Sporthirlap, 1929. június (20. évfolyam, 62-74. szám)

1929-06-01 / 62. szám

SZOMBAT, W29 JÚNIUS 1. SPORTHÍRLAP3 Interjú Gallach errel írta: Hús Fekete Cassoló A szerkesztőségi szoba ajtaján ko­pognak kívülről. — Szabad ! — mondom az íróasztal felé hajolva. És a következő pillanatban egy vi­­gyorgó, kedves kamaszpofa tűnik fel a nyíló ajtó­ kis résén : Kifutó Pista, mindannyiunk jól ismert barátja, a margitkörúti fűszeresinas, akihez olyan régen nem volt szerencsénk. — Ksz ... ksz ... — pisszeg a kü­szöb felett, de nem jön be. — Mi újság Pista? — kérdem ne­vetve. — Szabad bejönni? — Hát csak bújj be. És megáll az asztal előtt, sapkáját őrült zavartan csavargatja a kezében és fölnéz a plafonra, ahogy mondja: — Egy cikket hoztam, főszerkesztő úr kérem. — Na ne mondd! — robban ki belőlem a csodálkozás és mosolyogva nézek a fiúra, ahogy áll, az íróasztal előtt, némi lámpalázzal. — De igen, kérem — mondja újra halkan. — Tessék, itt van a cikk,­a címe még nem végleges, ha akar, ad­jon neki új címet a szerkesztő úr, de azt hiszem jó lesz az, hogy „A részeg disznó”. —­ A részeg disznó? Hát kiről írtál te tulajdonképpen cikket? Pista közelebb húzódik az asztalhoz és súgva mondja: — Csomagot vittem a Royal Szállo­dába és ott laktak az angol futballis­ták is és én besodródtam az egyik szobába, ahol az a tizenötezer fontos csatár lakott... — Te Gallacherről írtál cikket? — Arról kénem — mondja büszkén Pista és már nyújtja is a kékfedeles irkát, ahová a „cikket” beleírta. — Na ez érdekes. És beszéltél vele? — Ühüm ... — bólogat Pista és morog hozzá valamit az orra alatt és én növekvő érdeklődéssel elkezdem ol­vasni a cikket. íme a cikk! Helyesírási hibák nélkül. De válto­zatlan mondatszerkezettel. „Kiküldött tudósítónk meglátogatta otthonában azt a komisz frátert, akin annyit dühöngött csütörtökön a ked­ves magyar futballközönség. Az illető fráter a Royal-szálló egyik udvari szobájában horkolt, amikor megláto­gattuk. -Mivel a kopogásra nem felelt egy szót se, hívás nélkül léptünk a szobába, de ez őt nem zavarta, hanem nyugodtan horkolt tovább az ágyban. Megjegyzem az ügy nagyon rendet­len volt és a fráter nagyon eredeti helyzetben feküdt a matrac felett. A két lába fent volt a párnán, ahová más rendes, komoly futballista a fejét szokta tenni és a feje oldalt lógott le­felé, azon az oldalon, ahová a rendes középeurópai futballisták a lábukat szokták tenni. A szobában félhomály volt, mivel a rolló le volt eresztve és az éjjeli szek­rényen két üres üveg állott egymás mellett. Az egyik céduláján ez volt: Martell. A­­­ásik vignettáján pedig ez a szó: Hennesy. Kék-fehércsíkos flanelpizsama volt az illető fráteren és a haja kócosán lógott a szemébe. Ja igaz, még az ágy alatt is volt három üres üveg. Rákiabáltunk: —• Alászolgája ... alázatos szol­gája, kérem! De a fráter csak horkolt tovább. Mire mi próbáltuk mindenféleké­pen felébreszteni. Előbb felrúgtunk egy széket. A zajra megmozdult az ágyon, de nem ébredt fel. Horkolt tovább. Aztán felfújtunk egy üres papírzacskót, ami véletlenül a zse­bünkben volt és a falhoz nyomtuk, nyílását szorosan összefogva. A zacskót és nem a frátert. A nagy durranásra újra megmozdult az ágyon az illető fráter, befelé for­dult a falnak, és horkolt tovább. Aztán azt gondoltuk­, hogy a két üres üveget összeütjük a füle­k mel­lett, talán ez használ és erre fel­ébred. És utánanyúltunk az éjjeli­­szekrényen lévő egyik üvegnek, amelyben még egy ujjnyi sárga, al­koholra emlékeztető folyadék volt. És Gallacher ebben a pillanatban felugrott az ágyból és kikapta a ke­zünkből az üveget. — El akarod lopni a konyakomat! — kiabált dühösen és erre meg sem várva válaszunkat, felhörpintette, ami még az üvegben volt. — Mélyen tisztelt uram, — kezd­tük a beszélgetést — legyen szives és nyilatkozzon lapunk számára, hogy mért olyan részeg disznó kegyed? — Ez túlzás kérem ... — így vála­szolt a fráter és visszafeküdt az ágy­ba, de már most nem lábbal a párná­ra, hanem rendesen fejjel. És a talpát kezdte vakarni. — Azt mondja meg Gallacher úr, — kérdeztük továbbá — hogy mért volt olyan disznó részeg tegnap a magyar—angol meccsen? — Én nem voltam részeg! Ebből egy szó sem igaz. Én remekül bírom az italt és ennélfogva tegnap se vol­tam részeg. Reggel megittam ugyan egy fél üveg hazai konyakot, de nem egyedül, hanem szódát is ittam hozzá és ebédhez három korsó sört és egy­ fél liter fillert, egy fél litert tokajit és egy fél liter ménesit. Hanem tudja kérem, hogy remek boraik vannak! A magyar borok sokkal jobbak, mint a magyar bírák. — Délután mit ivott Gallacher úr? — kérdeztük. — Szót sem érdemel... még egy fél üveg konyakot a meccs előtt. De nem bennem volt a hiba kérem, ha­nem a konyakban. — Hogy-hogy? — A kontinentális futball ugyanis egészen más, mint az angol. Mások a bírák, más a szabálymagyarázat, a faultot és a tizenegyest és a lesben állást is másképpen adják meg és ugyanígy a magyar konyak is más, mint az angol. Ha én egy fél üveg angol konyakot ittam volna meg a meccs előtt és nem egy fél üveg ma­gyar konyakot, akkor egészen bizo­nyosan nem lett volna semmi baj. Mi nem így vagyunk trenírozva. A ma­gyar konyak nagyon erős, sokkal erő­sebb, mint az angol, amellyel mi a kondíciót tartjuk és így magyar oka van mindennek. A konyak. Az angol konyaknak még a szaga se ilyen erős és ezért, ha nem magyar konyakot iszom, a bíró sem veszi észre a lehele­temen, hogy némileg illuminált va­gyok. — És Borsányit mért tetszett le­rúgni ? — kérdeztük tőle. — Annak is a magyar konyak az oka. . . — A konyak nem rúg, még ha ma­gyar is kérem. — Rúgni nem rúg, de sokkal rosz­­szabb hatása van. — Micsoda? Én­ hozzá Sérti értem kérem ah­hoz a szimpatikus magyar szőke fut­ballistához, csak nagyon közel jött hozzám, mire én lélegzetet vettem és ahogy rálehettem, a szegény fiú azon­nal elájult!... Itt abbahagytam a felolvasást. — Mondd Pista, — kérdeztem kissé fenyegető hangon az új „munkatár­sat” — te beszéltél ezzel a Gallacher­­rel? — Hát persze, hogy beszéltem. —• És ezeket mondta? — Szóról szóra kérem. — Tanúd van rá? — Tanú az nincs, de megesküszöm mindenre, ami szent a világon. Például úgy legyem jövőre a Newcastle United kupagyőztes, hogy szóról szóra ezeket mondta. Ránézek a fiúra és összehúzom a szemöldököm. —• És mondd, milyen nyelven be­szélté! te azzal a Gallacherrel? Pista közel jön az asztalhoz és súg­va mondja: — Magyarul, kérem. — Te ne hazudozz össze-vissza, mert... — Én nem hazudok, kérem. Tetszik­, tudni, ezek az angolok a londoni hús­­iparosok, mind hentes ez kérem és mi­vel Gallacher nem akar tovább az N. Húsosoknál játszani... — Mi az az N. Húsos? — A Newcastle Húsos ... titokban magyarul tanult, hogy az N. Húsosok­tól elmehessen egy igazi nagy csapat­hoz, a P. Húsosokhoz. — Te, Pista, én azonnal kidoblak. — Egy legyen a Newcastle ligabaj­nok, hogy így igaz! És Hatschek már tárgyalt is Gallacherrel. Csak még nem egyeztek meg egymással. — De hiszen ezért az angolért tizen­ötezer fontot kérnek . . . — Hát annyit nem ad a Hatschek. De már ígért érte valamit. — Mit? — Tíz fontot! — Tíz fontot?! — Igen. De marhahúsban. Van Szerencs érti t. vevőim flg 19 tudomására adni, hogy g Angliából és ||||~ Skóciából egújabb Wj Egil­e■" tavaszi és nyári pi| | I szöveteim g||j® n\egérkezle£. ||||||||^ IV., Türr István u. 9. I. em. Váci­ u. sarok A Herendi-vándordíj derbymér­­kőzése: a BLASz a Kié OS ellen Ma délután fél 6 órakor a Hungária­­úti pályán Az utánpótlás céljait szolgáló Herendi-vándordíj játéknevelő értéke, jelentősége évről évre növekszik. Az idei vándordíjküzdelmekre, amelyek ellentétben az eddigi kuparendszerrel, pontverseny formájában nyernek le­bonyolítást, már hat ifjúsági válo­gatott csapat adta le nevezését. Ma délután bizonyára ott fog szo­­rongani a profi és amatőr egyesüle­tek intézőinek és trénereinek serege a Hungária-után, ahol a vándordíjért küzdő csapatok két legjobbja, a KISOK és a BLASz válogatott ifjai mérik össze erejüket. Érdekes lesz ez a mérkőzés már azért is, hogy meg­tudjuk, várjon a vándordíjszabályzat pongyola fogalmazása folytán mél­tánytalan és igazságtalan előnyöket élvező BLASz ifjúsági válogatott meg tudja-e dönteni a középiskolásoknak évek óta szilárdan tartott hegemóniá­ját és így azoknak lesz-e igazuk, akik a BLASz kegyetlen öncéllal végre­hajtott lehengerlési haditervének si­kerét jósolják. A két ifjúsági válogatott csapat az alábbi összeállításban lép pályára: KISOK: Háda (Eötvös reál) — Füstös (Széchenyi fk.), Mizsér (Hun­­falvy fk.) — Nagy (Wagner rg.), Stefancsics, Lovas (Eötvös reál)­­— Sztrinkay (Hunfalvy fk.), Horváth I. (Kossuth fk.), br. Gudenus (Széche- Szakorvosi rendelő vér- és nemibetegek részére VI/.. Rákóczi­ út 32. /.­­. | Ezüstsalvarsan-oltás |­­ókussal szemben | Rendelés egész nap MODIAHU nyi rg.), Wéber (Verbőczy rg.), Er­­dődy (Hunfalvy fk.). Tartalék: Bo­kor (Árpád rg.), Opata (Széchenyi rg.), Kalmár (Bolyai reál). BLASz: Sáritz (33FC) — Stern­­berg III., Süveges (UTE) — Pandl, Szalay (UTE), Morvay (FTC) — Magó, Pachert, Hauer (Törekvés), Semmel, Füstör­ (MTK). Tartalék: Rüll (PTC), Orosz (UTE), Dornfeld (MTK), Harangozó (URAK), Fézler IV. (Zuglói SE), Wilhelm IV. (UTE), Friesz II. (FTC). A mérkőzés, amelyet Boronkay Gá­bor vezet, délután fél 6 órakor kezdő­dik a hungariauti pályán. Az idei Herendi-vándordíj állása a következő: 1. MILL Észak 1 1 —1 — 3:0 2 2-3. MILL központ, BLASz 1 — 1 — 4,4 1 4-6. MILL Nyugat, KISOK, KOLASz------------------­------­ A Herendi-vándordíj * Beszélő hangszerek hordoz­ható, elegáns­­tokban . . . 40.— P-től Pathé-Olotonal Élő Hang be­szélőhangszer, finom bőr­­vászontokban, amelyben 10 lemez vihető.............210.— P Pathé-Olotonal Élő Hang Luxus, valódi bőrtokban 310.— P Mindenki megveheti kedvező részletre. Kizárólag nálunk kapható. HIS MASTERS VOICE, COLUMBIA DACCA . hivatalos elámedója. X­VII., Rákóczi­ út do.

Next