacskán kifizettünk százhúszat s tévedtek, ha azt hiszi tét, hogy minket egy város támogat Tudod-e Turul, hogy mi is csak ketten vagyunk s ha kérdenétek, honnan veszem a pénzt, hirtelenében nem tudnék válaszolni. Hanem változik a sor nálunk is. Bajnokságról, finisről nem beszélek, de nem beszélnek már a játékosaim sem. Látják, hiba volt bennük is s ezért ezután félannyi fizetésért fognak dolgozni és azt mondják, dolgozni fognak. A falu szeretete tüzeli a soroksári csapatot Leült. Közvetlen mellette csendesen viselkedő evikkeres sovány úr foglalt helyet, aki csak ittenkapcsolódott a beszédbe. Látszott, hogy nem régi tagja a társaságnak, beszéde is idegen, kiejtése németes. — Testvér, hibásak voltatok. Azt gondolod, hogy a nagy vára, tömegek kellenek a jó profi csapathoz? Nézd, Soroksár kicsiny falu s mégis mily szépen megállta a helyét. Csakhogy a mi fiainkat nem a milliók, hanem a falu szeretete tüzelte s hidd el, a mi pontjaink sokkalta olcsóbbak a tieiteknél. Azt látom, a tömegek sosem olyan melegek irántunk, mint a kicsiny társaság. Mi nem is reméltünk valami sokat, a startnál, közben történt, hogy közöttetek elsők lettünk, de ott maradni már nem tellett az erőnkből, így hát most ott állunk, ahova a szezon elején elérni csak reménykedtünk. Kis pénzzel, kevés néző előtt dolgoztunk. A felen próbáljuk meg jobban felrázni a falunkat, ha sikerül, meglátjátok ott leszünk legelői. Ha nem, csak addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér s megyünk tovább a mi fiainkkal. I » |I lesi nézze meg SEBŐK GYULA 50 ezer koronás nyakkendő-kirakatát ! „ A semmiből csináltunk proficsapatot" — Termetes úr, aki csak igazán ritkán szól bele a társalgásba. Rákospalota szakítja félbe az elégedett beszédet. Mindjárt látszik, hogy a sorsával nem valami nagyon lehet kibékülve, mert nem türtőzteti magát s kollégáinak őszintén odamondogat. — A beszédetekből azt hinné az ember, hogy elég a talujabéliekhez egy pár szívhez szóló szót szólni, aztán megy minden, mint a karikacsapás. Tudjátok ti, min mentünk mi keresztül, amíg odáig eljutot- IDROBERIA CIKKEK kozmetikai és háztartási cikkek, legelőnyösebb BESZERZÉS! FORRÁS: Nehia Klsai nagydrogeria | BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS U. 10