Sporthirlap, 1936. június (27. évfolyam, 44-51. szám)

1936-06-20 / 49. szám

2 ­ A­KK-ban akarja megmutatni a Torino edzője, hogy érdemtelenül bon­tanak vele szerződést Velencei beszélgetés egy tori­nói „tifoso“-val -A Sporthírlap tudósítójától — Velence, június 15. A Szent Márk-téren állok a híres galambok előtt. Kétségbeesett fényképészek szaladgálnak gépük­kel: lesik, hol örökíthetnének meg galambetető külföldit. De hiába! Nincs etetés, nincs felvétel! Már ott tartunk, hogy nemsokára a szegény külföldiek esznek majd — a galambok tenyeréből... Szóval: szemrehányóan néznek rám az olasz galambok, zavartan elfordulok és beletemetkezem a hét­fői Nemzeti Sportba. Egyszerre csak tipikus olasz fiatalember áll elém. Barátságosan mosolyog. Érthetetlen a dolog, mert sem gon­doláénak nem látszik, aztán gyöngy avica a kezében... Hopp, most rámutat az újságra, majd felemeli kezét és félreérthetetlenül 7-et mutat. Büszkén. Megrémülök: csak nem volt valami olasz—magyar meccs? Olasz barátom megszólal tört németséggel: — Bemnek rúgták tegnap! Hetet, uram! Bem ... Bem­... Ez csak tori­nói lehet! Persze! Egy olasz mon­dat: — Sono tifose per Torino! Azaz: Torino-szurkoló. — Jövő vasárnap már Újpest jön — mondja. — Éppen jókor. Csuda jó most a Torino, olvastam a lapokban. Nagyon kiváncsi vol­tam, hogyan játszottak tegnap, hát hamar vettem újságokat. Itt vannak! „LA STAMPA” ezt írja: „Friss erővel lépte le a csapat a svájciakat.'’ A másik, a „STAMPA DELLA SERA” szerint: „Attimmente prepamtól’ Azaz: remekül előkészítve. (Álta­lában az összes olasz lapok áradoz­nak a tizenegy „granata” nagyszerű formájáról. Granata a torinóiak neve piros ingükről.) Megkérem az olasz szurkolót, hogy meséljen valamit csapatáról, az Újpest ellenfeléről. Annyi dicsé­rő jelzőt mond, hogy ha a fele, igaz, máris­­ nehéz dolga lesz Újpestnek... — Szédületesen feljöttünk idén! Fej-fej mellett haladtunk a Bolognával és csak a végén a leg­csekélyebb különbséggel csúsztunk­ le a harmadik helyre! De aztán kárpótolt bennünket az Olasz Kupa megnyerése. Azt mondja, hogy szenzációs újság van a Torino tájékán. Elmegy a technikai vezető, az edző, Cargnelli. Az olasz felcsattan: — Nem értem a vezetőséget, hogyan engedhetik el ezt a nagy­szerű embert! Tavaly egészen „lent” volt Torino, majdnem kiesett. Akkor jött Cargnelli, aki azelőtt Bariban és Palermoban csinált nagy csapatot — és itt egy év alatt ugyanazokkal a játékosokkal a harmadik helyre hozta fel Toniát! — Hát miért küldik el?! — Valamiért haragszanak rá. Felajánlották ugyan, hogy kisebb fizetéssel megújítják szerződését, de persze Cargnelli nem fogadta ezt el. Inkább elmegy Rómába. Úgy volt, hogy már most megválik a Torinotól, de aztán később mégis úgy döntöttek, hogy az edző marad­t a KK végéig. Pár nappal ezelőtt beszéltem vele. Hát ...a KK-ban akarja megmutatni, hogy mit csi­nált a Torinoból! Az edzőválság egyik magyar vonatkozása — ez. A másik pedig­ Feldmann lesz az utódja. — Olyat keresünk, aki fiatalo­­kat nevel! Most rátérünk a „granatakra”. — Hogyan állnak fel az Újpest ellen? Az olasznál fogadni lehet, hogy ez lesz a csapat: Maina — BruneUa, Ferrini Gallea, Janni, Prato — Bo, Baldi, Galli, Buscaglia, Si­­lano. — Kritika? —­ Kérem... A védelem az Achilles-sarok. Gallea remek. Janni többszörös válogatott, a csapat esze, a legöregebb. Prato tehet­­séges, egyéb semmi. A csatársor (csettint) Bo és Baldi kitűnő jobb­­szárny. Galli, a fiatal középcsatár gólzsák. Megjegyzem, őt nagyon féltik. Szerződtetni akartak még egy középcsatárt, hogy felváltva játsszanak, nehogy Galli megeről­tesse magát. Majd meglátják, milyen jó! A balszárny is elég jó. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1936 JÚNIUS 20. Egyesült Izsó izgalmas riportja az Újpest elutazásáról Balogh lesz Torinóban a balösszekötő Búcsúztatás seregszemlével, hibaelemzéssel­­ és jótanácsokkal .— A Sporthírlap tudósítói­tól — Újpest csapata pénteken reg­gel 7 óra 80 perckor elutazott a Déli pályaudvarról Tolnába. Az elutazáshoz kiküldött munka­társunkkal azonban apró baleset történt: elaludta a szerinte kora­­hajnali elutazást. Még szerencse, hogy mint izzólelkű Újpest­­szurkoló, kint volt a pályaudva­ron lapunk régi barátja, Egyesült Izsó, aki látván, hogy a Sport­­h­írlapot senki sem képviseli, ijedtében a következő riportot írta:­­ Élvezet elutazni egy ilyen gyö­nyörű nyári reggelen. Igaz, hogy szívesebben utaznánk Zsidenicébe, de a portás azt mondja, hogy ilyen nevű város nincs. A Déli p. u. felett úgy ég a nap, mint az Újpest ellen­felei, a Vérmezőn túl a Várhegy meg olyan a napsütésben, mint az Újpest: lilában játszik. A barack, amit szíverősítőnek lenyeltem, viszont olyan, mint Kállai: remek. Szóval minden gyönyörű. SZŰCS GYÖRGY LAPOS JÁTÉKOT ÍGÉR Máris itt van ez az aranyos Szűcs Gyurka. Ő külön jött, mert ő a Hungária­ úton lakik. Micsoda gusztus! Megölelem, megcsókolom, aztán előveszem a gyereket, atya­ hangon, mert olvastam, hogy az emberekből ki lehet annalizálni a hibáikat, csak dumálni kell tudni. Valami Freund írta, hát leszek freundista, annyit megér egy torinói győzelem. — Gyurikám édes — súgom neki — az olaszok ellen csuda klassz voltál, de vigyázz az Istenért, nehogy megint a levegőben játsza­tok, mert akkor ez rossz. — Izsó bácsi, — mondja a Gyur­ka és a szívére teszi azt a kedves kezét — nem akarok itt személyes­­kedni, de annak személyi okai vol­tak ... Az Újpest-halfsor lent fog­ja tartani a labdát, tessék elhinni. A földre ragasztjuk.,, SZALAY LEGJOBB SÚLYÁBAN VAN Hát nem egy édes gyerek? Már hét óra van, jönnek a többiek két nagy autón. Irtó sikerünk van, minden nő minket néz. Nade nem akar­ok hencegni, folytassuk az annalizálást. Odamegyek Szalay­­hoz. — Potyszemkém, gyönyörűm, — kérdem tőle férfiasan — nem vagy már kövér? — 72 kiló vagyok — mondja ő. — Ez nem súly. 70—75 is meg­­voltam és a Sporthirlap szerint a legjobb átlagot játszottam akkor a válogatottban. Higgye el, Izsó úr, hogy a súlyomtól nem félek. Nagyobb baj, hogy mi nem ismer­jük az olaszokat. Ők ismernek bennünket a válogatottból, de mi sose láttuk őket... Hallod ezt, Hungária Aladár, te pötty? Újpesten már az is baj, ha az ellenfélnél nincs válogatott... SERES AZ ORSI— FERRARI SZÁRNYTÓL SEM IJED MEG — Gyuluskám, — gyógyítgatom aztán Serest — nem fáradtál ki a két Hadsereg Kupa-meccsen, lel­­kecském ? — Á! — mondja a Gyula. — Tegnap voltam gőzfürdőben, le­­mostam magamról. Meg aztán Izsó bácsi jó k­abala, ha kijön, mindig győzünk ... — Te légy a jó kabala, Gyulus­kám — mondom könnyezve. — Ott se lesz hiba, Izsó bácsi kérem! A Juventus Ferrari—Orsi szárnya is volt valami, ugye, amikor a legjobb formában voltak? Nahát, mi dugába döntöttük őket is... STERNBERG: „3:0-RA KIKAPUNK” Repes a szívem, de azért ki kell annalizálni Futóból meg a Stern­­bergből a luftolást, rajtam a világ beszélő szeme. — Luft? — dühöng Futó, a Hosszú. — Megverem magát, Izsó bácsi! Tíz évben egyszer ha lufto­zok... — Hát remélem, most a tizen­egyedik évben vagy, fiam — mon­dom jóságosan. — Annyit és olyan komolyan készültünk ezekre a EK-meccsekre, Izsókám,, mondja Sternberg, aki­ egy szál ingben grasszál a perro­­non, még szerencse, hogy bricsesz is van alatta — hogy minden reményünk megvan a sikerre. Tip­pem: Torinóban három góllal ki­kapunk és majd itthon ... — Te kabalás legény, te... De Jánosy edző úr nem kabalás? ZÁRT SISAK! — De nem ám! — heherész a Béla bácsi. — Mert az ugye rossz kabala, hog­y tizenhárom embert vi­szünk, de az jó kabala, hogy az a tizenhárom Han, Futó, Sternberg, Seres, Szűcs, Szalay, Pusztai, Vin­­cze, Kállai, Balogh, Kocsis, Zseru gettér és Joós... Hehehe. — Huhuhu. S a taktikát is súgja meg, Béla bácsi, mert ne éljék, ha alszom egy szót vasárnapig... — Folytatjuk a bevezetett és jól bevált szisztémát, amire elsőnek az Újpest tért rá: vigyázni az ellen­fél két szélsőjére és centerére, de amellett a támadást sem elhanya­golni ... CSAPATÖSSZEÁLLÍTÁS! — Isten fizesse meg, Béla bácsi, most már lesz álmom. Illetve ... Mégse addig, amíg Patyi bácsi a csapatot meg nem mondja, öreg újpesti f­rá­ter vagyok én, engem nem hántál meg avval, hogy „a pályán állítjuk össze...” — Jól van Izsó, ember vagy a talpadon. Hát tizenhárom gyereket viszünk, tudod, van okunk speku­lálni. De ahogy e pillanatban ér­­zem, az a csatársor fog játszani, amely a bajnoki finisben a Bocskai és a Szeged ellen olyan ragyogó csatárjátékot mutatott. Nemcsak az összeszokottság és az egyönte­­tűség szempontjából, hanem mert odakint kétségkívül nagy és fon­­tos munka vár a két összekötőre. Vincze vitán felül áll, a másik ol­dalon pedig ilyenformán az amúgy is a halfjáték felé gravitáló, nagy munkapenzumot vállaló és teljesí­teni tudó Balogh az esélyes­­ To­rinóban... BÚCSÚZTATÁS Mindjárt indulnak, gyorsan to­vább analizálok. Kállai Poldi meg­ígéri nekem férfiasan, hogy siszel­ni fog minden helyzetből, mint a géppuska pampám és pampampám. Steinbergnek már van egy líra öt­­vene, de azt nem tudom belőle ki­analizálni, Kocsist biztatom, hogy ne legyen ideges, mire ő megkérdi, hogy ugyan Izsó bá’, mitől, Horit figyelmeztetem, hogy Csinikém, vigyázz, az olaszok erélyesek, gyorsak és minden helyzetből lő­nek, mire ő „Na és én minden helyzetből védek”. Joós azt mond­ja, hogy ő biztosra megy, főleg abban, hogy nem játszik. Vinczé­­vel megígértetem, hogy úgy ját­szanak, ahogy az utolsó bajnoki­kon, Zsengellér megígéri, hogy Új­pesten ő is kemény lesz, most úgyis csak nézni megy, de nézni is keményen, szigorúan fog, a Ba- Zoghot meg a Pusztait biztatom, hogy ne féljenek az olasz bekkek­­től, mire a Bonzi csak nevet... Közben indul a vonat, de nem baj, most már mehet, megmontam min­dent a srácoknak, amit kellett. Hiba itt már nem lehet. Vad zsebkendőlobogta­tás, Ará­nyi azt mondja, hogy tegnap het­­ventagú választmányi ülés búcsúz­tatta az Újpestet, azt mondja, hogy a vezetősége mindent megtett, ők nyugodan eresztik útjukra a fiú­kat. — Hehe, — kurjantom — meg­hiszem azt! — Ne ordítson Izsó, — mondja kedvesen Arányi — mert kirúgják innen. — Ne féljen, — nyugtatom meg hűvös eleganciával. — Azt úgyis megteszik, mert nincs perronje­gyem ... Hát így utaztunk el Torinóba. Ha a riport nem jó. Szerkesztő úr, nem én tehetek róla, hanem álmos­­ munkatársa: Gergely Miklós. ha nem is éri el a jobbszárny klasszisát. Viszonzásul az Újpestről kell nekem beszámolnom. Nem akarok dicsekedni, de kitettem magamért. Míg az olasz betámolyog a kávé­házba felhajtani egy pohár vizet, megállapítom, hogy eddig 1:0-ra vezetünk a Torino ellen ... V. J. Bognár Szegeden tölti szabadságát — A Sporthírlap tudósítójától — Szeged, június 18. Bognár, a DFC kitűnő csatárai itt tölti szabadságát. Tegnap talál­koztunk vele. Kérdezés nélkül öm­lik belőle a szó: — Nagyszerűen érzem magam Prágában. A csapatom kiesett ugyan az I. osztályból, de azért az én szerződésemet meghosszabbítot­­ták. Nem fogják elhinni, megja­vultam. Igaz, hogy ott a sörre nincs tilalom, tehát nem is fegyel, mi vétség, ha annyit iszom, ameny­­nyi jól esik. Bezzeg itthon nagy tűz volt már a sör miatt is ... Bognár, hiába tagadja, hű ma­radt önmagához. Szegeden az egyik mulatótulajdonosnál lakik. A hitelezői is megtudták, hogy Szegeden van, egész búcsújárás in­dult a Szeged klubhelyisége felé ...­­. AZ OSZTRÁK VÁLOGATOTT szombat délelőtt 11 óra 30 perckor érkezik meg a Keleti pályaudvaron. III. KER.—NEMZETI KOMBINÁLT játszik 29-én Kassán. Az ellenfél valószínűleg szintén egy kombinált csapat lesz. SZOJKA ÁLLAPOTA JAVUL — írják a szegediek legutóbbi portya­levelükben. A Finn- és Svédországban eddig veretlenül portyázó szegediek mindjárt első mérkőzésükön vesztet­ték el Szofkát, aki Warkausban áll­­kapocstörést szenvedett. Állapota most már annyira javult, hogy a kö­tést levették róla, de az utolsó két portyameccsen (21-én Hudiksvalban és 26-án Sundsvalban) még nem lesz harcrakész. is Utolsó forduló a kölyökbajnok­­ságban! — A Sporthírlap tudósítójától — Vasárnap játszák a kölyök­bajnok­­ság utolsó fordulóját. (Az elmaradt mérkőzések június 28—29-én kerül­nek sorra.) Gillemot-csoport UTE—MAFC, Vörösvári-út, 1. Pilcsik. GSE—ISFC, Budafoki-út, 6. Glózik. I. ker. SC—Kelenvölgy, Budafoki-út, fél 5. Wolff. Kelenföld —UFC, Kelenföld, 10. Kertész B. Iszer-csoport KSSE—KTK, Gyömrői-út, 5. Posz­­pischl. Köb. AC—Kerámia, Maglódi­­út, 11. Schwartzkopf. Oprée-csoport B. Magyarság—MFTR, Tatai-út, 11. Glardon. MSC—Testvériség, Új­pest, Attila-utca, 11. Pintér. RÁC— PSC, Pestújhelyi levente, fél 12. Schulz. NTC—MPSC, Gyöngyösi-út, 11. Molnár. Springer-csoport VÁC—Postás, Lóverseny-tér, 10. Grün P. FTC—MÁVAG, Gyáli-út, háromnegyed 11. Teuffel. ÉSB—BTC, Forinyák-utca, 5. Kém­oszt. BSzKRT —F. Vesutas, Ciprus-utca, fél 4. Lehrer. NSC—MTK, Tomcsányi-út, fél 12. Kosaras. Sugár-csoport WSG—SzRTC, Welkerletelep, 11. Zagajszki. SzFC—SzAC, Miklóstelep, fél 5. Ács. W. Vasutas—KAC, Kis­pest, 10. Kollár. Vedres-csoport UMTE—ZsSE, Szent László-tér, fél 6. Füleky. ZSE—Turul TE, öv­utca, háromnegyed 3. Kertész I. RAFC—UTE, Cinkotai Nagyitce, 11. Maklári. Vidor csoport BTK—Vasas, Pozsonyi­ út, 6. Szó­bel. ZAC—M. Előre, Öv­ utca, fél 2. Thuróczy. B. Vasutas—BLK, Szőnyi­­út, negyed 6. Jámbor. Compactor— TSC, Váci­ út, 11. Jónás.

Next