Sporthirlap, 1937. március (28. évfolyam, 18-25. szám)

1937-03-13 / 21. szám

SZOMBAT, 1930 MÁRCIUS TI. SPORTHÍRLAP mint SOK ILYEN KUDARCOT! Szabó Miklós amerikai portyája befejeződött. Szabó már út­ban van hazafelé. Eddig nem sok európai atlétának adatott meg, hogy ameri­kai fedettpálya-versenyeken vehessen részt. CSAK A LEGNAGYOBBAKNAK jutott ki ez a meghívás. Sok és nagy eredményt kellett felmutat­nia az európai atlétának, de diplomáciai ügyességet is megkívánt egy ilyen meghívás. Barsi László után, a­ki szintén Európa legjobb középtávfutói közé tartozott, Szabó Miklós a második magyar atléta, aki átha­józhatott az óceánon, hogy a fedettpályák deszkáján összemér­hesse erejét az Újvilág atlétáival. Európa-bajnokságot kellett nyernie, világrekordot kellet futnia, hogy ezt a portyát kiérde­melje. És most, amikor befejződött ez a tanulmányút, mert ez a találó és pontos kifejezés erre a portyára, a sajtó nagy része BALSIKERRŐL, KUDARCRÓL IR. Azt akarják egyesek bizonyítani, hogy ez a kirándulás eredmény­telenül, sőt balsikerrel végződött. Miért kudarc? Miért balsiker? Erre sehol nem találunk ki­elégítő feleletet, mert ezt csak hangoztatják, de bizonyítani nem is próbálják. Az a balsiker, hogy Szabó Chicagóban nem indul­hatott, mert A NEVEZÉSÉVEL ELKÉSETT AZ ÜGYEIT INTÉZŐ FERRIS* Vagy kudarc tér­, hogy Szabó az utazás fáradalmai és a lázas betegség után nem jött 20 óra alatt formába? Vagy talán ered­ménytelen ez. a tanulmányút, mert Szabó a fedettpálya-bajnok­­ságban A MAGYAR 1500 MÉTERES REKORDNÁL CSAK KÉT­­TIZEDMÁSODPERCCEL FUTOTT JOBB IDŐT. Vagy talán az a vétke, hogy ezt a rekordnál jobb eredményt hiába próbálták elvenni tőle a „jól informáltak”? Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a tudósításokról valamit, SZABÓ MIKLÓS VERSENYEIRŐL, AMERIKAI TARTÓZ­KODÁSÁRÓL ÉS KÉSZÜLÉSÉRŐL TÁVIRATI JELEN­­TÉS MAGYARORSZÁGRA CSAK A SPORTHÍRLAPNAK, A NEMZETI SPORTNAK ÉS A MAGYAR TÁVIRATI IRODÁNAK ÉRKEZETT. Szabó első két versenyéről, Bostonból és a NYAC versenyről még az MTI sem adott ki jelentést és csak a bajnokság után adott ki Szabóról is távirati értesülést az MTI. Ebben az értesülésben, az szerepelt, hogy Szabó Miklós idejét „hivatalosan nem mérték.” Ezt az állítást bizonyára a nem túl részletes MTI- kiadásból úgy „következtették ki”, hogy az amerikai versenyeken többnyire csak a győztes idejét mérik s arra nem gondoltak, hogy bajnoki és nemzetközi versenyeken ettől a gyakorlattól el­térnek. A szaksajtó — létező saját tudósítók létező távirata alap­ján — közölt jelentést Szabó Miklós 3:52.4 mp-es, idejéről, de mert csak a szaksajtó tudott róla, hogy SZABÓ IDEJE —HITELES IDŐ, megpróbálták az idő hitelességét kétségbe vonni. De — nem Szabó szenvedett kudarcot. Itt sem. Hanem a kételkedők. A „balsikerre” visszatérve, ez a magyar rekordnál jobb 3:52.4 mp­e® eredmény már magában elég hozzá, hogy a tanulmányút mérlege nyereségegyenleget mutasson, pedig ez az eredmény még nem is foglalja magában azt a nyereséget, amit az út tanulmányi szempontból jelentett, illetve jelenteni fog. Az amerikai nyilat­kozatok egyértelműleg utalnak rá, hogy Szabó a versenyek szá­mával egyenes arányban javul és mindenki észreveszi Szabónál AZ ERŐS NEMZETKÖZI VERSENYEK HIÁNYÁT. Ez újabb nyereséget jelent a mérleg nyereség­ rovatában. És nem utolsó jelentőségű a magyar atlétika számára az sem, hogy mint minden levélben és táviratban olvasható volt. „Szabó személyében az a­merikaiak KOMOLY, ÚRI, KORREKT MAGYAR SPORTEMBERT ismertek meg”, aki annyira megnyerte a szövetség és egyesületi vezetők jóindulatát, hogy elutazásakor bankettet rendeztek tisz­teletére. S mindenki sajnálta, hogy otthoni szövetsége a további rajtengedélyt nem adta meg és Szabónak nincs lehetősége további amerikai versenyeken indulni. Ilyen sportbeli és erkölcsi siker után kudarcról beszélni: hozzánemértés, vagy rosszindulatú elfogultság­in——................... Kelen a Thomka­­verseny esélyese —­­a Sporthírlap tudósítójától — Vasárnap mezei versenyzőink újabb nagy összecsapására kerül sor. "Délelőtt fél 11 órakor a Rá­kos-réteken rendezi a BEAC a Thomka-emlékversen­yt. Múlt vasárnap a Vasas Bernáth­­díjas mezei versenyen már sokat láttunk, élversenyzőink javarésze már rajthoz állt és talán ezért van, hogy — hja jó öreg vatapolitika — a Thomsca-versenytől sokan távol, maradnak. Az is igaz, hogy van, áld babonából nem indul a „Thom­­kán”, mert a tapasztalat azt bi­­zonyítja, hogy edd­a, Thomnkán győz, az rendszerint nem lesz ab­ban az évben mezei bajnok. Az UTE mezei gárdája nem in­dul a Thomkán. Ők már a bajnok­ságra készülnek, de azért így is jó verseny lesz Kelen­, Németh Béla és a BSzKRT-futók között. A BSzKRT-futók indulása kétes volt, de Bajmóczy Miklós szakosztályi elnök kijelentette előttünk. — A csapat biztosan indul a Thomkán. Tarsoly ugyan gyengél­­kedik és az ő rajtja még nem biz­tos, Simám sem indul még, de a többiek ott lesznek a rajtnál. Az egyéni győzelem véleményünk szer­int nem vehető el Keletitől, de a helyekért annál nagyobb küzde­lem lesz Esztergomi, Németh, Li­geti és esetleg, ha indul, Tarsoly között A verseny színhelye a 28-as via- __________ Három f­edettpálya világ(kori­ Amerika bajnokságaiban! Az utóbbi évek legdrámaibb versenyén az 1500 méter volt a legizgalmasabb szám . Szabó Miklós— a legfrissebb beérkező Részletes tudósítás a nagy versenyről — A Sporthírlap tudósítójától — Newyork, febr. 28, vasárnap. Az utóbbi éveknek talán legdrá­maibb­­ versenye volt az A­AU nagy fedettpálya bajnoki összecsapása. Nagyon régen nem történt ennyi meglepetés, nagyon régen nem kar­pott a közönség ilyen felejthetetlen látványosságot. Minden egyes ver­senyszám az izgalmak özönét pro­dukálta. Mi magyarok is megkaptuk a magunk külön szenzációját, amikor az 1500 méteres síkfutás­ban Szabó Miklós az utolsó körben lerohanta Irish Donald kétmérföl­­des világbajnokot és a magyar re­kordon belüli idővel győzött. HA SZABÓ KI TUDNÁ FUTNI MAGÁT... Ha választani kell, hogy melyik volt a legizgalmasabb verseny, kétségtelenül az 1500-as viszi el a pálmát, Cunningham távollétiben, — aki csak a stafétában indult. — San Ramani Archie, a másik kan­­sasi futó robbant be a célba. A szó szoros értelmében ROBBANT, mert balra Venzke repült a pacáié­ra, jobbra Beccali tántorgott két funkcionárius karjába. A sárga­­triskós vékonyka fiú az utolsó húsz méteren kezdte el öldöklő végküz­delmét, amikor a verseny már el­­intézettnek látszott a fej-fej mel­lett verekedő Venzke—Beccali ket­tős számára. Szabóból a csodálatos idő és nagyszerű formája dacára is hiány­zott ez a bizonyos „látványos” va­lami, aminek sok neve lehetne. Az amerikai atléta-slang „finishing kick”-nek nevezi, de úgy is nevez­hetnénk, hogy „életre-halálra küz­deni tudás'’. Mind a három helye­zett kifutotta magát, csupán a negyediknek nagy­szerűen érkező Szabó volt friss, ami azt jelenti, hogy messze van természetes képességei legfelső határától. Ebből a szempontból az amerikai versenykörút rengeteg ta­nulságot nyújt neki. Hiányzott be­lőle az a robbanékonyság, ami San Romanit egy aránylag szürke sze­­zon után egyszerre előredobta, ép­pen a legfontosabb bajnoki verse­nyen. De Szabó intelligens atléta és a látottakat alaposan felhasznál­hatja. 205.5 CM! A nagy verseny három világrekordot produkált. Jóval éjfél után volt már, amikor a bajnoki verseny utolsó száma, a magasugrás került sorra. A 16.000 főnyi közönség legnagyobb része türelmesen várt és a várakozás nem volt hiábavaló. Burke Edward, a Marquette­ Egyetem fekete ugrója, aki ballábát térdben gumiszalaggal szorítja le, 206.5 cm-es ugrásával megjavította John­son- Gornelius tavalyi 205 cm-es fedettpálya világrekordját. Burke így második éve védi a bajnok­ságot. Byrnes Arth­ur, az új fehér­bőrű newyorki ugró, Threadgir­ll és Johnson Cornelius egyfor­mán átugrotta a hat láb hat hüvelyket (198 cm), de a javítások száma a fenti bajnoki sorrendet adta. DECKARD!!! Deckard Tommyt, az aprótermetű indianai egyetemi hallgatót addig vezetgette fel Lezsh Donald, amíg­­ Hs. Tomimg leütött a gyerek­cipőből és most már saját pely­­hedző szakállára javítgatja a világrekordot. Csodálatos könnyed­séggel, mint egy vékonyka gazella, úgy ugrálta át a 8000 méteres akadályverseny gátjait és 8 perc 48.6 mp-es rekordja akkora tap­sot kapott, amit Cunningham leg­szebb mérföldes futása is elirigyel­­hetett volna. Két hét alatt a közön­ség kedvence lett Tommyka, aki 120 yarddal verte, az eddig egyed­uralkodó Mc­Cluskey Joe-t, a Ne­w York Athletic Club öreg harcosát. A mezőny többi tagjait vidáman körözte le Deckard, köz­tük a harmadiknak befutó és favoritnak tartott Manning Karold kansasi gátlépőt is. Eleinte Mc Cluskey vezetett és le-lerázta Deckard rohamait, de az első fél­mérföld után Mc Cluskey lassan visszaesett és Deckard folyton hátranézve könnyedén növelte előnyét. Ha nagyon igyekszik, még öt másodpercet levághatott volna a rekordból, olyan tökéletes és könnyed formában volt, noha a verseny előtt csak két órával repülőgépen érkezett Csikágóból, ahol pénteken este versenyzett. VILÁGREKORD AZ ELŐFUTAMBAN Délután a középiskolai bajnokság keretében tartották meg egész cso­mó szám előfutamait. Az ezer mé­teres staféta egyik előfutamában a ne­iwyorki Curle Erhange —- N­er­bei­t, Dee, Hoffmann, Sulli­van — csapata 1:59.7-es remek új rekor­dot futott ki, hogy este aztán a­ döntő futamban elveszítse a baj­noki reményeket. Az utolsónak futó O’Sullivan Edy húsz méterrel a cél előtt már üveges szemekkel dü­löngélt és öt méterrel a szallag el­érése előtt teljesen kifutva, ájult azt, rogyott össze, így elsőnek a Lenox Hill AA csapata ért be 2:00.8-as idővel. CUNNINGHAM NÁT­HÁSÁN IS — CUN­NINGHAM De a Curb Exchange csapata a folyton zsebkendőket cserélgető Cunningham segítségével mégis hazavitt két másik stafétabajnok­ságot. A 400—200—800—1500 mé­teres stafétában a tőzsdei csapat utolsó embere éppen Cun­igham volt, aki hajszállal az Indiana utol­só embere, Leish előtt vágott be a célba. Lash-nak ez volt aznap esti második versenye, de szokása sze­rint azonnali az élre ment és az utolsó fordulóig remekül vezette a mezőnyt Cunningham — nátha ide vagy oda — rettentő erővel ment utána a harmadik helyről és pontosam, egy lépéssel a cél előtt előzte mellszélességgel. A közönség csak a csodálatos végküzdelmet lát­ta és az eredményhirdetésig nem is tudta, hogy ki a győztes. Mikor a kansasi neve hangzott fel, 16.000 torok egyszerre ordított fel és él­tette Cunnnghamot Herbert, a gyorslábú néger volt a tőzsde négy­száza® embere, de az előző stafétá­tól fáradtan, negyedik helyen cse­rélte a botot Hoffmannnal, aki nem sokat hozott Raynek, úgyhogy Cunnnghamra maradt a verseny megnyerése. Dehát ő­­ azért Cun­ningham. Idejét 3:59.8-nal­ mérték a 7:11-es összidőben, ami csak 2,1 tizeddel maradt el a fedettpálya re­kordtól. Ugyancsak a tőzsde nyerte a 4 x 400-as stafétát is. EGY NÉGER HOSSZÚ­TÁVFUTÓ: Brigit Normam a VB-freeafafcSI hosszútávfutó megőrizte 5000 mé­teres bajnoki címét, H :15.8-as legjobb amerikai eredménnyel. Mö­götte az indianai egyetem, harma­dik nagy távfutó reménysége, a néger Smith James 5 méterrel ért célba, Rideout Wayne három mé­terrel harmadik. Brigitt és Smith felváltva vezettek, az utolsó körök­ben Rideout Wayne is felzárkózott és a három éllovas 200 méteres ir­tózatos végküzdelmet vágott ki. Bright lett a győztes, de a néger Smith „ellopta” elől a közönség érdeklődését. Mindenki a, hosszú­lábú és végtelenül sima mozgású, feketét leste, aki­ öles léptekkel nyelte a kilométereket és olyan frissen rohant, bele a végküzdelem­­be, mintha, akkor kezdte volna a futást. Hosszútávon nem minden­napos jelenség a­ fekete futó, más­részt a newyorki közönség annak a ténynek is tapsolt, hogy Lash és Deckard mögött az indianai egye­tem egy harmadik távfutó szenzá­ciót is a nyilvánosság elébe dobott. MEADOWS A VILÁG­REKORDOT SÚROLJA.­, Meadows Eail, a feketehaj­ú és nagyon kedves mosolyú olimpiai rúdugróbajnok a múlt héten az utánmérés áldozata lett. Most, hogy átugrotta a 434,2 cm-es magasságot, előbb három szmokin­­ges utat küldött létrákon az égbe, hogy lemérjék a léc pontos magas­ságát, mielőtt a világrekord után repül. — A láb öt és fél hüvelyk! (110,5 cm!) —­ hirdették ki és Meadows nekirohant. Halotti csend támadt. Mindenki a kaliforniai fiút nézte. Gyönyörű tempóban rohant a magasságnak, de lefelé esve mellével lehúzta a lécet. A második kísérlet sem sikerült, a harmadiknál gyönyörűen túljutott teljes teste, csak kalimpáló balkeze érintette a lécet,­­mely egy kínos és hosszú pillanat után­­ leesett. Nem lett világrekord, de Meadows eredménye így is bajnoki rekord. A JÖVŐ NAGY RÚD­UGRÓJA!... De, a kis japán 14 lábbal (426.7 cm) második lett, a harmadik helyre pedig ugyancsak 14 lábas ugrással Ga­nslen Richard volt ifjúsági bajnok került, aki még soha életében nem ugrott többet 13 láb 4 incsnél (406 cm). Ganslen a Columbia­ Egyetem elsőéves hall­gatója és az első benszülött new­yorki, aki átlépte a varázsos 14 láb magasságot. A három hüvelykkel feljebb tett lécet hajszállal verte. Vékony, sovány, de szálasizmú 18 éves gyerek a Ricsi, ő a jövő nagy rúdguruja. Előbb lesz világrekorder, mint ahogy megtanulják a­­ nevét. „A JÖVŐ CUNNING­­HAMJA” Fiatalok előre! — különben is ez lehetett a jelszó, mert a dél­utáni középiskolai bajnoki verse­nyeken egy másik, térfdesszájú fiatalember is megtette az első lépést­, hogy megismerjék a nevét. Mc­Mitchell Leslie, egy 16 éves középiskolás (aki pontosan egy évvel ezelőtt vette fel első szöges cipőjét)­­s 20.6-os futással nyerte a mérföldes versenyt és ezen a távon új ifjúsági rekordot állított fel (fedettpályán). Mitchell ragyogó stílusban ment, amit részidői is mutatnak. 60.6-al kezdte, ami Cunninghamnak is becsületére válna, 2:09.8-as félmérfölddel foly­tatta. ?.3CJH*ai Jaesta 4 4

Next