Sporthirlap, 1935. november (26. évfolyam, 87-95. szám)
1935-11-20 / 92. szám
SZERDA, 1935 NOVEMBER 20. SPORTHIRLAP 1 21 pontos csapattal megyünk Milánóba/ holott 15-össel is mehetnénk Kétségek/ kifogások/ tanácsok és figyelmeztetések a milánói út előtt — A Sporthírlap tudósítójától — A Milánóba készülő magyar válogatottat összeállították. Már kritizálják is. Mi — rendes szokásunk szerint — fenntartjuk véleményünket a mérkőzésig. Majd — elbírálván a csapat teljesítményét — annak értéke szerint állítunk ki bizonyítványt a válogatásról. Azt már most is elismerjük,— hiszen tagadhatatlan is, hogy a csapat valamennyi tagja átlagon felülemelkedő futballtehetség, sokat tapasztalt, erős csatákban edzett harcos, mind képes rá, hogy ragyogó játékkal igazolja a kapitány bizalmát, ha akarja és formája engedi. Jobb félni... Annyiképpen állították volna össze a csapatot, hogy végül persze jóformánsenkinek sem tetszik az összeállítás. Talán csak Vincze és Szalay beállítása ellen nem hangzik kifogás sehonnan. A csapat valamennyi többi tagja körül viták zajlanak. Egyeseket kihagytak volna, másokat más helyre állítottak volna. Utóbbiak közül Sárosit nagyon sokan szerették volna inkább centerhalfnak látni. A balösszekötő poszt körül egész Hungária—Ferencváros háború zajlik. A Ferencváros hívei nem tudnak belenyugodni Toldi kihagyásába és Cseh kényelmességét, puhaságát emlegetik. A Hungária hívei ezzel szemben — persze — sokkal többre értékelik Cseh technikáját, szemfülességét Toldi keménységénél, mely a kapitány szerint is kellemetlen következményekkel járhatna Milánóban. A két szélső ellen is sok kifogást hallottunk már a hétfő este óta eltelt rövid idő alatt. Markos ismét „bolondozni” fog, mondják és „miért erőlteti a kapitány Titkost, aki semmit sem tesz azért, hogy válogatott legyen?” — kérdezik. Dudás sem örvend általános bizalomnak, Szabó még kevésbé, de Sternbergtől is sokan félnek. Vágó beállítását nem kifogásolják, de nem is helyeslik éppen lelkesedve. Tévedések elkerülésére sietünk megállapítani, hogy az itt felsorolt kifogások korántsem általánosak. Aki fél Sternbergtől, esküszik Csehre. Aki Sárosival játszatna centerhalfot, nagyszerűnek tartja Dudást. És így tovább. Annyi tény, hogy Dietzer nak egész csekély változtatással sikerült a „közvélemény csapata” helyett olyan együttest összeválogatnia, amely körül most — íme — ennyire viharzik a közvélemény. Néhány nap előtt még senki sem akart gondolni arra, hogy Milánóban esetleg veszteni is lehet. Az összeállítás lehűtötte a kedélyeket. Mindenki fél. A csapat ezt viszi magával útravalónak. Ha sikerül rácáfolnia a közvéleményre, sikere kétszeres lesz. Ha a félelmek beigazolódnak, a csapat és a kapitány nehezen fogja visszahódítani a hazai szíveket. Reméljük, ez a tudat megsokszorozza valamennyi v',\~r'el‘ játékos kV - ?..részt 's r. , '' akaratát. Elsősorban ők győznek, ha győznek és ők vesztik a legtöbbet, ha vesztenek! A magunk részéről nem bánjuk, hogy a közhangulat megvál... egészséges lesz és számít arra, hogy az olaszok gyorsan és erősen lövöldöznek kapura. ... gyorsan és erélyesen rombol, nem tologat kapu előtt és segít bekktársának is, ha kell. ... minden helyzetben megőrzi hidegvérét, csak a játékra gondol és nem engedi, hogy védőtársai eltérjenek a „minimális biztonság” taktikájától. ... fáradhatatlan az üldözésben, jól passzol és — különösen a második félidőben — Turaynak is segít. ... jól helyezkedik, okos erőbeosztással játszik, jó labdákat ad előre. ... olyan nyugodt lesz, mint egy bajnoki mérkőzésen, ragad a szélsőjéhez, jó labdákat ad klubtársainak a balszélre. __ismét gyors, bátor, erélyes és gólképes lesz. ... igyekszik tisztára játszani magát, még mielőtt hozzákerül a labda, felváltva küldi támadásra a szárnyakat és lő, lő, rengeteget lő!... ... sokkal gyorsabb, bátrabb és lelkesebb lesz, mint szokott, nem akarja saját dolgát társaival elvégeztetni, hátul is segít, ha kell, gólratörően játszik és nem feledkezik meg Titkos-mitozott. Még mindig valljuk a régi közmondást: jobb félni, mint megijedni. Különösen, amikor ilyen nagy feladat előtt áll a válogatott csapat. .. nem egészségesen is vállalja a játékot, pózol s aztán az első kapott gól után elveszti önbizalmát. ... nem tartja szemmel állandóan az olasz csatárokat, késve indul üldözésükre, nem elég határozott. ... nem bízik eléggé önmagában, tologatni kezd a 16-oson belül, ahelyett, hogy felszabadító rúgásokkal távolítaná el a labdát a kapu közeléből. ... nem bírja végig az iramot, nem támogatja eléggé a csatársort és lemarad a szélsőjéről. ... feleslegesen is robotol az I. félidőben és szünet után visszaesik, elhanyagolja a csatárokat. ... megzavarodik a „latin hév”-től, későn húzódik védelembe, vagy hátul ragad, mikor elől lenne rá szükség. ... egyedül akarja hasznosítani a hátul szerzett labdákat, mert az olasz védők így mindig szerelni fogják. .. . engedi, hogy állandóan körülzárják, lassú a 16-oson belül, csak „biztos” labdákat akar kapura lőni. ... álldogálva várja a labdát, messze kerüli az erélyes olasz bekkeket, lemond a gólszerzés dicsőségéről, kényelmes. Figyelmeztetés nélkül is észreveszi mindenki, hogy a kapitány nem a legutóbbi formák alapján állította össze csapatát. Azaz kivétel ebben is akad. Turay igenis azért lett ismét válogatott, mert Szűcs a Kispest ellen gyengén játszott. (A svájciak elleni mérkőzésen akapitány elégedett volt vele.) Egyébként a kapitány nem túl sokat törődött a pillanatnyi helyzettel. Ez különösen osztályozókönyvünkből derül ki. A válogatottak heti osztályzatai: Még érdekesebb — ami ugyancsak az osztályozókönyvből derül ki, hogy kik azok a játékosok, akik a szövetségi kapitány különleges bizalmát élvezik. Ezek: Szabó, Sternberg, Szalay, Titkos. Bőségesen akadtak ugyanis játékosok, akik ugyanazokon a posztokon jobban szerepeltek. Két kapus is akadt, aki 1-esre védett: a kispesti Vági és a budai Havas. Balhátvéd nem kevesebb, mint hét (!) akadt Sternbergnél jobb formában: Rozgonyi 1-esre, bíró Raffai, Fekete, Toros, Szebehelyi és Joós (!) 21esre játszott. Itt azonban nem szabad elhallgatni, hogy Sternberg nem az igazi helyén, hanem jobboldalon szerezte hármasát. Nagyon érdekes az is, hogy Szalay posztján, a jobbfedezet helyén ezen a vasárnapon hárman is 1-est szereztek: Gyurcsó, a kispesti Havas és a debreceni Palotás. Titkosnál is hét (!) jobb balszélső akadt: P. Szabó és Kemény 1-esre, Szeder, Hajdú, Magyar, Dóri és Pozsonyi 2-esre játszóvá. A kapitány tehát összeállíthatott volna egy olyan csapatot is, amely a vasárnapi bajnoki fordulóban csak 15 pontot kapott. Majd kiderül, kinek volt igaza: a kapitánynak, vagy az osztályozókönyvnek. Taktikai tanácsadó a mellényzsebben Ezt is szakértőkkel szerkesztettük össze: 1. Meccs elején teljes erővel gólra tömi, öt csatár előre, lapos, gyors passzol, gyakori lövések, fedezetek a szélsőkhöz játszanak. 2. Amint sikerül a gólszerzés, fokozni a védelem erejét azáltal, hogy az állandóan harmadik beleket játszó fedezeten kívül még egy fedezet gondoskodik a magyar kapu biztonságáról. 3. Abban az esetben, ha az olaszoknak sikerül a megerősített védelmen keresztültörni és egyenlíteni, azonnal ismét a támadásra kell helyezni a fősúlyt, egészen az újabb gólig. (Ez a taktika folytatandó a meccs befejezéséig, mert Milánóban csakis az lehet a célunk, hogy legalább egy góllal többet érjünk el, mint az olaszok.) Nem szabad elfeledkezni: 1. a minimális biztonságról egy pillanatra sem, 2. a lapos játékról, 3. arról, hogy ezúttal az olaszok valószínűleg jobban kinyitják a „sisak”-ot, mert otthon játszanak és az EK-t máris megnyerték, viszont alighanem, sokgólos győzelemmel próbálnak válaszolni klubcsapataik EK-beli vereségeire.* Végül a közönségnek némi megnyugtatásul figyelmébe ajánljuk, hogy a magyar—svájci meccsen a csatársor ellen az volt a fő kifogás: hiányát belőle az egység. Valamennyi csatár külön külön játszotta a magáét. Hát ezt most bajos lenne elképzelni, amikor a jobbszárnyon az éveken át együtt szerepelt Markos és Vincze áll, a balszárnyon Titkos és Cseh, a két klubtárs, középen pedig a „semleges” Sárosi. Sőt az „egység” hátrafelé is folytatódik: a halfsor jobbszélén Vincze jelenlegi klubtársa, Szalay áll; centerhalf Turay, aki egyformán jól ismeri Sárosit és a balszárnyat; balhalf pedig az ugyancsak kék-fehér Dudás. Egységben tehát ezúttal igazán nincs hiány!... Csak azután másban sem legyen!... én vagyok Napóleon, hallottak már ilyent? Szavamra mondom, Napokon voltam és éppen keféltem a háromszögletű kalapom, amikor arra jön egy kordé, egy olyan kétkerekű kocsi, amin a halálraítélteket szokták kivinni a nyaktiló alá. Nézem, hát megint kit visznek. Hát látom, hogy a kordéban Hadrévi ül, két keze cipőfűzővel összekötözve és lógatja az orrát, de olyannyira lógatja az órát, hogy a kordé kereke majdnem ráment. Ha már a Napokon vagyok, megállítom a menetet, gondoltam magamban és álljt intettem a kordénak. Odaugratok Hadrévihez és megkérdem: — Na, mi az, haver? — Nagy baj van, majesztét, háláim ítélt a konvent. — Tán csak nem árultad el a hazát? — Nagyobb az én bűnöm. ’ ‘Megöltél valakit ? * •— Nagyobb. — Apádat ölted meg? — Nagyobb. — Hát mit vétettél? — Ittam, majesztél és berúgtam. — És ezért? — II. Alfréd volt a konvent elnöke, ő ítélt halálra. — Hát tudod-e, hogy én vagyok a császár? — Tudom, de nem ér semmit. Alfréd nagyobb úr, így szólt szegény Hadrévi és sírva rágta cipőfűzőbilincsét, míg csak el nem tűnt egészen. Győzhetünk és veszthetünk Már legutóbb leszögeztük, hogy nem gondolunk lehetetlenre, amikor magyar győzelmet várunk november 24-re. S a győzelmet most is elvárjuk a csapattól — az összeállítás után is! Győzhetünk, ha a csapat betartja a kapitány 1-fő számú utasítását: — Hideg fővel, tüzes szívvel küzdeni 90 percig! A második fontos, sőt még fontosabb utasítás az egész csapat számára csakis ez lehet: — Laposan játszani! A lövésszerű passzokban tökéletes, szélsebes olaszokat csakis „gurigázva” lehet megverni. Természetesen nagyon gyorsan kell „gurigázni”. Most közlünk egy táblázatot, melyet a legismertebb futballszakértők közreműködésével állítottunk össze arról, hogy az egyes játékosok hogyan lehetnek részesei a győzelemnek és hogyan válhatnak a vereség okozóivá. Persze, mindegyiknél figyelembe vettük meglévő képességeiket. GYŐZHETÜNK, HA ... VESZTHETÜNK, HA ... Szabó Markos • • • úgy játszik, mint Bécsben!..... nem komédiázik, nem ingerli ellenfeleit, nyugodtan és jól helyezkedve várja a labdát, felesleges driblizés helyett időveszteség nélkül támad, pontosan centerez, vagy jól célozva lő ikarvarít.. Vincze Titkos ...úgy játszik, mint az utóbbi H* ben. ... sokkal jobban játszik, mint az utóbbi időben. Vágó Sternberg Szalay Turay Cseh Dudás Sárosi 15-ös csapat helyett 21-es! Szabó 2 Vágó 1 Sternberg 3 Szalay 2 Turay 2 Dudás 1 Markos 2 Vincze 1 Sárosi 2 Cseh 2 Titkos 3 összesen: 21 3 ORSI NAGY FORMÁBAN VAN Szerencsére ez most már nem izgat bennünket „annyira”. A jeles volt olasz válogatott balszélső ugyanis Dél-Amerikában futballozik jelenleg. A „La Nación” című napilap hosszas cikkben foglalkozik Rodriguez Orsival. Megállapítja róla, hogy a legjobb 11-es lövő. És talán a földkerekségén sincs olyan nagyszerű balszélső. Nekünk mondja!... Önérzet Valaki azt mondja egy kispesti szurkolónak: — Hiába, szép dolog Újpesttől pontot elvonni. — Pardon — hangzik a másik válasza — Újpest vett el tőlünk egy pontot. — GYŐZTÜNK VOLNA, — hangoztatják a Phöbusban — ha Csikós nem fog ki olyan rossz napot. Inkább a gólokat fogta volna ki... A Phöbusban jelenleg csak Bányai edző beteg. Ez „még szerencse.” Szegedi versike Kedves bíró, Viczenik, Ezt teneked izenik, Ne menj többé Szegedre, Kapsz egyet a fejedre. FüHRER NÉLKÜL MARADT A BLASz... Führer László, a BLASz háznagya tegnap este bejelentette a háznagyi tisztségről való lemondását. Indokolás: nem helyesli az amatőrszövetség.vk az MTSz ellen irányuló akcióját.