Sporthirlap, 1932. február (23. évfolyam, 10-17. szám)
1932-02-20 / 15. szám
Budapest boxolócsapata nehéz küzdelemben, 9:7 arányban legyőzte Hamburg ökölvívóit Budapest válogatott ökölvívócsapata északi túrájának negyedik mérkőzését pénteken este Hamburg város válogatottjai ellen vívta a Hamburg mellett fekvő városkában, Altona Elbe-ben. A mérkőzésről alábbi tudósításunk számol be: Altona-Elbe, febr. 19. — IA Sporthírlap telefonjelentése — Budapest ökölvívócsapata programszerűen pénteken este került össze Hamburg város reprezentánsaival. A horribilis terembérek miatt a hamburgi alszövetség a mérkőzés színhelyét a Hamburg mellett fekvő városkába, Altona- Elbe-be tette át. Még így is több, mint 3000 néző volt jelen a mérkőzésen, amely 9:7 arányban csapatunk győzelmével végződött. Ha tekintetbe vesszük, hogy egykét emberünk váratlanul formán kívül szerepelt, úgy ezzel az eredménnyel nagyon is meg lehetünk elégedve. A légsúlyban Hansen ellen Kubinyi lassan melegszik bele, pedig a német fiú nagyon respektálja. A második menet közepén Hansen már nagyon kifárad, Kubinyi belharcban teljesen kikészíti, kiütést várunk, ám ez nem sikerül, mert a harmadik menetben a német is feljön s Kubinyi csak pontozással győz. Bantamsúly: Énekes—Riedh. A német fiú kistermetű, de rendkívül gyors és Énekes nem tud mindjárt belejönni. A második menetben azonban kezdi feltalálni magát, a harmadik menetben pedig erősít, de nem elég erélyes és döntetlen az eredmény. Pehelysúly: Szabó—Hens. Szabó nagyon unottan dolgozik és bár fölényben van, főként technikailag, apró pöcögtető ütéseivel nem eredményes. Továbbra is fáradtan dolgozik, a német fiú pedig lelkesen támad. A harmadik menetben Szabó rákapcsol, de Hens sem hagyja magát, végül is az Európabajnok vereséget szenved. A könnyűsúlyban Fogas a nagyfizikumú Miellennel kerül össze. Fogas elővigyázatosan dolgozik és külharcban marad. Itt eredményes is, közben azonban a német fiú ütése is talál, amitől Fogas meginog, de a külharcban biztosítani tudja előnyét, egészen a harmadik menetig. Ekkor keményen támad a német és döntetlenné teszi a mérkőzést. A westersúlyban Csiszárral Peters kerül szembe. Két nagyerejű boxoló, egyik sem védekezik, csak nagyokat ütnek úgy, hogy a harmadik menetben mindkettő elkészül erejével és az eredmény döntetlen. A középsúlyban Szigeti ellen a félénk Rehn áll ki. A magyar fiú technikai és taktikai fölénye nem alakulhat ki, mert Rehn állandóan fog, amiért bírói figyelmeztetésben is részesül. Unalmas három menet, Szigeti győz. (Folytatása a 8-ik oldalon) Adósak maradtunk Egyiptomnak a párisi gólokkal Magyarország-Egyiptom 0:0 Csatársorunk rossz napja, a balszerencse és az egyiptomiak hősies védekezése fosztotta meg a magyar csapatot a fölényével kiérdemelt győzelemtől A magyar futball számára Egyiptom jelentette a párisi olimpia befejezését. 1924-ben ez volt az utolsó olimpiaimérkőzésünk, Amsterdamba a profivá vált magyar futball már el sem ment, Los Angelesben pedig már nem lesz futballtorna. Kerek nyolc éve várunk hát a revánsra, aminek Egyiptom ellen következnie kellett. Hát most sem következett el. Úgy látszik, meg van írva, hogy ez nem lehet. Járt magyar együttes is azóta Egyiptomban. Sorozatos, ragyogó sikerek következtek, az egyiptomi városok válogatottjait sorban kétvállra fektették a magyar élcsapatok, amikor még túrán jártak Európában, még a békéscsabai Bohugváriak is megverték Kairó válogatottjait. Maga a hivatalos egyiptomi válogatott csak egyszer állt ki magyar klubcsapat ellen, a Ferencváros ellen, amely 1928 január 18-án Kairóban 4:1 arányban megverte. A győzelemsorozat folytatódott három nagy csapatunk idei egyiptomi látogatása során. Mind Kairó, mind pedig Alexandria válogatottjai kétszer is kénytelenek voltak meghajolni a magyar első vonal nagy ereje előtt, amely a négy mérkőzés 15:0-ás gólarányában pregnánsan jutott kifejezésre. Siker, siker az egész vonalon, csak a magyar válogatottnak volt még tartozása, azt kellett volna leróni, azért engedték útnak a nagy egyleti játékosokat hivatalos jelleggel, azért ment a szövetségi kapitány, azért maradt ez a mérkőzés utoljára, hogy főattrakció legyen, ha már az összes városi válogatottakat megelőzően már amúgy is megverik a magyar túrázók. És ez az egyetlen, a befejező mérkőzés, aminek igazán nagy jelentősége lett volna, amiről elégedetten csettintve emlegettük volna, hogy így volt értelme az egésznek — ez a mérkőzés nem sikerült. Vagy legalább is nem egészen sikerült. Nyolc évig várni, két tucat magyar győzelemmel bevezetni, aztán a végén mégis balsiker... Igazi magyar sors... Erről a nem egészen sikerült revánismeccsről a következő tudósításunk számol be: (Copyright by the Sporthirlap.) Utánnyomás, kivonatos felhasználás és rádión való közlés is csupán a Sporthirlap, mint forrás megnevezésével eszközölhető. — A Sporthirlap távirati jelentése — Kairó, február 19. A magyar válogatott csapatnak az egyiptomi hivatalos válogatottak elleni mérkőzés nem hozott győzelmet. Teljes öt napja készültünk erre a mérkőzésre, az együttes kipihenve várta a pénteki találkozót. Borsányi tökéletesen meggyógyult, viszont az utolsó napon Sárosi hirtelen ágynak esett torokgyulladással. Gondos és odaadó ápolás ellenére már csütörtökön biztos volt, hogy a leromlott centerhallunk nem állhat ki a meccsre. A magyar együttes bizakodása ennek ellenére is teljes volt, hiszen csupa ismerős játékos ellen kellett küzdeni. Délután három órakor hagytukel a szállót és autókon egyenest a stadionba mentünk. Barlassini bíró valamivel később érkezett. A stadionban 6500 főnyi tömeg gyűlt egybe és megérkezésünkkor hangosan tüntettek mellettünk. Nagyon régen volt ilyen fatális mérkőzésünk. Minden ellenünk fordult, pedig napos időben, száraz pályán játszottunk, megszoktuk már a gyepes talajt is. Az ellenfélre azonban rá sem lehetett ismerni, oroszlánként küzdöttek az egyiptomi játékosok. És nemcsak velük, a saját balszerencsénkkel is meg kellett ütköznünk. Lassan, akadozva alakuló és meddő magyar fölény,— ez az I. félidő képe így álltunk fel: MAGYARORSZÁG: Újvári — Mándi, Dudás — Borsányi, Kalmár, Lázár — Táncos, Avar, Turay, Toldi, Híres. EGYIPTOM: Amin — Ali Khaf, Salem — Soury, Raghab, Soliman — Honda Mansour, Honda II., Mouktar, Mahran, Mándi és Szalem sorsol, a jobbik félpályán mi állunk fel. Középerős hátszél segít, de azért fölényünk egyelőre nem alakul ki. Frissek és gyorsak az egyiptomi játékosok, a küzdelem hevesen hullámzó. Náluk a jobbszélső Honda I. vezeti a támadásokat, becsapja Máriást, lövése kapu mellé fut. — Éppígy fut le Toldi labdájával Híres, de befejezés nincs, a centerezés a kapu mögé megy. Heves, de akadozó játék, nagy az erőlködés. Mind a két kapu veszélybe kerül, az első igazi nagy helyzet azonban a miénk. A 8. percben Toldi újra Hírest szökteti, aki elrohan, élesen visszacenterez Avar elé, óriási gólhelyzet, de Avar megrogy, még lövés sem következik , s az akció elveszett. Mouktar egyéni kitörése, aztán Táncos kísérletezése következik. Majd a 11. percben halfsorunk adogatva nyomul fel, Kalmár remek fejes szöktetésével Avar most kiugrik, de késik s a hatalmas helyzet megint kiaknázatlan marad. Egyiptom játékosai kezdenek energikusan verekedni. Főleg a bekkek kitűnőek. Lassan kint fölénybe kerülünk, de csak a mezőnyben. Nagyobb tudásunk nyomássá fejlődik, a fedezetsor pompásan támad, csak a csatársor akadozik. Az egyiptomi jobbszárny Vasárnap, 1932. február hó 21-én délelőtt 1211 órakor a Városi Színházban a MAGYAR ORSZÁGOS TORNASZÖVETSÉG olimpiai bemutatója A LOS ANGELESI OLIMPIA legesélyesebb indulói: Mack és Steinemann Svájc bajnokai, Pele világbajnok stb. részvételével . #r '/, Jvw-SZÓIT!DQt Budapest, XXIII. évfolyam, 15. szám, 1932 február 20. Ara 20 fillér |^Pp°rtV4^aV |t Szerkesstésén és kiadóhivatalt H Előfizetési árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő) || Egyelszánt ára: Belföldön 20 fill. Ausztria ^0*Tá^8iratT^dm'^S^forthfila'p' Budape"?6*** | Ausztriába, Csehszlovákiába, Romániába és Jugoszláviába negyedévre 6 pengő, egyéb külföldre 7 pengő | Romátda^et.1'FrLeiaoreTáV^-M^fr.’da^ Talefonszám^ Szerkesztős^, ^Ant 19684. g__________MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON | Heti Uéldm'BudapesT B2.' pLtrmáVtt