Sporthirlap, 1928. augusztus (19. évfolyam, 90-102. szám)

1928-08-09 / 93. szám

Négy hosszú esztendőn át vártuk ezt a napot. De nem így képzeltük. Örömmel, sikerrel és dicsőséggel fé­nyesnek, diadalmasnak és felejthetet­lennek. Az olimpiai győzelem napjá­nak. És nem borúsnak, gyászosnak, szomorúnak. Nem a vereség sötét napjának. Most már megvallhatjuk, hisz ed­dig sem titkoltuk. Nemcsak számítot­tunk a győzelemre, de biztosra vet­tük, hogy vízipólócsapatunk hazahoz­za az olimpiai győzelem olajágát is a két Európa-bajnokság mellé. Biztosra vettük, még­pedig attól az időponttól kezdve, amikor láttuk, hogy játékosaink micsoda spártai erényekkel megrakodva láttak neki a felkészülődés önmegtartóztató, fárad­ságos munkájának. Szégyenkezés nél­kül megvalljuk, mi esküdtünk a csa­pat győzelmére, még mielőtt sorozatos győzelmek után a döntő küzdelem küszöbére jutott s amikor már a ma­gyar csapatra esküdött mindenki égen és földön. Mi biztosra vettük az olim­piai győzelmet, még mielőtt főfavo­­rittá lett a magyar csapat, vak bizal­munkban azonban éppen akkor inog­tunk meg, amikor oly félelmetesen megnőtt a győzelmet már a zsebben érezőknek a száma. Amikor már min­denki biztosra vette a győzelmet, amikor a pesti utcákon már egy órá­val az amsterdami mérkőzés megkez­dése előtt győzelmi híreket szomjazott a tömeg, amikor Pest uzsonnakávéjá­hoz a német kapuba lőtt gólok özönét vágyta, nos, akkor hirtelen a lábunk­ra lépett a pesszimizmus ördöge és­­ félni kezdtünk a versenytől. Nem a németektől kezdtünk félni. A magyar sorstól. A sorsnak attól a kegyetlen játékától, amellyel meg­szokta tréfálni az embereket. A sors­nak e kegyetlenségétől, amellyel gon­doskodni tud arról, hogy ne teljesül­jön, amire sokan számítanak, amit so­kan várunk epedve és biztosra véve bekövetkezését annak, amire várnak. Féltünk a magyar sorstól, amely nem engedi, hogy egyetlen boldog, meg­elégedett napja legyen a magyarnak. Félelmünk is nem volt ok nélkül való. Kikaptunk a döntőben Német­országtól. Kikaptunk anélkül, hogy le­­győzettünk volna. Nem a németek győztek le bennünket, most is balsor­sunké maradt a pálma. Mert nem csupán a sorsnak volt a műve, hogy három erős mérkőzésen át kellett eljutnunk a döntőhöz és a dön­tőben is meghosszabbításokkal kellett küzdeni s nem a sorsnak a műve volt az is, hogy előbb az arcunkba mosoly­gott a siker, hogy annál jobban gú­nyolódjék felettünk később, amikor elfutott mellettünk. Hát nem sorssze­rű dolog, hogy két gólos vezetés után a végén ki kell kapnunk egy olyan ellenféltől, amely minden tekintetben alattunk áll, csak éppen a hihetetlen munkabírásban nem. És nem a sors játéka-e, hogy éppen úgy kell alakul­ni a helyzetnek, hogy a döntés nem a nagyobb tudáson, hanem a jobb ide­geken és a nagyobb állóképességen forduljon meg. Az olimpiai bajnok­ság pedig a fizikumon dőlt el , mert ebben a tekintetben Németország va­lamicskével előnyben volt, az ő számá­ra hullott le az a babér, amely Isten és ember előtt a magyar csapat szá­mára termett. És ha fáj is nagyon a vízipóló csa­pat tragikus balsikere, el kell viselni férfiasan s meg kell adni az elismerést és a tiszteletet a magyar csapat játé­kosainak csak úgy, mintha az olim­piai koszorúval díszítve térnének haza. A csapat megtette kötelességét, övé­ hát a szeretet és a megbecsülés még a vereség szomorú órájában is. ----­­ .................................................. A japán Tsuruta legyőzte Rademachert Kardvívócsapatunk bejutott a döntőbe A német vívók kiverték a franciákat , Olaszországon kívül a németek és a lengyelek lesznek az ellenfeleink a döntőben X . •0 - $0 ' c r- - — ' JIT .g' r, 1928 AUG. 3. /­­ ? / / Csütörtök Budapest, XIX. évf N^ 9% augusztus 9 M.TQ. 16 fillér l^portfolió? | kiadóhiTOtal: EtOTzi Mest­árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő), Egy««ezimára: Balföldön 16 filér. Ausztriában 25 gr. Budapest, VI. kerület, Rózsa-utca 111. 111. emelet. _7. AK mii im.. kg Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 1.50 Ke. Románia Távirati cím: Sporthírlap Budapest. Ausztriába 6 pengő. Egyéb külföldre egy negyedévre 750 pengő. 8 lei. Franciaországi JSOtr.Olaszország 1.50 L.Német-Telefonszto. Szerkesztőség: Lipót 996—64. MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON ország 25 ap, Lengyelország 30 gr J Amerika­i cent. Kiadóhivatal: Tévé* 112—44. Levélcím: Budapest ,1., postaitok 82. A vízipólótorna olimpiai győztese: Németország, második: Magyarország, harmadik: Franciaország Meghosszabbított mérkőzésben Németország győzött a vízipóló olimpiai döntőjében Németország-Magyarország 5:2 (0:2, 2:2, 2:2) 2:0 arányban vezetett félidőben a magyar vízipólócsapat és mégis kénytelen volt átengedni a győzelmet a németeknek­ *■ •*’' ? A hétfői és keddi túlerős mérkőzéstől fáradt magyar csapatot legyűrte a németek hatalmas fizikuma — 2:2-re végződött a rendes játékidő és csak a meghosszabbítás második felében kerekedtek felül a németek . A bíró egy teljesen szabályos gólunkat nem adta meg - Erre vonatkozó óvásunkat elutasították Zsúfolt ház várja a vízipóló olimpiai döntőjét Szerdán ismét borús idő köszön­tött Amsterdamra. Kora reggel el­eredt az eső és szakadatlanul esett, egészen tizenegy óráig. A délelőtti versenyek ezért úgyszólván közön­ség nélkül zajlottak le, csak a ver­senyzők és az újságírók húzódtak össze fázósan a nyitott autókon, amint a stadion, felé tartottak Tizenegy órakor bezárultak az ég csatornái, de a felhők nem takarod­tak el azután sem, maradt a borús ég, nyomott hangulatot keltve a holland fővárosban, mintha előre is jelezni akarták volna az égiek, hogy a magyarok számára ezen a napon nem fog felragyogni a szerencse. Délután azután kissé kiderült, a szél is kevéssé fújt már, az idő türhe­­tő­vé változott. Nem kellett ragyogó napsütéses délután ahhoz, hogy a nagy eseményeket váró úszóstadion megteljék. Háromnegyed három órakor még nyoma sem volt semi­­lyen versenynek, a s­tadion máris tömve emberekkel. Helyet kapni többé teljességgel lehetetlen. 2 óra 55-kor Donáth dr. a sípjába fúj, amire egyszerre összeállnak a ren­dezők, mindenki elfoglalja a helyét, kezdődik a munka. Három órakor elindítják az első úszómezőnyt. Minden percnyi pontossággal pe­reg, Ponáthék pompás munkát vé­geztek. Nők jelennek meg először a start­nál. A tribünön nagy csoportban van­nak a németek, valamennyien a vízi­pólóról tárgyalnak, a hangjuk felveri a stadiont. Nem valami túlságosan bíz­nak, de azért elég sűrűn kivillog a né­metek ökle. Annyit jelent ez náluk, hogy nagyon drukkolnak, szorongat­ják az öklüket. Ekkor megszólal a megafon, Donáth hangja csendet kér. Kezdődik az első úszószám.­­ Öt órakor még javában folyik a műugrás, hihetetlenül unalmas már, a közönség valami izgalmasabbra vá­­gykozik, ahol küzdelem is van. öt óra és tíz perckor vonulnak be a szomszé­dos stadionból a felszabaduló torná­szok, vívók, boxolók. Ez már túlságo­san nagy tömeg, nem lehet elhelyezni őket, a rendezőség nagy zavarban van, beerőszakolja hát az újonnan érkező­ket a legkülönbözőbb sarkokba. A sajtópáholy pedig fegyverkezik. Egy holland újságíró máris meg.­. .

Next