Sporthirlap, 1932. március (23. évfolyam, 18-25. szám)
1932-03-31 / 25. szám
CSÜTÖRTÖK, 1932 MÁRCIUS 31. SPORTHÍRLAP Kertész Vili a bécsi Hakoah menedzsere, Újpest pünkösdkor exhibitionmérkőzést játszik Rotterdamban a Nicholsonnal és egyéb újdonságok az osztrák fővárosból Bécs, március 29. „Reges Skisporttreiben zu Ostem. — Lachnengefahr. — Warnungen der Skiverbunde” — olvasom a bécsi lapokban és nem is csodálkozom, hogy a villamosban, megállóhelyeken ismeretlenek szólítják meg egymást és hosszan tárgyalják a hóviszonyokat. Húsvét és Bécs környékén még hófutók vidám kiáltásaitól zengenek az alpesi hegyek! Százezres tömegek hódolnak a téli sport örömeinek, fiúk, lányok, öregek vegyest. Aktív sportolók! Az egészséges fejlődés irányának katonái, akikből azonban még mindig kitelt az olasz meccsre egy hatvanezres futballközönség. Tu felix Austria! Sportol az osztrák és a hévül mint néző is a jó sportért. * Éspedig elsősorban a labdarúgásért. Az olasz—osztrák meccs után mindenki a magyar—osztrák mérkőzést várja. Megindult a jegyelőjegyzés. Senki sem akar úgy járni, mint az olaszok elleni mécsesen, amikor tízezrek szorultak ki a nézőtérről. A tipelések megindultak az egész vonalon. Vannak sötétenlátók, akik az olaszok elleni győzelmet nem tudják mértékadónak elfogadni. Hibák vannak a csatársorban és a fedezetek között is. Rossz volt Mock, nem elégített ki Vogel, Zischek. Müller egészen rossz volt. „Csak” Lindetárral és Gschweidellel nem lehet a magyarokat megverni. Mert a magyarok feljavultak. Főleg a magyar válogatott fedezetsort tartják veszélyesnek és olyannak, aminőt ezidőszerint Ausztria nem tud kiállítani. Ezek magyar győzelemre akarnak fogadni. Az optimisták azonban még mindig teli szívvel bíznak a Wunderteam-ban, amelyet csak át kell formálni egy kicsit, így Mock helyett Lueff, Müller helyett Schall, esetleg egyéb kisebb javítások után nagyszerűnek tartják az osztrák csapatot Hiden, Hoffmann, Nausch, Blum, Sindelar, Gsehweidl — ezekhez foghatót a magyar labdarúgás ezidőszerint nem tud produkálni. Ez az ő véleményük. És aztán. Borsányi tényleg nagy klasszis, de ki az a Sárosi, Zavadszky, Szabó? A Vienna egyik fődrukkere fogadást ajánl, hogy két góllal verik majd a magyarokat.* De van izgalom a szövetségi vezetők között is. Máriássy dr. nyilatkozata váltja ki belőlük az elkeseredést. Mert itt elolvasnak mindent, ami az osztrák labdarúgással összefüggésben van. Azt mondják, hogy az április 24-iki országok közötti mérkőzést végleg lekötötték és azt sem ők, sem a magyarok le nem mondhatják. Hivatkoznak a békekötésre és csodálkoznak, hogy felelős magyar szövetségi vezető így nyilatkozhat. " Megnyugtatom őket. Megmondom, hogy Máriássy dr.-nak tiszteletreméltó egyéni aggályai vannak, amelyeket el kell mondani, mert hiszen saját lelkiismeretének tartozik velük. Hivatkozom Fodor Henrik dr.-ral folytatott beszélgetésemre és közlöm velük a főtitkár ama nézetét, hogy a magyarok még sohasem mondottak le egy már lekötött és készülőiben levő® országok közötti mérkőzést. Most se fogják megtenni. És amikor a vita már elül, az osztrák szövetség egyik legelső vezetője halkan hozzáfűzi: " Taktikailag is helytelen lenne ennek a mérkőzésnek a lemondása, mert szerintem a magyaroknak talán még sohasem volt annyi esélyük a győzelmes szereplésre és jó hírnevük megszilárdítására, mint éppen most. " Az osztrák válogatott csapat vitathatatlaul visszaesett kissé, a magyarok viszont erősen feljavultak.* Egyébként baj van Hidlennel is. Az osztrák válogatott csapat népszerű kapusa a húsvét előtt erősen összekülönbözött egyesületének, a WAC-nak szakosztályvezetőjével, annyira, hogy a fekete-pirosak húsvéti túrájára el sem ment. (Eredmény: 5:1 a berlini Hertha javára.)* Nagy örömet kelt a bécsi magyar táborban Kertész Vili bécsi letelepedése. Az MTK volt kitűnő játékosa és a Ripensia kezdeti sikereinek megszervezője — most már Willy Kertész — Németországon át került az osztrák fővárosba, ahol a második osztályba készülő Hakoah azonnal menezserévé szerződtette. A sok pénzzel rendelkező bécsi egyesületnek Dietrich, a Rapid volt internacionális bekkje marad továbbra is trénere, aki örömmel osztja meg munkáját a nagy tapasztalatokkal rendelkező magyar szakemberrel. A Hakoah-nak különben óriási játékosanyaga van és mert Barbelius, a klub erőskezű intézője, a jelen sivársága dacára is az elmúlt esztendők bajnoki babérjait akarja visszaszerezni, a Hakoah regenerálási munkája most a három ember vállaira nehezedik. Kertész Vili újra akarja szervezni a kék-fehér csapatot, amelyben tudvalévően több magyar is játszik. A bécsiek bíznak „Willy” erélyében és tudásában. Nem csodálkoznánk, ha a Hakoah ilyenformán bennmaradna az első osztályban. * — Mi az oka tulajdonképpen annak, hogy most oly ritka egy budapesti Ferencváros—Rapid, vagy bécsi Hungária—Vienna, vagy akár egy prágai Újpest— Slavia találkozás? Miért a messze utak idegenbe, amikor olyan közel a legelső klasszisos ellenfél? Hiszen a közönség kívánja az ilyen attrakciókat és jó sportra szívesen áldozna. Nem szabadna kishitűnek lenni. Ezeket a kézenfekvő kérdéseket vetem fel a Ringben, a Crystallban, az Atlashofban is. Mind a három egy-egy különálló csoportnak a találkozóhelye. De aztán megkapom a választ is. — Kalkuláció dolga az egész Odakünn többet és könnyebben keresünk. De a válasz mintha mégis sántítana. Valakinek meg kellene kezdenie a régi nagyszerű küzdelmek visszahúzását. Mielőbb. * Kapcsoljuk össze ezt az ideát mindjárt a pünkösdi bécsi labdarúgóprogrammal, amely most készül. Sőt, nagyrészben már készen is van. A Vienna Svájcba készül. A Rapid Görögországban játszik. A Wacker Hollandia pályáin fogja a pündösdőt eltölteni. Az Austria és a WRC Németországban túráznak. Az Admira Franciaországban keres elhelyezkedést. A Nicholson is Hollandiába igyekszik és állítólag május 15-én az Újpest ellen játszik exhibitiont Rotterdamban, így tudják itt. Hogy igaz-e, nem tudom. Bécsben a Hakoaha Stadionban akar nagy pünkösdi tornát rendezni egy vezető olasz, magyar és cseh csapat bevonásával. Magyarországból a Hungáriát szeretnék megnyerni. A kisebb csapatokból most egyelőre nem kérnek Télen a Nemzetiben, most a tréningtelen Sabariában csalódtak Pedig a Sabaria küzdött, ahogy tudott. De a bécsiek nem hajlandók megbocsájtani, hogy a magyarok Bécsbe jönnek a trenírozni. Bánó Jenő. Mi van a nagykönyvben ? — Mielőtt elfelejteném, mi történt a Hungáriával? Olyan jó az a Ferencváros? Nem mondhatnám, hogy a Fradi győzelme nagy megrökönyödést keltett közöttünk, de a gólarány az mindenesetre felizgatta a védelmünket. Hát jó az a csapat, hiába... És hátha az van megírva a nagykönyvben, hogy általunk bukjon el. Addig még mi is játszunk két bajnoki meccset és ők is. Nagyon kedves lenne, ha meg tudnánk őket verni. Lehetetlen? Ugye nem? Legalább is mi így gondoljuk. Ahogy Svájc elképzeli... — A svájci futballnak kifelé nincs valami nagy tekintélye, ennek persze az a magyarázata, hogy a hazai futballtermés — egyes kivételektől eltekintve — eléggé közepes, ami nekik ugyan megfelel sportolási szempontokból, de arra nem alkalmas, hogy a futball magas iskoláját művelő középeurópai országokkal felvehessék a versenyt. Erre persze a svájciak is rájöttek, akárcsak annak idején az osztrákok és főleg mostanában az olaszok, ők is a vérátömlesztés módszerét választották. Ennek azután igen szép eredménye mutatkozik. Az, hogy az idegen játékosokkal spékelt bajnoki mezőny egészen tekintélyes erőt fog össze. Torinói emlék — Az idegenek közül a jugoszláv Hurec és Zsifkovics, a holland Adams és a magyar Gyurkovics vergődtek a legnagyobb hírekre. Mi ellenünk mind a négyen 3 Hitrec, Schneider Pepi és svájci „tankrendszer" Avar ön- és közmegfigyelései az Újpest svájci kirándulásáról Az Újpest Svájcban töltötte a két húsvéti ünnepnapot. (Nem rossz időtöltés.) Szombaton a Young Fellows ellen 8:2 arányban győzött, vasárnap a Grasshoppers ellen 2:2-s döntetlent ért el. Ami ezenkívül történt, azt egy Avarral való beszélgetés kapcsán mondjuk el a közönségnek: Egy kedélyes bácsi, mint bíró . Azt kérdezi, hogy nekem hogy ment a játék? Hát fontos ez? Hogy miért játszottam szombaton, holott hétfőre voltam csak beállítva? Úgy gondolja, hogy az esetleges válogatott szereplésem miatt? Olyan biztosra veszi, hogy válogatott leszek? Köszönöm az előlegezett bizalmat. Szombaton azért játszottam, hogy valami labdatréningem legyen, mert a Hungária-meccsen kapott sérülésem óta még nem szívtam meccslevegőt. Nem mondom, hogy valami különlegeset játszottam, de úgy éreztem, hogy megy a játék, ez különben majd vasárnap ki fog derülni. Nem fogtunk ki különben valami jó napot szombaton sem és hétfőn sem, az átlagot azért kijátszottuk , ha hétfőn az a kedélyes bácsi, aki a mérkőzést vezette, nem ápol és eltakar, már úgy értve, hogy a Grasshopperst nem ápolja és minket nem takar el, akkor egészen biztos, hogy az a remeknek mondott és tényleg remek csapat csak tisztes vereséggel távozott volna ölelésünkből. Dehát a játékvezető úgy vélekedett, hogy az Újpest mögött elég jelentős nemzetközi sikerek állnak, a Grasshoppersnek meg mégiscsak szüksége van egy kis patinára, így történt, hogy „hivatalosan” csak döntetlent értünk el, játszottak. Nekem legjobban Adams tetszett. Technikában aligha tudhat nála többet valaki, ezenkívül nagyon jó dribler és a kapu megcélozásától sem idegenkedik. Zsifkovics balszélsőt játszott, ez nem az ő helye, nekem nem is tetszett. Más helyet pedig nem kaphat a Grasshoppers csatársorában, mert a két Abbeglen foglalja el az összekötő posztokat és Hitrec a center. Hitrec nem játszott valami nagyot, nem volt jó napja, de azért ő lett nekünk a legkellemetlenebb emlék, ugyanis az utolsó percben ő vágta be az egyenlítő gólt. Hiába, ezekkel az utolsó percekkel nem lehet tréfálni. Torino jutott eszembe, dehát az az emlék, a Cesarini góljával sokkal fájdalmasabb, mert nem az egyenlítést, hanem a vereséget jelentette. — úgy látszik, hogy a svájciak tankokat keresnek, nem nagyon imponál nekik az elpuhult, kifinomult középeurópai stílus. Ahogy hallottam, egyáltalán nem álltak meg a szervezkedésben és újabb akvizíciókkal fogják meglepni a sportvilágot. Jól áll nekik... Ha az olaszoknak szabad volt és szabad ... — Schneider Pepinek igen nagy a tekintélye. Középfedezetet játszik, mégpedig svájci viszonylatban a lehető legjobban s ahogy ő mondta, havi 1200 frank fizetése van. Nem rossz. A magyar Gyurkovics, aki szintén középfedezet, csak 500 frankot kap, de ő ezzel is meg van elégedve. Hát ezeket a „tanítókat” meg kell fizetni, aminthogy Hutrec sem a tejbeaprítandó zsemle áráért játszik, de én egész biztosra veszem, hogy a svájciak hamarosan el fogják unni az „aranystandardot", aminthogy már most is igen szigorú szemöldökrángásokat látni, ha a svájci játékosfizetésekről van szó. Teherautó a láthatáron — Kalandunk is volt, ami részben kellemesen, részben kellemetlenül alakult. Egy autócarba ültünk, mégpedig azért, hogy körülkocsikázzuk a zürichi tavat, ami nem utolsó szórakozás. A kocsikázás el is kezdődött, részt vettünk benne mi újpestiek valamennyien, ezenkívül a vendéglátók néhányan, a két igen figyelmes és szeretetreméltó magyar tréner, Künschner és Winkler. (A kisebbik Winkler egészen jó játékos, csak az a baj, hogy balszélsőt is, meg jobbösszekötőt is játszatnak vele.) — A szemlélődési elvek tetején az történt velünk, hogy az autó beleragadt egy hatalmas pocsolyába, amely abban a pillanatban természetesen teljesen népszerűtlen lett a szemünkben. Le kellett szárnunk és jó egy órát sétáltunk az Alpok hűs bércei között, különböző irányú beszélgetéssel ütve agyon az időt, amíg végre megérkezett egy teherautó, amely aztán erőt adott a sárba fulladt car-nek ahhoz, hogy tovább is önállóan és a pocsolyán kívül intézze életsorsát. Ez vasárnap délután volt, ezen a napon nem játszottunk és így baj nem történt a kissé hosszúra nyúlt séta miatt. Amit lehet és amit nem lehet irigyelni !— El ne felejtsem. Pénteken a bécsi átszállásnál, rengeteg turistával találkoztunk, akik sílécekkel, szánkóval meg egyéb téli sporteszközökkel felszerelve igyekeztek a késői hóesést kihasználni. Gusztusos dolog volt, mit mondjak, irigyeltem őket. Visszafelé utazóinkban is találkoztunk ezekkel a gusztusos vikendezőkkel. Ahogy ezek kinéztek. Dagadt fejjel, felkötött karokkal, a lábficam és a csonttöteti lehetett. Vasárnap, az említett autókiránduláson így sóhajtott az egyik vezető: „de jó lenne egy kiadós eső ... Persze úgy, hogy csak holnap délig tartson” — Hát jött az eső, pontosan hétfő délig tartott és a meccsünkön volt 10.000 ember. Mifelénk inkább elvisz, mint hoz közönséget az eső. — Helyárak? Hát nem lehet mondani, hogy nálunk népszerűnek mondanák. Ha jól tudom, az állóhely 2 frankba kerül. Lehet fogadni velem, hogy Pestről senki sem fog Svájcba utazni azért, mert ott olcsón lehet mérkőzést nézni. Lesz? Nem lesz? — Mi van a bécsi válogatott meccsel? Igaz, hogy le akarja mondani a szövetség? Kár, most úgy néz ki a dolog, hogy benne vagyunk a játékban s azt igazán nem lehet mondani, hogy Prága után, Bécsben nem állna jól nekünk egy kis siker... MODIAHO rés összes ismérveivel körülbástyázva. Mit mondjak, egyáltalán nem irigyeltem őket. Néha jó az a kis eső . Milyen mázlisták ezek a svájciak. Tudnivaló, hogy ott ilyenkor nincs valami nagy közönsége a futballnak. Szombaton például elég kevesen voltak a mérkőzésünkön, pedig előttünk a Grashoppers is játszott. Vasárnap meg az divatozik ott, hogy az emberek kimennek a hegyek közé, amik ott kínálkoznak az orruk előtt. Az alpinistákra ott csak akkor lehet számítani, ha teszem fel, esik az eső. Az égieknek volt is ilyen hajlamuk, ahogy a felettünk lógó felhőkből következő jugoszlávok budapesti víkendjét „hét”végű kirándulásnak nevezik? Jó kondicióban érkezett haza a Budai „11“ túracsapata A bécsi gyors menetrendszerű pontossággal érkezett Ilie szerdán este 9 óra 55 perckor a Keletire és magával hozta a diadalmas francia túráról hazaérkező Budai „11” csapatéit. Az állomáson tekintélyes számú Budai drukker várta a leszálló játékosokat, akiket harsány éljenzéssel fogadtak. A Budai „11” vezetősége meleg szavakkal üdvözölte a túracsapatot, kiemelve, hogy győzelmeikkel nemcsak klubjuknak, hanem az egész magyar sportnak tettek szolgálatot. A játékosok szemmel láthatólag frissen és jó kondícióban érkeztek haza, nagy ambícióval készülnek a vasárnapi mérkőzésre, amelyen túrasikereikhez méltóan akarnak szerepelni. * Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. I. ligások a II. ligások ellen. Kispest csapata hétfőn Soroksáron mérkőzik. Alkalom az I. és a II. liga eröiiSzomvatTiaik nemi szorrtá'Tóhó chion, dinamikai hangszóró van, az 5+1 lámpás, 7050-es Orion rádióban.