Sporthirlap, 1928. április (19. évfolyam, 39-50. szám)

1928-04-21 / 46. szám

SZOMBAT, 1926 ÁPRILIS 21. SPORTHÍRLAP MáhrusBer . (Természetrajsz) Az emberiség és a drukkolás ikertestvérei-e. Mikor Éva almafogyasztásra csábította Ádámot, ősatyánk nagyon drukkolt. Sejtette szegény, hogy ezért a szabálytalanságért súlyos fegyelmi büntetést fognak kapni. Mint tudjuk, csakugyan a legsúlyosabbat kapták. Kizárták őket az első osztályból, amit már akkor is Paradicsomnak neveztek. Mi az, hogy zárták? Dobták őket! Eleinte az emberek csak önmagukat féltették, de később, mikor a görögök felfedezték a humanitást, másokért is drukkoltak. Napjainkban már az igazi drukker egyáltalán nem törődik sajátmagával, hanem költséget és fáradságot nem kímélve drukkol a csapatáért. Az igazi drukker hétköznap még csak arról ismerhető fel, hogy kizáróan színes papírosra nyomtatott újságot olvas. Azonkívül, ha beszélni kezd, legkésőbb a második szónál futballra tér át. De már szombaton este a drukker komoly munkához lát. Szakértő társaságban alaposan megvitatja a vasárnapi összeállítást, a játékosok kondícióját és a meccs lehetőségeit. A vita rendszerint a kora hajnali órákig húzódik. Mégis vasárnap a drukker már tizenegy órakor követelni kezdi az ebédet, de mert emberemlékezet óta nem volt precedens arra, hogy meccs előtt rendesen beebédelt volna, vajaskenyerekkel felszerelve vonul ki a pályára. Illetve az állóhelyre. Mert az igazi drukker csak az állóhelyen érzi jól magát, ahol megkeresheti a meggyőződéséhez illő környezetet. A jegyét mindig pénzért veszi. Viszont nem is mondja a meccs után, hogy: ,,ez ugyan egy vasat se ért!” Ha kikapott a csapatja, nem a pénzért sír. Pedig sír. Komolyan és dühösen és könnyekkel a szemében magyarázza, hogy nincs többé igazság a földön, jó bíró nem is volt soha, mert hogy lehetett azt az offszájd-gólt megadni, azt a 11-est meg nem adni, azt a hólyagot betenni, azt a Napóleont Szent Ilonára küldeni és különben is, majd a jövő vasárnap meglátják, hogy ez minden volt, csak reális eredmény nem. A játékosoknak így kiabál: — Gyerünk, Mucusámi... Vili, fuss! (Vagy:) Ne félj, Csibi!.. Csámi, Csámi, mi lesz a gólokkal?!.. (Vagy:) Irigy rá Józsikám, ne sajnáld!.. Egyébként a játékosokkal soha életében nem beszélt és nem is fog beszélni velük. Hiszen ő csak egy közönséges drukker. De ő az, akit a sajtó néha mély tisztelettel Ezerfejű Cézárnak nevez. Holott sokkal több feje van. Persze, csak profimeccseken. Képes arra, hogy reménytelen mécseseket is megnyerjen a csapat helyett. Például ő verte meg az osztrákokat tavaly az Üllői úton. A magyar—jugo — Az üzérek jegy beszkárt szenvedtek? szláv meccsen hiába drukkolt Rómáig, de már alaposan felkészült a csehek ellen. Majd nekik megmutatja!... Persze, ha nincs válogatott mérkőzés, akkor a drukker színeket játszik. Ha jól megy, akkor zöld, vagy kék, vagy lila, esetleg másszínű, viszont ha a saját háló zörög, rendszerint fehér lesz. Ugyan ez alól is van kivétel. A szombathelyiek például ilyenkor sárgulni szoktak. A drukker a játékosokat jobban ismeri a trénernél, fanatikusabb a menezsernél, a szabályokat ezerszer jobban tudja a bírónál és úgy a szövetségi kapitánynál, mint a válogató bizottságnál sokkal jobban tudja összeállítani a válogatott csapatot. Mondja ő. Vannak szelíd drukkerek. Például, akik a Vasasokat szeretik. Vannak húzó drukkerek, akik a rivális drukkerek froclirozását tartják legfőbb hivatásuknak. Ha ezek leégnek, dugóhúzók lesznek. De mindezeken túltesznek a vad drukkerek, akik tettekkel bizonyítják klubszeretetüket. A drukker, ha egyszer meghal, vasárnap délután bárányfelhőre könyököl, úgy nézi a meccset. Végre páholyból. De ott is drukkol, annyi szent! (eszes) Greenly Islanden asen kapui Saiant, de Köhl kapitány és báró Hüfbeieid, ha elég előrelátó volt, vitt magával egy-egy üveg_____gél, mert a Saian mindenütt nélkülözhetetlen fertőtlenít, sebet hegeszt, vérzést elállít, izzadást megszüntet, szagtalanít, korpát gyógyít és frissít. Még az óceánrepülők felszereléséből sem hiányozhatik! Magyarországon mindenütt kapható Egy üveg ára 1 pengő 10 filér. Egy jegyüzer tragédiája Barátomat, a jegyüzért, súlyos gondokba meríten találtam. A nemrég még daliás férfi, aki a korzónak, a lokáloknak oly közismert tagja volt és mindenhol feltűnést keltett -párat-lan eleganciájával és bőkezűségével, úgy ült előttem, mint saját magánk az árnyképe. Az arca ónsárga volt, szemei körül mély barázdák. A haja, mely még egy hónappal ezelőtt hollófeketén simult a halántékára, most kócosan, csapzottan, galambőezen lógott az arcába. Hatvan évesnek hittem volna, pedig jól tudtam, hogy alig több harmincötnél. A rövid idő alatt, míg nem láttam, egy emberöltőt öregedett. — Uram — szóltam, — az Istenért, mi történt önnel? — Hagyja — felelte fáradtan, szája körül a tőzsdei besz és kényszeregyezségek aranykorából ismert keserű vonással, — hagyja és ne is kérdezze. Jobb nem beszélni róla! Az ember már becsületes munkájából sem élhet meg. Istenem,, mennyire más volt ez tavaly ,és azelőtt. Ilyenkor már, egy nappal a cseh—magyar válogatott előtt, már páholyban ültem, mert tudtam, hogy az általam összevásárolt párezer jegy ázsiójából nemcsak a magam és családom nyugodtak meg. Tavaly legalább lehetett a bajnoki meccseken egy-két pengőt keresni, mert volt egy-két slágermeccs. Az idén — mióta a derby-meccseket rendszeresítették — a kutyának sem kell a jegy. Szóval már kezdettől fogva rosszul ment. A húsvéti derby azután megadta, a halálos döfést. Tudja mit vesztettem én a körmérkőzéseken? Van Önnek fogalma, hogy hány jegy maradt, a nyakamon, amit névértéken alul sem tudtam eladni? — Jó! Tűrtem még ezt is, mert reméltem,, hogy a vasárnapi válogatotton regraszálhatom magamat. És elélhetését tudom biztosítani, de telleni fog a nyaralásra is. Sőt elárulok magáitok egy titkot. Épp ilyentájt alkudtam egy szerény kis rózsadombi villára. Villa, haha! — kacagott fel keserűen, — hol van az ma? Legfeljebb revolver golyó vagy dankáli, mert — kérem, higgye el — nincs más hátra! — Mert nézze kérem — s hangja itt felcsattant — azok, akik kicsiben dolgoztak, könnyen túltették magukat a dolgon. Azt mondták: ha nem kapunk jegyet a pályára, segítünk magunkon és új nézőhelyeket fogunk kreálni, mert élni kell és pénzt keresni muszáj. Ezek vagy kibérelték a villanypóznákat vagy kistballonokra, esetleg a saját vállukra ültetik fel a régi vevőközönségüket — a kerítésen kívül, ők megtehetik, nekik könnyű, mert nagyobbrészt B tribünben vagy állóhelyben dolgoztak. De mit csináljak én, aki angrozista voltam, páholy- és korzó-közönséggel? Én, aki egy fogalom voltam a jegyiparban. Aki 10—12 segéddel és 5000 jeggyel dolgoztam! Az én közönségem nem fog sem lutballonra, sem póznára, sem az én vállaimra ülni. Az nem azért váltja meg a jegyét, hogy artistamutatványokat csináljon, hanem azért, hogy lásson! hor kijön ez az utalványrendszer. Ez azután végleg betette az ajtót! S minthogy az — érthetőleg — derogált nekem, hogy a magam jegyéért sorba álljak, ott tartok, hogy ma, még nims jegyem a válogatott meccsre ... És mivel — mint hallom — már nem lehet pénzért sem kapni — és itt elcsuklott a hangja — odajutottam, hogy én, aki még nem régen a, jegyek ezrei, felett diszponáltam, kénytelen leszek a meccsre menőknél álruhában kunyerálni, hogy nincs-e esetleg egy ülőhelyük ... ázsióval. Görcsös zokogás rázta meg a testét. S egy könnycseppet törültem ki a szó- Elfordultam és meghatottságomban mentből. (Nemo) 7 „Az én időmben rend, fegyelem, béke és baráti egyetértés uralkodott a BT-ben“ A BT régi elnöke válassol a BT új elnökével. Lulzer Vilmos, a BT elnöke nyilatkozattal válaszolt Langfelder Ferencnek, a BT volt elnökének. Ebben a nyilatkozatában azonban olyan szerencsétlen hangot ütött meg, hogy Langfelder személyes megtámadtatás címén szót kér és a következő nyilatkozatot küldte be lapunkhoz: — Barátaim felhívták rá figyelmemet, tehát elolvastam Sulzer Vilmos úrnak, a BT elnökének rólam formált véleményét. Hálás köszönet érte, mert íme postafordultával igazolta azt az állításomat, hogy hiányával van a kellő diplomáciai érzéknek és így alig alkalmas olyan komplikált testületnek a vezetésére, mint a Bírótestület. — Én mégis e szerencsétlen hangú nyilatkozatát fiatalos hevültsége rovására írom. Mert annak az elbírálására, hogy én a BT-t miképpen vezettem, annak elnökségében nyolc esztendőn keresztül hogyan működtem. őt nem fogadhatom el hivatott — Tudja mit szent Kiss Gyula a cseheknek ? __ ? — Van Praag, de van Budapest is! bírálónak, mert ezt a bírálatot elmondotta a sportközvélemény, mely előtt nyitott könyvként fekszik három évtizedes sportműködésem. Tehát csak annyit válaszolok neki, hogy én mindvégig becsületes, tisztességes fegyverekkel — és nem driklikkel — intéztem, a Bírótestület ügyeit, sohasem feltűnésből, vagy a magam, hanem tisztán és egyedül a sport sikere érdekében. Az én időmben revid, fegyelem,, béke és baráti egyetértés uralkodott a BT-ben, hogy ez ma is így van-e, nem hiszem, hogy Lulzer Vilmos úr merné dilitűnt. Vívófelszerelések Kertész Tódor-Pál Krissói-tér __________Árjegyzék ingyen Auddersfieid a favoritja az angol kupa mai döntőidnek A Blackburn Rovers hívei csapatuk szívósságában bíznak A múlt szombaton Glasgowban eldöntésre került skót kupa döntőjére 118.000 ember volt kíváncsi, míg ma a Wembley-stadionban lebonyolításra kerülő angol kupa döntőjét már csak 93.000 néző fogja végigtekinteni. Azért csak 93.000, mert több néző részére nincsen hely. Ha az előjegyzéseket vesszük tekintetbe, nyugodtan állíthatjuk, hogy közel félmillió jegyet lehetett volna erre a nagy sporteseményre eladni. Az angol kupának az idén már hetekkel ezelőtt megvolt a nagy favoritja: az angol ligában jelenleg első helyen fekvő Huddersfield Town csapata volt az, amelyben a szigetország futballhívőinek bizalma összpontosul. Az utolsó három héten azonban a Huddersfield gyengébb játékot produkált és így a kemény védelemmel rendelkező Blackburn Rovers esélyei előtérbe nyomultak. Általános vélekedés szerint, ha a Huddersfield csatársora — Jackson, Kelly, Brown, Stephenson, Smith — csak megközelítőleg kijátssza formáját, úgy nem lehet a győzelmet Huddersfieldtől elvitatni, ellenkező esetben az erélyes és szívós védelemmel rendelkező Blackburné lehet a pálma.