Sporthirlap, 1930. május (21. évfolyam, 49-62. szám)

1930-05-01 / 49. szám

CSÜTÖRTÖK, 1936 MÁJUS 1. SPORTJMMLAP / 5 Champaul mester és Nagy Marcell párviadala 56.000 frank körüli fölényes magyar győzelemmel Izgalmas fél óra az algíri „futball-nagyvállalkozó“ irodájában és egyéb apróságok a budapesti amatőrök afrikai kirándulásáról Az amatőr válogatott csapat algíri kirándulását már többféleképpen kommentálták. Homályos részeket megvilágítottak , (ilyen sok volt) valóságos pragmatikai nyomozásokat végeztek bizonyos részecskék felderítésére. (Fontos, nagyon fontos.) Ezúttal a túra ama részét reflektorozom meg, amelynek kapcsán némi kis izgalom is adódott az élményekre mohón leső amatőrfutballisták részére. (A mérkőzések kevés izgalmat nyújtottak.) . Ismerni kell végre azt a bizonyos megállapodást, így szól: útiköltség oda-vissza II. osztályú hajó, ugyanilyen vasút, vízum- és útlevélköltség, teljes, ellátás. Budapest—Algír és Algír—Budapest értelmezéssel és 360 dollár apróbb kiadásokra. Tudott dolog, hogy Algír azt ünnepelte, hogy száz évvel ezelőtt francia fönhatóság alá került. A lelkes gyarmat futballszövetsége megrendelte csemegének a magyar csapatot. Mivel pedig az egyesületek rémesen unják a szövetséget, mint más szövetségi ténykedésre, ezúttal is önálló nemzetközi programot dolgoztak ki maguknak, így kerültek oda a magyar csapattal egyidőben a gráci GAK, a spanyol Alphonso „13” és az FC Mannheim. Ide tartozik még az is, hogy az MLSz az egész túraügyét Champaul mesterrel bonyolította le. Champaul vagyonos algíri bizniszmén, nagy ipari és sportvállalkozásai vannak, legutóbb az algíri stadiont építette fel, mégpedig „komfortosan” (uszoda, teniszpálya stb.) Champaul mester egymillió (!) frankot kapott a centennárium rendező bizottságától, azzal a szerény, de határozott megjegyzéssel, hogy abból minél több idegen nációbeli futballcsapatot „csődítsen” Algírba. Ez a szigorú tényállás. . . így „csődült” oda a magyar amatőr csapat is, amely (mint tudjuk) unalmas viszontagságokon ment keresztül. Hosszú napokat pihentek, az algíri szövetség felületessége miatt (szép kis háztartás!) Nagy Marcell, a csapat menezsere azonban egyáltalán nem jött zavarba. Igaza volt. Megállapodás, mégis csak megállapodás. River, a szövetség elnöke meg is nyugtatta őket: egyenek, igyanak, egy fillér károsodás nem lesz, amikor szükség lesz a csapatra, ő i majd szól. Végül is a legőszintébb meglepetésre kiderült, hogy a magyar csapat tényleg játszani is fog. (Aminthogy játszott is. Itthon el sem akartuk hinni.)XSzóval River elnök felhívta Nagy Marcellt és közölte vele, hogy lehet játszani. Azt is közölte vele, hogy másnap Orleansvilleben is lehet játszani. Az algiri játék után Orleansvilleben megint telefonált River elnök, mondván, hogy maradjanak csak ott egy kicsit, legalább addig nem Algiri terheli az ellátási költség. Nagy Marcell azonban pénzt akart látni . (Tökéletesen igaza volt. Eddig mindent látott, csak pénzt nem.) Visszautazott tehát haladéktalanul Algirba és Champaul mestertől pénzt kért. 56.000 frankot. Ennyibe került ugyanis az élet — meccselés és meccs nélkül is — 56.000 frankba. Mire jön nagy megrökönyödés Chamnau mester irodájában. (Egyrészt Champaul, másrészt Nagy Marcell részéről.) Champaul megrökönyödése így szólt: — Nem lehet mindenért a maximumot számítani. Miért kellett étkezőkocsiban étkezni, Marseilleben lehetett volna olcsóbb szállodába is menni, a vízum- és útlevélköltséget ő nem téríti meg, különben is ráfizetett az egészre, igazán nem lehet tőle kívánni 56.000 frankot, mikor például egy 300 40.000 frank körüli összeg teljesen fedné a dolgokat. Nagy Marcell a leszakadni készülő damokleszi fringiát eképpen erősítgette a mennyezethez: — Megállapodás mégis esek megállapodás. Nem engedek egy skanumot sem, ellenben megyek föl a centennáriumi rendezőbizottsághoz és megkérdem, hogy miképpen fogyott el ilyen hirtelen az egymillió jubileumi frank. A félórás izgalmas tárgyalásnak ezzel a kijelentéssel vége is szakadt, mert Champaul mester hirtelenében befogatott egy autóba és pánikszerűen rohant a bankba, ahol azután az ötletes BLASz-menezsernek hiánytalanul leolvasták az 58.000 frankot. Finis: a túracsapat hazaérkezett, az algiri kritikák szenzációsak, az 56.000 frank megvan, Champaul mester pedig továbbra is nemes barátja az algiri és a magyar amatőrsportnak. Pesterzsébeten gólrekorder volt, most Honduras szövetségi trénere Kovács II. április elején átutazott Kubából a másik középamerikai államba és megkezdte a középamerikai olimpiára készülő hondurasi csapat tréningjeinek vezetését Katzer Guatemalába vagy San Salvadorba készül, ugyancsak szövetségi trénernek A két év előtti pesterzsébeti gólrekorderről régen hallottunk. Utoljára, akikor, amikor a Kubában túrázó Sabaria találkozott vele, mint a havannai Fortuna játékosával. Most azután két levél érkezett Kovács II.től, a levelek egyes részletei számot tarthatnak a mi érdeklődésünkre is. Kovács Isn®k az elmúlt hetekben két érdekes találkozása volt. Kuiba szigete ott fekszik a mexikói öböl bejáratánál és a Középamerikába tartó összes hajók megállnak a kikötőjében. Megállott az Orth Gyurié is, aki csak fél napot tölthetett a szárazföldön, de természetesen első dolga volt megkeresni az ottani magyar futballistákat. Orth Gyuri tanácsa az volt a honvággyal küzdő magyar fiúnak, aki messziről nézve nem látja az itthoni nehéz viszonyokat, hogy egyelőre ne térjen haza. Kovács II. sora elég jól megy Havannában, a játékos az első napoktól kezdve mindmáig dolgozott és így nem érezte a munkátlanság nyomasztó érzését. Kovács II. mindazonáltal hazavágyik s talán az összegyűjtött pénzével hajóra is ült volna már, ha nem fordul a helyzet most váratlanul másképpen. Az Orbhttal való találkozás után néhány nap múlva túj vendége volt a kubai magyar fiúknak. Pozsonyi Imre érkezett meg, aki Mexikó felé tartott. Pozsonyi hajója hosszabb ideig rakodott a kikötőben, Kovács II. tehát három napot tölthetett együtt a Mexikóba igyekvő magyar trénerrel. S a szépen éldegélő Kovács II.-nek újra hallani kellett az öregebb tréner tanácsát, hogy egyelőre maradjon Kubában, míg otthon jobbra nem fordulnak a megélhetési viszonyok. Ezekben a napokban érkezett Havannába Honduras válogatott csapata. A középamerikai kis állam szintén készül a közelgő Olimpia Centro Americana futballtornájára, amely az egymáshoz közeli kis országok futballsportjában élénk mozgolódást váltott ki, Így jött létre a hondurasiak kubai túrája is, amely körül Kovács Imrnek is szerepe akadt. Már foglalkozott a gondolattal, hogy elmegy a többi kubai magyar után Newyorkba, de éppen híre érkezett, hogy már Agár sem tudja fizetni a játékosait, lám Szentmiklóssy is otthagyta már Agár csapatát, a Hungáriát. Kovács II. tehát örömmel vette a meghívást, hogy amíg Kubában időzik a hondurasi válogatott csapat, vezesse annak tréningjeit. A hondurasi válogatottnak ugyan volt egy másik hivatalos trénere, de már egy hónapja nem látták és a magyar futballista munkája láttán egyszerre rájöttek, hogy az ő trénerük nem is érti a futballt. Kovács I. egyszerű gyakorlatai is egészen újak voltak számukra és a kubai követségük útján a túra vezetői azonnal érintkezésbe léptek a hondurasi szövetséggel, amelynek felajánlották a magyar futballistát. Erre a hivatalos aktusra érdekes okból volt szükség. Ugyanis a hondurasi futballszövetségnek a trénerét az állam ajándékozza, ami annyit jelent, hogy állami tisztviselőnek szerződteti és a futballszövetség rendelkezésére bocsátja. Néhány nap múlva megérkezett a válasz, Kovács I. a követségen aláírta a szerződést, amelynek értelmében szövetségi trénere és szükség esetén játékosa is a hondurasi szövetségnek. Vitték is mindjárt magukkal, útiköltségét fedezték, biztosították ezt visszafelé is, ha nem bírná a klímát és nagyon szép fizetést kötöttek ki a számára. Honduras szintén a forró égöv alatt terül el, de a fővárosa a tenger felett 1500 méter magasságban fekszik és ezért elviselhetőbb a klímája, mint a forró Havannáé. Kovács II. április első hetében utazott el új szerződésének földjére, ahonnan egyelőre még nem küldött levelet. Még Havannából kelt levelében jelzi azonban Kovács II., hogy a középamerikai területeken a tréneri elhelyezkedésre szép lehetőségek nyíltak. A futballsport még nagyon elhanyagolt, kezdetleges. Nem ie sokáig lesz egyedül a pesterzsébeti Kovács II., hanem megkapja szomszédnak a eszeli származású egykori Vasas-játékost, Katzert. Katzer vitte ki annak idején Havannába Kovács II-t, de ötévi tartózkodás után most ő is készül elhagyni a szigetet. Híres ember a Vasas-csatár a középamerikai tájakon. Erre vall az is, hogy egyszerre három ajánlat közül is válogathat. Van egy klubajánlat Hondurasból, de a honfitársa esélyeit nem akarja rontani Katzer és valószínűleg a másik kettő közül választ. Guatemala vagy a kis San Salvador szövetségi trénerének fog felcsapni a közeljövőben. Ezzel a középamerikai magyar trénerek száma egész csinos létszámra emelkedik: Pozsonyi Imre és Roth Siegfried Mexikóban, Weisz Apró Kubában, Kovács II. Hondurasban és Katzer San Salvadorban, vagy Guatemalában. Könnyű labdatréninget tartott tegnap a Ferencváros Négy Ferencváros-játékos: Turay, Takács II., Toldi és Kohut utazott el Prágába a válogatottal, ezért a csonkán maradt F-csapat csak könnyű labdatréninget tartott tegnap. A B- csapat játékosai természetesen teljes számmal résztvettek a tréningen, a szokásos szerdai tréningmérkőzés azonban az amúgy is zsúfolt program miatt elmaradt. Kapura lövés és a rendes labdagyakorlatok és néhány gyenge kör — ez volt a program, amit azonban lelkiismeretesen végig kellett csinálni mindenkinek. A vasárnapi csapat összeállítására csak pénteken kerül sor, amikor a válogatottak is hazajönnek, de értesüléseink szerint, ha nem lesznek sérülések, a múlt heti csapatot állítja ki a Budai 11 ellen ? Ferencváros. Újra Eberstaller ■ dr.-t választották meg az osztrák futballszövetség elnökévé. Megsemmisítették a Turul—VácFC mérkőzést, melyet a Turul 4:1-re nyert, de anélkül, hogy — joga lett volna játszani. A zuglóiak játékjoga ugyanis a szövetségi tagdíj késedelmes befizetése miatt fel volt függesztve. A mérkőzés két pontját a Vác FC javára írták. Szegény Turul...