Sporthirlap, 1928. július (19. évfolyam, 77-89. szám)

1928-07-19 / 84. szám

t cl* iW c%. #' ,/ / 19 *28 JULI 9. A ^ Csütörtök Budapest, xix. évf. 84. sz. 19^-jjflius 16 fillér ' ^____i_^i_iiim^ ni nai wn ~ mi rína v­­ini i bimimwweiiwmi wiipw^ hwpiwpiiB— ai fiimiw­— ■ nn »iiw*n n i im unni i ti i rirwr«rMr^ 'i t 'T"T'~rn^ ■ 'H ci i'i V;i ji N . ■. ■ * j _. . _ *, íjj/y^’i szivi cicfl-* l fölfoldön L5 uÜlIöi’. Adszinában *-5 síi. ttidaoeaL VL KerilleL Rözsa uccii Itt. Ul. AOielat W3ft»te»i Jííí kím *ffy ao^/eid­re «,' QJUaiiri 30u^ ** Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 Kő. Románia *te*í? , , ’ VusítrlilM i poagS. K^ySS ScdttJUlre agy aejyedávra ?■»í) paajJ. j ie­. franciaorsz&g 1*80!r. Olaszországi-OOL. Német-JSSSIVSSSafía SSu. .«!­»... .««•.. ...mm.. « «o,»«o» ■—«“aJfg 1** ‘* Kiadóhivatal férés h­í-41_________________________ Lett fi cim. ii.Kmpeai a.... posiihok ... A Kossuth egész csapatát elítélték a Pesterzsébet elleni lazsálás miatt A fegyelmi vizsgálat szerint megvesztegetés esete nem áll fenn, d­e a tizenegy játékos közül egyik sem fejtette ki teljes tudását Négy játékost három hónapra és 60 pengőre, Hat játékost egy hónapra és 20 pen­gőre, az amatőr Simon Pást pedig hat hónapra bűntette a PLSz fegyelmi bizottsága A profisport nyári dermedt csend­jébe nagy szenzáció sivított bele szerdán. Esztendők óta megszokott dolog volt a szezon végefelé, a baj­noki finis idején l­öfekvési esetekről suttogni és ugyanakkor emlegetni a futballszövetséget, amely­­az , ilyen esetekben nem jár el kellő eréllyel. Csak aki közelebbi ismerője volt a futballviszonyoknak, az tudta, hogy a hasonló esetekben mennyire nehéz a futballszövetség helyzete, amely egyedül a fegyelmi bizottságának az útján járhat el. Már­pedig ennek a bizottságnak a munkaköre nagyon megszorul ott, ahol az egyszerű ta­gadással szemben alig található elfo­gulatlan és számbavehető tanú, ar­ról pedig álmodni sem lehet, hogy az egyes vallomásokat az eskü erősítse meg. Talán éppen ennek a helyzetnek a nyomán tenyésztődött ki az a lég­kör, melyben a szezon végefelé min­den nevezetesebb eredmény mögött a sporton kívül álló okokat igyekeztek kutatni az érdekeltek, vagy a futball­­szövetségnek illetékes emberei is. Vajmi ritkán sikerült azonban vala­mire való „adatot” produkálni, hi­szen a lefekvési, vagy vesztegetési esetek természetében rejlik, hogy az adatok nem kerülnek napfényre és a vétkesek zavartalanul folytatják a működésüket ott, ahol abbahagyták. A második profiesztendő elkesere­dett másodikosztályú bajnoksága termelte ki az első esetet, amelyben a profiszövetség fegyelmi bizottsága határozott tényeket vélt megragadni és ennek következtében a Kossuth játékosai ellen a legnagyobb szigor­ral való eljárásra határozta el ma­gát. Emlékezetes az az ádáz verseny­­futás, amit a II. liga második he­lyéért, egyszóval az osztályozó mér­kőzésért, a Pesterzsébet és a Turul folytatott. Az utolsó fordulóban tör­ténetesen a Kossuth — tehát a falu­beli egyesület — került szembe a Pesterzsébettel, ami egymagában is elég ok volt arra, hogy a szövetség erre a mérkőzésre ellenőrt küldjön ki, lévén akkor még olyan a helyzet, hogy a Pesterzsébet s a Turul között csak a gólarány döntheti el a helye­zés kérdését. Már közöltük a június 3-i mérkő­zés után, hogy a Pesterzsébet—Kos­suth mérkőzés 8:0 arányú eredmé­nyéről nagyon különösen hangzó je­lentések futottak be a szövetséghez. A szövetségi ellenőr történetesen a szomszédos Soroksár község futball­csapatának intézője, Pámer János volt, aki ugyan a Kossuth játékosait az egész tavasz folyamán mindössze kétszer látta futballozni, mégis kétséget kizáró módon megálla­pította, hogy ezen a mérkőzésen egyszerűen leálltak és szinte tétlenül nézték, miként szapo­rítja Pesterzsébet a góljait. Azonos hangzó volt a vezető bírónak, Égner Károlynak a jelentése, aki szerint a Kossuth együttese nem fejtett ki semilyen ellenállást ezen a mánknig! Az eredeti vád azonban csak öt Kos­­suth-játékosnak a viselkedését tette kifogás tárgyává, hogy azután a he­tek óta tartó vizsgálat után végül mind a tizenegy játékos ellen ter­helő adatokat állapítson meg a fe­gyelmi bizottság és meghozza példát statuáló marasztaló ítéletét. Ez az ítélet nemcsak a profisport­ban, hanem általában a magyar fut­ball történetében példa nélkül áll. A Kossuth egyesületének teljes első csa­pata, a Pesterzsébet ellen mérkőző mind a tizenegy játékos bűnös­nek találtatott a Pesterzsébet elleni mérkőzésen való lazsálás vétségében és ezért egy hónap­tól hat hónapig terjedő bünte­téseket mértek ki rájuk, súlyos­bítva a megfelelő pénzbünteté­sekkel is. Az utólag vád alá helyezett játékosok felől a későbben kihallgatott határ­­bírák mondottak nagyon terhelő ada­tokat és így érte végül az egész csa­patot büntetés. Jellemző azonban, hogy a hetek óta tartó és szigorúan diszkrét vizsgálat semilyen részében sem produkált olyan adatokat, ame­lyeknek alapján a vesztegetés vádját lehetne emelni. Valamennyi terhelő vallomás arról szólt, hogy a Kossuth védelme akadálytalanul engedte a Pesterzsébet-csatárokat gólt rúgni, viszont a Kossuth-csatárok és fedeze­tek szemlátomást elrontották a gól­helyzeteket. Ilyenformán csupán arról lehetett szó, hogy a Kossuth játékosai nem felel­tek meg a bajnoki rendszabá­lyok ama előírásának, hogy a legjobb tudásukkal kell minden egyes mérkőzésen küzdeniük. Csakhogy ennél a pontnál némileg érthetetlen a helyzet, ismerve azt a barátságosnak éppen nem nevezhető viszonyt, ami a két pesterzsébeti egye­sület között évek hosszú során a pe­rek végtelen áradatát szülte. Ebből a kutya-macskabarátságból nehéz lett volna arra következtetni, hogy a Kos­suth csapata egyértelműen, merő „barátságból” lefeküdt a Pesterzsé­betnek, viszont a vizsgálat adatai szerint vesz­tegetésről szó sem volt. Egyetlen támpont merült fel arra nézve, hogy a két egyesület hol talált A vizsgálatot voltaképpen már a múlt szerdán befejezte a fegyelmi bi­zottság, azonban akkor ítélethirde­tésre sor nem kerülhetett, mert a bi­zottság nem volt határozathozatalra megfelelő számmal együtt. A bizott­ság összetétele véletlenül olyan, hogy most már az egész nyári­­folyamán nem­­ letett volna határozatképes, mivel a tagjainak elfoglaltsága egye­lőre lehetetlenné tette az esti ülése­ken való megjelenést. Ezért a fegyel­mi bizottság rendkívüli megoldást választott és hozzájárult Horváth János kérelméhez, aki az ülés idő­pontjául a reggeli 8 órát ajánlotta. A rendes bíróságok munkaórájában, szerdán reggeli 8 órakor ült tehát egybe a fegyelmi bizottság, amely beható tanácskozások után a követ­kező ítéletet hozta: A PLSz fegyelmi bizottsága a megejtett vizsgálat adatai alapján a Pesterzsébet elleni mérkőzésen sze­repelt valamennyi Kossuth-játékos­­ról a legsúlyosabb sportszerűtlen­séget állapította meg. Ezért Némth Jánost, Wolff Józsefet, Leinander Józsefet, Mihályi Gyulát a 17. § b) pontja, valamint a 82. § alapján, figyelembe véve a súlyosbító körül­mények miatt a 7. § alkalmazását, 1928 augusztus 22-től november 20-ig a játéktól eltiltja és egyenkint 60 pengő pénzbüntetésre ítéli. Gál József, Klein István, Balázsovits István, Kardhordó Aladár, Blau Gyula és Klovács József játékoso­kat ugyanazon §-ok aláján 1928 augusztus 22-től szeptember 18-ig a játéktól eltiltja és egyenkint 20­0 pengő pénzbüntetésre ítéli.­­ Simon Pál amatőr játékost 1928 augusztus 22-től 1929 február 20-ig a játéktól eltiltja Az indokolás. A lefolytatott vizsgálat adatai kapcsolatot az előzetes megegyezésre. Pámer János, a Soroksár intézője je­lentést tett arról is, hogy értesülése szerint a Pesterzsébet és a Kossuth vezetősége közvetlenül ezen fontos mérkőzés előtt szerződést kötött volna, mely szerint a Pesterzsébet első ligába való bejutása esetén a Kossuth egy­letét a pályaelhelyezést illetően valamiféle előny illetné meg. Ez a jelentés azonban tökéletesen alaptalannak bizonyult a vizsgálat során és így végül is nem maradt más, mint a tény, hogy a­ mérkőzés funk­cionáriusai azt jelentették, hogy a Kossuth játékosai nem fejtették ki igazi tudásukat. A bíró, határbírák és a szövetségi ellenőr vallomásai után a fegyelmi bizottság ezt a tényt nem tartotta tovább vitathatónak és bár az őidéző okot felkutatnia nem sike­rült, a lazsáló játékosok ellen meg­hozta példásan szigorú ítéletei­ alapján, nevezetesen a mérkőzést vezető bíró, a két határbíró és a kiküldött szövetségi ellenőr egy­behangzó előadása folytán, tényként volt megállapítható, hogy a Kossuth játékosai a Pesterzsébet ellen 1828 június 11-én megtartott és a Pest­erzsébet szempontjából elöntő jelentőségű mérkőzésen „la­zsáltak”, nem fejtették ki teljes tudásukat. Pesterzsébet számára azért volt döntő jelentőségű ez a mérkőzés, mert ha megfelelő gólaránnyal győz, jogot nyert volna az osztá­lyozó mérkőzésre. Ebbéli érde­keltsége arra nyújtana tampon- Elítélik a Kossuth tizenegy játékosát Micleniális sporttelep Szabó J­ó­z­s­e­f­ u­t­c­a Szombaton és vasárnap este 8 órakor 1­­ román-magyar flyermérkőzés A motorvezetéses versenyekben a holland világbajnok Oichmann a startnál.

Next