Sporthirlap, 1928. április (19. évfolyam, 39-50. szám)
1928-04-19 / 45. szám
Képes melléklettel Csütörtök Budapest, XIX. évf. 45. sz. 1928 április 19. /ITO 16 fillér szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca Itt. 111. emelet Távirati cím: Sporthírlap Budapest. Teletotszám: Szerkesztőség: Lipót 996—54 Kiadóhivatal: Teréz 112-41 Előfizetési árak Belföldre egy negyedévre 5 pengő jegy pótlapra 2 pengöl. Ausztriában pengő. Egyéb külföldre egy negyedévre 7 50 pengőt E(J J É LE K'i K HÉTFŐN. CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldöt) 16 fillér. Ausztriában 25 gi Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 kö. Rongálni 10 lej. Franciaország 150 gr.Olaszországi’JOL. Németország 25 a. pf. Lengyelország 30 gr. Amerika 6 . levélcím: Budapest 62., postafiók 82. 1 Konrád II. szerdám este véglegesen lemondta a vasárnapi játékot Turay a center — Sternberg a jobbhátvéd Látogatás a főrendezőnél, akinek fő a feje a gondtól, mert „sok az ember és kevés a fóka**, azaz még mindig jelentkeznek elkésett jegyigénylők, de ülőhelyre már nincs jegy — Prágából, Szlovenszkó minden részéből és Jugoszláviából tömeges felvonulást jeleznek • Még Walesből is érkezett meccslátogató Régen volt olyan sürgés-forgás a futballszövetség Vilmos császár úti rezidenciáján, mint szerdán este. De régen volt az is, hogy annyira megsokasodtak a futballsport eseményei, mint éppen ezen a héten, amikor az egyik oldalon még a fülünkbe csörög az elmúlt vasárnap bajnoki eseményeinek a lármája, másfelől pedig már elődübörög a következő vasárnap nagy válogatottjárásának harci zaja. A futballszövetség otthonában tehát minden összekeveredik ezen a hétköznapon, ami bajnoki és válogatott mérkőzések idején csak összekeveredhet. Ülésezik a fegyelmi bizottság és elparentálja az elmúlt hét kilengéseiben vétkes játékosokat. Az elnöki és pénztári ajtóknál az elkésett emberek végtelen sora adja egymásnak a kilincset, hogy a legrejtettebb jogcímen mégis csak kisrófolja magának valahogyan a válogatott mérkőzésre szóló jegyét.. Másutt magát a válogatott csapatot méregetik a ráérő klubvezérek és egy percig sem vitás e diskurzusok után, hogy, sajnos, a klubvezérek maguk az okai, mindennek, mert hiszen mindig ők választják meg azokat a kapitányokat, akik emberemlékezet óta sohasem értenek a futballhoz semmit. A szövetségi iroda ugyanakkor szörnyen dolgozik, hogy a felszaporodott munkát is idején elvégezze. Mert a válogatott mérkőzés napjaiban is változatlan hévvel folyik a játékosigazolás, óvás, panasz, feljelentés, fellebbezés. Útleveleket hoznak, telefon csörög, újságírók fülelnek, várjon nem cserélik-e ki a nemzeti csapat valamelyik tagját. Játékosok, szövetségi vezérek, klubvezérek sietnek egymás nyomában és számolgatják boldogan a kiutalt jegyeket, amelyekről bizonyos óvatosság okából mindenki szükségesnek tartja kinyilvánítani, miszerint „érthetetlen, hogy éppen ő ilyen kevés jegyet kap, amikor azt sem tudja, hogy a roppant ismeretségéből kitől is tagadja meg a kérést”. Kevés a jegy — kicsi a pálya Ez különben a főtéma. Kevés a jegy. Azért is, mert maga a legnagyobb pálya is kicsiny immár a futball megnövekedett igényeihez, de még azért is, mert aligha volt még válogatott mérkőzés, amely iránt a tömeges érdeklődés ilyen méreteket vett volna. Szerdán délután a hajósutcai szövetségi boltban már a rendőr is alig bírta tartani a rendet. Az aggodalom meglepte azokat is, akiknek biztos jegyre szóló utalványuk volt , mert a városban a jegyek után való hajsza mindig jobban fokozódott, az utalvány-tulajdonosok is elkezdtek sietni és igyekeztek egyszeriben beváltani az utalványaikat. A szövetségi boltban alig bírták a munkát. Pedig az igazi, meleg órák még csak ezután következnek. Elvégre nem azért pesti ember a pesti ember, hogy komolyan vegye a felhívásokat és valóban betartsa a rendet, ami voltaképen az ő javát akarja szolgálni. Most, az utolsó órákban bukkannak fel azután a futballsportnak azok a barátai, kik el nemaradnának soha egyetlen mérkőzésről sem, mindössze csak azt a szokásukat nem vetkőzik le, hogy következetesen az utolsó órákban akarják megszerezni a jegyüket. El sem tudják képzelni, hogy ne lenne. Amikor ők eddig minden mérkőzésen ott voltak. Sokat, ezek közül alapos csalódás érte az új jegyrendszer mellett. Csaknem egy szálig elfogytak már a jegyek és hiába ma már a legelőkelőbb alelnöki protekció, jegy és hozzá,jó jegy’7 nincsen többé. Gondokban a főrendező , Kiss Tivadar, a válogatott mérkőzés főrendezője, nyomasztó gondok közepette füstöl a szobájában. A telefonkagylót százszor emeli le és kezdi különböző doktoroknak, méltóságosokak megmagyarázni, hogy lehetetlen, nem képes már eleget tenni a kérésnek, elfogyott, higgjék el neki, hogy elfogyott minden jegy és ne bántsák őt, nem tehet róla, ha nem méltóztatott idejében eleget tenni a felhívásnak és gondoskodni a jegyekről. Nagyot sóhajt, újra kiteregeti a papírlapot, számolásba’ kezd és erre újra csak megcsörren a telefon. Megint udvariasan kezdi és végletekig elfojtott türelmetlenséggel végzi be. Legfeljebb egy-egy különlegesen tekintélyes telefonozónak súgja meg titokban, hogy azt sem tudja, mit csináljon a követségekkel, mert azokkal sem tudja, hányadán áll. És azt sem tudja még, miként fogja majd kielégíteni Dréhl Imre államtitkárt, aki szintén nem tudott még nyilatkozni, hogy kik lesznek a vendégei a politikai élet kiválóságai közül. Csehszlovákiai invázió És mi lesz majd a sok szlovákiai magyarral, akiknek csak egy része volt elég óvatos, hogy már a múlt héten ajánlott levélben kért jegyet. Ipolyság, Kassa, Trencsén, Érsekújvár százai érkeznek vonaton és autókon Budapestre, hogy a válogatott mérkőzéssel kapcsoljanak össze egy kis rokoni látogatást. Pozsonyból külön is vagy száz főre szóló expedíciót jeleztek szerdán és megjelent a budapesti menetjegyiroda képviselője is az MLSz-ben, ami még külön is nagbonyodalmat keltett. Mert a menetjegyiroda háromszáz prágai utas számára kért jegyet, majd később közölte a szövetséggel, hogy ezz a szám — sajnos! — leapadt százra, amire az MLSz nyomban intézkedett, hogy a kétszáz felszabaduló jegyet adják ki a budapesti közönségnek Szerdán azután szörnyű aggodalmai között érkezet újból a menetjegyiroda megbízottja, hogy valahogyan viszszacsinálja a dolgot, mert nagy a baj, kevés lenne, ha mind a háromszáz jegy is meglenne még. ■. .. És ugyanakkor a prágai Cesko Slovo napilap hatalmas propagandát fejt ki, egészen bizonyos már, hogy össze is jön annyi prágai jelentkező, hogy elinduljon Budapestre a csehszlovák közönség különvonata. Hol vegyen ennyi jegyet most már az MLSz? Ki tudná ma már ezt a tenger jelentkezőt elhelyezni, amikor már Budapest is tele van elégületlenekkel azért, mert a családban csak kettőnek sikerült jegyet szerezni és nem hétnek. így terem meg a rangja annak, akinek a sors mégis csak adott egynémely válogatott jegyet. Nincsen jegyüzérkedés, erről nem hallottunk szerdán estig, az új rendszer, úgy látszik, tekintélyes részben biztosítani tudta ezt. De éppen ezért lett valószínűleg olyan különösen nagy értéke egy-egy válogatott jegynek, hogy szerdán , este már ellestünk, a szövetség folyosóin több olyan kétségbeesett beszélgetést, hogy: .— Te, adj egy jegyet nekem. Ne vidd el a feleségedet, úgy sem érdekli. Tedd meg, megadom az árát és küldök néked tetejébe egy kis üveg likőrt is. Van, aki két páholyjegyért tíz narancsot ígér, van, aki operai páholylyal akarja revanzsálni a szívességet, általában a legváltozatosabb ajánlatokat hallani, hogy: — Csak már látnám azt a szép négyszögletes jegyedet! Aki Walesből jön jegyért Ebben a zűrzavarban nem okoz semmi feltűnést, hogy Kiss Tivadarhoz egy idegen úr azzal állít be, hogy nem akar jegyet. Ezt már ismerik, a legtöbben ezzel kezdik a beszélgetést. Erről az egy úrról azonban kiderül, hogy a messze Angliából, onnan is a walesi hercegségből, Piccadyli-ből érkezett és a Budapesten jól ismert bírónak, Prince Coxnak egy üzenetét hozza. Wales válogatott csapatának akar mérkőzést rendezni Budapesten. És csak úgy véletlenül, a rendkívül szívélyes beszélgetés végén, kedélyesen, mintha a dolog csak "Pánik (HARRY PIEL) ^ MANCI NE LOPJ! Omnia