Sporthirlap, 1932. február (23. évfolyam, 10-17. szám)
1932-02-04 / 10. szám
2 Sok hűhó semmiért Az őszi magyar—osztrák mérkőzés utáni lármáról már akkor azt írtuk, hogy teljesen alaptalan. A szombati pozsonyi tanácskozáson azután kellően hosszú és fontoskodó diplomáciai hadműveletek és némi költségek után az éleshangú levélváltás ellenére is ünnepélyes egyszerűséggel megállapították az ellenfelek, hogy a haragra semmi ok. Nna. Ezek után persze mindenki azt gondolná, hogy megy is minden a maga régi útján. Hát persze, hogy nem megy. Most majd újabb nagyképű tanácskozások kellenek arra, hogy voltaképpen megy-e minden a régiben, avagy netán ne menjen minden a régiben, mert ugyebár, ha egyszer megállapították, hogy a régivágású barátság útjában semmi sem áll, akkor még újra össze kell ülni, hogy mégis megtalálják azt a mákszemet, ami a vezérek szerint útban áll és amit majd egy harmadik konferencián — ebben szilárdan bízni lehet — ki is fognak küszöbölni. De ki ám! Egyszóval nagy hűhó után ki fogják nyilvánítani, hogy ott vagyunk, ahol voltunk. Viszont, akik tényleg csinálják az MLSz válogatott csapatának sportprogramját, most vakarhatják a fejüket. Februárban járunk, de még nem tudják, hogy mi lesz a válogatott csapattal a tavasszal, pedig máskor két évre is előre szokás az ilyesmit előkészíteni. Mert ez sportbelileg is, meg anyagilag is legfőbb érdeke az MLSz-nek. Ennélfogva világos, hogy a legkínosabban ez döcög előre. Tehát: a válogatott csapat felől semmit sem lehet elintézni. Az egész pozsonyi konferenciát azért sürgették a szövetségi korifeusok, hogy végre történjék valami, mert nem tudnak mit csinálni az olasz mérkőzéssel, amit vagy el kell halasztani őszre, vagy ki kell tűzni a tavasz egyik napjára, vagy esetleg összefüggésbe kell hozni az olimpiai kiküldetéssel, netán esetleg az egyesületek megsegítésével. Szóval ez mind azért állt meg, mert végre ki kellett volna tűzni az osztrák mérkőzést, hogy ahhoz igazodjék valamennyi levegőben lógó probléma. És ezért kellett a kellő diplomáciai nagyvonlúsággal és külsőségekkel megrajzolt pozsonyi tereferét öszszehozni, ahova elutazott a magyar futballszövetség két elnökségi tagja, de úgy, hogy ...a vonaton akarta megismerni a magyar válogatott csapat legjelentősebb problémáját a főtitkártól. Attól a főtitkártól, aki gyomorfájás miatt lemaradt a vonatról. És az egész konferenciáról. Sportnyelven szólva, röviden talán így írhatnák: — Az erősen tartalékos magyar delegáció a várakozásnak megfelelően dolgozott a pozsonyi „diétán”. Sok volt az optimista idei első tipversenyünkön Csak négyen találták el pontosan a HUF győzelmének gólarányát is Mit tagadjuk, magunk is kíváncsian bontogattuk azokat a leveleket, amelyek a vasárnap lezajlott HUF— WSC mérkőzés tippályázatára beérkeztek. A levelek nagy száma arra mutat, hogy tippályázatunk mit sem veszített a téli szünet alatt népszerűségéből, sőt: régi tipelőink olyan elánnal vetették szelvényeiket a küzdelembe, amelyhez csak a futballista „labdaéhsége” hasonlítható. A nagy igyekezettel azonban — sajnos — nincsen arányban az elért eredmény. A sok száz szelvény közül mindössze négy olyant találtunk, amelyeken a ténylegesen bekövetkezett 3:0-ás eredmény volt tipként feltüntetve. A pályázók legnagyobb része túlságosan optimista volt s ha az összes beérkezett tipek középarányosát vennék, legalább is egy 5:0-ás eredmény jönne ki. Úgy látszik, hogy a tipelők túlnyomó része csak a szemben álló ellenfelek erőviszonyával vetett előzetesen számot és nem számolt a talajjal, amely végeredményében — Franzlon kívül — megakadályozta a nagyobb arányú győzelmet. A szelvények átnézésénél az is kiderült, hogy legnagyobb részüket régi törzspályázóink küldték be és a négy találat is az ő soraikból került ki. Ezek pedig a következők: I. Schustek Anna, Bpest, Liszt Ferenc tér 4., aki 10 pengő készpénzt kap. II. Reichmann Leó dr., Bpest, V., Váci út 28., aki három hónapig ingyen kapja a Sporthirlapot. III. és IV. Prekop Mihály, Rákoscsaba, Béla u. 40. és Bérczi Pál, Bpest, Vörösmarty u. 57. I. 14., akik egy-egy hónapig ingyen kapják a Sporthirlapot. Állapítsuk meg tehát, hogy a bemelegítő tiptréningen még a minimális standardot sem érték el a versenyzők, hiszen a kitűzött 5 díj közül az utolsónak már nem akadt gazdája. Remélhetően a tipbajnoki szezonban mér jobb lesz az általános forma. Már most bejelentjük, hogy a tavaszi tipszezonban olyan új szabályok irányítják majd a versenyt, amelyek nemcsak a pontszerzést könnyítik meg, hanem még az őszi feltételeknél is jobban kedveznek a tipbajnokság realitásának. Egyszóval: mindenki egyforma fegyverekkel veszi fel a harcot. Azoknak viszont, akik komolyan a tipbajnokságra törnek, az első fordulótól kezdve komolyan kell venni a dolgot. A közeljövőben közölni fogjuk olvasóinkkal új pályázati feltételeinket és rövidesen utána nyilvánosságra hozzuk a díjazásokat is. Miután a beküldött szelvények mellett sok olyan levél is volt, amelyre fejezetet várnak a pályázók, új tipeleinkre való tekintettel közöljük, hogy a válaszokat mindig szombati számunkban találják meg a „Rovatvezető üzenetei”-ben. Itt találják meg mellőzésük okát azok is, akik eltalálták ugyan az eredményt, de egy vagy más okból eredményüket nem vehettük figyelembe. Addig tehát türelem a reklamációkkal. Pilavin-fürdőtél vidám éa friss lesz, azért PILAV IV-ra letettát tegyen fürdőjébe. Kapható 40 fillérért minden szaküzletben Fehér labda és festett arcú futballisták London, február 3. A Reuter Iroda hollywoodi jelentése szerint a jövő sportévadban divatba jön a fontosabb futballmérkőzések filmezése. Ennek következtében a játékosok ruházatának színét alkalmazni kell majd a film optikai követelményeihez, mert a kék és vörös szín feketének s a világoskék és sárga fehérnek látszik. A labdákat valószínűleg fehérre kell majd festeni és szükséges lesz a játékosok arcának kifestése is. Filmrendezők szerint ezeknek a felvételeknek nagy sportértékük is lesz, különösen azért, mert bizonyítékot fognak szolgáltatni a hanyagabb játékosok ellen. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 FEBRUÁR 1 9 Az egyiptomi expedíció belgrádi rövid pihenője az élénkebb magyar— jugoszláv sportérintkezés útját egyengette A III. kerület február 13—14-i és a Hungária áprilisi belgrádi mérkőzései mellett más magyar csapatokat is lekötnek a jugoszláv fővárosba . Elintéződött a budapesti magyar—jugoszláv revánsmérkőzés kérdése is Fodor Henrik dr. túralevele az egyiptomi útról Belgrád, február 1. Az alföldi tájakon monoton zakatolással fut a vonat. Már annyiszor utaztunk errefelé, hogy fel sem tűnik a vidék egyhangúsága. Már ki sem néz az ember, egy-egy tanya, szélmalom közönyösen hagyja. Petőfi poézise a végtelen Alföldről semmi visszhangot nem vált ki a lelkekből. De nincs is ilyen poézis télen semmi a nagy síkságokon. A zuzmarás fák, a hófoltokkal tarkított rétek, a kis falvak és alacsony tetejű városkák csak az arra beidegzett lelkekre hatnak a költészet erejével. A futballutazásokban egy kissé elfásult sportok vándorának több stimulus kell, hogy letörölje a párát az ablakról és azon át bámulja a vidéket, amelynél változatosabbat sokat látott már. A szél ittott csikorogva forgat egy-egy malomkereket, ám erről sem Don Quijote óriásai jutnak az emlékezetbe, hanem az a prózai megjegyzés, mely önkéntelenül szakad ki útitársaságunk egyik tagjából: — Ha majd a gőzmalmok helyett megint csak ilyen malmokban fogja a világ a lisztet őrölni, akkor újra jobb sorsa lesz az embereknek. És ez a megjegyzés egyszerre a gazdasági helyzetre tereli a figyelmünket. Hogyan is áll ez a gazdasági helyzet? Bizony meglátszik a vasutakon is. Az étkezőben jómagamon kívül csak egyetlen utas ebédel és kettőnket négy pincér szolgál ki. Igazán főúri állapot. Nem kell várni egyik ételtől a másikra egy pillanatig sem. Tányért váltanak és az egyik fogást nyomban követi a másik. A menü nagyszerű, a felszolgálás mintaszerű, a forgalom és bevétel azonban minimális. A mi kis úticsoportunk előjegyzése uzsonnára és vacsorára a szenzáció erejével hat. A máskor gyakran fölényes maitre sok meghajlással veszi tudomásul a futballista urak jelentkezését és a helyünket is megtörlik, ahová leülünk. A vonat első és másodosztálya csaknem üres. A harmadikban is mi csináljuk a legnagyobb forgalmat. Mert ma ott sem tolonganak az emberek és a nagy futballsztárok is hozzászoktak, hogy a pénzzel takarékosan kell bánni. Emlékszem, még pár év előtt hálókocsinélküli másodikon is derogált utazni, ma a pénzválság, a valutatilalmak, a gazdasági szükségtörvények korában mindenki magától értetődő természetességgel veszi tudomásul, hogy ma még a magyar válogatott csapatnak sem dukál több a III. osztálynál. És bebizonyosodik, hogy a boldogság elfér a fényes palotákban éppúgy, mint a legkisebb kunyhóban. Ez a csapat épp olyan jól érzi magát, jókedvű, nótás, tréfálkozó, mintha parókás, libériás inassereg szolgálná ki őket pazar termes kocsikban. Szinte észrevétlenül repül az idő Kelebiáig, onnan a legelőzékenyebb vámvizsálat után Szabadkáig, ahol felszáll első üdvözlőnk, a Bácska legnagyobb lapjának, a „Napló”-nak a munkatársa és rövid egymásutánban a következő kérdésekkel rohamoz meg: — Igaz-e, hogy Jugoszlávia részt vesz a Középeurópai Kupában? — Mi az oka a magyar csapatok utóbbi gyakori vereségének Belgrádban? — Hol és milyen formában rendezik meg a legközelebbi világbajnokságokat? — Lesz-e Jugoszlávia—Magyarország válogatott mérkőzés ? És miközben a kérdésekre felelek egyúttal megtudom, hogy a SAND hanyatlóban van és általábana suboticai futballsport éppúgy érzi határmenti helyzetének súlyosságát, akár a „civitas fidelissima” Nyugatmagyarországon és amint ennek a városnak gazdasági egyensúlyát csak a legteljesebb vám- és sorompómentes ipar és kereskedelem fogja visszaadni, úgy Szabadka futballsportja is csak akkor fog újra virágozni, ha a magyar és jugoszláv csapatok újra szabadon és politikamentesen, beutazási tilalmaktól feloldva érintkezhetnek. Aztán tovább robog a vonatunk. Új Kéken a Radnicky SK képviseletében Snark Bosco üdvözöl bennünket. Szeretné, ha az Egyiptomból visszatérő válogatott Újvidéken kiszállna egy mérkőzésre.. De ugyanezt szeretné Lustig úr is, a Makkabea ügyvezetője, akinek kérelmét régi szeretett barátom és vert iskolatársam, akit tízévi távollét után végre ismét láthattam, Koródi Lajos, a klub díszelnöke is támogatta. Nehezemre esett volna neki nemet mondani, ha az események is természet szerint ezt érthetővé nem tették volna, így egy pár meleg kézszorítás után csak azt ígérhettem meg neki, hogy hazajövet meglátogatom. Azután Zimonyba is elérkezünk, ahol már belgrádi ismerős, Neulander, a Jugoslavija tagja fogadott bennünket. És közben már a Száva hídján át berobogunk a jugoszláv fővárosba, melynek pályaudvarán vitéz Borbély követségi titkár, Samenovics szövetségi kapitány, Alcalai dr., a BSK főtitkára és Engl Bandi várnak reánk s meleg szeretettel köszöntenek. Lerakodás, áthurcolkodás a Hotel Petrogradba, szobabeosztás, reggeli megrendelése pár perc műve csupán olyan tapasztalt úrvezetőknél, mint Langfelder Ferenc és Blum Zoltán. S míg a fáradt játékosok pihenésre térnek, mi még egy kis barátságos eszmecserére egy kávéházba vonulunk. És míg a parketten a fiatalság jazz mellett táncol, megbeszéljük a magyar— jugoszláv sportpolitika minden aktuális kérdését. Hozzánk csatlakoznak a Jugoslavija vezetői, Milovanovics és dr. Gartics urak és egy rövid egyórás kedélyes együttléten kialakul: a III. ker. FC-nek kettős mérkőzése február 18—-én Belgrádban, a Hungáriásnak egy vendégszereplése április 10-én a BSE ellen, a jugoszláv szövetség óhaja egy budapesti revánsmérkőzésre, más magyar csapatok meghívása a tavaszi szezon több vasárnapjára. Közben büszkén említik a jugoszlávok, hogy erre az évre nyolc válogatott mérkőzésük van lekötve. Április 10-én Spanyolország ellen Oviedóban. Május 1rén Portugália ellen Portóban. Május 29-én Lengyelország ellen . Zágrábban. Június 5-én Franciaország ellen Belgrádban és végül június 25 és július 8 között négy Balkán Kupa-mérkőzés. Ehhez kellene kilencediknek egy Jugoszlávia—Magyarország mérkőzés, amelyre bármely terminust felszabadítanának. A legfőbb vezér, Andrejevics dr. betegen fekszik a lakásán. Súlyos isiásza van és végtelenül fájlalja, hogy nem lehet velünk. Kedden reggel okvetlenül meglátogatom, mert nem szeretném Belgrádot úgy elhagyni, hogy vele ne beszéltem volna. Annál is inkább óhajom ez, mert az itteni „Sportista”-ban éles támadás jelent meg a magyar és osztrák vezetők ellen. A támadásra Meisl Hugónak egy párisi nyilatkozata adott okot, melyben Jugoszláviának a Középeurópai Kupában való részvétele ellen foglalt állást, azzal indokolván ezt, hogy a jugoszláv csapatok sem Bécsben, sem Budapesten nem jelentenek attrakciót. A „Sportista” erre azzal felel, hogy akkor sem bécsi, sem budapesti csapatra nem kiváncsi a jugoszláv közönség és egyesületek, ha őket még mindig mint „quantité negligeable”-t kezelik. Temperamentumos és nyilatkozataiban sokszor a gyeplőt eleresztő főtitkár kollégám nyilatkozatának élességét persze megpróbáltam letompítani, ami részben sikerült is és úgy vélem, ha egyszer-egyszer megkíséreljük a nevesebb jugoszláv csapatokat is bemutatni a mi közönségünknek, azzal csak jó szolgálatot fogunk tenni a ránk nézve egyre értékesebb jugoszláv—■ magyar barátságnak. Egyébként, ha a magyar szövetség által kezdeményezett Zanettiféle konferencia létrejön Budapesten, jugoszláv barátaink azon mindenesetre meg fognak jelenni. Talán jó alkalom lesz ez arra is, hogy az MLSz a békeangyal szerepében megkísérelje a jugoszláv— olasz ellentéteket kiegyenlíteni. Ezzel mindenesetre megnyitná az útját annak, hogy a jugoszlávok újra bekerülhessenek a középeurópai kupaküzdelmekbe. Török, a Nemzetiek válogatott hátvédje lázas mandulagyulladásban néhány napja megbetegedett, lakásán ápolják. A Hungária csapata a Turul elleni Magyar Kupa-mérkőzésre így áll ki: Szabó — Nagy, Kocsis — Rebró, Kompóti, Sebes — Rökk, Cseh II., Lenkey, Sárvári, Titkos.