Sporthirlap, 1937. március (28. évfolyam, 18-25. szám)

1937-03-10 / 20. szám

Y­SZERDA, 1937 MÁRCIUS 10.­­ SPORTHÍRLAP VINCZE JENŐ egy hétig feküdt mozdulatlanul a szanatóriumban, de szépen gyó­gyul és a jövő héten edzésbe állhat . A Sporthírlap tudósítójától — Vinczéről, az Újpest és a ma­gyar válogatott nagyszerű jobb­­összekötőjéről ugyancsak riasztó hírek jártak: „Soha többé nem játszhat...” „Szegény Vincze...” Szinte beszélni sem mertek han­gosan Vinczéről. Elhatároztuk, hogy utánajárunk ezeknek a riasztó híreknek. A Sportszanatórium fehér­­ajtós különszobájában talál­­juk Vinczét. Nyugodtan fekszik kék pizsamájá­ban az ágyban. Már egy hete fek­szik nyugodtan. Nyugodtan és mozdulatlanul... Az arca is nyugodt, semmi iz­galom, aggodalom vagy levertség sem látszik rajta. Pedig maga az a tény, hogy ez az örökmozgó, „harmon­ikázó” futballista egy hete itt fekszik az ágyban... De még­­csak nem is ideges. A kezében egy Nyirő-regény, azt olvasta éppen, amikor benyitottunk. — Nem ideges, Vincze úr? — Miért lennék ideges? Min­denki kedves hozzám, a kollégáim minden nap többször is felhívnak telefonon, a fiúk, a vezetők szinte folyton itt ülnek nálam... Még fra­­dista látogatóim is vannak: Pol­gár, Hámori, Sárosi dr., többször is... A Budafok-meccs előtt itt volt az egész Újpest-csapat, testületi­leg. A meccs után bejött Pa­tyi bácsi. Még nem is szólt, már lát­tam az arcán az eredményt... Kínos arról beszélni, amiért tu­lajdonképpen jöttünk. Eszünkbe­­jut, amit egy kollégánk mondott: „Nem szabad most Vinczéről írni... Nem tapintatos... Ki tud­ja...” Hüngetünk. — Mondja csak... Hogy van... Tud arról... Szóval... Nevetve vág közbe. Valósággal fellélegzünk. — Mindent tudok. Még azt is, hogy honnan eredt. Tudja, szer­kesztő úr, Debrecenben orvosi iga­zolványra kap az ember iszappak­­kolást. A nővéremnél voltam Bal­­sán, ott valahogy elvesztettem a Pestről hozott igazolványt. El­mentem egy debreceni ismerős or­voshoz, elmondtam a panaszaimat, az meg se vizsgált, kiállította az igazolványt. Másnap már arról be­szélt Debrecen, hogy többé nem játszhatom. Tudja, szerkesztő úr, hogy van a kósza hírrel. Az egyik ember elmondja a másiknak, hogy orvosnál voltam. A másik elmond­ja a harmadiknak, hogy orvosnál voltam, komoly bajjal. A harma­dik elmondja a negyediknek, hogy orvosnál voltam, nagyon komoly bajjal. A negyedik elmondja az ötödiknek, hogy orvosnál voltam, tragikusan komoly bajjal. Debre­cennek pedig több mint százezer lakosa van, így hát el lehet kép­zelni, hogy a végére kiderítették, hogy soha többé nem játszha­tom... És nevet rajta. Tud nevetni rajta. Komolyan felsóhajtunk, hála Istennek! Mint végszóra, éppen ekkor állít be a szobába Kreisz László dr. főorvos, Vincze kezelőorvosa. Viszi Vinczét a döntő vizs­gálatra. (Istenem, a riporternek is lehet néha szerencséje.) A szanatórium műtője hivatal­ból roppant komoly helyiség. Ide­ges embereknek furcsa képzet­­társulásai támadnak ilyen helye­ken. Figyeljük a Vincze arcát, amint a játékos végigfekszik a műtőasztalon, a döntő vizs­gálatra: nyugodt. A szempil­lája se rebben. Mi idegesebbek vagyunk. A főorvos fehér köpenyében, ke­ményvonalú, arcával Vincze térde fölé hajlik. Kopogtatja, nézi, haj­­lítgatja, gyúrja a térdet. Fáj? Ér­zékeny ? — Semmi, — ezt szinte sóhajt­ja Vincze. — Nem is érzem. Nagy percek ezek Vincze Jenő életében, sorsdöntő percek, de az arca nem árulja el. Aztán felállít­ja őt az élet és halál fehérköpe­nyes ura, tessék mozogni. Ug­rálni! Szkippelni! Lábat emelni! Majdnem táncol. Több mint fur­csa ez a fehér operálóasztal mel­lett. De csöppet sem mulatságos. Végre megszólal a főorvos: — Csinálunk még egy besugár­zást, aztán holnap vagy holnap­után hazaengedjük. A héten még pihen, a jövő héten edzésbe áll­hat!... A főorvos kimegy. Figyeljük Vincze Jenő arcát, most már mo­solyog. Boldogan mosolyog. Balla­gunk vissza a szobájába, már ter­veket csinál. A Haladás ellen biz­tosan nem... A kerület ellen ta­lán... A húsvéti portyára is jó volna elmenni... Biztosan megy is, reméli. Egy hétig feküdt mozdulatla­nul. Bent a szobájában még sokat beszélgetünk életről, futballról, stílusokról, sportszerűségről. Olyan dolgokat, amiket nem lehet meg­írni. De a beszélgetésből kibonta­kozik egy végtelenül szimpatikus, komoly, céltudatos futballista­egyéniség. Vincze Jenő még nem len­gett ki életében. Nem is fog. Sohase volt még baja senkivel. Nem is lesz. Céljai van­nak és azokat el is fogja érni. Szeretnék hinni, hogy Vincze Jenő a jövő profi­típusa. Valami nagyon érdekeset mond beszélgetés közben: — Kérem, amikor már beteg voltam, egy osztrák ismerősöm megmutatta az adataimat egy bécsi professzornak. A professzor hosszú levelet írt nekem, németül. Felállította a horoszkópomat és azt mondta, hogy sok sikerem lesz még a sportban. Az illető külön­­ben nem is tudta, hogy sportem­ber vagyok, abszolúte nem ért a sporthoz... A lelkünkre kötötte Vincze, hogy ezt nehogy megírjuk. De megírtuk, mert ez is alátámasztja azt a mondást, hogy akinek halál­hírét költik, az sokáig él. A fut­ballra átvíve: akinek azt a hírét költik, hogy többé nem futballoz­hat, abból szuper-Mámdi lesz. És még egy érdekes dolgot lát­tunk a Vincze asztalkáján. Kis bőrkötésű naptár, az első oldalára kiírta Vincze a következő mondat­­ot a Nemzeti Sportból: „A vere­ség edzi az erőst, csak a tehetet­lent­ sújtja le...” — Annyira tetszett ez nekem — magyarázza szinte pirulva — hogy mindig szem előtt akarom tartani... így beszél Vincze Jenő, aki a vészhírekkel ellentétben rövidesen újra pályára lép. (g. m.) A KÖZÉPSZLOVÉN SZKOB­AN vasárnap a következő barátságos mérkőzések voltak: Rimaszombat: Fülek­i TC—RTC 4:0 (2:0). — Zó­lyom: ZTE—Losonci Slavia 0:0. — Teschen: DSK Teschen—SK Zsil­in­a 4:3 (1:2). Pártos játékvezető, de még ígm is nagy meglepetés! — Trencsén: TTS—Sparta (VB) 5:3 (3:0). — Ruttka: RTC—Alsókubini XI. 5:0 (3:0). NBB... A Sporthírlap február 24-i számában közöltük, hogy a BLASz — bizonyos módosítások­kal­­— magáévá akarja tenni a békéscsabai Uhrin. dr. négy­csoportos NBB-re vonatkozó javaslatát. Közöltük az Uhrin­­féle tervet s azt is, ahogyan azt a BLASz módosítani kívánja. Most itt fekszik előttünk a BLASz javaslata készen, kidol­gozva. A fővárosi amatőrök — mint előre megírtuk — feles­legesnek tartják a huzavonát s már 1937 őszre kiírnák a négy­csoportos NBB-t. A fővárosi csoport létszámát 14-ben akar­ják megállapítani. De szerepel­nek a javaslatban olyan pontok is, amelyek a kiszélesített Nemzeti Bajnokság sportszerű­ségét az eddiginél fokozato­sabban akarják biztosítani. Tekintettel arra, hogy az NBB kiírása után amatőrök lennének többségben az MLSz által ren­dezendő Nemzeti Bajnokság egy fő- és négy alcsoportjában. Ilyen szigorítás például: „Mind az NB-ben, mind az NBB-ben tilos feladni a pályaválasztási jogot.” (21. pont). Továbbá: „Egy baj­noki esztendőben egy játékos csak egy egyesületben szerepel­het.” (22. pont). Nem mondjuk, stiláris szempontból szebben is megszerkeszthették volna ezt a mondatot. De tartalmilag­ csak helyeselhetjük őket!... Kék-fehér HÍRADÓ — Hogy a Hungária—Bocskai­­mérkőzést szerdán Pesten játszuk, ez végleges és változtathatatlan. A Ferencvárossal fennálló baráti szerződésünk ezt­ nem tiltja. Kár tehát „ügyet” csinálni ebből a dologból. Ezt a Hungária egyik vezetője mondta a Sporthírlapnak. • Március 21-én bevetjük a pályát és április 18-ra, amikor legközelebbi „hazai” meccsünket játszuk, olyan fű lesz itt, mint a pinty. Csak jó tavasz legyen... Ezt a vörös Tahi mondta. • Vasárnap az első félidőben tény­leg nem játszottam teljes igyeke­zettel. Hogy miért, azt nem mond­hatom meg. De a félidőben bocsá­natot kértem Frédi bácsitól. Ezt megmondhatom. Ezt Müllertől hallottuk. •­­ Vasárnap reggel féltíz táj­ban indulunk Győrbe. 13 játékost viszek magammal. Hogy ki lesz ez a 13, azt még nem tudom. Nincs kizárva, hogy újfajta csatársorral kísérletezek. Ezt Schaffer mondá. — Ez a bajnokság még nem is olyan biztos! Sokkal jobban kell játszanunk, mint a Kerület ellen, ha­ bajnokok akarunk lenni. Ezt senki sem mondta. PAPÍRFORMA A vasárnapi Újpest—Budafok­­mérkőzés után mondta valaki: — Lám, a papírforma. A Hun­gária saját pályáján verejtékezve veri 3:2-re a Budafokot. Utána 3:1-re megveri az Újpestet -t­ a Stadionban! És most az Újpest 7:0-ra győz Budafokon! Holott a papírforma szerint egy góllal ki kellett volna kapnia s ahhoz is a saját pályáján kellett volna játsza­nia. ... Hogy a papírforma, a látszat milyen csalóka­, erre vall a leg­utóbbi angol kupaforduló „hatal­mas meglepetése’’, a III. osztályú Milliwall 2:0-es győzelme az I. osztályú Manchester City ellen. A mérkőzés előtti napon a Man­chester City győzelmét 1:1, a Mill­­wall győzelmét 16:1 arányban lehetett fogadni! Tehát, négyszer akkora esélyt adtak: a Manchester Citynek! Ez a futball dicsőséges bizony­talansága ... 3 Győr Mándira kiváncsi, már majdnem minden jegy elkelt, Pápa is ad játékost Győr várja a Hungáriát —• A Sporthírlap tudósítójától —• Győr, március 9. A Hungária csapatai vasárnap, március 14-én az Er.­So. meg­szűnte folytán nem játszik baj­noki mérkőzést s ezt a szabad­napot Győrben tölti. A győri DAC ellen játszik a kék-fehér együttes barátságos mérkőzést. Egész Győr lázban van, dicsérik elsősorban a Hungária vezetőségének — re­mélhetően úttörő — sportszerű felfogását, amely a külföldi sze­replés helyett vidéki propagandá­val szolgálja futballsportunk ér­dekeit. Úton-útfélen a Hungária a be­szédtéma, egészen laikusok is erről beszélnek egymással s külö­nösen feltűnő a hölgyek nagy ér­deklődése. Már most elkelt elő­vételben majdnem valamennyi jegy a vasárnapi mérkőzésre! Maga a találkozó Erdélyi Ernő dr. nyugati alszövetségi elnök és Müller József főtitkár fáradozása révén jött létre. A kitűnő két vezetőn kívül az egész város, vármegye, sőt a környékbeli vár­megyék minden számottevő sport­­béli és társadalmi tényezője jelen lesz a mérkőzésen. Külösvonatok, autók, biciklik, sőt a szekerek is hozzák a falu-város apraját nagy­­ját erre az eseményre. Csak a környékről legalább 1500 emberre számítanak. A győri utcákon lépten-nyomon falragaszon akad meg a szem, mind a Hungária—DAC mérkő­zést hirdeti. A­ főútvonalaikra ki­­ragasztott plakátokon a teljes Hungária fényképe is látható, valamennyi játékos legszebb mo­solyával csalogatja a közönséget a mérkőzésre. Különösen az öreg (?) Mándira, kíváncsiak, de persze Cseh Matyi, Szabó Tóni, Titkos, meg a többi válogatott, Schaffer stb., stb. —• mind közbeszéd tárgya most Győrött. Pápáról is sokan jönnek a mér­kőzésre, mert egy-két Perutz­­játékos i­s erősíti majd a csapa­tot, tehát Pápa is érdekelt... Az összeállítás csak a hét végére ké­szül el s persze most nagy a ver­sengés a játékosok között, min­denki helyet szeretne kapni a­ Hungária elleni együttesben. A nagycsapatok közül legutóbb, a Ferencváros Győr válogatottja ellen 11:2, az Újpest az ETO ellen 9:0-ra győzött. Ki kell vágnia a rezet a Hungáriának is! Csupa fiatal játékos képviseli Győr vá­rosát a DAC-mezben, 18—20 éves, lelkes fiúk ! A mérkőzést S­tor­ck amatőr­­szövetségi kapitány fogja vezetni. Kitűnő játékvezető. Kezdet: fél 4. Előmeccs: GyAC—DAC barátsá­géi. G. L. így edz az Elektromos... Nem véletlen, hogy jó erőben van az amatőrcsapat — A Sporthírlap tudósítójától — Az Elektromos klubházában kedden kora délután a játékosok közül még csak Pákozdit találjuk. Ő is ping-pongozik egy ismeret­len nagysággal. Pákozdi abbahagyja a játékot és készségesen beszél a vasárnapi győzelemről: — Sajnos, be kell vallanom, hogy nekem nem ment a játék. Nagyon messze vagyok még a ta­valyi formámtól. Igaz, hogy va­­sárnap tulajdonképpen összekötő nélkül játszottam. Kolozsvárinak hátul kellett segíteni. — Segített is — szól közbe egy új hang, Lengyelé, a középfede­­zetét LENGYEL A FEJE­LÉSRŐL — Hogy van az — kérdezzük most már tőle — hogy a második félidőben minden labdát elfejelt Sárosi elől? — Az első félidőben rosszul helyezkedtem a magas labdákra — válaszolja Lengyel. — Sárosi mögött voltam és a labdákra hely­ből kellett felugranom, holott Sárosi lendülettel szaladhatott a labdára. Persze, hogy így ő ugrott magasabbra. A második félidőben azután helyet cseréltünk. Úgy helyezkedtem­, hogy én lendülettel ugorhattam fel, Sárosinak viszont a helyezkedésem folytán helyből kellett felmennie a labdáért. Így én kerültem előnybe és ezért■ sikerült annyiszor elfejelnem a labdát előle. — Azért még nem ment egészen jól, — teszi hozzá Lengyel — majd három hét múlva. Akkor fog csak igazán menni. G. Tóth, a csatártartalék,, akinek vasárnap esetleg helyettesítenie kell Szendrődit, aggályoskodik: — Én semmi esetre sem tudok most középcsatárt játszani, össze­kötőt nagyon szívesen, de középen nem vállalnám a játékot. AZ EDZÉS Most már népesedik a pálya. Egymásután jelennek meg­ a kék­sárga mezes játékosok szöges cipőben. Mielőtt hozzá fogna valaki a napi „adagjához”, előbb egy, vagy két kört fut bemelegítésül. Egy egyesület, ahol komolyan veszik a kondícióedzést is. A be­melegítő mozgás után egy kis gimnasztika jön és amikor már alaposan átmozgatták izmaikat a fiúk, akkor kapnak csak engedélyt az edzőtől, hogy lövöldözhessenek egy kicsit kapura. Most már több labda kerül a pályára. Kisebb csoportok alakulnak és mindenki a szerepkörének megfelelő labda­­gyakorlatokat csinálja. Itt van már az egész társaság, csak Szendrődi hiányzik. Nagyon félnek, hogy vasárnap is nélkülöz­niük kell a középcsatárt. — A Fradi az semmi. Könnyű ellenfél — hangzik itt is, ott is — mert már túl vagyunk rajta. De a Bocskai... Hej, de tudnánk ezt­ a szét pontot is használni. SOK MOZGÁSI! A labdával a játékosok a leg­különfélébb gyakorlatokat végzik. Párosával, gyorsan passzolgatva rohannak végig a pályán. Fejelő-, lövőgyakorlatok mellett sok rövid sprint van labda nélkül. Általában az edzés legjellemzőbb tulajdon­sága a sok mozgás. Nagyon sokat mozog mindegyik. Itt nem lehet a sprintek, a 400, 800 méteres fu­tások közben lazsálni. Hja, az állóképesség itt komoly program.­ Befejezésül ez atlétikából jól ismert „levezető” mozgás követ­kezik. És ennek a sokat­ dolgozá­s­­nak,­ amit a modern atlétika már olyan jól ismer, mér érik a gyü­mölcse. Tessék csak visszagondol­ni a vasárnapra. Az Elektromosnak minden egyes tagja még a végén is frissen ment labdára... TANULSÁG: Nem, volt véletlen a Fradi-verés vasárnap. Csak a szakszerű mun­ka gyümölcse. A PÉNTEKI EDZÉS UTÁN dől el, hogy lesz-e valami változás a Nemzeti csapatában. Valószínűleg változatlan csapattal állnak ki a Kis­pest elleni mérkőzésre. Egyetlen sé­rült Flóra, de vasárnap ő is rendbe­jött.

Next