Sporthirlap, 1937. március (28. évfolyam, 18-25. szám)
1937-03-10 / 20. szám
YSZERDA, 1937 MÁRCIUS 10. SPORTHÍRLAP VINCZE JENŐ egy hétig feküdt mozdulatlanul a szanatóriumban, de szépen gyógyul és a jövő héten edzésbe állhat . A Sporthírlap tudósítójától — Vinczéről, az Újpest és a magyar válogatott nagyszerű jobbösszekötőjéről ugyancsak riasztó hírek jártak: „Soha többé nem játszhat...” „Szegény Vincze...” Szinte beszélni sem mertek hangosan Vinczéről. Elhatároztuk, hogy utánajárunk ezeknek a riasztó híreknek. A Sportszanatórium fehérajtós különszobájában találjuk Vinczét. Nyugodtan fekszik kék pizsamájában az ágyban. Már egy hete fekszik nyugodtan. Nyugodtan és mozdulatlanul... Az arca is nyugodt, semmi izgalom, aggodalom vagy levertség sem látszik rajta. Pedig maga az a tény, hogy ez az örökmozgó, „harmonikázó” futballista egy hete itt fekszik az ágyban... De mégcsak nem is ideges. A kezében egy Nyirő-regény, azt olvasta éppen, amikor benyitottunk. — Nem ideges, Vincze úr? — Miért lennék ideges? Mindenki kedves hozzám, a kollégáim minden nap többször is felhívnak telefonon, a fiúk, a vezetők szinte folyton itt ülnek nálam... Még fradista látogatóim is vannak: Polgár, Hámori, Sárosi dr., többször is... A Budafok-meccs előtt itt volt az egész Újpest-csapat, testületileg. A meccs után bejött Patyi bácsi. Még nem is szólt, már láttam az arcán az eredményt... Kínos arról beszélni, amiért tulajdonképpen jöttünk. Eszünkbejut, amit egy kollégánk mondott: „Nem szabad most Vinczéről írni... Nem tapintatos... Ki tudja...” Hüngetünk. — Mondja csak... Hogy van... Tud arról... Szóval... Nevetve vág közbe. Valósággal fellélegzünk. — Mindent tudok. Még azt is, hogy honnan eredt. Tudja, szerkesztő úr, Debrecenben orvosi igazolványra kap az ember iszappakkolást. A nővéremnél voltam Balsán, ott valahogy elvesztettem a Pestről hozott igazolványt. Elmentem egy debreceni ismerős orvoshoz, elmondtam a panaszaimat, az meg se vizsgált, kiállította az igazolványt. Másnap már arról beszélt Debrecen, hogy többé nem játszhatom. Tudja, szerkesztő úr, hogy van a kósza hírrel. Az egyik ember elmondja a másiknak, hogy orvosnál voltam. A másik elmondja a harmadiknak, hogy orvosnál voltam, komoly bajjal. A harmadik elmondja a negyediknek, hogy orvosnál voltam, nagyon komoly bajjal. A negyedik elmondja az ötödiknek, hogy orvosnál voltam, tragikusan komoly bajjal. Debrecennek pedig több mint százezer lakosa van, így hát el lehet képzelni, hogy a végére kiderítették, hogy soha többé nem játszhatom... És nevet rajta. Tud nevetni rajta. Komolyan felsóhajtunk, hála Istennek! Mint végszóra, éppen ekkor állít be a szobába Kreisz László dr. főorvos, Vincze kezelőorvosa. Viszi Vinczét a döntő vizsgálatra. (Istenem, a riporternek is lehet néha szerencséje.) A szanatórium műtője hivatalból roppant komoly helyiség. Ideges embereknek furcsa képzettársulásai támadnak ilyen helyeken. Figyeljük a Vincze arcát, amint a játékos végigfekszik a műtőasztalon, a döntő vizsgálatra: nyugodt. A szempillája se rebben. Mi idegesebbek vagyunk. A főorvos fehér köpenyében, keményvonalú, arcával Vincze térde fölé hajlik. Kopogtatja, nézi, hajlítgatja, gyúrja a térdet. Fáj? Érzékeny ? — Semmi, — ezt szinte sóhajtja Vincze. — Nem is érzem. Nagy percek ezek Vincze Jenő életében, sorsdöntő percek, de az arca nem árulja el. Aztán felállítja őt az élet és halál fehérköpenyes ura, tessék mozogni. Ugrálni! Szkippelni! Lábat emelni! Majdnem táncol. Több mint furcsa ez a fehér operálóasztal mellett. De csöppet sem mulatságos. Végre megszólal a főorvos: — Csinálunk még egy besugárzást, aztán holnap vagy holnapután hazaengedjük. A héten még pihen, a jövő héten edzésbe állhat!... A főorvos kimegy. Figyeljük Vincze Jenő arcát, most már mosolyog. Boldogan mosolyog. Ballagunk vissza a szobájába, már terveket csinál. A Haladás ellen biztosan nem... A kerület ellen talán... A húsvéti portyára is jó volna elmenni... Biztosan megy is, reméli. Egy hétig feküdt mozdulatlanul. Bent a szobájában még sokat beszélgetünk életről, futballról, stílusokról, sportszerűségről. Olyan dolgokat, amiket nem lehet megírni. De a beszélgetésből kibontakozik egy végtelenül szimpatikus, komoly, céltudatos futballistaegyéniség. Vincze Jenő még nem lengett ki életében. Nem is fog. Sohase volt még baja senkivel. Nem is lesz. Céljai vannak és azokat el is fogja érni. Szeretnék hinni, hogy Vincze Jenő a jövő profitípusa. Valami nagyon érdekeset mond beszélgetés közben: — Kérem, amikor már beteg voltam, egy osztrák ismerősöm megmutatta az adataimat egy bécsi professzornak. A professzor hosszú levelet írt nekem, németül. Felállította a horoszkópomat és azt mondta, hogy sok sikerem lesz még a sportban. Az illető különben nem is tudta, hogy sportember vagyok, abszolúte nem ért a sporthoz... A lelkünkre kötötte Vincze, hogy ezt nehogy megírjuk. De megírtuk, mert ez is alátámasztja azt a mondást, hogy akinek halálhírét költik, az sokáig él. A futballra átvíve: akinek azt a hírét költik, hogy többé nem futballozhat, abból szuper-Mámdi lesz. És még egy érdekes dolgot láttunk a Vincze asztalkáján. Kis bőrkötésű naptár, az első oldalára kiírta Vincze a következő mondatot a Nemzeti Sportból: „A vereség edzi az erőst, csak a tehetetlent sújtja le...” — Annyira tetszett ez nekem — magyarázza szinte pirulva — hogy mindig szem előtt akarom tartani... így beszél Vincze Jenő, aki a vészhírekkel ellentétben rövidesen újra pályára lép. (g. m.) A KÖZÉPSZLOVÉN SZKOBAN vasárnap a következő barátságos mérkőzések voltak: Rimaszombat: Füleki TC—RTC 4:0 (2:0). — Zólyom: ZTE—Losonci Slavia 0:0. — Teschen: DSK Teschen—SK Zsilina 4:3 (1:2). Pártos játékvezető, de még ígm is nagy meglepetés! — Trencsén: TTS—Sparta (VB) 5:3 (3:0). — Ruttka: RTC—Alsókubini XI. 5:0 (3:0). NBB... A Sporthírlap február 24-i számában közöltük, hogy a BLASz — bizonyos módosításokkal— magáévá akarja tenni a békéscsabai Uhrin. dr. négycsoportos NBB-re vonatkozó javaslatát. Közöltük az Uhrinféle tervet s azt is, ahogyan azt a BLASz módosítani kívánja. Most itt fekszik előttünk a BLASz javaslata készen, kidolgozva. A fővárosi amatőrök — mint előre megírtuk — feleslegesnek tartják a huzavonát s már 1937 őszre kiírnák a négycsoportos NBB-t. A fővárosi csoport létszámát 14-ben akarják megállapítani. De szerepelnek a javaslatban olyan pontok is, amelyek a kiszélesített Nemzeti Bajnokság sportszerűségét az eddiginél fokozatosabban akarják biztosítani. Tekintettel arra, hogy az NBB kiírása után amatőrök lennének többségben az MLSz által rendezendő Nemzeti Bajnokság egy fő- és négy alcsoportjában. Ilyen szigorítás például: „Mind az NB-ben, mind az NBB-ben tilos feladni a pályaválasztási jogot.” (21. pont). Továbbá: „Egy bajnoki esztendőben egy játékos csak egy egyesületben szerepelhet.” (22. pont). Nem mondjuk, stiláris szempontból szebben is megszerkeszthették volna ezt a mondatot. De tartalmilag csak helyeselhetjük őket!... Kék-fehér HÍRADÓ — Hogy a Hungária—Bocskaimérkőzést szerdán Pesten játszuk, ez végleges és változtathatatlan. A Ferencvárossal fennálló baráti szerződésünk ezt nem tiltja. Kár tehát „ügyet” csinálni ebből a dologból. Ezt a Hungária egyik vezetője mondta a Sporthírlapnak. • Március 21-én bevetjük a pályát és április 18-ra, amikor legközelebbi „hazai” meccsünket játszuk, olyan fű lesz itt, mint a pinty. Csak jó tavasz legyen... Ezt a vörös Tahi mondta. • Vasárnap az első félidőben tényleg nem játszottam teljes igyekezettel. Hogy miért, azt nem mondhatom meg. De a félidőben bocsánatot kértem Frédi bácsitól. Ezt megmondhatom. Ezt Müllertől hallottuk. • Vasárnap reggel féltíz tájban indulunk Győrbe. 13 játékost viszek magammal. Hogy ki lesz ez a 13, azt még nem tudom. Nincs kizárva, hogy újfajta csatársorral kísérletezek. Ezt Schaffer mondá. — Ez a bajnokság még nem is olyan biztos! Sokkal jobban kell játszanunk, mint a Kerület ellen, ha bajnokok akarunk lenni. Ezt senki sem mondta. PAPÍRFORMA A vasárnapi Újpest—Budafokmérkőzés után mondta valaki: — Lám, a papírforma. A Hungária saját pályáján verejtékezve veri 3:2-re a Budafokot. Utána 3:1-re megveri az Újpestet -t a Stadionban! És most az Újpest 7:0-ra győz Budafokon! Holott a papírforma szerint egy góllal ki kellett volna kapnia s ahhoz is a saját pályáján kellett volna játszania. ... Hogy a papírforma, a látszat milyen csalóka, erre vall a legutóbbi angol kupaforduló „hatalmas meglepetése’’, a III. osztályú Milliwall 2:0-es győzelme az I. osztályú Manchester City ellen. A mérkőzés előtti napon a Manchester City győzelmét 1:1, a Millwall győzelmét 16:1 arányban lehetett fogadni! Tehát, négyszer akkora esélyt adtak: a Manchester Citynek! Ez a futball dicsőséges bizonytalansága ... 3 Győr Mándira kiváncsi, már majdnem minden jegy elkelt, Pápa is ad játékost Győr várja a Hungáriát —• A Sporthírlap tudósítójától —• Győr, március 9. A Hungária csapatai vasárnap, március 14-én az Er.So. megszűnte folytán nem játszik bajnoki mérkőzést s ezt a szabadnapot Győrben tölti. A győri DAC ellen játszik a kék-fehér együttes barátságos mérkőzést. Egész Győr lázban van, dicsérik elsősorban a Hungária vezetőségének — remélhetően úttörő — sportszerű felfogását, amely a külföldi szereplés helyett vidéki propagandával szolgálja futballsportunk érdekeit. Úton-útfélen a Hungária a beszédtéma, egészen laikusok is erről beszélnek egymással s különösen feltűnő a hölgyek nagy érdeklődése. Már most elkelt elővételben majdnem valamennyi jegy a vasárnapi mérkőzésre! Maga a találkozó Erdélyi Ernő dr. nyugati alszövetségi elnök és Müller József főtitkár fáradozása révén jött létre. A kitűnő két vezetőn kívül az egész város, vármegye, sőt a környékbeli vármegyék minden számottevő sportbéli és társadalmi tényezője jelen lesz a mérkőzésen. Külösvonatok, autók, biciklik, sőt a szekerek is hozzák a falu-város apraját nagyját erre az eseményre. Csak a környékről legalább 1500 emberre számítanak. A győri utcákon lépten-nyomon falragaszon akad meg a szem, mind a Hungária—DAC mérkőzést hirdeti. A főútvonalaikra kiragasztott plakátokon a teljes Hungária fényképe is látható, valamennyi játékos legszebb mosolyával csalogatja a közönséget a mérkőzésre. Különösen az öreg (?) Mándira, kíváncsiak, de persze Cseh Matyi, Szabó Tóni, Titkos, meg a többi válogatott, Schaffer stb., stb. —• mind közbeszéd tárgya most Győrött. Pápáról is sokan jönnek a mérkőzésre, mert egy-két Perutzjátékos is erősíti majd a csapatot, tehát Pápa is érdekelt... Az összeállítás csak a hét végére készül el s persze most nagy a versengés a játékosok között, mindenki helyet szeretne kapni a Hungária elleni együttesben. A nagycsapatok közül legutóbb, a Ferencváros Győr válogatottja ellen 11:2, az Újpest az ETO ellen 9:0-ra győzött. Ki kell vágnia a rezet a Hungáriának is! Csupa fiatal játékos képviseli Győr városát a DAC-mezben, 18—20 éves, lelkes fiúk ! A mérkőzést Storck amatőrszövetségi kapitány fogja vezetni. Kitűnő játékvezető. Kezdet: fél 4. Előmeccs: GyAC—DAC barátságéi. G. L. így edz az Elektromos... Nem véletlen, hogy jó erőben van az amatőrcsapat — A Sporthírlap tudósítójától — Az Elektromos klubházában kedden kora délután a játékosok közül még csak Pákozdit találjuk. Ő is ping-pongozik egy ismeretlen nagysággal. Pákozdi abbahagyja a játékot és készségesen beszél a vasárnapi győzelemről: — Sajnos, be kell vallanom, hogy nekem nem ment a játék. Nagyon messze vagyok még a tavalyi formámtól. Igaz, hogy vasárnap tulajdonképpen összekötő nélkül játszottam. Kolozsvárinak hátul kellett segíteni. — Segített is — szól közbe egy új hang, Lengyelé, a középfedezetét LENGYEL A FEJELÉSRŐL — Hogy van az — kérdezzük most már tőle — hogy a második félidőben minden labdát elfejelt Sárosi elől? — Az első félidőben rosszul helyezkedtem a magas labdákra — válaszolja Lengyel. — Sárosi mögött voltam és a labdákra helyből kellett felugranom, holott Sárosi lendülettel szaladhatott a labdára. Persze, hogy így ő ugrott magasabbra. A második félidőben azután helyet cseréltünk. Úgy helyezkedtem, hogy én lendülettel ugorhattam fel, Sárosinak viszont a helyezkedésem folytán helyből kellett felmennie a labdáért. Így én kerültem előnybe és ezért■ sikerült annyiszor elfejelnem a labdát előle. — Azért még nem ment egészen jól, — teszi hozzá Lengyel — majd három hét múlva. Akkor fog csak igazán menni. G. Tóth, a csatártartalék,, akinek vasárnap esetleg helyettesítenie kell Szendrődit, aggályoskodik: — Én semmi esetre sem tudok most középcsatárt játszani, összekötőt nagyon szívesen, de középen nem vállalnám a játékot. AZ EDZÉS Most már népesedik a pálya. Egymásután jelennek meg a kéksárga mezes játékosok szöges cipőben. Mielőtt hozzá fogna valaki a napi „adagjához”, előbb egy, vagy két kört fut bemelegítésül. Egy egyesület, ahol komolyan veszik a kondícióedzést is. A bemelegítő mozgás után egy kis gimnasztika jön és amikor már alaposan átmozgatták izmaikat a fiúk, akkor kapnak csak engedélyt az edzőtől, hogy lövöldözhessenek egy kicsit kapura. Most már több labda kerül a pályára. Kisebb csoportok alakulnak és mindenki a szerepkörének megfelelő labdagyakorlatokat csinálja. Itt van már az egész társaság, csak Szendrődi hiányzik. Nagyon félnek, hogy vasárnap is nélkülözniük kell a középcsatárt. — A Fradi az semmi. Könnyű ellenfél — hangzik itt is, ott is — mert már túl vagyunk rajta. De a Bocskai... Hej, de tudnánk ezt a szét pontot is használni. SOK MOZGÁSI! A labdával a játékosok a legkülönfélébb gyakorlatokat végzik. Párosával, gyorsan passzolgatva rohannak végig a pályán. Fejelő-, lövőgyakorlatok mellett sok rövid sprint van labda nélkül. Általában az edzés legjellemzőbb tulajdonsága a sok mozgás. Nagyon sokat mozog mindegyik. Itt nem lehet a sprintek, a 400, 800 méteres futások közben lazsálni. Hja, az állóképesség itt komoly program. Befejezésül ez atlétikából jól ismert „levezető” mozgás következik. És ennek a sokat dolgozásnak, amit a modern atlétika már olyan jól ismer, mér érik a gyümölcse. Tessék csak visszagondolni a vasárnapra. Az Elektromosnak minden egyes tagja még a végén is frissen ment labdára... TANULSÁG: Nem, volt véletlen a Fradi-verés vasárnap. Csak a szakszerű munka gyümölcse. A PÉNTEKI EDZÉS UTÁN dől el, hogy lesz-e valami változás a Nemzeti csapatában. Valószínűleg változatlan csapattal állnak ki a Kispest elleni mérkőzésre. Egyetlen sérült Flóra, de vasárnap ő is rendbejött.