Sporthirlap, 1937. október (28. évfolyam, 78-86. szám)

1937-10-13 / 81. szám

2 * 136. CÍM, NÉV. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1937 OKTÓBER 13. Magyar világ Bécsben Komoly és vidám jegyzetek a nagy r­í­r­­f wf­f mérkőzésről — A Sporthirlap tudósítójától — A magyarok fogadtatásánál, a vasútállomáson sírtak az osztrák vezérek: — Nagyon rossz az elővétel... Kevesen lesznek... Itt ugyanis katasztrófának szá­mít, ha nincs 40.000 néző a ma­gyar-osztrák mérkőzésen. Vasár­napra aztán javult a hangulat,­­ megjöttek a pesti szurkolók, ez is­­­jelentett 1­2000 jegyet, ők ala­posan felpiszkálták a bécsieket és­ vasárnap délben már HAMISÍTATLAN MAGYAR­OSZTRÁK IZGALOM uralkodott Ausztria fővárosában. A magyar csapat szállodájánál állandó ügyeletet tartottak a ma­gyar szurkolók. A tömeg egyik fele autogramra vadászott, a má­sik fele pedig a potyajegyre. Magdának magyarázta egy isme­rőse: — Kell a jegy, mert a bécsi stadionba nehezebb belógni, mint Weisz Pista bácsi mellett az FTC- pályára... Ez pedig nagy szó. * A magyar „potyások” persze elsősorban Nagy Marcellt, az MLSz pénztárosát ostromolták, ő aztán még vasárnap este, a meccs után is ezzel fogadott mindenkit: — Nincs jegyem!... („Jó estét” helyett.) * A Hungária ismert szurkolójá­nak olyan jókedve kerekedett, hogy hétfőn reggel ZENÉS ÉBRESZTŐT ren­dezett a bécsi utcákon. Kurjongatott, megnyugtatta a bécsieket, hogy sose halunk meg és minden ke­resztutcába bekiabált: — A világ legjobb futballistája Cseh László Magyarország! Nagy nehezen elfogták az Ope­ránál, megölelte a rendőrt, bocsá­natot kért a nagy örömért. Mit csinálhatott szegény rendőrbácsi? — Tessék hazamenni már — mondta. Szurkolónk boldogan köszönt el és megígérte a rendőrnek, hogy „ha ma délután véletlenül Pesten jár, elmegyünk moziba’". * Dietz Károly dr. mondta — odafelé — a vonatban: — Valahogyan az az érzésem, mint mielőtt Prágában kikaptunk 5:2-re. Félek ettől a meccstől... A közönség otthon szinte biztosra veszi győzelmünket... Erre azonban a vezérkar meg­nyugtatta Dietz dr.-t, hogy a papírforma alapján NEM MARADHAT EL A MAGYAR GYŐZELEM. Xisetty kezdte: — Én nagyon bízom a belső­­hármasban ! Havas, a Nemzeti volt játéko­sa, most vezetője: — Turay nem mondhat csődöt, ez pedig sokat jelent. Megszólalt Lénárt Ernő, a BLASz főtitkára is: — Bízom a kapitány —■ sze­rencséjében...* Béky azt az utasítást kapta, hogy az 1. félidőben állandóan rohamozzon, amikor labdához jut. — Fáraszd csak ki azt a két öreget, Naumoht és Sestát! Jobbszélsőnk igyekezett is, de mégis sok magyarnak jutott eszé­be a végén a darvakról szóló tanítómese..* Érthetetlenül az a hír terjedt el Bécsben, hogy a magyar csa­­csapatban játszik majd TOLDI GÉZA......... is. Csak azért nem írták meg ezt a magyar lapok, mert nem akar­nak időt adni az osztrákoknak, hogy a közönséget Toldi ellen hangolják. A megérkezéskor és a szállodában percenként jöttek osztrákok (újságírók és vezetők), Toldi felől érdeklődtek. Végül is valaki lehozta Magdát: — Bevalljuk, elhoztuk Toldit is. Itt van, egy kicsit soványabb és szőkébb lett, amióta nem lát­ták.* A mérkőzésen Zsengellér ellökte Mockot. Felhördült egy­­ osztrák néző: — Hát mégis játszik az a Toldi!?...* Gyönyörű a bécsi stadion. Mégis a legérdekesebb látványos­ságát a magyarok szolgáltatták. A hatalmas autótábor egyre nőtt, már alig lehetett helyet kapni a főbejárat­­ előtt elterülő részen, amikor egy „országos jármű” KÉTLOVAS PARASZT­KOCSI került elő, rajta felírás, hogy öttevényi gazda tulajdona. Nagy feltűnést keltett, amikor a kocsi beállt az autók közé. A bécsi rendőrlovak majd megörültek az izgalomtól, h­ogy magyar lóvendé­­gek érkeztek, öreg magyar szállt le a kocsiról: — Hol lehet kvétát kapni? Az unokám bemegy megnézni a mécs­esét, hiszen azért jöttünk fel Bécsbe. Én pedig majd kint mara­dok, szalonnázott A MÉRKŐZÉS rendkívül izgalmas volt,­­ az első perctől kezdve. A „magyar­ első­­félidő” után az osztrákok olyan rohamokat indítottak a magyar kapu ellen, hogy kétségbeejtő volt. A játéknak ebben a részében semmi sem sikerült a magyarok­nak (szerencsére Szabó kivétel volt!), ha előrekerült végre a labda, akkor valamelyik csatárunk rosszul passzolt, osztrák lábra és megint felharsant a közönség fé­lelmetes harcikiáltása, újra és újra munkában volt védelmünk. És­­ ekkor következett Bíró ki­állítása! A magyar vezetőké az érdem, hogy szerencsésen úsztuk meg ezt a kiállítást. Argent íté­lete túlságosan szigorú volt, ki kellett volna állítania a provokáló Sestát is (még így is mi jártunk volna rosszabbul), a magyarok azonban higgadtan viselték el a csapást. A vörös Takács a játék­vezető döntése után rögtön rá­szólt Bíróra: — Gyere le, kiállított! Itt a fel­öltő, vedd fel, nehogy megfázz/ Nem volt csoportosulás, vitat­kozás, szörnyülködés, rángatás, tiltakozás, ami mind csak arra lett volna jó, hogy még jobban feliz­gassa játékosainkat. * CSEH SAJÁT NYUGODTSÁGÁ­NAK KÖSZÖNHETI a győzelmet jelentő gólt. A csonka csatársor tagjai közül benne bíz­­tak elsősorban a magyarok. Gseh a legnagyobb izgalom közepette könnyedén, biztosan lőtt a bal felső sarokba , egy tizedmásodperc múlva már rajta volt az egész o­sztrák védelem. Egy budapesti tanár megjegyezte: — A történelemből tudjuk, hogy Mátyással mindig bajuk volt a bécsieknek!* *. NAGYSZERŰ HÚZÁS VOLT a szövetségi kapitánytól, hogy Csehre bízta a csapatkapitányságot. Cseh Matyi délceg léptekkel vezette be­ a csapatot a pályára, sorba­állította a fiúkat, vigyázzállásban köszöntötte a közönséget, aztán olyan lelkesedéssel és akarással játszott, mint talán még sohasem. Ez egy más Cseh Matyi volt. Verekedett a saját tizenhatosán belül a labdáért, nem állt le vélt sérelmek miatt — a kapitánynak jó példával kell előljárnia. A le­fújás után egy elragadtatott magyar így kiabált le a tribünről: — Éljen Cseh Matyi! Ferenc­városi szurkoló­­vagyok! * A végén „sehol sem” volt az osztrák csapat. Egymás után értük el Cseh gólját, három szögletet és Béky kapufáját. Az osztrák szur­kolók MÉGIS REMÉNYKEDTEK. Amikor az egyik labdaszedő gyerek ügyetlenségében kiejtette a kezéből a labdát (talán egy másodpercnyi időveszteséget okozott ezzel), majd­nem meglincselték. A gyerek ijed­ten rohant le az öltözőbe. De nem húzta az időt­­ a magyar csapat sem! Cseh gólja után nem vagdos­ták partra a labdákat, hanem állandóan felharsant a kiáltás: — Előre!... Zsengellér felvágásáért nyugod­tan tizenegyest ítélhetett volna az angol játékvezető. Bizony a végén még az osztrákok örülhettek a 2:1-nek ... Elég jól megúszták!... * DICSÉRJÜK MEG AZ OSZTRÁK KÖZÖNSÉGET, amely nagyszerű viselkedésével hozzájárult ahhoz, hogy jó mérkő­zés alakulhatott ki. Még akkor, is megőrizte higgadtságát ez a közön­ség, amikor pedig már-már a botrány előszele futott végig a pályán. — Rokonszenves volt a magyar csapat — magyarázta Retschurg a meccs után. — A szép játék meg­fogta a szurkolókat. * Korányit azért hagyta itthon Dietz dr, mert félt, hogy: — Elég egy orrbaütés és el­veszíthetjük egyik hátvédünket! A ferencvárosi hátvéd nem ment el Bécsbe, de Dietz jóslata bevált: Bíró orrbavágta Sestát és­­ el­vesztettük egyik hátvédünket... * Az osztrák válogatott csapat sok­kal többet nyújtott, mint amennyit az előzmények (lett meccs, sérülé­sek stb.) után várni lehetett. AZ OSZTRÁK FUTBALL ISMÉT erősödik. Pompás, fiatal játékosaiké a jövő. Például igen tehetséges Neumer Leopold, a balszélső. Beszéltünk vele. — Tizennyolc éves vagyok — mondta. — 1933-ban kerültem a Simmeringhez, hét év múlva szer­ződtetett az Austria ... Van nekünk még jónéhány olyan játé­kosunk, mint én ... — tette hozzá szerényen, miután gratuláltunk neki.* Árgus szemekkel figyelték a Bécsbe rándult magyar játék­vezetők az angol Argentet. Igazi ANGOL JÁTÉKVEZETÉST láttunk tőle. A keményebb játékot megengedi, de a legkisebb sport­szerűtlenséget is megtorolja. Szi­geti, az ismert magyar játékvezető mondta: — Jó, jó ... de az előnyszabályt nem alkalmazza! Bécsben volt a másik Szigeti is, Szigeti László, akit a középiskolá­sok ismernek nagyon jól (rengeteg KISOK-m­eccset vezet). Neki tetszett az angol játékvezetőstílus. Sárosi dr. mondta neki: — Meglátod, még majd te is vezeted egyszer az Anglia—Skócia mérkőzést. Az ifjúsági forduló eseménye a MAFC nagy gólarányú győzelme a Kisp­­AC felett. Az „örök” rangadót ezúttal a FTC nyerte. A kölyköknél a ZSE­—HAC zuglói rangadó dön­tetlenül végződött. Az eredmények: . .i -cVÍAÁ.'- в•* ’i.£•.*./ ' i ",. ..7. IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály BK­­ó- csoport Testvériség—Vasas 1:0 (0:0). ZSE—Turul TE 2:1 (0:0). KTK-UTE 1:1 (1:1). Elektromos—BTK 5:0 (2:0). III. ker. TVE—Goldberger SE 2:1 (0:1). BSzKRT—Postás 4:3 (1:1). K­TSE—BRSC 2:1 (1:1). Pártos-csoport: FTC-MTK 3:0 (1:0). MAFC—KAC 10:0 (4:0). MÁVAG—SAC 3:2 (1:1). Cs. MOVE—Hungária 4:0 (2:0). Kelenföld—Drasohe 2:2 (2:1). EMTK—Fér. Vasutas 5:0 (1:0). Törekvés—BTG 7:2 (6:1). II. osztály. Kárpáti-csoport: Köl. FC—SzAC 2:2 (1:1). 33 FC—P. Rákóczi elmaradt. NSC—Ganz 0:0. Gubacsi—P. Iparos 1:1 (1:0). ETO-VSC 4:1 (3:1). CsTK—Féltén 5:2 (3:1). SzFC-BMTE 1:1 (0:0). Stobbe-csoport: Pamutipar—MSC 2:1 (2:0). BVSC—BLK 5:0 (3:0). TLC— HAC 9:1 (3:0). MFTB-VI. ker. FC 3:2 (2:2). URAK-OTE 2:1 (1:1). Compactor—TLK 6:2 (1:1). PSC-UMTE 4:2 (2:0). III. osztály Malaky-csoport: SzNSE-MÁVAG II. 3:3 (2:1). ETC—Hálókocsi 4:0 (0:0). K. Törekvés—NJTC elmaradt. FTC II.-KSSE II. 8:0 (3:0). FSE—Köl. AC elmaradt. Magyar Posztó—SzlITO 3:1 (2:0). Oprée-csoport: M. Előre—OVASC 3:1 (3:0). UTE II.—Juta 8:0 (7:0). Pannónia—Főv. TKfK­ 3:0 (1:0). BSzKRT II.—T. Előre 4:2 (1:1).­­ Springer-csoport BSK—Hargita elmaradt. Kalapos—UFC elmaradt. M. Textil—Kelenvölgy 3:1 (0:0). III. ker. TVE II.—SzISE elmaradt. Kerámia—VÁG 1:0 (1:0). IV. osztály Gillemot-csoport: WeSC—Kalapos 4:2 (1:1). ZAC II—V. ker. SC II. 3:2 (2:2). Iszer-csoport: CsTK II—Cs. MOVE II. 6:1 (3:0). EMTK II—Spárta 4:0 (2:0). KSC-EMTE II. 1:1 (0:0). MTK II—KAOE 3:0 (2:0). Sugár-csoport: B. Magyarság—BSC 3:2 (1:0). NTC—KAFC 5:2 (2:1). RÁC—BESC 5:0 (2:0). Csillaghegy—Fodrászok 4:3 (2:1). Fehéry-csoport p.: Juta—P. Rákóczi II. elmaradt. REAC—SzTE 2:2 (1:1). X. ker. Remény—Szondy 3:2 (0:2). vs./­ KÖLYÖKBAJNOKSÁG Biró-csoport BMTE—Kelenvölgy elmaradt. Féltén—MTK II. elmaradt. FTC II.—SzISE elmaradt. 1 szer­ csoport: Törekvés—BTC 5:2 (2:2). Köb. AC—Drasche 5:1 (2:1). KTK—Sütők 5:0 (2:0). MÁVAG—Kerámia elmaradt. Kárpáti-csoport : ZSE—HAC 3:3 (0:0). RTK—BRSC 1:0 (1:0). RAC—NSC elmaradt. PSC—­Hargita 2:2 (2:0). Malaky-csoport: Gubacsi—MPSE 5:0 (3:0). EMTK—P. Iparos 4:1 (2:1). Hungária—ETC 3:0 (1:0). Cs. MOVE—P. Juta 4:2 (0:2). CsTK—P. Rákóczi 8:1 (4:1). Oprée-csoport :- Előre—BVSC 2:1 (2:0). Testvériség—PSC 5:0 (2:0). BTK H.-ZAC 2:1 (2:1). MÁV Előre—B. Magyarság 1:0 (0:0). TLK-TSC 2:1 (0:1). Springer-csoport: BSzKRT—KTC 5:0 (1:0). VAC-Szent László 3:2 (2:0). FTC—MTK 1:0 (0:0). Fer. Vasutas—Ganz 3:0 (1:0). NJTC—FSE 8:0 (2:0). Postás—Függetlenség 10:0 6:0). Sugár-csoport KAC—Gránit 3:1 (1:1). WSC-K. Törekvés 2:0 (1:0). SzTE-SzNSF­ 3:1 (1:0). SzAC—SzFC 3:0 (1:0). Gillemot-csoport UTE—33 FC 7:0 (5:0). U­FC—KAFC elmaradt. PTESC-BSC 5:1 (2:0). III. ker. TVE—Kelenföld 5:0 (3:0). V­edre8-csoport: Phöbus-ULK 5:0 (3:0). URAK—Csillaghegy 6:1 (3:0). TJMTE—MFTR elmaradt. WOSC-UTSE 1:1 (1:0). Pamutipar—Juta 2:0­­(1:0). UTE-MSC 9:0 (4:0). Vida-csoport Z UTE—Campaetor 1:1 (1:1). Turul TE—Pannónia 3:2 (2:2). BTK—Vasas 3:0 (2:0). VI. ker. FC-NTC 1:0 (0:0). Elektromos—BSK 7:0 (4:0). VI. ker. SC—UTE II. 3:3 (2:1). Az ifjúsági bajnok­ságban a testvériség legyőzte a veretlen Vasast — A Sporthirlap tudósítójától — Szigeti szomorúan legyintett: — Igen. Ha majd­ a saját költ­ségemen lehozatom őket a Forinyák­ utcába... * Becs kedvencére, Sestára ezúttal haragudott a közönség. Sokat kalandozott előre, mondták. SESTA DÜHÖSEN NYILAT­KOZOTT a mérkőzés után: — Na persze! Én voltam a hibás?! Nevetséges! Érteni kell a futballhoz. Nem állhatok egy hely­ben. Rengeteget dolgoztam ezen a meccsen. A szünet előtt sokszor a legutolsó pillanatban léptem közbe, aztán Mock helyett is éppen eleget kellett szaladgálnom. Jól álltunk volna, ha hátul maradtam volna!... A döntő pillanatokban erős nyo­mást kell gyakorolni az ellenfélre. Az volt a baj, hogy Mock és Andritz nem vigyázott Csehre. A szövetségi kapitány összeszidott, de ez nem izgat. Megvan a véle­ményem a futballról, értek hozzá, ha morognak is rám. És az az eset Bíróval... Ha a játékvezető nem avatkozik bele olyan gyorsan, hát... visszaadtam volna Bírónak... Megírtuk annak idején, hogy Dietz­er-t felkérte az egyik osztrák sportlap, hogy állítsa össze az osztrák csapatot (Retschurg pedig a magyart). Egyik kapitány sem vállalkozott erre. Most a „Morgen” kis cikkben feleleveníti ezt: „... és a tegnapi válogatott mérkőzés után lépten-nyomon hal­lottuk az osztrák szurkolóktól, hogy A KAPITÁNYCSERE nem is lenne olyan rossz dolog.. Végre ezt is megértük! Az osztrákok szeretnének kapitányt cserélni velünk!... (Persze most nekünk nincs kedvünk a cseréhez.). Vető József. A P. REMÉNY megfellebbezte az ellene hozott szi­gorú ítéletet. (Félért játékjog-fel­függesztés, ráadásul 100 pengő pénz­bírság.).

Next