Sporthirlap, 1928. március (19. évfolyam, 25-38. szám)

1928-03-29 / 37. szám

CSÜTÖRTÖK, 1928 MÁRCIUS 29. SPORTHÍRLAP Al­accaroni-rimek Győzött hát az olasz csapat, Várták ezt ők régen, Könnyezett a magyarokért, Felhő is az égen. Félidőben két góllal a Magyarok vezettek, Persze akkor az olaszok Rém sok mérget ettek. Négy miniszter berohant Az olaszokhoz sírva, Mennydörögtek! És ők győztek így volt ez megírva. Meccs után a nagy banketten ott volt Mussolini. Mondta is tört magyarsággal: Fiúk, mászol inni. Kanizsa felfrissíti a csatársorát, hogy meggyengült vezető pozícióját biztosíthassa Vasárnapig a Kanizsa volt az egyetlen veretlen magyar csapat, amely fölényes biztonsággal vezetett a II.­­ ligában s úgy látszott, hogy pontokkal fogja nyerni a bajnokság­­ot. A pécsi vereség azonban az ő frontját is megingatta és ma már csak kemény küzdelem után biztosít­hatja vezető pozícióját. Beszéltünk báró Gudenus Leóval, a Kanizsa budapesti képviselőjével, aki erre vonatkozólag a következőket mondotta: — Az őszi nagyszerű szereplés után joggal elvárhattuk, hogy a csa­pat a tavaszi szezonban is folytatni fogja diadalmas működését. Sajnos, ennek éppen az ellenkezője követke­zett be, amennyiben a csapat érthetet­lenül gyenge játékot produkált. Pe­dig az őszi szezon után már el lehe­tett könyvelni a bajnokságot. Ám el­jött a tavasz és két döntetlen és egy vereség következett. — A csapat különösen a Lipótváros ellen játszott mélyen formáján alul, az egész mérkőzés alatt alig egy gól­helyzetet teremtettek. Úgy látom, hogy feltétlenül fel kell frissítenünk a csatársort, amelynek gólra­­törő játékosra van szüksége. A halfsorunk és a közvetlen védel­münk minden kritikát kibír és a Pécs- Baranya elleni múlt vasárnapi mér­kőzésen ez a két csapatrész Pécsett is nagy sikert aratott. Ezzel szemben a csatárok, bár jó technikával rendel­keznek, de nagyon lassúak. A vezető­séget a pécsi vereség nem sújtotta le, mert látta, hogy a csapat tagjai igaz odaadással játszottak. Kanizsán re­ménykednek az emberek és bíznak abban, hogy a csapat összeszedi ma­gát és a hátralevő mérkőzéseken újra a régi fényében fog játszani. Nagy­ban készülnek a megsemmisített II. ker. FC elleni mérkőzésre, amelyből a második pontot is meg akarják szerezni, ami ha sikerül, úgy egy ponttal megint vezetünk. A két második ligában öldöklő finis kezdődik a bajnokságért és a feljebbjutésért Pályaválasztási mesterkedések a II. ligában — Ezúttal Pesterzsébet ellen megy a pakli — Kanizsa a II. ker. elleni mérkőzés megsemmisítése folytán némi előnybe jutott pécsi vetélytársával szemben Amikor a magyar futballsportban valósággal tomboltak a sportpolitikai harcok, a józanul gondolkodó futball­­vezérek merész és mindenképen az újszerűség erejével ható lépésre ha­tározták el magukat: megalkották az úgynevezett intézőkollégiumot, amely azóta levezető csatornája lett mind­azoknak a fölösleges energiáknak, amelyeket futballvezéreink a teljesen céltalan sportpolitikai küzdelmekben elpuffogattak. Az új intézmény csak­ugyan be is vált és a sportközönség legnagyobb csodálkozására lecsilla­podtak az FTC—MTK harcok vészes hullámai, amelyek azóta méltó helyre, a zöld gyepre szorítkoznak. Eltűntek az alattomos, földalatti, kíméletet nem ismerő sportpolitikai közelharcok, hogy helyet adjanak a kompromisz­­szumokra törekvő baráti megbeszélé­seknek. A Rákóczi-úton szövődött ba­ráti szálak a professzionalista sport­ban csak megerősödtek és a jól bevált rendszer­követőkre talált kisegye­­sületeknél is. A szövetség helyzete ez­zel lényegesen könnyebb lett, hiszen az intézőkollégiumok súlyos és a lelki­ismeretre nehezedő bírói funkciók gyakorlásától mentesítették a fel­sőbb sporthatóságokat, amelyek ma már a legtöbb esetben csupán szente­sítik az intézőkollégiumok baráti összejövetelein h­ozott és a sport gya­korlását megkönn­y­ítő határozatokat. A nagyok által százszázalékos si­kerrel életrehívott intézménynek — úgy látszik — csak torzított formáját tudták keresztülvinni a kisebbek. Erre mutatnak azok a torzsalkodások és erkölcstelen pályaválasztási heccek, amelyek az elmúlt napokban kerül­tek felszínre, s amelyek bizony nem fogják túlságosan emelni az alsóbb ligák tekintélyét. Új „pályapolitikai" driklik A sportközönség még aligha felej­tette el az elmúlt szezon pályaválasz­tási botrányát, amikor Pesterzsébet nehéz milliók fejében az Attila fész­­kébe akarta vinni a Bocskayt. A Sporthírlap akkor élesen elítélte a ter­vet és kihívta ellene a közvélemény le­sújtó kritikáját. Nem is lett belőle semmi. Maga Miskolc közönsége riadt vissza az utolsó percekben a sport­etikával össze nem egyeztethető tervtől. Közel egy éve annak, hogy ez a csöppet nem erkölcsös harci eszköz le­került a napirendről. Itt tartunk is­mét a tavaszi finisnél és — úgy lát­szik — a múltévi példa iskolát csi­nált. A sors iróniája, hogy most vi­szont Pesterzsébet a szenvedő hőse annak az ötletnek, amely a társegye­sületnek a vérpadra való hurcolását célozza. Valóságos konzorcium alakult Pesterzsébetnek a bajnoki fi­nisből való kikapcsolására. A konzorcium tagjai —a Somogy, a Húsos és a Turul — arra szövet­keztek, hogy a vasárnapi VÁC—Pest­­erzsébet-mérkőzést Pesterzsébet rivá­lisának fészkébe, Kaposvárra viszik. A „tranzakció’­ törvényességéhez kétség nem fér, hiszen a profimérkő­zésekre hitelesített kaposvári pályán lejátszandó mérkőzés ellen akadály nem gördíthető. A tényeken most már mit sem vál­toztat a „konzorcium” álláspontja, amely szerint a sportetika frontját tulajdonképen a Pesterzsébet törte át azzal hogy a Bak­ai Pesterzsébetre viteti Somogyot. Ellenben tény az, hogy az intézők baráti összetartása nagyon gyengén áll a második ligá­ban. Somogy, Pesterzsébet és Turul a finisben A vezetők harca ilyen körülmények között természetesen még hatványo­­zottabb mértékben kiéleződött. Az alattomos driklikkel súlyosbított baj­noki finálé még elég keserűséget rejt a méhében az öt vezetőegyesület ré­szére. Öt egyesületről beszélünk, mert a vezetők harcába immár be­kapcsolódott a Húsos is. Nézzük csak a pillanatnyi helyzetet: Mint a fenti tabellából látjuk, So­mogy még­­ egyáltalában nem tudta lerázni magáról ellenfeleit. A kapos­vári csapatot a mögéje szorosan fel­zárkózott Pesterzsébettől mindössze egyetlen pont választja el. Pesterzsé­bet gólaránya viszont a Terézváros­nak adott 10 góllal lényegesen javult és így Pesterzsébet csapata egy eset­leges döntetlennel már megelőzhetné a listavezető Somogyot. Ha a két vezetőcsapat hátralevő ellenfeleit tekintjük, úgy megállapít­hatjuk, hogy a végküzdelem izgal­masnak ígérkezik. Pesterzsébet talán egy hajszálnyival jobban áll, mert a Turul ellen már lejátszotta mérkőzé­sét. Ezzel szemben az erzsébeti csa­pat hátralevő ellenfelei között ott látjuk Soroksárt és Rákospalotát. Somogynak viszont még a Húsossal is szembe kell nézni a Turulon kívül. Pesterzsébetet két pontnyi hát­ránnyal követi a Turul. A pillanat­nyi helyzet azt mutatja, hogy a baj­noki végküzdelemben a Turul­­ elle­nére annak, hogy a vezető Somogytól három pontnyi differencia választja el — még résztvehet. A Turul számba­­jöhető ellenfelei között még a Somogy és a Húsos ellen lejátszandó mérkő­zései szerepelnek. A bajnoki tabella pillanatnyi helye­zési sorrendjét, továbbá a fent el­mondottakat figyelembe véve meg­állapíthatjuk, hogy a bajnoki finisben Somogy, Pesterzsébet és a Túrin fog­nak megverekedni a vagyont, hírt és dicsőséget jelentő bajnoki címért és az első osztályba való bejutás lehetőségét megteremtő osztályozó mérkőzés jogáért. Rákos­palota — amennyiben ki tud evickél­­ni jelenlegi súlyos anyagi helyzeté­ből — a Húsossal együtt már csak a jobb helyezés dicsőségéért fog vetél­kedni. A Van FC, a Terézváros és az Ékszerész élet-halál harca A kiesési zónában ezidőszerint há­rom csapat folytat élet-halál harcot a bennmaradásért. A bajban levő csa­patok helyzetét az alábbi csoportosí­tás tünteti fel: Hogy a kiesés szomorú sorsa a három együttes közül melyiknek fog osztályrészül jutni, a hátralevő ellen­felek mérlegelése­ alapján is nehéz volna megállapítani a jelen pillanat­ban. Tény az, hogy a Vác és a Teréz­város az utóbbi hetekben lényeges javuláson ment keresztül. Ilyenfor­mán talán az Ékszerészek helyzetét kellene katasztrofálisnak tartanunk, ha nem tudnák azt, hogy az osztály­csere problémája még korántsem te­kinthető el­intézettnek és hogy a má­sodik liga sereghajtói egy olyan megoldást sem tartanának lehetetlen­nek, amely az egy esztendővel idő­sebb második ligabeli alakulatokat a bajtól mentesítené. No, de ez még a közeli hetek zenéje ... 1 , I az a 1 a i§ £ £ S vaj­c D & D : 1. Somogy 16 26 46:14 6 2. Pesterzsébet 16 25 54:16 7 3. Turul 16 23 34:11 9 4. Rákospalota 16 22 49:19 10 5. Húsos 16 22 24:17 10 ! - 1 s 1 j I K­ I Vác FC 16 5 19:43 27 Terézváros 16 4 19:61 28 Ékszerész 16 3 14:56 29 Kanizsa vagy Pécs-Baranya? Az utolsó hetek eseményei sok ál­matlan éjszakát okoztak Kanizsa hí­veinek, akik már egy sima, izgalom­mentes bajnoki finálé tudatában már-már páholyból figyelték a baj­noki sorrend kialakulását. Jött azon­ban a II. ker. FC, amely egy pontot váratlanul hazahozott Kanizsáról. A kanizsai drukkereknek tehát minden okuk megvolt ahhoz, hogy aggoda­lommal tekintsenek a múlt vasárnap lezajlott pécsi mérkőzés elé. Pécsett azután el is enyészett a két pontnyi előny, úgyhogy a Kanizsa vasárnap már pusztán jobb gólarányával előz­te meg Pécs-Baranyát. A Gondviselés azonban nem hagy­ta cserben Kanizsát. A keddi intéző­­bizottsági ülés megsemmisítette Ka­nizsának a II. ker. ellen lejátszott és döntetlenül végződött mérkőzését. A két csapat helyzetét így az alábbi tabellarészlet tünteti fel: Hogy a hazai pályának minden­áron, súlyos anyagi áldozatok árán való favorizálása megbosszulhatja magát, azt éppen Kanizsa esete mu­tatja. A csapat nem volt berendez­kedve idegen pályán való küzdelemre és így nem csodálható az, hogy az idegen környezetbe sehogyan sem tudták beleélni magukat a csapat tagjai. A délnyugati végek publikuma fe­szült izgalommal tekint a bajnoki finis további fejleményei elé. Az már csaknem bizonyosnak tekint­hető, hogy a két csapat bajnoki végküzdelmébe egy harmadik már nem fog bekapcsolódni. Az új erőre kapott Wekerlét ebben a pillanatban még négy tiszta pontnyi hátrány választja el a két vezető csapattól. A hátralevő öt bajnoki for­duló túlságosan kevés ahhoz, hogy Wekerlének egyébként nagy teljesít­ményekre hivatott legénysége bele­szóljon kettőjük harcába. Kanizsa és Pécs-Baranya bajnoki reményeinek megbeszélésénél figye­lembe kell vennünk azt a futball­­sportnál soha szem előtt nem téveszt­hető körülményt, hogy biztos mérkő­zés nem­ létezik. A technikát illetően valljuk ma is azt az áláspontunkat, hogy Kanizsa frontját ma is tényleg a legjobban összedolgozott együttes védelmezi. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt, hogy Pécs-Baranya harci szellemmel telí­tett legénységét éppen az eredmény­re való törekvés, az áttörő csatár­játék avatja bajnokjelöltté. A legközelebbi hetek itt is tiszta helyzetet fognak teremteni. Bizonyos csak az, hogy bármelyikük is szerez­ze meg kettőjük közül a bajnoki ba­bérokat, a bajnokság méltó kezeikbe fog kerülni. 1' 1 1 Ö O s a a ! t | i 1—5 , % O > Pécs-Baranya 15 25 40:17 5 Kanizsa 14 24 28 '-9 4 9

Next