Sporthirlap, 1927. december (18. évfolyam, 161-174. szám)

1927-12-01 / 161. szám

___. ^ ...... ' mm DEC. 1 -­v '//­ d * W^AZI PILDÁN V ^ jj & o Csütörtök Budapest, XVIII. évf. 161. sz. 1927. december 1 Ára 16 tiTlér I S nortWnV V ___________________I L— - - - NI ■ I - M . I - ■ ■■ ' ' ■■■■ — 11.1 ■■!■■■ ■IWMI II VII .HM-M !■.— Ml 3.«K­SBSZicséu es siadoairatai ■ Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca IIl. III. emelet, távirati cím Sporthirlap Budapest. - telefonszára Szerkesztőség: Lipót 996—51 Kiadóhivatal: Teréz 112-41 Előfizetést ámít:­ Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy Hónapra 3 pengő). Ausztriába 6 pengő. Egyéb Süllöldre egy negyedévre 7-50 pengő. MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATOK Egyes szám­ára: d­elföldön IS fillér. Ausztriában 25 gr. Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 Ke. ftonjáuia 10 lej. Franciaország 1­50 gr.Olaszországi-OOL. Német­ország 25 a. pl. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. Levélcím: Budapest 62., postafiók 83. Schaller József, Újpest válogatott csatára szerdán délelőtt motorbal­eset következtében meghalt Az újpesti futballista kedden éjszaka Budafokon mulatott egy barátjával, akinek motorkerékpárján igyekeztek szerdán hajnalban hazafelé . A motor a Horthy Miklós­ úton eddig fel nem derített módon felborult és maga alá temette Schallert, aki koponyaalapi törést szenvedett és dél­előtt a Rókus-kórházban meghalt Kedden délután az újpesti stadion­ban vígan pattogott, fejről fejre, lábról lábra jár­t a labda. Javában folyt a tréning a lila-fehérek biro­dalmában. Készültek vasárnapra. A csípős kemény hideg pirosra csípte a fiúk arcát s amikor a tréning be­fejeződött, boldogan rohantak a jó meleg öltözőbe. Egyszerre hangos kacaj rengette meg a különben sem csendes öltöző falait. A fürdőszobá­ból jött a vidám hanghullám. A kád közepén ült Schaller, Újpest jeles csatára és viccekkel traktálta tár­sait. Mert hát tudni kell, hogy Schal­ler nagyon ötletes, fiú, igazi bohó­­kedvű futballista — volt! — Bejössz este a kávéházba? — kérdezték Schallertől. — Nem, — felelte — elmegyek a „haverokkal” kicsit „piálni”. Nem messze, csak ide a közelbe — Buda­fokra. Társai nevettek rajta. Megszok­ták, hogy ki-kiruccan, mert szerette a borocskát. Készülődtek haza, ami­kor megérkezett Jeszmás, a Kispest jeles csatára, aki csak nem régen cserélte fel a lila-fehér dresszt a vörös-feketével. — Hallom, nyolc gólt lőttél vasár­nap — húzta Schaller Jeszmást. — Mi újság van a tartalék csapat­ban — replikázott Jeszmás. Húzták egymást és utána áldomás­ra elmentek Szegény János vendég­lőjébe. Nagyon jó barátja Schaller­­nek. Szinte rajong érte. Későre járt az idő, amikor Jesz­­más és a többiek eltávoztak. Schal­ler ottmaradt, mert készültek kimen­ni Budafokra. Folytatni a mulatsá­got. Felültek Szegény János pompás oldalkocsis gépére és kimentek Buda­fokra. Hajnali három óra tájban úgy­ érezték, hogy már elég. Ideje lenne hazamenni. És­ elindult a bősz gépparipa, sebesen vitte utasait. De a gép nem ment egyenletesen, hiszen a vezetője meg az utasa is kissé ha­dilábon állt az egyensúllyal. Elérkez­tek a Horthy Miklós útra és ... Három óra után néhány perccel megszólalt a mentők telefonja. Rendőr jelenti, hogy­ egy motorkerékpár árokba zuhant és két férfi fetreng vérben az összetört gép alatt. A men­tők a helyszínére robognak. Az árok­ban fekszik valaki... a gépet fel­emelik, ott is fekszik valaki. Az utóbbi sérülése súlyosnak látszik. Fél négykor érkeznek a mentők a Rókus-kórház kapujához. A súlyosan sérültet megvizsgálják. Koponyaalapi törés. Menthetetlen. Az iktatókönyvbe bekerül a neve: Schaller János (így!), lakik Rákos- p­alotán. Eszméletlenül feküdt az ágyon és délelőtt háromnegyed 10 órakor — anélkül, hogy magához tért volna — meghalt. A szerda déli újságok sablonos rendőri hírt közöltek, hogy a Horthy Miklós­ úton felborult egy motorkerék­pár és az oldalkocsiban ülő Sathler (így!) Józsefet súlyos sérüléssel a Rókus-kórházba vitték. Senki sem sejtette, hogy a Sathler József nem más, mint Schaller Jó­zsef, az Újpest csatára. És, senki sem tudta, hogy a bohókás kedvű fiú már halott. Szerdán délután az újpesti stadion­ban újra együtt volt a lila-fehér gár­da. Folyt a tréning. •— Hol lehet Schaller — kérdezték egymástól a játékosok. — Biztosan a tegnap esti fáradal­mait piheni ki — mondogatták. Akkor még nem tudták, hogy a jó ,,haver” örökre pihenni tért. Egyszer csak egy ijedt, feldúlt arcú ember jelent meg közöttük. — Schaller meghalt... Csak eny­­nyit tudott mondani. Az edzettszívű futballisták lába a földbe gyökerezett. Krétafehér arcok meredtek a jövevény felé. — Mi történt?! — kérdezték sut­togva. És a hírhozó beszélt... Éles füttyszó sivított bele a csöndes beszédbe. Pozsonyi mester sípja. Le­fújta a tréninget. Hideg, csípős hideg volt, a fiúk mégis lassan, lehorgasztott fejjel bal­lagtak be az öltözőbe és mélységes csendben kezdtek öltözködni. Egy­szerre megszólalt Langfelder Ferenc és a felindulástól remegő hangon em­lékezett meg a vidám pajtásról, a hű­séges barátról, aki eltávozott örökre a meleg családi körtől. A kemény­kötésű újpesti fiúk szemében megcsil­lant a könnycsepp__ Szerdán­ délután nem verte fel han­gos kacaj az öltözőt és a fürdőkád hiába várt a mókás futballistára!.. Schaller József futballkarrierje A tragikus módon elhunyt Schal­ler József már nem volt fiatal em­ber. A 33. életévében járt és négy­éve nős volt.. Kora ifjúságában már szenvedélyes hódolója volt a futball­­sportnak. Tizenöt évvel ezelőtt be­lépett az UTE-ba, amelynek haláláig hűséges katonája volt. Az Egyesült Izzónál dolgozott, mint géplakatos. Szorgalmas, takarékos ember volt, szép kis háza van Rákospalotán, keze munkájával szerezte. A háború előtt Temesvárra ment a Kinizsihez. Akkortájban az UTE ellátogatott Temesvárra és 2:1 arányban vere­séget szenvedett a Kinizsitől. A Ki­nizsi mindkét gólját Schaller rúgta. Másfél évig élt ott, majd átment Kulára, ott is másfél évig lakott. A háború utolsó esztendejében hazatért az UTE-hoz. Ekkor fejlődött igazán naggyá. Hiszen mindenki emlékszik a híres Szidony Schaller balszárny­iba. Négy évig volt együtt ez a veszé­lyes duett. Néhány esztendei itthontartózko­­dás után újra vándorbotot vett a ke­zébe és lement megint Kulára, ahon­nan 1925-ben jött újra vissza Buda­pestre. Amikor bevezették a profesz­­szionizmust, ő is leszerződött az Új­pesthez. Legutoljára a spanyol túrán játszott Újpest csapatában. A spa­nyol lapok nagyon dicsérték is akkor. Az idei őszi szezonban csak­ a tar­talékcsapatban játszott. Már lassú volt, a kor éreztette a hatását. Vasárnap az Erzsébetváros elleni tréningmérkőzésen játszott utoljára, még pedig kitűnően. Sőt két gólt is rúgott. A legutóbbi időben a Rákos­palota, a­­második liga vezető csa­pata érdeklődött Újpestnél Schaller átadása iránt. Szerdán délután kel­lett volna a két klub vezetőinek ösz­­szeülni, hogy Schaller átadását ko­moly formában megtárgyalják. Schaller háromszor öltötte magára a meggypiros­ dresszt: 1919 október 5-én Ausztria ellen Bécsben, 1920 november 7-én Ausztria ellen Buda­pesten és 1922 július 9-én Stockholm­ban a svéd válogatott ellen játszott. Az újpesti futballtársadalom gyásza A temetésről intézkedés eddig nem történt. Egyesülete saját halottjának tekinti és temetéséről gondoskodik! Úgy az Újpest, mint az UTE csapata négy hétig fekete karszalaggal fog mély gyászának kifejezést adni. A futballvilágban közkedveltség­nek örvendő játékos tragédiájának híre általános megdöbbenést keltett sportkörökben és Újpest vezetőségé­hez máris több oldalról érkeztek résztvétn­y­i­l­atkozatok. ■•M.vg'r • .• Sportemberek csemegéje a ________________________________________________ MINDENÜTT s­p­o­r KAPHATÓ______tcsokoládé ­ Slovan prágai mérkő­zéseit betiltotta az osztrák szövetség A csehek bojkottjára ellenbojkotal feleltek az osztrákok A Középeurópai Kupa bécsi döntő­jén történt események, úgy látszik, egyre jobban eltávolítják egymástól a cseh­szlovák és az osztrák szövetséget. Először a cseh szövetség hozott boj­kott-határozatot az osztrákok ellen, bár az osztrák szövetség igen előzékeny hangú levélben kért­­bocsánatot a bécsi közönség viselkedéséért. Miután a cse­hek ezt az elégtételadást nem fogadták el, az osztrákok­­ is­ kénytelenek voltak határozottabban fellépni. Ennek az első következménye, hogy az osztrák­­ szö­vetség nem engedélyezte­­a Slovan de­cember 10—11-iki prágai útját. •'. rt A harag azonban, úgy véljük, még­sem fog sokáig tartani,­­mert mind a két szövetségnek eminens­ érdeke a béke. l

Next