Sporthirlap, 1928. augusztus (19. évfolyam, 90-102. szám)
1928-08-09 / 93. szám
Négy hosszú esztendőn át vártuk ezt a napot. De nem így képzeltük. Örömmel, sikerrel és dicsőséggel fényesnek, diadalmasnak és felejthetetlennek. Az olimpiai győzelem napjának. És nem borúsnak, gyászosnak, szomorúnak. Nem a vereség sötét napjának. Most már megvallhatjuk, hisz eddig sem titkoltuk. Nemcsak számítottunk a győzelemre, de biztosra vettük, hogy vízipólócsapatunk hazahozza az olimpiai győzelem olajágát is a két Európa-bajnokság mellé. Biztosra vettük, mégpedig attól az időponttól kezdve, amikor láttuk, hogy játékosaink micsoda spártai erényekkel megrakodva láttak neki a felkészülődés önmegtartóztató, fáradságos munkájának. Szégyenkezés nélkül megvalljuk, mi esküdtünk a csapat győzelmére, még mielőtt sorozatos győzelmek után a döntő küzdelem küszöbére jutott s amikor már a magyar csapatra esküdött mindenki égen és földön. Mi biztosra vettük az olimpiai győzelmet, még mielőtt főfavorittá lett a magyar csapat, vak bizalmunkban azonban éppen akkor inogtunk meg, amikor oly félelmetesen megnőtt a győzelmet már a zsebben érezőknek a száma. Amikor már mindenki biztosra vette a győzelmet, amikor a pesti utcákon már egy órával az amsterdami mérkőzés megkezdése előtt győzelmi híreket szomjazott a tömeg, amikor Pest uzsonnakávéjához a német kapuba lőtt gólok özönét vágyta, nos, akkor hirtelen a lábunkra lépett a pesszimizmus ördöge és félni kezdtünk a versenytől. Nem a németektől kezdtünk félni. A magyar sorstól. A sorsnak attól a kegyetlen játékától, amellyel megszokta tréfálni az embereket. A sorsnak e kegyetlenségétől, amellyel gondoskodni tud arról, hogy ne teljesüljön, amire sokan számítanak, amit sokan várunk epedve és biztosra véve bekövetkezését annak, amire várnak. Féltünk a magyar sorstól, amely nem engedi, hogy egyetlen boldog, megelégedett napja legyen a magyarnak. Félelmünk is nem volt ok nélkül való. Kikaptunk a döntőben Németországtól. Kikaptunk anélkül, hogy legyőzettünk volna. Nem a németek győztek le bennünket, most is balsorsunké maradt a pálma. Mert nem csupán a sorsnak volt a műve, hogy három erős mérkőzésen át kellett eljutnunk a döntőhöz és a döntőben is meghosszabbításokkal kellett küzdeni s nem a sorsnak a műve volt az is, hogy előbb az arcunkba mosolygott a siker, hogy annál jobban gúnyolódjék felettünk később, amikor elfutott mellettünk. Hát nem sorsszerű dolog, hogy két gólos vezetés után a végén ki kell kapnunk egy olyan ellenféltől, amely minden tekintetben alattunk áll, csak éppen a hihetetlen munkabírásban nem. És nem a sors játéka-e, hogy éppen úgy kell alakulni a helyzetnek, hogy a döntés nem a nagyobb tudáson, hanem a jobb idegeken és a nagyobb állóképességen forduljon meg. Az olimpiai bajnokság pedig a fizikumon dőlt el , mert ebben a tekintetben Németország valamicskével előnyben volt, az ő számára hullott le az a babér, amely Isten és ember előtt a magyar csapat számára termett. És ha fáj is nagyon a vízipóló csapat tragikus balsikere, el kell viselni férfiasan s meg kell adni az elismerést és a tiszteletet a magyar csapat játékosainak csak úgy, mintha az olimpiai koszorúval díszítve térnének haza. A csapat megtette kötelességét, övé hát a szeretet és a megbecsülés még a vereség szomorú órájában is. ---- .................................................. A japán Tsuruta legyőzte Rademachert Kardvívócsapatunk bejutott a döntőbe A német vívók kiverték a franciákat , Olaszországon kívül a németek és a lengyelek lesznek az ellenfeleink a döntőben X . •0 - $0 ' c r- - — ' JIT .g' r, 1928 AUG. 3. / ? / / Csütörtök Budapest, XIX. évf N^ 9% augusztus 9 M.TQ. 16 fillér l^portfolió? | kiadóhiTOtal: EtOTzi Mestárak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő), Egy««ezimára: Balföldön 16 filér. Ausztriában 25 gr. Budapest, VI. kerület, Rózsa-utca 111. 111. emelet. _7. AK mii im.. kg Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 Ke. Románia Távirati cím: Sporthírlap Budapest. Ausztriába 6 pengő. Egyéb külföldre egy negyedévre 750 pengő. 8 lei. Franciaországi JSOtr.Olaszország 1.50 L.Német-Telefonszto. Szerkesztőség: Lipót 996—64. MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON ország 25 ap, Lengyelország 30 gr J Amerikai cent. Kiadóhivatal: Tévé* 112—44. Levélcím: Budapest ,1., postaitok 82. A vízipólótorna olimpiai győztese: Németország, második: Magyarország, harmadik: Franciaország Meghosszabbított mérkőzésben Németország győzött a vízipóló olimpiai döntőjében Németország-Magyarország 5:2 (0:2, 2:2, 2:2) 2:0 arányban vezetett félidőben a magyar vízipólócsapat és mégis kénytelen volt átengedni a győzelmet a németeknek *■ •*’' ? A hétfői és keddi túlerős mérkőzéstől fáradt magyar csapatot legyűrte a németek hatalmas fizikuma — 2:2-re végződött a rendes játékidő és csak a meghosszabbítás második felében kerekedtek felül a németek . A bíró egy teljesen szabályos gólunkat nem adta meg - Erre vonatkozó óvásunkat elutasították Zsúfolt ház várja a vízipóló olimpiai döntőjét Szerdán ismét borús idő köszöntött Amsterdamra. Kora reggel eleredt az eső és szakadatlanul esett, egészen tizenegy óráig. A délelőtti versenyek ezért úgyszólván közönség nélkül zajlottak le, csak a versenyzők és az újságírók húzódtak össze fázósan a nyitott autókon, amint a stadion, felé tartottak Tizenegy órakor bezárultak az ég csatornái, de a felhők nem takarodtak el azután sem, maradt a borús ég, nyomott hangulatot keltve a holland fővárosban, mintha előre is jelezni akarták volna az égiek, hogy a magyarok számára ezen a napon nem fog felragyogni a szerencse. Délután azután kissé kiderült, a szél is kevéssé fújt már, az idő türhetővé változott. Nem kellett ragyogó napsütéses délután ahhoz, hogy a nagy eseményeket váró úszóstadion megteljék. Háromnegyed három órakor még nyoma sem volt semilyen versenynek, a stadion máris tömve emberekkel. Helyet kapni többé teljességgel lehetetlen. 2 óra 55-kor Donáth dr. a sípjába fúj, amire egyszerre összeállnak a rendezők, mindenki elfoglalja a helyét, kezdődik a munka. Három órakor elindítják az első úszómezőnyt. Minden percnyi pontossággal pereg, Ponáthék pompás munkát végeztek. Nők jelennek meg először a startnál. A tribünön nagy csoportban vannak a németek, valamennyien a vízipólóról tárgyalnak, a hangjuk felveri a stadiont. Nem valami túlságosan bíznak, de azért elég sűrűn kivillog a németek ökle. Annyit jelent ez náluk, hogy nagyon drukkolnak, szorongatják az öklüket. Ekkor megszólal a megafon, Donáth hangja csendet kér. Kezdődik az első úszószám. Öt órakor még javában folyik a műugrás, hihetetlenül unalmas már, a közönség valami izgalmasabbra vágykozik, ahol küzdelem is van. öt óra és tíz perckor vonulnak be a szomszédos stadionból a felszabaduló tornászok, vívók, boxolók. Ez már túlságosan nagy tömeg, nem lehet elhelyezni őket, a rendezőség nagy zavarban van, beerőszakolja hát az újonnan érkezőket a legkülönbözőbb sarkokba. A sajtópáholy pedig fegyverkezik. Egy holland újságíró máris meg.. .