Sporthirlap, 1932. április (23. évfolyam, 26-34. szám)
1932-04-23 / 32. szám
SZOMBAT, 1932 ÁPRILIS 23. SPORTHIRLAP Via Sécs... Avagy a hetvenedik, kérdőjel Vasárnap a bécsi Hohe Warten megtörténik az osztrák és a magyar futballszövetségek között a békepipa elszívása a hetvenedik osztrák—magyar válogatott mérkőzés képében. Hogy ez a másfélórás pipázás melyik szövetségnek fog ízleni, az természetesen csak utólag fog kiderülni, annyi azonban bizonyos, hogy nekünk semmiképpen sem ártana, ha a pipa megtöltését jóféle alföldi szűzdohánnyal eszközölnék. El ne felejtsük: ez a mérkőzés tulajdonképpen Budapestnek járt volna, a bécsi futballdiplomácia azonban nagyon jó munkát végzett, amikor magának disputálta ki a mérkőzést. Az MLSz beugrott az O. F. V. testesetének: 1:0 Bécs javára. Az előmérkőzést tehát — az asztal mellett — elveszítettük. A pálya — az más. Ott még nyerhetünk. Még Bécsben is. Zala Csapatok: Ausztria: Hiden — Schramseis, Blum (esetleg Janda) — Braun, Hoffmann, Nausch — Zischek, Gschweidl, Sindelar, Schall, Vogel. Magyarország: Szabó — Takács I., Mándi — Lyka, Kalmár, Lázár — Zala (Zavadszky), Cseh II., Turay, Toldi, Kohut. Az összeállítások legnagyobb érdekessége — a magyar csapat ifjú jobbszélsőjének új neve. Régi elvünk szerint cselekszünk, amikor az élre törő ifjú tehetségnek magyar nevet adunk, idegen hangzású neve helyett. Inkább most szoktassuk rá a külföldet a Zala névre, mint akkor, mikor a jobbszélső 25-ödször ölti magára a válogatott trikót. lány, amikor így szólt Cseh 11.nek: — No, Matyi, vasárnap bajban leszel Bécsben. Szesztilalom lesz! — Nem baj az már, kapitány úr, — felelte Cseh II. — Régi dolog ez. Én kérem, ma már málnás lettem. Málnááás! — örülök, — mondta Máriássy dr. — hanem azért, tudod, mégis csak megnyugtató dolog az a politika. Tudod, a szesztilalom miatt... Jen volt a családnak határozott választ adni. A vége az lett, hogy az ambiciózus jelölt bent van a csapatban. Hogyan képzeli Máriássy? Hétfőn valóban nem lehetett még tudni, hogy hogyan is állunk a jobbösszekötő poszttal. A szövetségi kapitány erről így beszél: — A csapat hétfőn már kész volt, a jobbösszekötő és balszélső poszt kivételével. Jobbösszekötőben Takács II-re gondoltam, balszélen pedig Titkost vettem számításba. Takács II. szerdán nem játszott, valami mérges fogfájás vette elő, ami érzékeny visszaesést jelenthet nála, Cseh II. helye így lett biztos. A balszélső helyét viszont Kohut frissebb, elevenebb mozgása döntötte el. Azt hiszem, az ő feljavulása tartós lesz és sokat fog jelenteni a válogatott támadósor lendülete szempontjából. Az osztrák csapatról így nyilatkozott Máriássy dr.: — A legveszélyesebb osztrák csapatrész a csatársor. Lehet, hogy a jobbszárnyuknak nem jön ki a lépése, de balfelé, a Sindelar, Schall, Vogel balszárnyban igen nagy képességek vannak. Hátrább sok minden függ attól, hogy Hoffmannak hogyan fog ízleni a Turayval és Toldival való küzdelem. Az osztrák középfedezet tudása ugyanis legelsőrangú, a fizikuma azonban mintha nem lenne százszázalékos. Ez a feltevés persze nem bizonyosság, de nem lehetetlen, hogy az lesz. Vezérek vélekednek Zsoldos Andor, a PLASz alelnöke így vélekedik a meccs esélyeiről: — Kár lenne nem látni, hogy ezúttal minden az osztrákok mellett szól. Az egységesebb csapat, az otthoni környezet, a mi csapatunk tartalékos ziláltsága stb. Ha ennek ellenére is valami jó eredményt érünk el Bécsben, akkor igen nagy teljesítménynek kell ezt elkönyvelni. Az osztrák csapatnál én a Schall, Vogel balszárnyat tartom nagyon veszélyesnek. Langfelder Ferenc ezt mondja: — Láttam az osztrák—olasz mérkőzést, az osztrák fedezetsor kimagaslóan uralta az egész mezőnyt. Szerintem, az osztrákoknál ma is a fedezetsor az a csapatrész, amely a mi csapatunkat megverheti. A magyar csapat tartalékos volta nem valami bíztató előjel, de az ember természetesen jó eredményt remél, hiszen a mi fiaink harci kedvében és győzniakarásában most sem fogunk csalódni. MODIAHO Szép ifjúkor jötj vissza egy szóra Egy levelezőlap érkezett Takácsék cobor utcai házába. A címzés ez volt: Nagyságos Takács Mariska úrnak. A lapon egy Fradidrukker megindokolja a címzést, mégpedig azzal, hogy miután Takács I. a válogatottsággal visszafiatalodott, a Mari néni név helyett igényt tarthat a Mariska elnevezésre. — Helyes, — mondta Takács Géza, — remélem, hogy mire visszajövök, akkor meg már Manci leszek ... Vagy mondjuk — Manyi... A bécsi csalogány Meisl, az öreg taktikus (jó taktikus) megjátszva az összes lehetőségeket. Olyan gyönyörű fuvolaszóval csalogatja elő az ellágyulás pionérjait, hogy senki sem mentesítheti magát az elérzékenyüléstől. Újabban a RAVAG-ban, a bécsi rádióban szólalt meg a nagy csalogány. Mondta pedig a következőket: — A magyar csapat nagyon erős ellenfél, nem lesz szégyen, ha ki is kapunk tőle. Ha a vereség bekövetkeznék, a közönség őrizze meg nyugalmát... abb. stb... Ilyen kedveseket mondott Meisl, mire Máriássy ezeket jegyezte meg: — Osztrák kollégám ezúttal is nagyszerű érzékről tett tanúságot. Megígérhetem neki, hogy amennyiben az osztrák vereség tényleg bekövetkezne , mi is megőriznénk a nyugalmunkat. Kabalának semmi esetre sem rossz egy ilyen rádiószózat, mindenesetre hőn óhajtom, hogy Meisl kabalaszózata — visszafelé süljön el. Mire jó a politika ? Aki még nem tudná, azzal ezúttal közöljük, hogy Bécsben éppen vasárnap községi választások lesznek, ami köztudomás szerint szesztilalommal van egybekötve. Erre célzott a szövetségi kapi II gondolatolvasásról Mándi beállítása sok szóbeszédre adott alkalmat, tekintve, hogy a válogatott csapat „örökös” tagja vasárnap a Budai „11” ellen nem játszott ki valami meggyőző formát. A profiszövetség főtitkári szobájában főleg Mándi körül forgott a véleménycserélgetés. Neuwelt Pál ezt módja: — Mándira szükség van Bécsben, ez nem képezheti vita tárgyát. Ha vele áll szemközt az az osztrák csatár, ötven százalékkal kevesebbet csinál, mint amit akart eredetileg. Olyat nem tud gondolni az a bécsi támadó, hogy Mándi ki ne találja az akaratát. Később bejön Mándi a főtitkári szobába, elmondják neki a nagy bizalmat, amivel az ő szerepeltetését körülveszik. — Hogy a Zischek vagy a Gschweidl mit akar, azt ki lehet találni, ellenük lehet játszani. De hogy találjam én ki, hogy mit akar a Campf vagy a Bachman, vagy a többi budai csatár, amikor ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak. A tisztelt család Mariássy dr. meséli, hogy az egyik válogatott jelölt szörnyen szerette volna tudni, hogy milyen esélyekkel áll a szövetségi kapitány előtt. Mariássy dr. viszont olyan ember, aki soha nem beszél úgy, mintha nem akarná még biztatni a jelöltet, ám azért olyant sem mond soha, amitől a jelölt nyugodtan alhatna a válogatás hetében. Erre azután az történt, hogy a múlt héten minden áldott nap jelentkezett a jelölt fivére, vagy a sógora, vagy a sógornője, akik a szövetségi kapitányt váltig ostromolták. — Nézze, doktor úr. Esküszöm, nem mondom meg neki. De mi, a család rettentően szeretnénk tudni, benn lesz-e a fiú a csapatban. Mert akkor megyünk Bécsbe, de mindannyian. Hát azért tessék megmondani, hogy készülhessen az ember. Mert ha beteszi a doktor úr, bizony mondom, nagy dolog lesz neki, hogy ott van az egész család ... így ment ez egy álló hétig és szegény szövetségi kapitány képre I Nagy Kálmán t é R IV., Kossuth Lajos-utca 6 J Egyenruhák és polgári öltönyök. Tisztek és kar* ‘ L paszományosok Út, szabályszerűen | USr felszereltetnek. IV., Kossuth Lajos-utca 6 Nagy választók angol szövetekben • „Bécsi" újoncok A magyar csapatban ezúttal nincs újonc, de három olyan játékos található, akik most játszanak először az osztrákok ellen. Szabó, Zala és Cseh ez a három játékos, akinek a tűzkeresztsége már megtörtént Prágában, azonban bizonyos, hogy a bécsi játék is annak számít. Hátra van még a pesti tűzkeresztség, ami minden bizonnyal szintén bekövetkezik rövidesen. Számvetés Mit ér a magyar együttes? És főleg: mit ér a magyar együttes azok után, hogy már ismerjük az osztrákot? Ezekre nézve legyünk tisztában előbb az ellenféllel. Ott ugyanis majdnem teljesen az történt, ami nálunk. Befutott és nagytehetségű fiatalok mellé Meisl is kénytelen volt elővenni néhány standard „teamjátékost’’, aki nincs ugyan formája tetőpontján, de bízni lehet benne. Ilyen Hiden, Blum és Zischek is. Ebből azután az következik, hogy az osztrák csapat a pillanatnyi formák alapján nem „okvetlenül” csodacsapat, viszont ha rosszul indulnak a mieink és osztrákok rákapnak, akkor esetleg ott a pályán lesz belőle csodacsapat. (Wundermannschaft). Ez a ké pesség egyébként nagyon jellegzetes az osztrákokra. A mieink bizony sokkal gyérebben használják ki az ellenfél pillanatnyi gyengéjét, mint az osztrákok, akiknél jaj az olyan vendégnek, amely meginog. Az ilyen vendégeket az osztrákok páratlan rugalmassággal azonnal nagy gólaránnyal szokták kivégezni. Mármost, Hiden óriási tud lenni. Most nem óriási, de éppen vasárnap megint az lehet. Schramseis a kontinens egyik legjobb bekkje. Blum az egyik legrutinozottabb, de amellett csökkenő gyorsasággal. Mock és Nausch, a két szélső half nagyszerű segítségei a védelemnek s amellett — főleg Nauschnak — akkora rúgásuk van, hogy egészen nyugodtan elmaradnak a csatároktól. Hoffmann, a középfedezet náluk a konstruktív elem. Ez a játékos tényleg nagyon jól alapozza meg a támadásokat. Csak kérdés, hogy bírja-e végig. Az olaszok ellen végig bírta. Zischek a jobbszélen nagyon gyors és jó lövő. Nem az igazi extraklasszis, mégis veszélyes. Gschweidl rutinié. Nem kell be mutatni a magyaroknak. És Sindelart sem kell a leheletszerűen finom játékával, vagy Schallt sem a bombáival. Végh Pesten még ritkán látták. Fiatal, igazi klasszis szélső. Rendkívül gyors és rendkívül veszélyes lövő. Ezek az osztrákok. A jobbszárnyuktól tehát nem kell nagyon tartani. Lázár és Mándi helyezkedési tudománya nem okoz itt bajt. A center halljuktól sem kell félni. Annyi robusztus fejelő van belül a magyar csapatban, hogy a sofc fölösleges ugrálás ki kell, hogy merítse Hoffmannt. De már a balszárnnyal baj lehet! Azokra rettentően vigyázni kell. És nehéz lehet majd szélsőinknek is, mert a bécsi bekkpár meg a két szélső half hallatlanul nehéz akadály. Itt nagyon nehéz lesz üres területet teremteni a magyar szélsők előtt. Itt nagyon okosan kell majd dolgozni és nagyon változatos (!) taktikával! Az olaszoknál is meg lehetett figyelni, hogy a széles területen vitt támadások zavart tudtak teremteni. Csakhogy az olaszoknál az ilyesmi nem elég céltudatos. Továbbmenőleg már kevesebb az aggodalom. Ha bejutunk az osztrák kapu közelébe, akkor veszélyesek is leszünk. Legfeljebb Cseh Lacit féltik egyesek a kemény védőktől. Hát ne féltsék. Az ő góljainál sohasem szokott hozzáérni az ellenfél. Nem erőszakos gólok azok. Csók Aki netán nyugtalankodik a csatársor belső harmóniája miatt, vagy azért, hogy a csatársor nem az egységes ferencvárosi elvek szerint épült fel, azokkal ezúton van szerencsénk közölni, hogy a szerdai próbamérkőzés után Turay és Cseh II. annyira megörültek a jól sikerült összedolgozáson, hogy mikor leérkeztek az öltözőbe, hát se szó, se beszéd, egymás nyakába ugrottak és öszszecsókolták egymást. Isteni mértékkel... A magyar játékosok, főleg a védelmet és a csatársor balszárnyát respektálják. Szabó, Zala és Cseh nem ismerik ellenfeleiket, a többiek így beszélnek: TAKÁCS.: — Nekem a balszárny jutott. Csekélység. MÁNDI: — Az egész osztrák csatatársor roppant veszélyes. LYKA: — A fedezetsoruk nagyon jó, de a balszárny sem fog zavarba jönni. KALMÁR: — Az egész csapat, ahogy van, nagyon jó. LÁZÁR: — Lindelar irányítási készsége és a balszárny gólereje a legveszélyesebb. TURAY: — A fedezetsoruk és a közvetlen védelmük nagyon nehéz. TOLDI: — Hiden és Blum... KOHUT: — A fedezetsor a legjobban sikerült osztrák csapatrész. A pékmester esete Az osztrákoknál Mándinak és Kohutnak van a legnagyobb tekintélye. Bécsben Hiden az ideál, benne van minden remény, bár a WAC kapusa az utóbbi hetek- Teniszjátékosaink legolcsóbban vásárolhatnak Gutmann SPORTOSZTÁLYÁBAN Rákóczi út 16. szám ben igen sokat tartózkodik — a kemence mellett. Hiden ugyanis pék és éppen foglalkozásából kifolyólag néhány hete éles öszszetűzése volt egyesületével. Azóta — inog a formája s vasárnap majd kiderül, hogy ez az inogás a válogatott csapat szempontjából is lesz-e olyan ható a lemet rádió tól tud megtenni? Kérdezze meg attól, akinek 7050-es Orion rádiója van