Sporthirlap, 1932. március (23. évfolyam, 18-25. szám)

1932-03-31 / 25. szám

CSÜTÖRTÖK, 1932 MÁRCIUS 31. SPORTHÍRLAP Kertész Vili a bécsi Hakoah menedzsere, Újpest pünkösdkor exhibition­­mérkőzést játszik Rotter­damban a Nicholsonnal és egyéb újdonságok az osztrák fővárosból Bécs, március 29. „Reges Skisporttreiben zu Os­­­tem. — Lachnengefahr. — War­­nungen der Skiverbunde” — olva­som a bécsi lapokban és nem is cso­dálkozom, hogy a villamosban, megállóhelyeken ismeretlenek szó­lítják meg egymást és hosszan tár­gyalják a hóviszonyokat. Húsvét­­ és Bécs környékén még hófutók vidám kiáltásaitól zengenek az al­pesi hegyek! Százezres tömegek hódolnak a téli sport örömeinek, fiúk, lányok, öregek vegyest. Ak­tív sportolók! Az egészséges fejlő­dés irányának katonái, akikből azonban még mindig kitelt az olasz meccsre egy hatvan­ezres futball­­közönség. Tu felix Austria! Spor­tol az osztrák és a hévül mint néző is a jó sportért. * Éspedig elsősorban a labda­rúgásért. Az olasz—osztrák meccs után mindenki a magyar—osztrák mérkőzést várja. Megindult a jegy­előjegyzés. Senki sem akar úgy járni, mint az olaszok elleni mécs­esen, amikor tízezrek szorultak ki a nézőtérről. A tipelések megin­dultak az egész vonalon. Vannak sötétenlátók, akik az olaszok elleni győzelmet nem tudják mértékadó­nak elfogadni. Hibák vannak a csa­társorban és a fedezetek között is. Rossz volt Mock, nem elégített ki Vogel, Zischek.­­ Mü­ller egészen rossz volt. „Csak” Lindetárral és Gschweidellel nem lehet a magya­rokat megverni. Mert a magyarok feljavultak. Főleg a magyar válo­gatott fedezetsort tartják veszé­lyesnek és olyannak, aminőt ezidő­­szerint Ausztria nem tud kiállí­tani. Ezek magyar győzelemre akarnak fogadni.­­ Az optimisták azonban még mindig teli szívvel bíznak a Wunderteam-ban, ame­lyet csak át kell formálni egy ki­csit, így Mock helyett Lueff, Mül­­ler helyett Schall, esetleg egyéb kisebb javítások után nagyszerű­nek tartják az osztrák csapatot Hiden, Hoffmann, Nausch, Blum, Sindelar, Gsehweidl — ezekhez foghatót a magyar labdarúgás ez­­időszerint nem tud produkálni. Ez az ő véleményük. És aztán. Bor­­sányi tényleg nagy klasszis, de ki az a Sárosi, Zavadszky, Szabó? A Vienna egyik fődrukkere fogadást ajánl, hogy két góllal verik majd a magyarokat.* De van izgalom a szövetségi ve­zetők között is. Máriássy dr. nyilat­kozata váltja ki belőlük az elkese­redést. Mert itt elolvasnak min­dent, ami az osztrák labdarúgással összefüggésben van. Azt mondják, hogy az április 24-iki országok közötti mérkőzést végleg lekötötték és azt sem ők, sem a magyarok le nem mondhatják. Hivatkoznak a békekötésre és csodálkoznak, hogy felelős magyar szövetségi vezető így nyilatkozhat. " Megnyugtatom őket. Megmondom, hogy Máriássy dr.-nak tiszteletreméltó egyéni aggályai vannak, amelyeket el kell mondani, mert hiszen saját lelki­­ismeretének tartozik velük. Hivat­kozom Fodor Henrik dr.-ral foly­tatott beszélgetésemre és közlöm velük a főtitkár ama nézetét, hogy a magyarok még sohasem mondottak le egy már lekötött és készülőiben levő® országok közötti mérkőzést. Most se fogják meg­tenni. És amikor a vita­­ már elül, az osztrák szövetség egyik legelső ve­zetője halkan hozzáfűzi: " Taktikailag is helytelen lenne ennek a mérkőzésnek a le­mondása, mert szerintem a ma­gyaroknak talán még sohasem volt annyi esélyük a győzelmes szereplésre és jó hírnevük meg­szilárdítására, mint éppen most. " Az osztrák válogatott csapat vi­­­­tathatatlaul visszaesett kissé, a magyarok viszont erősen felja­vultak.* Egyébként baj van Hidlennel is. Az osztrák válogatott csapat nép­szerű kapusa a húsvét előtt erősen összekülönbözött egyesületének, a WAC-nak szakosztályvezetőjével, annyira, hogy a fekete-pirosak húsvéti túrájára el sem ment. (Eredmény: 5:1 a berlini Hertha javára.)* Nagy örömet kelt a bécsi ma­gyar táborban Kertész Vili bécsi letelepedése. Az MTK volt kitűnő játékosa és a Ripensia kezdeti si­kereinek megszervezője — most már Willy Kertész — Németorszá­gon át került az osztrák fővárosba, ahol a második osztályba készülő Hakoah azonnal menezse­­révé szerződtette. A sok pénzzel rendelkező bécsi egyesületnek Dietrich, a Rapid volt internacionális bekkje marad továbbra is trénere, aki örömmel osztja meg munkáját a nagy ta­pasztalatokkal rendelkező magyar szakemberrel. A Hakoah-nak kü­lönben óriási játékosanyaga van és mert Barb­elius, a klub erőskezű intézője, a jelen sivársága dacára is az elmúlt esztendők bajnoki ba­bérjait akarja visszaszerezni­, a Hakoah regenerálási munkája most a három ember vállaira nehezedik. Kertész Vili újra akarja szervezni a kék-fehér csapatot, amelyben tud­valévően több magyar is játszik. A bécsiek bíznak „Willy” erélyében és tudásában. Nem csodálkoznánk, ha a Hakoah ilyenformán benn­maradna az első osztályban. * — Mi az oka tulajdonképpen annak, hogy most oly ritka egy budapesti Ferencváros—Rapid, vagy bécsi Hungária—Vienna, vagy akár egy prágai Újpest— Slavia találkozás? Miért a messze utak idegenbe, amikor olyan közel a legelső klasszisos ellenfél? Hiszen a közönség kívánja az ilyen attrakciókat és jó sportra szívesen áldozna. Nem szabadna kishitűnek lenni. Ezeket a kézenfekvő kérdéseket vetem fel a Ringben, a Crystall­­ban, az Atlashofban is. Mind a há­rom egy-egy különálló csoportnak a találkozóhelye. De aztán meg­kapom a választ is. — Kalkuláció dolga az egész Odakünn többet és könnyebben ke­resünk. De a válasz mintha mégis sántí­tana. Valakinek meg kellene kez­denie a régi nagyszerű küzdelmek visszahúzását. Mielőbb. * Kapcsoljuk össze ezt az ideát mindjárt a pünkösdi bécsi labda­rúgóprogrammal, amely most ké­szül. Sőt, nagyrészben már készen is van. A Vienna Svájcba készül. A Rapid Görögországban játszik. A Wacker Hollandia pályáin fogja a pündösdőt eltölteni. Az Austria és a WRC Németországban túráz­nak. Az Admira Franciaországban keres elhelyezkedést. A Nicholson is Hollandiába igyekszik és állítólag május 15-én az Újpest ellen játszik exhibitiont Rotterdamban, így tudják itt. Hogy igaz-e, nem tudom. Bécsben a Hakoah­a Sta­dionban akar nagy pünkösdi tornát rendezni egy vezető olasz, magyar és cseh csapat bevonásával. Ma­gyarországból a Hungáriát szeret­nék megnyerni. A kisebb csapatok­ból most egyelőre nem kérnek Télen a Nemzetiben, most a tré­­ningtelen Sabariában csalódtak Pedig a Sabaria küzdött, a­hogy tudott. De a bécsiek nem hajlan­dók megbocsájtani, hogy a magya­rok Bécsbe jönnek a trenírozni. Bánó Jenő. Mi van a nagykönyv­ben ? — Mielőtt elfelejteném, mi történt a Hungáriával? Olyan jó az a Ferencváros? Nem mondhat­nám, hogy a Fradi győzelme nagy megrökönyödést keltett közöttünk, de a gólarány az mindenesetre felizgatta a védelmünket. Hát jó az a csapat, hiába... És hátha az van megírva a nagykönyvben, hogy általunk bukjon el. Addig még mi is játszunk két bajnoki meccset és ők is. Nagyon kedves lenne, ha meg tudnánk őket ver­ni. Lehetetlen? Ugy­e nem? Leg­alább is mi így gondoljuk. Ahogy Svájc elképzeli... — A svájci futballnak kifelé nincs valami nagy tekintélye, en­nek persze az a magyarázata, hogy a hazai futballtermés — egyes kivételektől eltekintve — eléggé közepes, ami nekik ugyan megfelel sportolási szempontok­ból, de arra nem alkalmas, hogy a futball magas iskoláját művelő középeurópai országokkal fel­vehessék a versenyt. Erre persze a svájciak is rájöttek, akárcsak annak idején az osztrákok és főleg mostanában az olaszok, ők is a vérátömlesztés módszerét válasz­tották. Ennek azután igen szép eredménye mutatkozik. Az, hogy az idegen játékosokkal spékelt bajnoki mezőny egészen tekinté­lyes erőt fog össze. Torinói emlék — Az idegenek közül a jugo­szláv Hu­rec és Zsifkovics, a hol­land Adams és a magyar Gyurko­­vics vergődtek a legnagyobb hírek­re. Mi ellenünk mind a négyen 3 Hitrec, Schneider Pepi és svájci „tankrendszer" Avar ön- és közmegfigyelései az Újpest svájci kirándulásáról Az Újpest Svájcban töltötte a két húsvéti ünnepnapot. (Nem rossz időtöltés.) Szombaton a Young Fellows ellen 8:2 arány­ban győzött, vasárnap a Grass­­hoppers ellen 2:2-s döntetlent ért el. Ami ezenkívül történt, azt egy Avarral való beszélgetés kapcsán mondjuk el a közönségnek: Egy kedélyes bácsi, mint bíró . Azt kérdezi, hogy nekem hogy ment a játék? Hát fontos ez? Hogy miért játszottam szom­baton, holott hétfőre voltam csak beállítva? Úgy gondolja, hogy az esetleges válogatott szereplésem miatt? Olyan biztosra veszi, hogy válogatott leszek? Köszönöm az előlegezett bizalmat. Szombaton azért játszottam, hogy valami labdatréningem legyen, mert a Hungária-meccsen kapott sérülé­sem óta még nem szívtam meccs­levegőt. Nem mondom, hogy va­lami különlegeset játszottam, de úgy éreztem, hogy megy a játék, ez különben majd vasárnap ki fog derülni. Nem fogtunk ki külön­ben valami jó napot szombaton sem és hétfőn sem, az átlagot azért ki­játszottuk , ha hétfőn az a kedélyes bácsi, aki a mérkőzést vezette, nem ápol és eltakar, már úgy értve, hogy a Grasshopperst nem ápolja és minket nem takar el, akkor egészen biztos, hogy az a remeknek mondott és tényleg remek csapat csak tisztes vere­séggel távozott volna ölelésünk­ből. Dehát a játékvezető úgy vé­lekedett, hogy az Újpest mögött elég jelentős nemzetközi sikerek állnak, a Grasshoppersnek meg mégiscsak szüksége van egy kis patinára, így történt, hogy „hi­vatalosan” csak döntetlent ér­tünk el, játszottak. Nekem legjobban Adams tetszett. Technikában aligha tudhat nála többet valaki, ezenkívül nagyon jó dribler és a kapu megcélozásától sem idegen­­kedik. Zsifkovics balszélsőt ját­szott, ez nem az ő helye, nekem nem is tetszett. Más helyet pedig nem kaphat a Grasshoppers csa­társorában, mert a két Abbeglen foglalja el az összekötő posztokat és Hitrec a center. Hitrec nem játszott valami nagyot, nem volt jó napja, de azért ő lett nekünk a legkellemetlenebb emlék, ugyanis az utolsó percben ő vágta be az egyenlítő gólt. Hiába, ezekkel az utolsó percekkel nem lehet tré­fálni. Torino jutott eszembe, dehát az az emlék, a Cesarini góljával sokkal fájdalmasabb, mert nem az egyenlítést, hanem a vereséget jelentette. — úgy látszik, hogy a svájciak tankokat keresnek, nem nagyon imponál nekik az elpuhult, kifino­mult középeurópai stílus. Ahogy hallottam, egyáltalán nem álltak meg a szervezkedésben és újabb akvizíciókkal fogják meglepni a sportvilágot. Jól áll nekik... Ha az olaszoknak szabad volt és sza­bad ... — Schneider Pepinek igen nagy a tekintélye. Középfedezetet ját­szik, mégpedig svájci viszonylat­ban a lehető legjobban s ahogy ő mondta, havi 1200 frank fizetése van. Nem rossz. A magyar Gyurko­­vics, aki szintén középfedezet, csak 500 frankot kap, de ő ezzel is meg van elégedve. Hát ezeket a „tanító­kat” meg kell fizetni, aminthogy Hutrec sem a tejbeaprítandó zsemle áráért játszik, de én egész biztosra veszem, hogy a svájciak hamarosan el fogják unni az „aranystandar­dot", aminthogy már most is igen szigorú szemöldökrángásokat látni, ha a svájci játékosfizetésekről van szó. Teherautó a láthatáron — Kalandunk is volt, ami rész­ben kellemesen, részben kellemetle­nül alakult. Egy autócarba ültünk, még­pedig azért, hogy körülkocsi­­kázzuk a zürichi tavat, ami nem utolsó szórakozás. A kocsikázás el is kezdődött, részt vettünk benne mi újpestiek valamennyien, ezenkí­vül a vendéglátók néhányan, a két igen figyelmes és szeretetreméltó magyar tréner, Künschner és Wink­­ler. (A kisebbik Winkler egészen jó játékos, csak az a baj, hogy bal­szélsőt is, meg jobbösszekötőt is játszatnak vele.) — A szemlélődési elvek tetején az történt velünk, hogy az autó beleragadt egy hatalmas pocsolyá­ba, amely abban a pillanatban ter­mészetesen teljesen népszerűtlen lett a szemünkben. Le kellett szár­nunk és jó egy órát sétáltunk az Alpok hűs bércei között, különböző irányú beszélgetéssel ütve agyon az időt, amíg végre megérkezett egy teherautó, amely aztán erőt adott a sárba fulladt car-nek ahhoz, hogy tovább is önállóan és a pocsolyán kívül intézze életsorsát. Ez vasár­nap délután volt, ezen a napon nem játszottunk és így baj nem történt a kissé hosszúra nyúlt séta miatt. Amit lehet és amit nem lehet irigyelni !— El ne felejtsem. Pénteken a bécsi átszállásnál, rengeteg turis­tával találkoztunk, akik sílécekkel, szánkóval meg egyéb téli sportesz­közökkel felszerelve igyekeztek a késői hóesést kihasználni. Gusztu­sos dolog volt, mit mondjak, iri­gyeltem őket. Visszafelé utazóink­ban is találkoztunk ezekkel a gusz­tusos vikendezőkkel. Ahogy ezek kinéztek. Dagadt fejjel, felkötött karokkal, a lábficam és a csonttö­tet­i lehetett. Vasárnap, az említett autókiránduláson így sóhajtott az egyik vezető: „de jó lenne egy ki­adós eső ... Persze úgy, hogy csak holnap délig tartson” — Hát jött az eső, pontosan hétfő délig tartott és a meccsünkön volt 10.000 ember. Mifelénk inkább elvisz, mint hoz közönséget az eső. — Helyárak? Hát nem lehet mondani, hogy nálunk népszerűnek mondanák. Ha jól tudom, az álló­hely 2 frankba kerül. Lehet fogad­ni velem, hogy Pestről senki sem fog Svájcba utazni azért, mert ott olcsón lehet mérkőzést nézni. Lesz? Nem lesz? — Mi van a bécsi válogatott meccsel? Igaz, hogy le akarja mondani a szövetség? Kár, most úgy néz ki a dolog, hogy benne va­gyunk a játékban s azt igazán nem lehet mondani, hogy Prága után, Bécsben nem állna jól nekünk egy kis siker... MODIAHO rés összes ismérveivel körülbás­tyázva. Mit mondjak, egyáltalán nem irigyeltem őket. Néha jó az a kis eső . Milyen mázlisták ezek a sváj­ciak. Tudnivaló, hogy ott ilyenkor nincs valami nagy közönsége a fut­ballnak. Szombaton például elég ke­vesen voltak a mérkőzésünkön, pe­dig előttünk a Grashoppers is ját­szott. Vasárnap meg az divatozik ott, hogy az emberek kimennek a hegyek közé, amik ott kínálkoznak az orruk előtt. Az alpinistákra ott csak akkor lehet számítani, ha te­szem fel, esik az eső. Az égieknek volt is ilyen hajlamuk, ahogy a fe­lettünk lógó felhőkből következ­ő jugoszlávok budapesti vík­­endjét „hét”­végű kirándulás­nak nevezik? Jó kondicióban érkezett haza a Budai „11“ túracsapata A bécsi gyors menetrendszerű pon­tossággal érkezett Ilie szerdán este 9 óra 55 perckor a Keletire és ma­gával hozta a diadalmas francia túrá­ról hazaérkező Budai „11” csapatéit. Az állomáson tekintélyes számú Bu­dai drukker várta a leszálló játékoso­kat, akiket harsány éljenzéssel fogad­tak. A Budai „11” vezetősége meleg szavakkal üdvözölte a túracsapatot, kiemelve, hogy győzelmeikkel nem­csak klubjuknak, hanem az egész magyar sportnak tettek szolgálatot. A játékosok szemmel láthatólag fris­sen és jó kondícióban érkeztek haza, nagy ambícióval készülnek a vasár­napi mérkőzésre, amelyen túrasike­reikhez méltóan akarnak szerepelni. * Hyperol szájvíztabletta ideá­lis száj- és torokfertőtlenítő. I. ligások a II. ligások ellen. Kis­pest csapata hétfőn Soroksáron mér­kőzik. Alkalom az I. és a II. liga eröiiSzomvatTiaik nemi szorrtá'T­óhó chion, dinamikai hangszóró van, az 5+1 lámpás, 7050-es Orion rádióban.

Next