Sporthirlap, 1930. augusztus (21. évfolyam, 85-94. szám)

1930-08-28 / 93. szám

CSÜTÖRTÖK, 1930 AUGUSZTUS 28. SPORTHÍRLAP Az utolsó napokban egy ilyen irányú ja­vadatot kaptam Náthán Agortól Mexi­kóba. Én kötelességszerűen jelentettem ezt a mérkőzést az MLSz-nek. Később Habanába kaptam újabb értesítést, hogy a Fair River mérkőzés elmarad és helyette Clevelandban fogunk vendég­szerepelni. Semmiféle formában sem keresztez­zük tehát azoknak az egyesületeknek a tervét, akik a Fair Riverrel akarnak ját­szani. Ellenkezőleg, boldogok vagyunk, hogy egyszer végre egy amerikai csapat is elkerül Európába és a rendezés kö­zéppontjában egy magyar egyesület áll. Én személyileg is nagyon­­örülök neki, mert eddig a nemzetközi rendezések súlya és ódiuma is nagyobb részben az én vállamon nyugodott, most látom, hogy az utódok legalább részben teher­mentesítenek. Eszembe jut a régi latin mondás: „Succedant alii, emigrate veteres coloni”. Csak az a bölcs, aki az e mondásban foglalt igazságot időben észreveszi és örül, ha körülötte és mellette mások is vannak, akik a munkát megosztják vele és részben legalább tehermentesítik. Újabb amerikai jelentkezések európai túrára A Fair River példája egyébként ra­gadós. Már k­aptam újabb ajánlatokat a Giantstól, Nationaltól, a Betlehem Steel játékosaival megerősödött magyar Hun­gária SC-től, hogy jövőre ugyancsak szeretnének átjönni Európába és ren­dezzem meg a túrájukat. Azzal biztatom valamennyit, hogy megvárom a Fair River eredményeit és ha azok jók lesz­nek, akkor lehet vállalni újabb new­yorki csapatokat. Pillantás az amerikai futball jövőjébe A távolság nem számít. Naponta fut­nak ki hajók Európa felé és ma alig több Budapestről Newyorkba jönni, mint Varsóból Lisszabonba. Érdemesnek pedig nagyon érdemes az összekötteté­seket Amerikával ápolni, mert itt a fut­ball csak most kezd kinőni a gyerek­cipőkből, de ha onnan kibújik, felhő­karcoló tempóban fog nagyra nőni. Ma Newyorknak alig van futballpályája, csak mostoha vendége a nagy base­ball pályáknak, a Sta­rlight sporttelepe, a Hawthorn Filld nem jobbak, mint ná­lunk a volt halom utcai pálya. De ha egy­szer meg fog mozdulni a Newyork­­birnami futballerdő, a világ itt csodát fog látni. Itt lesznek először állandó 100.000-es nézőszámok és itt fogják leg­először építeni a Paramount futball­­pályákat. Aki előre néz a futballjövőbe, az be­láthatatlan perspektívát tekinthet át ebben a gigantikus városban. Itt­­még a nemzeti, a faji vetélkedés, mely Európá­ban olyan naggyá tette a futballt, csön­desen szunnyadozik a gömbölyű bőr­­labda körül. De ha egyszer az az 1.000.000 angol, félmillió olasz, 100.000 magyar, 200.000 zsidó, 50.000 kínai és így tovább el kezd vetélkedni, hogy ki a legény a csárdában, akkor látni majd csak meg,, micsoda erőforrásokat tud nyitni Newyork a futballnak. Hiányzik itt egy futball Mussolini, egy Meiss Hugó, egy Delonay, egy Anton Johans-­son­, akik vizet fakasztanak a kősziklák­ból, akiknek szervezőerejéből fellángol­jon a futball lelkesedés és ostromolja az egeket. A perspektívával együtt jár Amerikában a pénz. Aki jól fogja meg­fogni, az vagyont fog itt szerezni, be­sorakozhat, mint egy futball Morgan az amerikai pénzarisztokraták közé, lefűz­heti a base­ball pályákat, a boxmenezse­­reket és kiverekedhet­ a futballnak is azt a helyet, ami a sportok eme ki­rályát még a demokrata Amerikában is megilletik. Lehet, hogy fantáziálok, de sokan reális embernek, sőt üzletembernek is­mernek, nem hiszem tehát, hogy csa­lódnék megítélésemben. Érzem, mint ahogy a vizet keresők a varázsvesszővel a föld alatt keringő vízáramokat meg­sejtik és megtalálják. Csak az első fúrót költséges beleilleszteni az ameri­kai fubtalltalajba. Ha már mélyre sza­ladt, ontani fogja az áldást. A­ magyar sport nagy becsülete Amerikában Bár látnám így a magyar futball jövőjét, melyhez minden idegszálam hozzáköt. Mikor innen, a gigantikus méretek hálájából átgondolok a kis Duna—Tisza közére, a kék Dunapartra, a magyar futballtársadalomra és az egész magyar futballsportra, mely még ma is úgyszólván három pálya körül csoportosul, akkor vegyes érzé­sekkel látom a sok civakodást, hatalmi törekvéseket, melyek az MLSz mai egész rendszerét jellemzik és csodát­­váróan tekintek a BLASz-ban felkapasz­kodó új hatalmi egyesülés felé, mely talán megteremti végre az összhangot, az együttműködést és ennek a kis or­szágnak a futballsportjából, mely min­den vihar és háború ellenére olyan erős maradt, mégis csak kitermeli azt a nemzetközi értéket, mely a magyar sportot pár ember fáradhatatlan mun­kája ellenértékeképpen megilleti és amelyet­­ eddig sokszor érdemén felül juttattak neki. Itt Amerikában­­— mondhatom —­ szinte több becsülete van a magyar sportnak, mint odahaza. Betlehem, Cle­­veland, Detroit, Csikágó valóságos ün­nepnek tekinti odajövetelünket. A ma­gyarság egy emberképpen áll talpra, hogy az­ óhaza egy maroknyi csapatát üdvözölhesse. Ha vannak disszonáns hangok, azokat azok viszik belé, akik a sportból napi politikai pecsenyéket akarnak sütni. Olyanokkal, mint pél­dául a „Newyorki Új Előre” című kommunista lap cikkével, mely fascista bérenceknek nevez bennünket és arra kéri a munkásságot, hogy ennek meg­felelő bánásmódban részesítsen ben­nünket, nem törődünk. Mindaddig, amíg­­azt látjuk, hogy az új haza magyarjai mint testvéreket ölelnek magukhoz, missziót vélünk itt teljesíteni már puszta jelenlétünkkel. Hát még ha ehhez sportsikerek is járulnak. Mi ma utat törünk Amerikában, mint valaha a telepítők, az aranyásók, a bá­nyászok; feltörjük az ugart, kivájjuk a talajt, belefúrunk Amerika szívébe és az utánunk következők fogják a mi munkánk gyümölcsét learatni. De h ha ezt elérjük, már meg is tettük köteles­ségünket. Néhány szó az amerikai ellenfelekről Még öt-hat mérkőzés van előttünk. Egyik sem könnyű, mert a Nationals feletti győzelmünk ugyancsak megnö­velte tekintélyünket és ma minden csa­pat igyekszik magát megerősíteni ellenünk. Betlehemről már szólottam, éppen most kapom az amerikai szövet­ség levelét, melyben értesít, hogy a Brooklyn Wanderersnak öt különböző, Newwork, Giants és Betlehem Steel­hez tartozó játékos részére adott játéken­gedélyt. Cleveland és Csikágóról még nincsenek közelebbi értesítéseim,­­ úgy tudom azonban, hogy a clevelandi lesz a legerősebb ellenfelünk. Ez a csapat játszott a kupadöntőben a Fall River­rel. A Makkabiban Csikágóban egy csomó bécsi jól ismert játékos szer­epel, míg a Sparta Chicago jóhangzású név már Európában is. Bízom a csapatban, hogy ennek ellenére mindenütt meg fogja állni a helyét. Reváns Mexikónak!. Itt lakik velünk egy szállóban a me­xikói Marte csapata. Már 3 hete tartóz­kodik itt egyetlen­ mérkőzés nélkül. Nekem sürgönyözték Havanába, hogy próbáljam őket 2—3 mérkőzésre ott elhelyezni. Aki azonban ismeri érzel­meimet a mexikóak iránt, az nem fog csodálkozni azon, hogy ez a törekvésem ezúttal meddő maradt. Ezt a Marte-ügyet egyébként csak „memento”-képpen említem fel. Ez a csapat itt nem tud mérkőzésekhez jut­ni és alig várja, hogy tisztességben hazatérhessen. A legutóbbi Brooklyn elleni mérkőzésén 5 héttel ezelőtt 240 fizető nézőjük volt összesen. Amiből csak azt a következtetést akarom le­vonni, hogy jó csapat nélkül közönségre szert tenni Newyorkban sem lehet. És amikor hallom, hogy a MILL is ideké­szül, óva intem e derék szövetség veze­tőit, a kalandos vállalkozásoktól. Lehet, hogy mint magyarokat a nagy magyar kolóniákban szívesen fogják látni őket, de ha nem tudnak internacionális klasz­­szist reprezentáló csapatot áthozni, a financiális katasztrófa egészen bizo­nyos. Fodor Henrik dr. Népdalvariáció anno 1930 (Míg a szőkét szorongatod,­­ szeretnéd, ha a barna közelben maradna.) Sághy Tibor mint amatőr játszik tovább a Bocskay csapatában. A deb­receniek kiváló középfedezete mint­ amatőr kiván tovább sportolni és így nem köthetett szerződést, hanem barátságosan megegyezett a Bocs­­kayval abban­, hogy mint amatőr ját­szik tovább a csapatban. ÚJ FIÓKOTT M­Eg BLOCKNER J. HIRDETŐIRODÁJA VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 33. SZÁM ALATT ! Ezzel is nagyszámú ügyfeleinek kényelmét kívánja szolgálni megbízható, pontos kiszolgálással. A vezetés a cég régi tisztviselőjének kezében van, s aki minden érdeklődőnek a legrészletesebb felvilágosítással és tervekkel rendelkezésére áll. központ: IV. VÁROSHÁZ-UTCA 10. TEL.: SSQ 14 PIESI­ VI. ANDRÁSSY-ÚT 2. t­EL. 232 - 4. MOH| laagfe FIÓKOK: VI. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 33. TEL................... .­ 1 VII. ERZSÉBET-KŐRÚ ÚT 12. TEL 350-44 7 Mexikótól Newyorkig tizenöt mérkőzést játszott végig a Hungária csapata s ha a túra gyenge anyagi mérlege egyúttal, sajnos, azt is jelenti, hogy nem százezrek nézték végig a magyar fiúk küzdelmeit, mé­gis azok a 35—40.000-en, akik Mexi­kóiban, Kubában és New­ Yorkban látták a Hungáriát játszani, tudták és ismerőseiknek is elmondták, hogy magyar futballisták győzték le a ha­zai csapatot, magyar futballisták, akik egészen másképpen, sokkal szebben, sokkal okosabban játszák a futballt, mint a mexikóiak, kubaiak, newyorkiak. S ez a negyvenezer em­ber s néhány százezer ismerősük most már tudja, hogy Budapest nem. Ausz­tria fővárosa — ahogy például a Fair River túravezetője hitte — újabb négyszázezer vagy félmillió ember be­szélt a másik világban egy-két napig rólunk, magyarokról s a kint élő ma­gyaroknak, elszakadt véreinknek is volt mivel dicsekedni, volt miért büszkének lenni a magyarságukra. Először, íme, ez volt a túra eredmé­nye. S azután tovább: hiába moso­lyogtak hitetlenkedve itthon a mexi­kói győzelmek hírére, ezt a hitetlen­kedést mi már tapasztaltuk máskor is, a Ferencváros délamerikai túrá­jának idején, amikor a kék-fehérek nem hitték a győzelmek sportszerű komolyságát. Azután a kék-fehérek is elismerték, hogy a Ferencváros nagy missziót teljesített. Éppen így, most a mexikói túra alatt a zöld­­fehérek bólogattak kétértelműen. A mexikói sorozatos győzelem nem ha­totta meg a kételkedőket. Ez csak Mexikó volt, exotikus vidék, ahol ta­lán a futballt is „exotikusan” játszák. S valóban meglátszott, hogy a Hun­gáriának egyre nehezebb feladatokat kell­­megoldania. Kubában már nehe­zen­­ győzött, sőt a havannai váloga­tottól ki is kapott. De ez volt azután az egyetlen vereség. New-Yorkban és az amerikai főváros mellett hét győ­zelmet aratott egymásután a Hungá­ria. Ez az „USA-hét” mindenkit ka­laplevételre kényszerített. New-York­ban első ízben diadalmaskodott most a magyar futball ereje. Felbecsülhe­tetlen e pillanatban még a newyorki győzelmek jelentősége. Az amerikai futball éppen most lendül a gyors népszerűség meredek lépcsőjén fel­felé, a figyelem fokozottabb mérték­ben irányul a külföldi csapatok felé, a Hungária mérkőzését is az ottani maximális számú futballközönség nézte végig. S micsoda jelentősége lehetett e magyar diadaloknak a new­yorki, clevelandi, csikágói és detroiti magyarságra. S micsoda fényes iga­zolása a magyar játékosoknak, akik ott élnek esztendők óta. Egyben mi­csoda gyönyörű bizonyítvány­ Magyar­­ország őseréjéről, hogy azt a csapa­tot, melyben a legtöbb magyar játé­kos szerepel, még azt is legyőzték. Hiába vitték el a legjobbakat, ez a föld, ez a kis Magyarország ime még jobbakat termelt. Ez mind-mind a Hungária amerikai túrájának ered­ménye. Talán az is, hogy most a Fair River európai túráját, kellőképpen fogják majd Amerikában is értékelni s várni fogják a revánslehetőségeket. A vérkeringés megindult a newyorki és a magyar futballélet között. Jól indult. A magyar csapatokra egyre többen lesznek kíváncsiak New­ York­ban. És éppen ez a sokmilliós város lenne hivatott arra, hogy nagyra nö­velje a labdarúgást. Nagyobbra, mint Uruguay. Most már bizonyos, hogy ha ez megtörténik­ a magyar futball­­nak, a Hungária csapatának kezde­ményező szerepe volt benne. Még egy hét és a hosszú utazás véget ér, a Hungária hazaérkezik. Nemcsak min­den szeretetet, de minden­ elismerést is megérdemelnek. Isomerősítek, fortssierek ] KERTÉSZ Tódor és »£S2l£LY István Rt. | Vfcí mea U Árjegyzés ingyen

Next