Sporthirlap, 1932. április (23. évfolyam, 26-34. szám)

1932-04-23 / 32. szám

SZOMBAT, 1932 ÁPRILIS 23. SPOR­THIRLAP Via Sécs... Avagy a hetvenedik, kérdőjel Vasárnap a bécsi Hohe Warten megtörténik az osztrák és a magyar futballszövetségek között a békepipa elszívása a hetvenedik osztrák—magyar válogatott mérkőzés képében. Hogy ez a másfélórás pipázás melyik szövetségnek fog ízleni, az természetesen csak utólag fog kiderülni, annyi azonban bizonyos, hogy nekünk semmiképpen sem ártana, ha a pipa megtöltését jóféle alföldi szűzdohánnyal eszközöl­nék. El ne felejtsük: ez a mérkőzés tulajdonképpen Budapestnek járt volna, a bécsi futballdiplomácia azonban nagyon jó munkát végzett, amikor magának disputálta ki a mérkőzést. Az MLSz beugrott az O. F. V. testesetének: 1:0 Bécs javára. Az előmérkőzést tehát — az asztal mellett — elveszítettük. A pálya — az más. Ott még nyerhetünk. Még Bécsben is. Zala Csapatok: Ausztria: Hiden — Schramseis, Blum (esetleg Jan­­da) — Braun, Hoffmann, Nausch — Zischek, Gschweidl, Sindelar, Schall, Vogel. Magyarország: Szabó — Ta­kács I., Mándi — Lyka, Kalmár, Lázár — Zala (Zavadszky), Cseh II., Turay, Toldi, Kohut. Az összeállítások legnagyobb érdekessége — a magyar csapat ifjú jobbszélső­jének új neve. Régi elvünk szerint cselekszünk, ami­kor az élre törő ifjú tehetségnek magyar nevet adunk, idegen hangzású neve helyett. Inkább most szoktassuk rá a külföldet a Zala névre, mint akkor, mikor a jobbszélső­­ 25-ödször ölti ma­gára a válogatott trikót. lány, amikor így szólt Cseh 11.­­nek: — No, Matyi, vasárnap bajban leszel Bécsben. Szesztilalom lesz! — Nem baj az már, kapitány úr, — felelte Cseh II. — Régi dolog ez. Én kérem, ma már mál­nás lettem. Málnááás! — örülök, — mondta Máriássy dr. — hanem azért, tudod, mégis csak megnyugtató dolog az a po­litika. Tudod, a szesztilalom miatt... Jen volt a családnak határozott vá­laszt adni. A vége az lett, hogy az ambiciózus jelölt­­ bent van a csapatban. Hogyan képzeli Máriássy? Hétfőn valóban nem lehetett még tudni, hogy hogyan is állunk a jobbösszekötő poszttal. A szö­vetségi kapitány erről így beszél: — A csapat hétfőn már kész volt, a jobbösszekötő és balszélső poszt kivételével. Jobbösszekötő­ben Takács II-re gondoltam, bal­szélen pedig Titkost vettem szá­mításba. Takács II. szerdán nem játszott, valami mérges fogfájás vette elő, ami érzékeny vissza­esést jelenthet nála, Cseh II. helye így lett biztos. A balszélső helyét viszont Kohut frissebb, elevenebb mozgása döntötte el. Azt hiszem, az ő feljavulása tar­tós lesz és sokat fog jelenteni a válogatott támadósor lendülete szempontjából. Az osztrák csapatról így nyi­latkozott Máriássy dr.: — A legveszélyesebb osztrák csapatrész a csatársor. Lehet, hogy a jobbszárnyuknak nem jön ki a lépése, de balfelé, a Sindelar, Schall, Vogel balszárnyban igen nagy képességek vannak. Hátrább sok minden függ attól, hogy Hoffmannak hogyan fog ízleni a Turayval és Toldival való küzde­lem. Az osztrák középfedezet tu­dása ugyanis legelsőrangú, a fizikuma azonban mintha nem lenne százszázalékos. Ez a fel­tevés persze nem bizonyosság, de nem lehetetlen, hogy­­ az lesz. Vezérek vélekednek Zsoldos Andor, a PLASz alelnö­­ke így vélekedik a meccs esélyei­ről: — Kár lenne nem látni, hogy ezúttal minden az osztrákok mel­lett szól. Az egységesebb csapat, az otthoni környezet, a mi csapa­tunk tartalékos ziláltsága stb. Ha ennek ellenére is valami jó ered­ményt érünk el Bécsben, akkor igen nagy teljesítménynek kell ezt elkönyvelni. Az osztrák csa­patnál én a Schall, Vogel balszár­nyat tartom nagyon veszélyesnek. Langfelder Ferenc ezt mondja: — Láttam az osztrák—olasz mérkőzést, az osztrák fedezetsor kimagaslóan uralta az egész me­zőnyt. Szerintem, az osztrákoknál ma is a fedezetsor az a csapat­rész, amely a mi csapatunkat megverheti. A magyar csapat tar­talékos volta nem valami bíztató előjel, de az ember természetesen jó eredményt remél, hiszen a mi fiaink harci kedvében és győzni­­akarásában most sem fogunk csa­lódni. MODIAHO Szép ifjúkor jötj vissza egy szóra Egy levelezőlap érkezett Taká­csék cobor utcai házába. A címzés ez volt: Nagyságos Takács Ma­riska úrnak. A lapon egy Fradi­­drukker megindokolja a címzést, mégpedig azzal, hogy miután Ta­kács I. a válogatottsággal vissza­fiatalodott, a Mari néni név he­lyett igényt tarthat a Mariska el­nevezésre. — Helyes, — mondta Takács Géza, — remélem, hogy mire visszajövök, akkor meg már Man­ci leszek ... Vagy mondjuk — Manyi... A bécsi csalogány Meisl, az öreg taktikus (jó taktikus) megjátszva az összes lehetőségeket. Olyan gyönyörű fuvolaszóval csalogatja elő az el­­lágyulás pionérjait, hogy senki sem mentesítheti magát az el­­érzékenyüléstől. Újabban a RAVAG-ban, a bécsi rádióban szólalt meg a nagy csalogány. Mondta pedig a következőket: — A magyar csapat nagyon erős ellenfél, nem lesz szégyen, ha ki is kapunk tőle. Ha a vere­ség bekövetkeznék, a közönség őrizze meg nyugalmát... abb. stb... Ilyen kedveseket mondott Meisl, mire Máriássy ezeket je­gyezte meg: — Osztrák kollégám ezúttal is nagyszerű érzékről tett tanú­ságot. Megígérhetem neki, hogy amennyiben az osztrák vereség tényleg bekövetkezne , mi is megőriznénk a nyugalmunkat. Kabalának semmi esetre sem rossz egy ilyen rádiószózat, mindenesetre hőn óhajtom, hogy Meisl kabalaszózata — vissza­felé süljön el. Mire jó a politika ? A­ki még nem tudná, azzal ez­úttal közöljük, hogy Bécsben ép­pen vasárnap községi választások lesznek, ami köztudomás szerint szesztilalommal van egybekötve. Erre célzott a szövetségi kapi­ II gondolatolvasásról Mándi beállítása sok szóbeszéd­re adott alkalmat, tekintve, hogy a válogatott csapat „örökös” tag­ja vasárnap a Budai „11” ellen­ nem játszott ki valami meggyőző formát. A profiszövetség főtitkári szobájában főleg Mándi körül forgott a véleménycserélgetés. Neuwelt Pál ezt módja: — Mándira szükség van Bécs­ben, ez nem képezheti vita tárgyát. Ha vele áll szemközt az az osztrák csatár, ötven százalékkal keve­sebbet csinál, mint amit akart eredetileg. Olyat nem tud gondol­ni az a bécsi támadó, hogy Mándi ki ne találja az akaratát. Később bejön Mándi a főtitkári szobába, elmondják neki a nagy bizalmat, amivel az ő szerepel­tetését körülveszik. — Hogy a Zischek vagy a Gschweidl mit akar, azt ki lehet találni, ellenük lehet játszani. De hogy találjam én ki, hogy mit akar a Campf vagy a Bachman, vagy a többi budai csatár, amikor ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak. A tisztelt család Mariássy dr. meséli, hogy az egyik válogatott jelölt szörnyen sze­rette volna tudni, hogy milyen esé­lyekkel áll a szövetségi kapitány előtt. Mariássy dr. viszont olyan ember, aki soha nem beszél úgy, mintha nem akarná még biztatni a jelöltet, ám azért olyant sem mond soha, amitől a jelölt nyugodtan al­hatna a válogatás hetében. Erre azután az történt, hogy a múlt héten minden áldott nap jelent­kezett a jelölt fivére, vagy a só­gora, vagy a sógornője, akik a szö­vetségi kapitányt váltig ostromol­ták. — Nézze, doktor úr. Esküszöm, nem mondom meg neki. De mi, a család rettentően szeretnénk tudni, benn lesz-e a fiú a csapatban. Mert akkor megyünk Bécsbe, de mind­annyian. Hát azért tessék megmon­dani, hogy készülhessen az ember. Mert ha beteszi a doktor úr, bi­zony mondom, nagy dolog lesz neki, hogy ott van az egész család ... így ment ez egy álló hétig és szegény szövetségi kapitány képre­ I Nagy Kálmán t­ é R IV., Kossuth Lajos-utca 6 J Egyenruhák és­­­­ polgári öltönyök. Tisztek és kar* ‘ L paszományosok Út, szabályszerűen | USr felszereltetnek. IV., Kossuth Lajos-utca 6 ­ Nagy választók angol szövetekben • „Bécsi" újoncok A magyar csapatban ezúttal nincs újonc, de három olyan játékos talál­ható, akik most játszanak először az osztrákok ellen. Szabó, Zala és Cseh ez a három játékos, akinek a tűzkeresztsége már megtörtént Prá­gában, azonban bizonyos, hogy a bécsi játék is annak számít. Hátra van még­­ a pesti tűzkeresztség, ami minden bizonnyal szintén bekö­vetkezik rövidesen. Számvetés M­it ér a magyar együttes? És főleg: mit ér a magyar együttes azok után, hogy már ismerjük az osztrákot? Ezekre nézve legyünk tisztá­ban előbb az ellenféllel. Ott ugyanis majdnem teljesen az tör­tént, ami nálunk. Befutott és nagytehetségű fiatalok mellé Meisl is kénytelen volt elővenni néhány standard „teamjátékost’’, aki nincs ugyan formája tető­pontján, de bízni lehet benne. Ilyen Hiden, Blum és Zischek is. Ebből azután az következik, hogy az osztrák csapat a pillanatnyi formák alapján nem „okvetlenül” csodacsapat, viszont ha rosszul indulnak a mieink és osztrákok rákapnak, akkor esetleg ott a pályán lesz belőle csodacsapat. (Wundermannschaft). Ez a ké­ pesség egyébként nagyon jelleg­zetes az osztrákokra. A mieink bizony sokkal gyérebben hasz­nálják ki az ellenfél pillanatnyi gyengéjét, mint az osztrákok, akiknél jaj az olyan vendégnek, amely meginog. Az ilyen vendé­geket az osztrákok páratlan ru­galmassággal azonnal nagy gól­aránnyal szokták kivégezni. M­ármost, Hiden óriási tud lenni. Most nem óriási, de éppen vasárnap megint az lehet. Schramseis a kontinens egyik legjobb bekkje. Blum az egyik legrutinozottabb, de amellett csökkenő gyorsasággal. Mock és Nausch, a két szélső half nagy­szerű segítségei a védelemnek s amellett — főleg Nauschnak — akkora rúgásuk van, hogy egészen nyugodtan elmaradnak a csatároktól. Hoffmann, a közép­fedezet náluk a konstruktív elem. Ez a játékos tényleg nagyon jól alapozza meg a támadásokat. Csak kérdés, hogy bírja-e végig. Az olaszok ellen végig bírta. Zi­schek a jobbszélen nagyon gyors és jó lövő. Nem az igazi extra­­klasszis, mégis veszélyes. Gschweidl rutinié. Nem kell be­ mutatni a magyaroknak. És Sin­­delart sem kell a leheletszerűen finom játékával, vagy Schallt sem a bombáival. Végh­ Pesten még ritkán látták. Fiatal, igazi klasszis szélső. Rendkívül gyors és rendkívül veszélyes lövő. Ezek az osztrákok. A jobbszárnyuktól tehát nem kell nagyon tartani. Lázár és Mándi helyezkedési tudománya nem okoz itt bajt. A center hall­juktól sem kell félni. Annyi ro­busztus fejelő van belül a magyar csapatban, hogy a sofc fölösleges ugrálás ki kell, hogy merítse Hoffmannt. De már a bal­­szárnnyal baj lehet! Azokra ret­tentően vigyázni kell. És nehéz lehet majd szélsőinknek is, mert a bécsi bekkpár meg a két szélső half hallatlanul nehéz akadály. Itt nagyon nehéz lesz üres terü­­letet teremteni a magyar szélsők előtt. Itt nagyon okosan kell majd dolgozni és nagyon változa­tos (!) taktikával! Az olaszoknál is meg lehetett figyelni, hogy a széles területen vitt támadások zavart tudtak teremteni. Csakhogy az olaszok­nál az ilyesmi nem elég céltuda­tos. Továbbmenőleg már kevesebb az aggodalom. Ha bejutunk az osztrák kapu közelébe, akkor veszélyesek is leszünk. Legfeljebb Cseh Lacit féltik egyesek a ke­mény védőktől. Hát ne féltsék. Az ő góljainál sohasem szokott hozzáérni az ellenfél. Nem erő­szakos gólok azok. Csók Aki netán nyugtalankodik a csatársor belső harmóniája miatt, vagy azért, hogy a csatársor nem az egységes ferencvárosi elvek szerint épült fel, azokkal ezúton van szerencsénk közölni, hogy a szerdai próbamérkőzés után Tu­ray és Cseh II. annyira megörül­tek a jól sikerült összedolgozá­son, hogy mikor leérkeztek az öltözőbe, hát se szó, se beszéd, egymás nyakába ugrottak és ösz­­szecsókolták egymást. Isteni mérté­kkel... A magyar játékosok, főleg a vé­delmet és a­ csatársor balszárnyát respektálják. Szabó, Zala és Cseh nem ismerik ellenfeleiket, a többiek így beszélnek: TAKÁCS­­.: — Nekem a bal­szárny jutott. Csekélység. MÁNDI: — Az egész osztrák csata­társor roppant veszélyes. LYKA: — A fedezetsoruk na­gyon jó, de a balszárny sem fog zavarba jönni. KALMÁR: — Az egész csapat, ahogy van, nagyon jó. LÁZÁR: — Lindelar irányítási készsége és a balszárny gólereje a legveszélyesebb. TURAY: — A fedezetsoruk és a közvetlen védelmük nagyon nehéz. TOLDI: — Hiden és Blum... KOHUT: — A fedezetsor a leg­jobban sikerült osztrák csapatrész. A pékmester esete Az osztrákoknál Mándinak és Kohutnak van a legnagyobb te­­kintélye. Bécsben Hiden az ideál, benne van minden remény, bár a WAC kapusa az utóbbi hetek- Tenisz­játékosaink legolcsóbban vásárolhatnak Gutmann SPORTOSZTÁLYÁBAN Rákóczi­ út 16. szám ben igen sokat tartózkodik — a kemence mellett. Hiden ugyanis pék és éppen foglalkozásából kifolyólag néhány hete éles ösz­­szetűzése volt egyesületével. Az­óta — inog a formája s vasár­nap majd kiderül, hogy ez az inogás a válogatott csapat szem­pontjából is lesz-e olyan ható­ a lemet rádió tól tud megtenni? Kérdezze meg attól, akinek 7050-es Orion rádiója van

Next