Sporthirlap, 1929. június (20. évfolyam, 62-74. szám)
1929-06-01 / 62. szám
SZOMBAT, W29 JÚNIUS 1. SPORTHÍRLAP3 Interjú Gallach errel írta: Hús Fekete Cassoló A szerkesztőségi szoba ajtaján kopognak kívülről. — Szabad ! — mondom az íróasztal felé hajolva. És a következő pillanatban egy vigyorgó, kedves kamaszpofa tűnik fel a nyíló ajtó kis résén : Kifutó Pista, mindannyiunk jól ismert barátja, a margitkörúti fűszeresinas, akihez olyan régen nem volt szerencsénk. — Ksz ... ksz ... — pisszeg a küszöb felett, de nem jön be. — Mi újság Pista? — kérdem nevetve. — Szabad bejönni? — Hát csak bújj be. És megáll az asztal előtt, sapkáját őrült zavartan csavargatja a kezében és fölnéz a plafonra, ahogy mondja: — Egy cikket hoztam, főszerkesztő úr kérem. — Na ne mondd! — robban ki belőlem a csodálkozás és mosolyogva nézek a fiúra, ahogy áll, az íróasztal előtt, némi lámpalázzal. — De igen, kérem — mondja újra halkan. — Tessék, itt van a cikk,a címe még nem végleges, ha akar, adjon neki új címet a szerkesztő úr, de azt hiszem jó lesz az, hogy „A részeg disznó”. — A részeg disznó? Hát kiről írtál te tulajdonképpen cikket? Pista közelebb húzódik az asztalhoz és súgva mondja: — Csomagot vittem a Royal Szállodába és ott laktak az angol futballisták is és én besodródtam az egyik szobába, ahol az a tizenötezer fontos csatár lakott... — Te Gallacherről írtál cikket? — Arról kénem — mondja büszkén Pista és már nyújtja is a kékfedeles irkát, ahová a „cikket” beleírta. — Na ez érdekes. És beszéltél vele? — Ühüm ... — bólogat Pista és morog hozzá valamit az orra alatt és én növekvő érdeklődéssel elkezdem olvasni a cikket. íme a cikk! Helyesírási hibák nélkül. De változatlan mondatszerkezettel. „Kiküldött tudósítónk meglátogatta otthonában azt a komisz frátert, akin annyit dühöngött csütörtökön a kedves magyar futballközönség. Az illető fráter a Royal-szálló egyik udvari szobájában horkolt, amikor meglátogattuk. -Mivel a kopogásra nem felelt egy szót se, hívás nélkül léptünk a szobába, de ez őt nem zavarta, hanem nyugodtan horkolt tovább az ágyban. Megjegyzem az ügy nagyon rendetlen volt és a fráter nagyon eredeti helyzetben feküdt a matrac felett. A két lába fent volt a párnán, ahová más rendes, komoly futballista a fejét szokta tenni és a feje oldalt lógott lefelé, azon az oldalon, ahová a rendes középeurópai futballisták a lábukat szokták tenni. A szobában félhomály volt, mivel a rolló le volt eresztve és az éjjeli szekrényen két üres üveg állott egymás mellett. Az egyik céduláján ez volt: Martell. Aásik vignettáján pedig ez a szó: Hennesy. Kék-fehércsíkos flanelpizsama volt az illető fráteren és a haja kócosán lógott a szemébe. Ja igaz, még az ágy alatt is volt három üres üveg. Rákiabáltunk: —• Alászolgája ... alázatos szolgája, kérem! De a fráter csak horkolt tovább. Mire mi próbáltuk mindenféleképen felébreszteni. Előbb felrúgtunk egy széket. A zajra megmozdult az ágyon, de nem ébredt fel. Horkolt tovább. Aztán felfújtunk egy üres papírzacskót, ami véletlenül a zsebünkben volt és a falhoz nyomtuk, nyílását szorosan összefogva. A zacskót és nem a frátert. A nagy durranásra újra megmozdult az ágyon az illető fráter, befelé fordult a falnak, és horkolt tovább. Aztán azt gondoltuk, hogy a két üres üveget összeütjük a fülek mellett, talán ez használ és erre felébred. És utánanyúltunk az éjjeliszekrényen lévő egyik üvegnek, amelyben még egy ujjnyi sárga, alkoholra emlékeztető folyadék volt. És Gallacher ebben a pillanatban felugrott az ágyból és kikapta a kezünkből az üveget. — El akarod lopni a konyakomat! — kiabált dühösen és erre meg sem várva válaszunkat, felhörpintette, ami még az üvegben volt. — Mélyen tisztelt uram, — kezdtük a beszélgetést — legyen szives és nyilatkozzon lapunk számára, hogy mért olyan részeg disznó kegyed? — Ez túlzás kérem ... — így válaszolt a fráter és visszafeküdt az ágyba, de már most nem lábbal a párnára, hanem rendesen fejjel. És a talpát kezdte vakarni. — Azt mondja meg Gallacher úr, — kérdeztük továbbá — hogy mért volt olyan disznó részeg tegnap a magyar—angol meccsen? — Én nem voltam részeg! Ebből egy szó sem igaz. Én remekül bírom az italt és ennélfogva tegnap se voltam részeg. Reggel megittam ugyan egy fél üveg hazai konyakot, de nem egyedül, hanem szódát is ittam hozzá és ebédhez három korsó sört és egy fél liter fillert, egy fél litert tokajit és egy fél liter ménesit. Hanem tudja kérem, hogy remek boraik vannak! A magyar borok sokkal jobbak, mint a magyar bírák. — Délután mit ivott Gallacher úr? — kérdeztük. — Szót sem érdemel... még egy fél üveg konyakot a meccs előtt. De nem bennem volt a hiba kérem, hanem a konyakban. — Hogy-hogy? — A kontinentális futball ugyanis egészen más, mint az angol. Mások a bírák, más a szabálymagyarázat, a faultot és a tizenegyest és a lesben állást is másképpen adják meg és ugyanígy a magyar konyak is más, mint az angol. Ha én egy fél üveg angol konyakot ittam volna meg a meccs előtt és nem egy fél üveg magyar konyakot, akkor egészen bizonyosan nem lett volna semmi baj. Mi nem így vagyunk trenírozva. A magyar konyak nagyon erős, sokkal erősebb, mint az angol, amellyel mi a kondíciót tartjuk és így magyar oka van mindennek. A konyak. Az angol konyaknak még a szaga se ilyen erős és ezért, ha nem magyar konyakot iszom, a bíró sem veszi észre a leheletemen, hogy némileg illuminált vagyok. — És Borsányit mért tetszett lerúgni ? — kérdeztük tőle. — Annak is a magyar konyak az oka. . . — A konyak nem rúg, még ha magyar is kérem. — Rúgni nem rúg, de sokkal roszszabb hatása van. — Micsoda? Én hozzá Sérti értem kérem ahhoz a szimpatikus magyar szőke futballistához, csak nagyon közel jött hozzám, mire én lélegzetet vettem és ahogy rálehettem, a szegény fiú azonnal elájult!... Itt abbahagytam a felolvasást. — Mondd Pista, — kérdeztem kissé fenyegető hangon az új „munkatársat” — te beszéltél ezzel a Gallacherrel? — Hát persze, hogy beszéltem. —• És ezeket mondta? — Szóról szóra kérem. — Tanúd van rá? — Tanú az nincs, de megesküszöm mindenre, ami szent a világon. Például úgy legyem jövőre a Newcastle United kupagyőztes, hogy szóról szóra ezeket mondta. Ránézek a fiúra és összehúzom a szemöldököm. —• És mondd, milyen nyelven beszélté! te azzal a Gallacherrel? Pista közel jön az asztalhoz és súgva mondja: — Magyarul, kérem. — Te ne hazudozz össze-vissza, mert... — Én nem hazudok, kérem. Tetszik, tudni, ezek az angolok a londoni húsiparosok, mind hentes ez kérem és mivel Gallacher nem akar tovább az N. Húsosoknál játszani... — Mi az az N. Húsos? — A Newcastle Húsos ... titokban magyarul tanult, hogy az N. Húsosoktól elmehessen egy igazi nagy csapathoz, a P. Húsosokhoz. — Te, Pista, én azonnal kidoblak. — Egy legyen a Newcastle ligabajnok, hogy így igaz! És Hatschek már tárgyalt is Gallacherrel. Csak még nem egyeztek meg egymással. — De hiszen ezért az angolért tizenötezer fontot kérnek . . . — Hát annyit nem ad a Hatschek. De már ígért érte valamit. — Mit? — Tíz fontot! — Tíz fontot?! — Igen. De marhahúsban. Van Szerencs érti t. vevőim flg 19 tudomására adni, hogy g Angliából és ||||~ Skóciából egújabb Wj Egile■" tavaszi és nyári pi| | I szöveteim g||j® n\egérkezle£. ||||||||^ IV., Türr István u. 9. I. em. Váci u. sarok A Herendi-vándordíj derbymérkőzése: a BLASz a Kié OS ellen Ma délután fél 6 órakor a Hungáriaúti pályán Az utánpótlás céljait szolgáló Herendi-vándordíj játéknevelő értéke, jelentősége évről évre növekszik. Az idei vándordíjküzdelmekre, amelyek ellentétben az eddigi kuparendszerrel, pontverseny formájában nyernek lebonyolítást, már hat ifjúsági válogatott csapat adta le nevezését. Ma délután bizonyára ott fog szorongani a profi és amatőr egyesületek intézőinek és trénereinek serege a Hungária-után, ahol a vándordíjért küzdő csapatok két legjobbja, a KISOK és a BLASz válogatott ifjai mérik össze erejüket. Érdekes lesz ez a mérkőzés már azért is, hogy megtudjuk, várjon a vándordíjszabályzat pongyola fogalmazása folytán méltánytalan és igazságtalan előnyöket élvező BLASz ifjúsági válogatott meg tudja-e dönteni a középiskolásoknak évek óta szilárdan tartott hegemóniáját és így azoknak lesz-e igazuk, akik a BLASz kegyetlen öncéllal végrehajtott lehengerlési haditervének sikerét jósolják. A két ifjúsági válogatott csapat az alábbi összeállításban lép pályára: KISOK: Háda (Eötvös reál) — Füstös (Széchenyi fk.), Mizsér (Hunfalvy fk.) — Nagy (Wagner rg.), Stefancsics, Lovas (Eötvös reál)— Sztrinkay (Hunfalvy fk.), Horváth I. (Kossuth fk.), br. Gudenus (Széche- Szakorvosi rendelő vér- és nemibetegek részére VI/.. Rákóczi út 32. /.. | Ezüstsalvarsan-oltás |ókussal szemben | Rendelés egész nap MODIAHU nyi rg.), Wéber (Verbőczy rg.), Erdődy (Hunfalvy fk.). Tartalék: Bokor (Árpád rg.), Opata (Széchenyi rg.), Kalmár (Bolyai reál). BLASz: Sáritz (33FC) — Sternberg III., Süveges (UTE) — Pandl, Szalay (UTE), Morvay (FTC) — Magó, Pachert, Hauer (Törekvés), Semmel, Füstör (MTK). Tartalék: Rüll (PTC), Orosz (UTE), Dornfeld (MTK), Harangozó (URAK), Fézler IV. (Zuglói SE), Wilhelm IV. (UTE), Friesz II. (FTC). A mérkőzés, amelyet Boronkay Gábor vezet, délután fél 6 órakor kezdődik a hungariauti pályán. Az idei Herendi-vándordíj állása a következő: 1. MILL Észak 1 1 —1 — 3:0 2 2-3. MILL központ, BLASz 1 — 1 — 4,4 1 4-6. MILL Nyugat, KISOK, KOLASz------------------------ A Herendi-vándordíj * Beszélő hangszerek hordozható, elegánstokban . . . 40.— P-től Pathé-Olotonal Élő Hang beszélőhangszer, finom bőrvászontokban, amelyben 10 lemez vihető.............210.— P Pathé-Olotonal Élő Hang Luxus, valódi bőrtokban 310.— P Mindenki megveheti kedvező részletre. Kizárólag nálunk kapható. HIS MASTERS VOICE, COLUMBIA DACCA . hivatalos elámedója. XVII., Rákóczi út do.