Sporthirlap, 1936. június (27. évfolyam, 44-51. szám)

1936-06-03 / 44. szám

Ara 12 fill. 1 Ke . (csihsziov.) 8 lel.... (román) 20, diner augoszl.) 20 grosenen (észt) Franciaországban . L— Ir. Olanországban . .­­­.81 L Németországban . U Ff. Amerikában ... IC. Elöfixetézi ára negyedébre: Belföldre I.TJ P. Anaatriába I P. Északamerikiba I P. Egyéb külföldre I.SI P. Matteo és Beranek után a Miesz •.. Mister X, az MLSz elnökségi tagja ajánlotta az olasz­­magyar bíráját, akiért az egész elnökség vállalja a felelősséget De azért Miesz úr aligha vezet még egy meccset nekünk Hogyan került ide Miesz?! Az a Miesz, akiről Kisfalvi Ist­ván, dr. azt mondja, hogy „már a Hungária—Austria mérkőzés után figyelmeztettem a magyar sport­társadalmat, hogy nem alkalmas komoly mérkőzések vezetésére” ... A­­válogatott meccsek bíráit tudvalévően az MLSz ajánlja. Az MLSz-nek viszont a BT. A nyomozást az MLSz-ben kezd­tük. Ki akarta Mieszt? — Nem tudom... Fogalmam sincs róla... — mondja titokzato­san Nagy Marcell, akivel véletlenül találkozom az előszobában. Nem baj. Valaki csak akarta és valaki csak megmondja majd, hogy ki akarta. Hogy ki a felelős érte. Kenyeres főtitkárhoz kopogtatok be. Mr. X — Ki javasolta Mieszt? — Az országos elnökség. — Ki? Kicsoda? A nevét tessék megmondani. Annak a nevét, aki Miesz idehozataláért, következés­képpen a bíráskodásáért felelős a magyar sportközvélemény előtt,, amelyet vasárnap mint egy embert kerülgetett a gutaütés Adolf Miesz úr bíráskodása nyomán. — Beszélgetések során alakult ki. — Ki kezdte a beszélgetést? — Azt nem fogja megtudni. — Szóval önök azonosítják magu­kat az ajánlóval. Meg voltak elégedve Mies­­szel? Kenyeres helyett az egyik bent levő elnökségi tag felel. — Nézze kérem, én privát i­s megmondom, hogy voltak pillana­tok, amelyekben lementem volna a pályára és ... — És mégsem árulják el, hogy ki ajánlotta? Az olaszoknak nem kell csehszlovák bíró — Már nem egyszer megjártuk olasz meccsen osztrák bíróval és fordítva. Miért nem ajánlottak — például — csehszlovák bírót? — Kettőn áll a vásár. Az olaszok nem fogadták el... — Ki volt ez a bíró? — A Sporthirlap tudósítójától —• —• A neveket nem szoktuk ■ kiadni.­­ — S még kiket ajánlott önöknek­­ a BT? — A BT által ajánlott bírák­­ nevét se adhatjuk ki. Ez nemzetközi megegyezés. Ezzel elkerüljük azt,­­ hogy illető bírák egyik, vagy másik­­ szövetségre nézve ... mondjuk ... érzelmi konzekvenciákat vonja­■ nak le. — És amit Kisfalvi dr. mondott . Mieszről? — Nekünk nem mondta. Nem­­ tagja az MLSz elnökségének .. . — Az újságban állt... — Azzal nem foglalkozhatunk. De Kisfalvi dr. egyébként is klub­ember, nem lehet egész autentikus­­nak elfogadni a kritikáját. — Ország-világ előtt szinte tragikusan és szóról szóra beigazo­lódott. — Mindenkinek lehet rossz napja. A bírónak is. Nem mintha valami célját lát­nák, de újra megkérdezzük: — Ki akarta tehát Mieszt ide­hozni? Ki felelős érte? Ki az az­­ elnökségi tag?! A válasz újra ugyanaz: — Azt önök úgyse fogják meg­­tudni. Nyomozásunkat megpróbáljuk az NB-ben folytatni. Fodor dr.-t kérdezzük. Fodor dr. válasz helyett védi a bírót: Kinek volt rossz napja ? — Ugyan kérem... Meg lehet járni minden bíróval. Megverték már Budapesten a kitűnő Bauwenst, volt már nagy baj a nagyszerű Langenus-szal, megjártuk már mi Bécsben Birlemmel... Ebből csak az a tanulság, hogy Mieszt nemi kell többé Budapestre hívni. A bíró szerepléséből sohasem szabad azt a konzekvenciát levonni, hogy hiba volt a meghívása. Ha az ember előre tudná... És ne felejtse el, ha a mi javunkra követ el hibákat — a közönség nem dühöng ellene, sőt nagyon meg van vele elégedve ... — Ez nem a­ígasztalás ... — Nem hát. De mit csináljunk? Rossz napja volt a bírónak. Ha én most kimegyek az utcára s a küszöbön hasravágódom, aztán öt perc múlva kerékpár üt el, aztán leöntenek oltott mésszel, rossz napom van. De ha bemegyek a szerkesztőségbe és a kollégáim egyikének a fejéhez vágom a tintatartót, a másik alól meg ki­húzom a széket, akkor talán mégis csak túlságosan enyhe kifejezés azzal mentegetőzni, hogy rossz napom volt... — Akkor a kollégáinak volt rossz napjuk — nevet Fodor dr. — Látja, doktor úr, ez az! Végre hogy itt tartunk! Nekünk volt rossz napunk, nem a bírónak... Tehát: ki ajánlotta ezt az urat? Ki a felelős érte? Ki a felelős? — Mi vállaljuk a felelősséget. Az egész elnökség. — De hiszen tudjuk, hogy egy bizonyos úrnak volt az ideája ... Csak azt nem tudjuk, ki ez az úr. Talán mégis ez a Mr.. . a felelős, nem? — Nem. Mi, az egész elnökség. — Szóval azonosítják magukat vele ? — Természetesen — mondja Fodor dr. — De ki tehet erről?! Nem tudnék hamarjában olyan osztrák bírót mondani, aki még ne égett volna le. Retschurg, Franken,­stein .. Hányszor égett le Meisl?... — Aha. De mondtuk már, hogy az ilyen „leégések”, az ilyen „rossz napok” kicsit egyoldalúak... — Ha más történt, az osztrák szövetség hatáskörébe tartozik kizárólag. De Miesz mindent meg tud magyarázni. — A magyar játékosok képére büntetlenül odaragasztott pofono­kat is? Miért integetett szelíden, amikor rúgták és pofozták a magyar fiúkat? Olyan szelíd ember talán? Vagy az is a rossz naphoz tartozott? — Igen, nagyon szelíd­ szelíd úriember ez az Adolf Miesz. Isme­rem jól. Egyébként miniszteri tiszt­viselő. — Pont ilyen jóságos úr kellett nekünk a kemény olaszok ellen ... És most mi lesz? — Mi lehet? Valószínűleg hosszú ideig nem fog most már nekünk meccset vezetni Miesz úr. Mólét nem tudunk tenni... — S Mr. X-et nem adják ki a magyar sportközvéleménynek? — Nem. Ezúton köszönjük meg tehát ismeretlenül Mr. X-nek Herr Mieszt és Herr Miesm­iék a­­ vasár­napi kellemes másfélórát. Gergely Miklós. SZERDA 1936 június 3. XXVII. évf. 44. szám. Megjelenik­ szerdán és szombaton Szerkesztő­ség és kiadóhiva­­tal: Budapest. Vili. KSkk szu­krd-ntea L­ex. III. en. Telefoni Szerkeeitdaég un HM). Kiadóhivatal .... 539—0­. (Csak délután 1 óráig.) Levélcím! Budapest Tt Postalidk: ST. Majdnem meglepe­téssel kezdődött a vízipólóbajnokság MTK-BSE 2:1 (0:1) . — A Sporthírlap tudósítójától — Az 1936. évi vízipólóbajnokság első mérkőzését kedden este ját­szották le a fedett uszodában Ha­lász ernő kitűnő bíráskodása mel­lett. A két csapat így állt fel: MTK: Mezei — Földes, Homon­­nai — Hazai — Laky, Földi, Brandy. BSE: ■— Sárosi II. — Lakó II., Lakó I. — Vojtek — Török, Sá­rosi I., Kadarka. Sokat támad a BSE és megér­demelten szerzi meg a vezetést. Sárosi I. közeli lövése megy be. 0:1 (3.1­0 mp.) Az MTK rákap­csol. Homonnai előremegy közép­csatárnak, de nem sikerülnek a lö­vései, na meg Lakó II. remekül fogja. Szünet után erős az MTK- ostrom. A BSE hatalmas helyzetet elront, Hazai egyedül marad. Ő kapja a labdát, leúszik, lövését kornerre védik. A korner után Ho­monnai íveli a labdát a hálóba. 1:1 (2,15 mp). Újabb gólt hoz a következő MTK-támadás. Szabad­dobás után Fried jut jó helyzetbe. Be is lövi. 2:1. (3.551 mp.) Voj­­teket sportszerűtlenség címén ki­állítja a bíró, majd­­ ugyanerre a sorsra jut elúszás miatt Kadarka és Brandy is. Az eredmény már nem változik. Az MTK gólzáport irányzott elő erre a mérkőzésre és­­ örülhet, hogy így megúszta, önző csatárai egy épkézláb támadást nem hoztak össze. Mezei és Földes érdemel di­cséretet. A BSE gyors, érzéke van az összjátékhoz. Különösen a vé­delme jó. Kellemetlen perceket fog még szerezni több csapatnak! » L Zsengellért nem adt ki az Újpestn — A Sporthírlap tudósítójától — Az Olimpiai Bizottság kedd esti ülésén foglalkozott az Újpest ké­relmével Zsengellérnek az Új­pestbe való átigazolását illetően. A bizottság a kérést visszautasí­totta. — Zsengellért nem játszathatja az Újpest a Kb.mérkőzéseken — mondják illetékes helyen. A KK- ért ugyanis csak igazolt játékosok, vagy olyanok játszhatnak, akiket az egyesület a KK rajtja előtt szerződtetett azzal a feltétellel, hogy az év december 31-éig meg­tartja a játékost. Zsengellért azon­ban nem lehet leigazolni, — ez nem Füstös-eset, hiszen Füstösnek nem volt egyesülete, az ő egyesü­lete feloszlott. Az OB tehát nem adta ki Zsen­gellért az Újpestnek, bár mint ér­tesülünk, erre meg volt a hajlan­dóság, mert belátták, hogy olim­piai érdek is Zsengellérnek az Új­pestben való játéka. De, mint mondják — a szabályokat nem le­het felrúgni... Beszélgettünk Langfelder Ferenc­cel, az Újpest igazgatójával, aki a következőket mondotta: — Meg vagyok döbbenve a szövet­ség állásfoglalása miatt a Zsengellér­­ügyben! Az anyaegyesület maga kér­te, hogy adják ki nekünk és emlék­szem a Füstös-ügyre, ahol egészen más volt a szövetség álláspontja.... Úgy látszik, kétféle igazság van. Hát mi ebbe nem fogunk belenyu­godni. Higgadtan, megfontoltva, de valamit fogunk cselekedni. Ez csak azóta lehetséges, amióta a szövetség­ben megszűnt a parlamentarizmus. Minden tiszteletem azoké, akik most a szabály védelmében hozták ezt a határozatot, de kérdem, hol volt ez a szabályok iránti mély tisztelet az előbb említett Füstös-ügyben? No meg aztán egy kicsit nemzeti érde­kekre is hivatkoztunk, de úgy lát­szik, ez se hatotta meg az urakat... A „KIS” HUNGÁRIA pünkösd vasárnapján Csehszlovákiá­ban portyázott. Csuzon, a CsAK látta vendégül az amatőrcsapatot. A ma­gyaros vendégszeretetet a pestiek szép játékkal hálálták meg. A Hun­gária 8:1 (3:0) arányban győzött. Góllövő: Kosaras (4), Kocsis (2), Ritz és Nagy, illetve Balázs. A Hun­gáriát elhalmozták portyaajánlatok­kal s valószínű, hogy rövidesen na­gyobb lélekzetű portyát sikerül majd nyélbeütni.

Next