Sporthirlap, 1937. szeptember (28. évfolyam, 69-77. szám)

1937-09-04 / 70. szám

2 T COUBERTIN­E Egy francia öregúr hetvenöt esztendős korában leült kedvenc parkjának megszokott padjára s a korai ősz bágyadt fényeinek vör­­henyes villódzását figyelte. Arisztokrata volt — a szó góthai és emberi értelmében —, de az emberek egyenlőségéért rajongott. Hír­neves ember volt, de olyan szegény, hogy bármilyen öreg és beteg is volt, nem tellett neki szanatóriumra, csak egy pad jutott neki a lombjukat hullató fák alatt. Ott halt meg a parkban Coubertin báró, a modern olimpiák megteremtője. A futballmeccseken nem lesz gyász­szünet emlékére, talán gazdag és pompás temetése sem lesz. Az emberiség békéjéért harcolt írásban, szóban és tettben s ilyenformán korunkban nem is lehetett igazán népszerű. Klasszikus szavai, ame­lyeket a berlini olimpia megnyitásán gramofonlemez hirdetett az egybegyűlteknek: „Az a fontos, hogy résztvegyünk, s nem az, hogy győzzünk az olimpiai játékokon!” — Örök időkre hirdetni fogják egy nemes lélek emlékét. Egy emberét, aki hitt abban, hogy a véres háborúk elmúlnak s a vértelenek örökkön megmaradnak. Coubertin báró a béke és a sport apostola volt s minden tette és szava azt az igazságot hirdeti a késői utódoknak, hogy béke és sport l­egyek! Adjon a Gondviselés sok olyan embert a jövő ifjúságnak, amilyen Coubertin báró volt, aki szegényen élt s elhagyottan halt meg egy magányos padon­­a. • Coubertin Péter bárót az egész világ így ismerte: „a modern olimpiák atyja”. Hívta a világ ifjúságát, hogy a leggyorsabb, a legnagyobb és a legerősebb fejét díszítse négyévenként az olimpiai babér. Ez az alkotása ércnél mara­dandóbb emlék, amely örökké fogja hirdetni Coubertin Péter báró nagyságát. Fiatal tanár volt Coubertin, amikor 48 évvel ezelőtt megbízást kapott a francia kormánytól. — Tanulmányozza az egyetemes testnevelés kérdéseit! Coubertin nagy lelkesedéssel és felkészültséggel vállalkozott a mun­kára. Akkoriban Párisban élt. Levelek tömegét küldte szét a világ­ba, minden egyetemhez és rengeteg középiskolához. Adatokat kért, írásbeli választ, kimerítőt, ponto­sat: hogyan folyik a testgyakorlás az intézetekben? Coubertin később így számolt be tapasztalatairól: „Nagy sajnálkozással láttam, hogy a sportot, amely pedig határozottan fejlődésben volt a XIX. században, ismét veszély fenyegeti. Veszekedés dúlt a sport­­majdnem minden terü­letén. A tornász nem szerette az evezőst, a vívó a kerékpárost­­ és így tovább. Sőt még ugyanazon sportág művelői is civakodtak egy­­mással. Ki nem emlékszik arra, hogy a német torna hívei lenézték a svéd iskola követőit?” Úgy érezte, hogy a dolgon segí­teni kell. Szabályos időközökben versenyeket kell rendezni, amelyen összejönnek a sportágak képviselői baráti szellemben sportszerű vetél­kedésre. Ez előmozdítja majd a nemzetek egymáshoz v való közeledé­sét és a sportágak „kibékülését”. Munkáját azzal kezdte, hogy köze­ledést igyekezett létrehozni hazájá­nak, Franciaországnak sportegye­sületei, majd továbbmenőleg francia és külföldi egyesületek között. Aztán következett az emlékezetes előadása a párisi Sorbonne-on. Az előadás címe ez volt: „Renaissance Olympique”. 1892 november 25-én javasolta előadásában: — Korszerűen újítsuk fel az ókori olimpiát! Hallgatósága csupa fiatalból állt, óriási lelkesedéssel fogadták a javaslatot, hamarosan híre terjedt ennek a javaslatnak. Most már gyorsan ment minden. Egy év múl­va Coubertin elérkezettnek látta az időt, hogy a nemzetek képviselőit értekezletre hívja össz­e. Az elő­készítés nehéz munkája után 1894 június 16-án nyílt meg az értekez­let a Sorbonne-on. Ott volt 13 nemzet képviselője (21 nemzet levélben jelentette be feltétlen csatlakozását.) Ott ült a Sorbonne termében Kemény Ferenc reáliskolai igazgató, a magyar kormány kép­viselője (Csáky Albin gróf kultusz­­miniszter maga kérte fel az érte­kezleten való megjelenésre). Coubertin már akkor örömmel üdvözölte a magyarok képviselőjét és javaslatára Kemény Ferencet beválasztották a nemzetközi olim­piai bizottság első 12 tagja közé. Az értekezlet — mint az már­­vár­ható volt — méltóságteljes hangu­latban folyt le. Kimondták: „A testgyakorltok fellendítése és ápolása érdekében, de különösen a népek közt való barátságos érint­kezés megteremtése céljából a hel­lén olimpiának megfelelően négy­­évenként nagy versenyeket tarta­nak és ezekre minden kulturnemze­­tet meghívnak!” A többi aztán már simán gör­dült előre. Igaz, hogy Coubertin bárónak még sok csipkelődést kel­lett eltűrnie azoktól, akik nem vet­ték észre rögtön, hogy milyen be­láthatatlan nagy jövője van a modern olimpiai eszmének. Az egykori lapok viccrovatai szerint megkérdezték a bárótól : — Be fogják engedni a nőket is? (Ellentétben az ókori olimpiá­val.) Vagy: — Mikor kezdő ük az első cirkuszelőadás? Még egy nehéz éve volt Couber­­tinnek, mert az athéni olimpia anyagi nehézségek miatt elmara­dással fenyegetett, de 1896 április 5-én a görög király 80.000 ember előtt mondta: — Kihirdetem az I. athéni nemzetközi olimpiai játékok kezde­tét. Éljen a gyülekezet, éljen a görög nép! Az olimpiák jelentősége, nép­szerűsége még ma is egyre nő. Akár Stockholmban, akár Los Angelesben vagy Berlinben ren­dezik meg az olimpiát, a világ ifjúsága odavándorol. Magyaror­szág is mindig hű ápolója volt az olimpiai eszmének. Coubertin báró tudta is ezt,­­nagyrabecsülte a magyar sportolókat. Múzsa Gyula, az OTT olimpiai szakbizottságának elnöke mondta nekünk: —­ Nagy barátunk volt... Ami­kor 1911-ben Budapestre hozta a NOB kongresszusát, mint később bevallotta, nagy csodálkozással és megilletődéssel látta, hogy Ma­gyarországon milyen pezsgő sport­élet folyik. Különösen jól esett neki, hogy megkapta a királytól a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal. Nagy dolog volt ám ez akkoriban, hogy ilyen magas kitüntetést a sport előmozdítója terén szerzett érdemek­ért adott Ferenc József. A kitüntetést Jó­­zsef főherceg adta át Coubertin bálának. Coubertin még megélte művé­nek nagy sikerét, de máskülönben nem volt kegyes hozzá a sors. Életének utolsó éveiben komoly gondjai voltak. Talán ez is volt annak az oka, hogy 1925-ben a prágai kongresszuson lemondott a nemzetközi olimpiai bizottság el­nöki tisztségéről. — Öreg vagyok már, — mondta fátyolos hangon — vissza kell vo­nulnom. Fogadják el lemondáso­mat. A kongresszus tagjai nem tehet­tek mást, Coubertin helyére Baillet-Latour grófot választották. Coubertin díszelnök lett, ez nem járt annyi teendővel, mint a NOB-elnökség. De sportszeretete nem hagyta nyugodni. Vagyoná­nak roncsaiból megindította a „Pedagogie Sportov” című folyó­iratát. Ebbe beleölte vagyonának roncsait is. Tavaly terjedt híre, hogy Coubertin báró igen nehéz anyagi helyzetben van. A német kormány sietett elsősorban a se­gítségére, 10.000 márkát nyújtot­tak át neki, aztán jöttek a köve­tők. Svájcban élt. Genf utcáin sok­szor látták a 75 éves bárót, aki napi sétáját végezte. Csütörtökön délután Genf egyik parkjában összeesett. Orvost hívtak, de már nem volt segítség. A modern olimpiák atyja meghalt. (V.) Ki, mikor, hol?... HUNGÁRIA—SZÜRKETAXI Hungária-út, 4. Játékvezető: Szigeti. HUNGÁRIA: Szabó — Kis, Biró — Sebes, Turay, Dudás * *— Sas, Horváth II— Cseh, Müller, Titkos. SZÜRKETAXI: Sarkadi (?) — Miklósi, Mosonyi — Odry, Kár­páti, Varga — Darázs, Takács 11., Szegedi (Péteri), Kiszely, Kovács. Tippünk: 4:1. NEMZETI—BOCSKAI Hungária­ út, 2. Játékvezető: Újvári. NEMZETI: Angyal — Kővágó, Flóra — Túri, Balog, Szalai — Fenyvesi, Sztancsik, Kisalagi, Biháry, Horváth. BOCSKAI: Kertes — Palotás Gyulai­ (Lukács) — Elek, Boros, Békési — Kemény, Finta, Te­leki, Takács, Hajdú. Tippünk: 3:1. KISPEST—FERENCVÁROS Kispest, fél 4. Játékvezető: Bartók. KISPEST: Gergő (Kósa) — Olajkár, Rátkai — Havas, Szabó 11., Vig IV. — Újvári, Monos­tori, Nemes, Déri, Serényi. FERENCVÁROS: Háda— Tát­rai, Korányi — Hámori, Polgár, Lázár - - Táncos, Kiss, Sárosi dr., Székely, Kemény. Tippünk: 2:4. BUDAFOK—ÚJPEST Budafok, fél 4. Játékvezető: Iváncsis. BUDAFOK: Vági — Szebe­­helyi, Béldi — Beretvás, Sós, Nyilas — Fodor, Budai, László, Kovács, Szeder. ÚJPEST: Sziklai — Futó, Joó­S — Szalay, Szűcs, Balogh — Kocsis, Pusztai, Zsengellér, Kál­lai, Tóth. Tippünk: 1:5. PHÖBUS—BUDAI „11” Berlini­ utca, kiá. Játékvezető: Klug. PHÖBUS: Csikós — Wéber, Fekete — Gombkötő, Megyeri, Titkos NI. — Rökk, Szikárd, Béky, Toros NI., P. Szabó. BUDAI „11”: Hári — Kovács, Baros — Steiner, Szigeti, Fábos — Jászberényi, Vértes, Sehusz­­ter, Lyka, Vermes. Tippünk: 4:1. TÖREKVÉS—ETO Bihari­ út, fél 5. Játékvezető: Boronkay. Törekvés: Kiss — Farkas, Regős I. — Szűcs, Görög, Dezső — Stift, Regős II., Keszei II., Takácsi, Gere. ETO: Pécsi — Brezányi, Tóth II. — Lantos, Kovács, Farkas — Balogh, Boross, Lovas, Kecskés, Juhász. T Tippünk: 4:1. SZEGED—ELEKTROMOS Szeged, 4. Játékvezető: Hertzka. SZEGED: Pálinkás — Kis­péter, Szojka — Raffai, Somogyi, Bertók — Korányi II., Konrád, Tóth II. (Seper), Gyarmati, Nagy. ELEKTROMOS: Gulyás — Füzi, Kocsis — Pázmándy, Len­gyel, Mátrai — Orczifalvi, Tőrös, Szendrődi, G. Tóth, Pirkosdi. Tippünk: 3:2. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1937 SZEPTEMBER 4. Meg­indul a taviál... — Miről regél itt nekünk, Adorján? — A JT pénztárosa borotválko­zás közben sértően nyilatkozott a BLASz elnökségéről, egészen vé­letlenül meghallotta ezt egy má­sik borotválkozó, és másnap már tudomása volt az egészről a nagy Zogiaiak is. — Na és a folytatás? — Lovagias elégtételt fog kér­ni az elnökség valamennyi tagja, bár lehetséges, hogy kisorsolják az egyiket. — Ez lenne a legmegfelelőbb. — Bizony, szerkesztő úr. Én is vennék egy számot. A Hungária szemü­gyre vette a Szürketaxit — A Sporthírlap tudósítójától — A Hungária csütörtöki edzésén hírül hozta valaki a szomszédos BSzKRT-pályáról, hogy a Szürke­taxi ott tart edzést a vasárnapi Hungária—Szürketaxi mérkőzésre. — Ezt megnézzük! — mondta Schaiffer és gyorsan befejezve a sprintgyakorlatokat, többedmagá­­val a körlépcső ama sarkába vo­nult, ahol szerény ágaskodás se­gítségével át lehet látni a szom­széd pályára. A Hungária játékosai csendben figyelték a vasárnapi „ellenség” gyakorlatait, csak időnként tettek halk megjegyzéseket. — Jól mozognak ... — Úgy látszik, Kiszelyre ját­szanak mindent... Ez utóbbit Turdy Jóska mondta. Úgy látszik, „elvben” már lekö­tötte magát az új középe,határcsil­­lag mellé. Schaffer nem mondott határo­zott véleményt. — Innen csak a pálya felét lát­ni, — mondta, — s az edzés­for­máktól nem lehet megijedni... Bizonyára ügyes futballisták, ha a Phöbusszal döntetlenül végeztek... Szabó, Kiss, Müller és Dudás nem elégedett meg a távoli szem­léléssel és átmentek, hogy közelről is lássák a Szürketaxit. Különösen Szabó figyelte Kiszely­t, s amikor az hatalmas gólt lőtt, Szabó megjegyezte: — Nem is volt olyan nagy lö­vés ... Takács II.-ről viszont Müller mondott véleményt: •— Nagyszerű játékosnak lát­szik ... De nem mer csinbe men­ni... Mindent összevetve, a Hungá­riának nem ártott meg, hogy meg­nézte a Szürketaxit, önbizalmuk szerényebb méreteket öltött, s már bizonyosra veszik, hogy legyőzik a ligaújoncot. Nem kétséges, hogy vasárnap az elbizakodottságnak a nyoma sem lesz bennük. CASTOR és POLLUX (Elektromos) Szegeden válaszol a pletykákra — A Sporthirlap tudósítójától — Castor és Pollux, az ó­ görög legendákból, a latin mithologiába átmentett két fiatal ember az el­választhatatlan jó barátokat, a hűséges cimboraságot és a viada­lokban mindig első gladiátorokat jelképezte.* Zoli és Sanci, azaz Lengyel Zol­tán és Pázmándy Sándor, hason­lóan az ólatin mithologia két alak­jához, két elválaszthatatlan jó ba­rát, hűséges cimbora. A természet érdekes játéka, hogy mind a kettő egy és ugyan­azon évben, hónapban é­s napon született. 1912 március 16-ikán. Egy egyesületbe kerültek, a BSE- ben töltötték el legifjabb éveiket. Együtt, egyszerre kerültek át a BTC-be, amikor a BSE megszűnt, hogy ez a futball, amit itt az NB-ért játszunk az Elektromos­ban, amatőr kedvtelés a számunk­ra! Hohó, nem ismerik akkor az edzőnket. Kérem, itt hetenként négy délutánon komoly, fárasztó és nehéz munkát kell végezni spor­tolás címén. Ez már nem amatőr passzió, ez már küzdelmes játék vasárnap és komoly munka a hét másik három napján. • Közben Lengyel Zoli is vissza­tér. Nem is liheg, bírja az iramot. Hallgatja Lanci­,,Pollux” beszé­dét, bólongat hozzá, majd meg­erősíti : — Tessék megírni, vasárnap megadjuk a feleletet a pletykákra, hogy leálltunk, meg mi egymás. Majd Szegeden válaszolunk min­denkinek. A. J. : F­UTBALL BERETVÁS Il! Cim­e: József­ körút 30-32 A régivel szemben. Tel: 13—35—82 majd egyszerre, illetve együtt tet­szettek meg az NB-be került Elek­tromos edzőjének is, így léptek át egy napon, egyszerre az Elektro­mosba. És mostanában együtt kezdte ki őket a pletyka ... * Lengyelről mondta az egyik ve­zetője: — Nincs az­ az erős mérkőzés, amely után Lengyel Zoli ne állt volna oda táncolni, órák hosszat ropta a táncot. És még azt mond­ják, hogy gyenge a tüdeje. Lengyellel és Fázmándyval is a heti nagy edzés után beszélget­tünk. A gramofonzene édes-bús tangót recsegett az Elektromos klubházában és erre Lengyel fel­ugrott : —­.Pardon, táncolnom kell azzal a kis­lánnyal.* Amíg a tangót élvezte, Pázmán­dy­t vettük elő. — Mi igaz a mesékből, hogy mind a ketten sztrájkolnak? — Semmi. Kinek jut eszébe itt sztrájkolni? Csak hát az ember azt nézi, hogy hivatali előremene­­tele meg ne akadjon. Az igaz, hogy ezt akartuk. Mind a ketten, Zoli is, én is. Ne tessék ám hinni. A BUDAI „11” Schuszterrel a középcsatár helyén és egy amatőr balfedezettel áll ki a Phöbus elleni meccsre. Ligeti álla­pota javult, de őt a szerdai, Hun­gária elleni mérkőzés miatt jobbnak látták még nem beállítani a csa­patba. 1. KÓRHÁZ—9. KÓRHÁZ 6:2 (5:0) Már kezdik az előkészületeket a csapatok a fővárosi Hadsereg Kupá­ra. Tegnap délután nagy közönség előtt került sor a Gyáli­ úton a két kórház barátságos mérkőzésére. Mind­két csapatban több jó amatőr játékos szerepelt. 1. kórház: Aschenbrenner SzNSE — Déri II. (Törekvés), Gál SzAC — Sződi­ GSE, Hazuda FTC, Szűcs (Törekvés) — Fiiesz SzAC, Somosi (Diósgyőri VTK), Piber FTC, Halas MTK, Csutorás HAC. — 9. kórház: Csillag — Radics, Gubetz — Görög, Véri SzNSE, Szatori — Szabó, Pribil FTC, Muszka MÁVAG, Laka­tos (Fér, Vasutas), Molnár SzFC. Jó játékban hatalmas fölénnyel győ­zött­­az 1. kórház, amely a második félidőben teljesen lefékezett. Góllö­vő: Somosi (5) és Szűcs, illetve Muszka és Molnár. Játékvezető: For­gács. VÁC FC—VÁCI SE II. liga mérkőzés az izraelita ünnep­re való tekintetel nem Az eredetileg megállapított 4, hanem fél 3 órakor kerül a Simor­ utcai pályán leját­szásra.

Next