Sporthirlap, 1936. február (27. évfolyam, 10-18. szám)

1936-02-05 / 11. szám

6 _________ _____________ SPORTHIRLAP SZERDA, 1936 FEBRUÁR 5. III. TÉLI OlimPIA Ez a 21 korcsolyázó! — A Sporthirlap tudósítójától —. Barátunk megszólalt: — Most hagyjuk egy kicsit a futballt. Nézd, én tudom, hogy Sárosi dr. hol lakik, hogy Cseh hány éves, hogy Sternberg hol kezdett futballozni, hogy mik a határbíró kötelmei, hogy... mit mondjak még? Némileg értem az orszájdszabályt és tisztában va­gyok a gólarányszámítással, sőt arra is emlékszem, hogy a 11:2-s meccsen ki volt az MTK centere és ki az FTC kapusa. Hagyjuk eze­ket, mondom. •— Rendben van. — Hanem ... Egyáltalában sem­mit sem tudok A TÉLI SPORTO­LÓKRÓL. Azokról, akik Magyarországot a garmisch-partenkircheni téli olim­pia korcsolyázószámaiban képvise­lik. Az újságból ugyan ismerem Jeneyt, Mindert, Szollás doktort, a Szekrényessy-testvérpárt, Hid­­véghyt meg a többieket. Névleg. Éppen ezért róluk beszélj nekem! — Szívesen! —­ Hát kezdjük... a jégfőren­dekkel, a hokkizókkal! — Már tévedsz A jég­sportok­­közül éppen a jéghokki az, Erdély egyáltalában nem exkluzív sport, mint ezt a legtöbben hiszik. Nem a gazdagok sportja. Látnád csak, milyen nehezen jön össze mindig az a‘kis útravaló! Ha bot törik, egye­nesen tragédia. A legtisztább ama­tőrizmus uralkodik itt azért: a por­tyákon a legszükségesebb étkezé­seken kívül minden mást a játé­kos maga fizet. Például: egy limo­nádét ebéd után. A bukaresti mér­kőzések után az egyik fiú panasz­kodott, hogy csupán ruhatárra 100 lejt költött el az úton. — Milyen a csapat bajtársi szel­leme? — Jó. Versengés van köztük, ez természetes, de ,,fúrásnak” nyoma sincs. — A játékosokról valamit... — CSAK­ HIRCSAK, A CSAPAT KA­PUSA már védett a világválogatottban is. Remek játékos, jó barát, kitűnő humorú fiú. Minden labdasporthoz ért, hiszen a Nemzeti utolsó NL- meccsén ő irányította a csapat futballcsatársorát. Mindössze 20 éves, jogász. Legutóbb tette le második alapvizsgáját. Sikerrel. Ez annyira meglepte, hogy még az egyetemről fellármázta telefo­non a várost. Tartalékja, a 26 éves MON­OSTORI-M­ARX műegyetemi hallgató. A nyugodt­ság megtestesítője. Nem ártana azért egy vekkert beállítani kapu­jába, hogy idejében mindig ébren legyen. — Több kapus nem lévén, tér­jünk át a hátvédekre. — FARKAS MA­TYIT, azt hiszem, ismered. Csapatkapi­­tány-amatőredző, 32 éves. Majd­­nem minden sportban otthon van. So szoros bajnokatléta (a MAC- atlétákat is ő edzi). Félelmetes megjelenést kölcsönöz neki az ar­cán két barázda. A férfias jég­­hold apostola és bizony mérkőzés köz­ben senki sem hinné el róla, hogy több táncversenyt is nyert már. Zaroffnak becézik, meg a „átjáróháznak...” BARCZA is megvan már 28 éves, de általá­nos vélemény szerint egyike Európa legjobb hokihátvédjeinek. Társai körében kiemelkedően ő a legnépszerűbb. Postatisztviselő, RÓNA sokáig Pécsben játszott, sőt szere­peltették az osztrák válogatottban is. Csak még egy kis keménységet kellene szereznie, akkor Róna len­ne a legideálisabb hokihátvéd. Gyors, technik­ás, jó lövő. 22 éves egyetemi hallgató. Ezzel végez­tünk a hátvédekkel is. — A csatárok? — JENEY A STAN­DARD JOBB­­SZÉLSŐ. Hosszú évek óta, pedig csak 25 éves. (Egyetemista ő is.) Megbíz­ható, önfeláldozó játékos. Hamar elkeserítik a rossz kritikák. Az egyetlen a csapatban, aki nem gyephokizik. A lósport érdekli, bátyja kitűnő úrlovas. MIKLÓS SÁNDOR, A CENTER. A magyar jéghokkisportnak igen nagy lökést adott az ő feltörése. Egyszeriben jó lett vele a csatár­játék. (Addig mindig a védelem volt a legjobb csapatrészünk). Az FTC-ben kezdett játszani, később Csákkal egyidőben lépett be a BKE-be. A csapat legjobban kor­csolyázó tagja, kiváló középcsa­tár, szorgalmas, technikás. Telje­sen fair. Az egyik külföldi mérkő­zésen — évekkel ezelőtt — kétség­­beesetten kiabált ki Lator Viktor­­nak: „Géza bácsi, megütöttek!” Szigorló jogász, 20 éves. MAGY­AR-MINDER SÁNDOR A CSA­TÁRSOR LEGIDŐ­SEBB TAGJA 28 éves. Nagy elfoglaltsága miatt, (tisztviselő) nem járhat le annyit a jégre, mint a többiek. De így is jó formában van. HARRY, A BETE MOTORJA. Rendkívül lendületes csatár, csak önző. És erről nehezen tud­ják leszoktatni. Ha passzolna is néha... Különben 20 éves jogász. SZAMOSI-SZTOITS, a „Gumi” az a bors, amelyik kicsi, de erős. Gumi, mert néha úgy vá­gódik neki a palánknak, hogy mé­terekre pattan vissza. Nem ijed meg a háromszor akkora hátvéd­től sem. A KÉT GERGELY­­FIVÉR a sziámi ikrek szétvágott, magyar példánya. Mindig együtt láthatók. Gergely László kordában tartja öccsét, aki fél órával később szüle­tett, mint ő. Az FTC játékosai. Gyorsan beszélnek, gyorsan kor­csolyáznak. Éveik száma: 20, köz­gazdász-hallgatók: MARGÓ dr. 23 éves tisztviselő. Nála a gyorsa­sággal van baj, technikában első­rangú. A BBTE nagyszerű közép­távfutója, a gyephok­iválogatott állandó tagja. Az olimpiai szerep­lés nagyon izgatta, a legutóbbi mérkőzésen már az első percek­ben megsérült, de vérző orral, nagy kötéssel is visszajött, nehogy emiatt kimaradjon a csapatból. HELMECS­HEUTHIALER a csapat újonca. A 21 éves BBTE- játékos a BBTE-portyán futott fel jó formára. Neki azonban ez az olimpia inkább csak tanulási alkal­mat jelent. — Remélem, tudsz valamit a műkorcsolyázók­­ról is! — Persze. PATAKY DÉNES, 19 ÉVES, ELSŐ­ÉVES LUDOVIKAS. Rendkívül komoly férfiú. Már 16 éves korában bajuszt növesztett. A piruettek uralják a műsorát, amely azonban nem egyhangú, mert Pataky annyira ért a piruet­tekhez, hogy mindenféle fajtáját be tudja mutatni. Iskolában is ki­tűnő. TARDONFALVY - TERTÁK ELEMÉR még középiskolás, nyolcadikos. A berlini Európa-bajnokságon a leg­nagyobb sikert ő aratta szabadkor­csolyázásával. Ez érthető is. Szen­zációs a műsora. Tele nehéz ugrá­sokkal. Majd jövőre, ha több ideje lesz, javul az iskolázásban is, ak­kor aztán a legelső vonalba jön fel. Legnagyobb szurkolója­­ az édesanyja, aki minden áldott nap ellenőrzi az edzésen a fiút. A KIS BOTOND ÉVA, a magyar bajnoknő elkészült két­számjegyű helyezésre is. Dehát neki még van ideje tanulni: 1­ éves (magántanuló). Kora reggeltől késő estig szokott gyakorolni hú­gával, Györgyivel együtt, aki min­den testvéri szeretetet megcáfolva, a magyar bajnoknőt megverte Ber­linben. A Botond-mama minden külföldi útjára elkíséri a kislányt. Jószívű barátnő Éva, nagyon sze­retik a jégen. — És a párok? — Kérlek. A 21 ÉVES SZOLLAS LÁSZLÓ DR. a honvédorvosi tisztikarnál teljesít próbaszolgálatot. Orvostanhallgató korában még két sportot űzött: birkózott és műkorcsolyázott. Ami­kor aztán műkorcsolyázásban fő­iskolai bajnokságot nyert, a birkó­zással szakított. Jó egyéni ver­senyző volt, de igazán csak a pá­rosban tűnt fel. Szerencséjére olyan ügyes partnernére akadt, mint ROTTER EMÍLIA, A BABY. Nagy szorgalommal rengeteget gyakoroltak ,­ bár Rotter Emília, aki tisztviselőnő, mindig nehezen kapott szabadságot, „összegyako­roltak” — három világbajnoksá­got. Finomság és erő van műso­rukban. Erősen Szollásék nyomába lépett A SZEKRÉNYESSY­­TESTVÉRPÁR, ATTILA ÉS PIROSKA. Mindketten egyéni versenyekben vettek részt fiatalabb korukban,­­ most 22 éves a fiú, 18 a lány... A nagy pároslázban, ami Szollá­sék világbajnokságai után ellepte a műjeget, ők is együtt kezdtek korcsolyázni. A fiatalság erényei mindjobban háttérbe szorítják ná­luk a hibákat. Lendületes a futó- Lucz-történet Ketten beszélgetnek: — Lucz és Toros nincsen jóban? — Ugyan kérem, hiszen tenyeres­pajtások, sok, talán túl lendületes. (Így tör­tént Berlinben, hogy műsorukat húsz másodperccel előbb szaladták le, ezért estek el a második hely­től.) Igen gyors irammal, merész­séggel mutatják be műsorukat és mindig kitalálnak valami újat. Nem lenne meglepetés, ha a kül­földi bírák őket előbbre helyeznék, mint Szollásékat. Hogy el ne felejt­sem, Szekrényessy Attila orvos­­tanhallgató. —■ Mi is van még hátra?... Igen, Hidvéghy. a gyorskorcsolyázó! — HIDVÉGHY LÁSZLÓ A LEG­CSENDESEBB GYORSKORCSO­LYÁZÓNK. Ráillik az epigramma: „... ám ha megéri, földre konyítja fejét." Nagyon szerény, szétfogadó, szor­galmas fiú. Már 7 éve gyorskor­csolyázik (25 éves), de csak las­san jött fel. Most azonban már háromszoros magyar bajnok, sok­szoros rekorder. Alakja nem ideá­lis gyorskorcsolyázó, de nála ezt pótolja a tehetség. Sajnos a gyors­korcsolyázásban olyan hátul va­gyunk a külföld mögött, hogy ko­moly szerepet nem játszhat Hid­véghy az olimpián. Pedig szor­galma alapján megérdemelné. — Kész, ugy­ e? — Igen, ők képviselik Magyar­­országot Garmischban. Lelkes, ko­moly magyar gárda. V. J. Miklós a lengyel portyán már pas­*­szolt jobbra (!) is Bikár De­ján dr. portya vezető be­számolója — A Sporthirlap tudósítójától — . A magyar válogatott jéghokicsa­­patot a kitűnően sikerült, 7:2 és 7:0 arányú győzelmekkel végződött por­tyán Bikár Deján dr. kísérte, aki nem utazott a fiúkkal Garmischba. Tegnap érkezett haza. Ezt mondja: — Ilyen szenzációs portyán még nem vettem részt. Hangulatban, já­tékban, —­­ minden tekintetben ki­tűnő volt a csapat. Ellenfeleink nem voltak gyen­­­gék, két régi válogatott, Krieger és Matterski is játszott ellenünk. Ka­pusunk remek! — A magyar csatársor igen nagy változáson ment át a portyán. Be­széltem a fiúkkal, rámutattam, hogy rossz taktikát folytatnak. Je­­ney ugyanis mindig lemaradt a­ tá­madásnál, azzal, hogy „Miklós úgy sem passzol jobbra, nincs értelme leszaladnom nekem is.” Csak pár szót kellett lelkükre beszélnem. A mérkőzésen már csak úgy viharzot­­tak a Miklós—Jeney-támadások és három gólt lőtt Jeney — Miklós passzából! — Hogy milyen szereplést várok a téli olimpián? Ha Farkas nem kalandozik előre, ha Róna csak hátvédet játszik, ha Miklós passzol tovább is jobbra, ha Szamosi nem lassul le, ha Háray megnézi a kaput, — akkor igazán a legnagyobb remény­kedéssel várom az olimpiai korong­­tornát. — A fogadtatás felülmúlhatatlan volt. A lengyelek mindenben a ked­vünkre jártak. Kijött mérkőzéseink­re a magyar konzul is, aki vasárnap vendégül látta a csapatot házában. *■ Miért lett De Pottereból Csik? Elmondja ő maga — A Sporthirlap tudósítójától — Partenkirchen, február eleje. Csik Imre nemcsak jónevű, de soknevű versenyzője is a magyar sísportnak. Megemlékeztünk ösz­­szes névváltozásairól, kérdezzük meg most őt magát, miért válasz­totta éppen a Csik nevet s hogy jutott a többihez. — Sokan azzal gyanúsítottak, hogy Csik Feri úszó Európabajno­­kunk nevét találja a legjobb hang­zásúnak s azért választotta a Csik nevet. Csik-De Pottere tiltakozik. — Keresztapámat hívták Csík­nak, azért választottam ezt a ne­vet, mert ő az én sportideálom. A nyolcvanas évek végén többszörös szkiffbajnok volt s ismert verseny­zője a Nemzeti Hajós Egyletnek. Anyai nagyanyámat is Csiknak hívták,­­ ezért neveztem el maga­mat Csiknak, akkor, amikor ma­gyar nevet kellett választanom. A nagy magyarosítási láz idején az MSK-ban például a de Pottere Ge­­rard nevet egyszerűen Potyondy­­ Gerőre magyarosították. A Gerő név azóta is rajtam maradt. St. Moritzban Csik Gerard voltam. Nem tudom, a Csik Zsoltot kinek köszönhetem. Szívesen szerepelek külföldön Csik Imre néven, de az­ért meg akarom tartani a családi nevemet is. Ha már le tudom ve­zetni a családfámat egészen a ti­zenkettedik századig, legalább tisz­teljem is egy kicsit a nevemet. Apai őseim nem puhították nyereg alatt a hi­st és a hikorit, becsületes holland heringhalászok voltak. De attól én még jó magyar lehetek. Valamin azonban csodálkozik Csik: — Nem értem, hogy senkinek sem jutott eszébe egyszerűen lefor­dítani a Gerard nevet. Gellért! Bizony ez nagy kár. Csik Gel­lért ... remekül hangzik... MŰKORCSOLYÁZÓ PÁRAINK hétfőn búcsúztak a közönségtől be­mutató keretében. Sajnos, a rossz jég miatt Szekrényessyék csak 3, Szollásék pedig 4 percet korcsolyáz­tak le az 5 percből. Különösen a Szekrényessy-testvérpár keltett jó benyomást. Szollásékat talán a rossz jég zavarta. A párok kedden elutaz­tak Garmisch-Partenkirchenbe.

Next