Sporthirlap, 1927. május (18. évfolyam, 67-83. szám)

1927-05-10 / 71. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Szondy ucca 34.­­ emelet. Távirati cím: Sporthírlap Budapest. Tetefotszám: Szerk.: Lipót 998—54 és Teréz 255—74 Kiadóhivatal: Teréz 255-74 / 'h mmre­ K0dd Budapest, XVIIL 10 JMTQ 16 trUéfT **> " ~ i 'I ■ il la tr i iiti'l­ m " 1 v' SsssaMgfaaawjBawatWWOwwr­l'i [ ^]porty^°V Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 8 pengő, egy hónapra 3-20 pengő. Egyéb külföldre egy negyedévre 12 pengő, vagy ennek megfelelő valuta MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN É8 SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldön 16 fillér. Ausztriában 125 g Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 kr. Románia 10 lej. Franciaország 1*50 fr. Olaszország 150L. Német­ország 25 a. pf. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 ó Nincsen már hely üresedésben a Ferencváros bajnokcsapatában­ ­ ............................ A zöld-fehérek a mai együttesből kifejlődő nagy csapattal éve­kig tartani akarják a hegemóniát a magyar futballsportban A céltudatos munka, a hozzáértő diplomáciai tevékenység, az egészséges bajtársi szellem fejlesztése és a teljes sportszerűség a titka a Ferencváros megerősödésének A magyar futballsport jelenének megfestésénél az uralkodó szinek szürkék és komolyak, sőt a jövendő vázolása körül is majdnem veszen­dőbe ment már a reménység vagy a bizalom alaphangulata. Nem kell hosszasabban fejtegetni: a túlságos pesszimizmusnak, az erőltetett sötétlátásnak nincsen alapja. Ha pillanatnyilag a magyar futball valóban visszaesést mutat, ha ez a szép sport tényleg száz seb­ből is vérzik, nincsen semmi okunk kétségbeesni. A magyar sporttalen­­scum, a magyar futballista-egyéniség ideje még nem múlt el. Vannak még futballisták Ma­gyarországon, annak ellenére, hogy százszámra hagytak el bennünket legjobbjaink, hogy a nehéz gazdasági viszonyok közepette elvált tőlünk, csaknem m­indenki, aki valamit számított a magyar futball mezején. Hogy ezekben a nehéz napokban, a gúny és a defetizmus divatos korsza­kában a magyar futballsport még­sem adja meg magát, sőt tovább dolgozik és megfeszített erővel készíti elő a jövendőt, az annak a maroknyi ma­gyar futballvezérnek köszönhető, akik a futball szerelmesei és akik el nem hagynák, el nem árulnák a zászlót a világ minden kincséért sem. ... Vasárnap a meglévő árnyak, a vigyorgó fantomok árnyai mellett fénysugár is esett a betegségével vi­vődő magyar futballsportra. A Hun­gáriáról végképen megállapíthattuk ugyan, hogy letört, azonban éppen ez a megállapítás bizonyára tettre ser­kenti és észretéríti vezető nagyegye­sületünk vezérkarát. A gyönyörű mis­kolci környezet, a Sabaria brilliáns nemzetközi teljesítménye már egy je­lentős fényfoltot jelentett a sötétség­ben, a Ferencváros megvesztegetően szép és üde játéka nyomán pedig olyan erőre kapott a reménység, hogy ebbe csak bele kell kapaszkodni és ki kell fejleszteni ezt a hangulatot, hogy meggyőződést szerezzünk a magyar futballsport életerejéről és jövőjéről. A magyar közélet híres a szertelen­ségéről. A drága hazai föld a leg­nagyobb tehetségeket szokta kiter­melni és a magyar napfény életre csó­kolja a politikai, művészeti, kereske­delmi és a sportélet elitehadát, mint a tavasz a vegetációt és a nyár a ter­mést. Mégis, a magyar napfényben nincsen állandó m­elegség, a magyar zseni, a magyar tudás nem rendszeres­séggel, hanem csak ötletszerűen dol­gozik. Magyar futballistánál nagyobb tehetséget keresni kell a föld kerek­ségén. Tehetsége mellett azonban úgy nő fel, mint a vadvirág, nincsen, aki rendszerbe foglalja és aki konzerválná számára a kvalitást és az értéket. Az embernek ez jut eszébe, amikor a vergődő kék-fehér táborra gondol, de szerencsére ettől a lidércnyomástól csakhamar megszabadul, ha elnézi a pompás ferencvárosi gárdát, amelyre a helyes és céltudatos vezetés a rend­szer komoly nyomait helyezte. A zöld-fehére­k vasárnapi teljesít­ménye nem véletlen műve, nem im­provizált ötletesség eredménye, ha­nem hosszú, komoly munkateljesít­mény gyümölcse. A Ferencvárosban — amint azt nekünk Szigeti Imre, a lelkes gárda még lelkesebb, nép­szerű és mindenki által szeretett vezére elmondotta­n minden céltudatosan folyik, ap­róbb és nagyobb célkitűzések­ből áll az egész munka. Ez az óriási munka befelé és kifelé is egyforma intenzitással folyik. Amíg a Ferencváros sportdiplomá­ciája kifelé egyik sikert a másik után könyvelte el, a klub vezére szerencsés kézzel oldotta meg a já­tékosállomány kiegészítésének kér­dését, hogy ezt a pompás anyagot a szisztematikus, komoly tréning­munka tüzében gyúrja, fejlessze, Magyarország bajnokcsapatává és legkitűnőbb futballanyagává nö­velje. Ugyanekkor pedig a nevelőmun­­a olyan változtatásokat eszközölt a fogékony fiatal lélek, az egységes, bajtársias szellem annyira megfog­ta ezeknek a fiatalembereknek a lelkét, hogy a sportetikai érzéket felcsúfoló mai rendszer közepette az egész­séges, üde sportszellemnek be­vehetetlen erőssége maradt — a Ferencváros. A Ferencvárosban erről az üde sportszellemről egy sereg példa — majdnem azt lehetne mondani — le­genda jár szájról-szájra, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy a cinizmus és romlottság mellett még a régi klubszeretet is hirdeti ural­mát. A sportbeli és erkölcsi fegyelme­zettség a Ferencvárosnak a jelen és a jövő szempontjából olyan előnyt je­lent, ami hosszú ideig biztosíthatja számára a futballhegemóniát. Annyi bizonyos, hogy vezető sehol olyan közel férkőzni nem tudott a játékos­­lelkekhez, mint a Ferencvárosban, és ezért teljes a harmónia vezetőség és játékosok között. A Ferencvárosban nem szokott elő­fordulni, hogy játékosok kéréssel járuljanak a vezetőséghez. Ebből az erkölcsi háttérből emel­kedik ki az első professzionalista bajnokcsapatunk profilja. A ferenc­városi együttes egyébként vezetőjé­nek véleménye szerint kész. Hely nincsen már üresedésben és legfeljebb egyik vagy másik visszavonulni készülő öregebb brekk helyére óhajt játékost szer­ződtetni Szigeti Imre. Természete­sen csak csatárról lehet szó és még természetesebben amerikai magyar­ról, de csakis akkor, ha legelső­rendű kontinentális klasszist kép­visel. Egyébiránt a csapat beszervezési munkálatai befejezést nyertek, a zöld-fehérek a mai csapattal, illetőleg az ebből még kifejlődő nagy csapattal éveken keresztül akarják fenntartani uralmukat a magyar profiligában. A Ferencváros legközelebbi prog­ramja a következő: Május 18-án: Szombathely, 22-én: Prága (Slavia), 26-án: Kupaközépdöntő Budapest­­en, 29-én: Bástya bajnoki Buda-­­pesten. Aztután következnek a Kö­zépeurópai Kupáért folyó küzdel­mek, majd a franciák elleni csa­patba kell „néhány“ harcost dele­gálni. Júniusban még a kupadöntőt tartják meg, azután Bécsben ját­szik a Ferencváros a Rapid ellen. A­­ nehéz bajnoki szezont végül né­hány könnyebb kivádulás szerű kül­földi meccs fogja lezárni. Június 18-án lesz a Ferencváros—Sabaria mérkőzés Sportbeli okok késztették a két egyesületet arra, hogy a mérkő­zést egy nappal előbbre hozzák A Sporth­írlap jelentette már, hogy a Ferencváros—JSabaria-mér­­kőzés, amely elé Szombathelyen óriási érdeklődéssel tekintenek, hét­köznapon kerül lejátszásra. Az eredeti terv szerint a meccset június 19-én, csütörtökön akarták lejátsza­­szani, de az újabb megállapodás ért­­delmében a mérkőzést szerdán, június 18-án tartják meg. A változásnak főleg sportbeli ok­ai vannak. A Sabaria a Ferencváros­­mérkőzést követő vasárnapon, 22-én, a Kispesttel kerül össze bajnoki mérkőzésen, a ferencvárosiak pedig ugyanezen a napon Prágában a Slavia ellen játszanak. Mindkét csa­pat szívesen látja tehát, ha a két mérkőzés közé még egy napi pauza iktatódik. Van azonban ennek a megállapo­dásnak gazdasági háttere is, neve­zetesen amennyiben szerdán a mér­kőzést a rossz időjárás miatt nem lehetne megtartani, átteszik csü­törtökre. A Ferencváros csapata a szombat­­helyi meccs után a Bécs melletti Badenbe rándul, ahol egy-két napot pihen, onnan utazik Prágába a Slavia elleni mérkőzésre. Sportemberek csemegéje a sportcsokoládé 1 mimpenOtt tti klff kapható ^ ______________|

Next