Sporthirlap, 1937. december (28. évfolyam, 95-102. szám)

1937-12-15 / 99. szám

SZERDA, 1937 DECEMBER 15. SPORTHÍRLAP Vincze Jenő és Joós Péter beszél Prágáról Már a csehszlovákok is kiadták a „jelszót" - az angol portya tapasztalatai alapján - futballsportjuk modernizálására Szedlacsek: „Amit és ahogy az angolok csinálják, az a futball magasabb — A Sporthírlap tudósítójától — Az Újpest pompás eredménnyel tért haza Prágából, olyan ered­ményt ért el a sokszoros csehszlo­vák bajnok Slavia ellen annak ott­honában, hogy igazán büszke le­het rá. Most az Újpest két játékosa, Vincze Jenő és Joós Péter elmond­ja, mi van e mögött az eredmény mögött , ami a meccstudósítá­sokban nem lehet benne. 39 FOKKAL IS JÁT­SZANI ... — Elképzelheti — kezdi beszá­molóját Vincze Jenő —, hogy mit éreztünk, amikor Zsengellér Gyuszi ágynak dőlt. Pontosan tizenegyen maradtunk... És látni szegény Gyuszit vergődni a 39 fokos lázzal. Nem is tudott beszélni, csak nyö­szörgött. És azt nyöszörögte, hogy­­ játszani szeretne... Ekkor va­lami csakazértis hangulat lett úrrá rajtunk. Szegény Gyuszit ott kel­lett hagynunk a szállodai szobában egyedül, a nagy lázzal és a fájdal­maival, de megígértük neki, hogy igyekszünk jó eredménnyel haza­jönni. Ez érzelmi dolog, de azért azt hiszem, ennek is van a n­évű ré­sze a pályán mutatott jó játékban. Amikor aztán hazajöttünk és Gyu­szi megtudta az eredményt, szinte feléledt tőle. Azt mondta moso­lyogva Baloghnak, pedig alig tu­dott beszélni: — Mi az, Pista, így helyettesí­tettél, egy gólt se lőttél? Az utóbbi hetekben ugyanis szin­te tradíció lett nálunk, hogy az új balszélső góllal mutatkozik be. Előbb én az ETO ellen, aztán Gyuszi a Phöbus ellen. Most törte csak meg Balogh Pista ezt az új kabalát... HD — Egészen különleges, érdekes pályán játszottunk. Három centi­méter magasan feküdt a hó a pá­lyán és ezen az érdekes pályán érdekes volt futballozni is. Szinte újra meg kellett tanulni mindent, a magas havon a passzok egészen másként mentek. Ezt a téli tájat meg kellett szokni, de aztán már egész mi kellemes volt... DEKADENCIA — A Slavia? Szépen passzolnak, csak valahogy... valahogy egy kis puhaság van bennük. Nem is egy kis puhaság, bizony nagyon puhák. Általában az egész meccs dicsére­tesen fair volt, annak örvendtünk is, de az a dekadens futball, az a sok, túlságba vitt oldalpassz azért nem volt valahogyan az igazi. Az az érzésem, hogy a csehszlovák­ futball most tart körülbelül ott, ahol 1—2 évvel ezelőtt a magyar labdarúgás tartott. VINCZE ÉS SZEDLA­CSEK — Erről beszélgettem is Szed­­lacsekkel, a Slavia magyar edző­jével. Nem állhattam meg, hogy el ne mondjam neki az észrevéte­leimet. Szedlacsek végigkísérte a csehszlovák csapatot az egész angliai portyán, több klubmeccset is végignézett Angliában. És valósággal boldog voltam, amikor rájöttem, hogy neki is ugyanazok a megállapítá­sai, mint amelyeket én egy évvel ezelőtt, a mi angol mérkőzésünk után közöltem a Sporthírlappal, hogy amit ők, az angolok csinál­­nak, az a futball magasabb foka! Szinte nyelvcsettintve beszélt azokról a hosszú, jó passzokról, amelyekkel az angol játékosok olyan halálos biztonsággal ope­rálnak, és hogy akármit csinál­nak, mennyire minden erőlködés nélkül csinálják. Ez imponáló, de megvan a magyarázata ennek is. Toronymagasan állanak sport­szerű gondolkozás, sportszerű életmód tekintetében a közép- európai játékosok felett, tisztelet a kivételnek. Más a készülődés, más a játékfelfogás... KÜLÖNBSÉG! — A Ferencváros—Slavia mér­kőzéseken, a 8:3-as Eb-mérkőzé­sen, de még itt is határozottan ta­pasztaltam különben: a mi futballunk ma „előbbre van”, modernebb, fejlettebb, mint a csehszlovákoké. Vagyis: a mi futballunk ma közelebb áll az angol futballhoz! De viszont az a határozott érzé­sem, hogy az angliai kirándulás náluk is fellendülést fog hozni. A szaksajtó náluk is üti a vasat, amíg meleg, máris megindult az óriási kampány a csehszlovák fut­ball modernizálására. És az is határozott érzésem­, hogy a fellendülés náluk is mihamarabb be fog következni, ők is a saját bőrükön tapasztalták, mit jelent úgy futballozni, ahogyan az ango­lok futballoznak... KIJÖTT A LÉPÉS ... Itt közbeszólunk. (— De hiszen minimális gólkü­lönbséggel kaptak csak ki a cseh­szlovákok Londonban, csaknem döntetlen lett a mérkőzés!) — Igen — mondja Vincze Jenő. — Erről is beszéltem Szedlacsek­­kel. Azt mondta, hogy az angolok ellen „jól kijött nekik a lépés”, ez az 5:4, illetve a 4:5 titka. És a skót meccsen már nem jött ki... * Most JOÓS PÉTER veszi át a szót: — Tudnak lőni a csehszlovák csatárok, ha nekidarálják magu­kat! Volt egy pár olyan lövésük, hogy abból meg­éreztük, mit csinál­nának ezek, ha nem lennének meg a Jenő által vázolt hibáik! Swobo­­dának volt egy kapufája, hát én még olyat nem láttam­. Azt hittük, hogy Sziklaira rádől a kapu és rögtön vége lesz a mérkőzésnek... De ez még semmi. Amellett, hogy úri módon futballoznak és nagyon tudnak és finomkodnak és puhák is, amellett... Tessék csak meghall­gatni, mi történt velem. JOÓS „BERÚG” A LAB­DÁTÓL — Az utolsó percekben szabad­rúgás volt ellenünk a 16-osról. Swoboda szörnyű erővel rúgta ka­pura a labdát, én szemben álltam vele, kifejeltem. Illetve... így is lehet mondani. Az igazság az, hogy az a labda még lábra is túlerős lett volna! Nehéz is volt, vizes is volt és az az erő, ami benne volt... Én megtántorodtam és a fejemhez kaptam, akkor hallottam, hogy a nézők között nevetnek egy páran, erre azértis összeszedtem maga­mat. De még a mérkőzés után is szédelegtem, kóválygott a fejem... Balogh Pista meg is jegyezte: ■— Lelőttek a labdával, mint a nyulat, úgy tántorogtál, hogy az AKIK AZ ŐSSZEL FUTOTTAK BE... Hidasi Pál Hidasi Pál az őszi idényben a Budai „li”-ben rúgta és fejelte a labdát, kölcsönjátékosként. „Ha­zája” ez év június 7-ike óta az Újpest FC. Most 22 éves, 180 cm magas és az Egyesült Izzónál dolgozik. Szívesen áll rendelkezésünkre és beszél: — 1931 október 10-én­ igazoltak le az URAK csapatához. .Két év múlva, 1933 decemberében meg­semmisítették az igazolást. Ekkor egy kis szünetet tartottam. — Mért? Enyhe pirulás. — Az igazolás körül volt valami, hogy is mondjam csak, ja persze, szabálytalanság. Egy évet kaptam, de később leszállították ezt három hónapra. Az is elég egy futballis­tának, tessék elhinni. Harminc­négyben kerültem a Z MTE-hez. Mielőtt az Újpesthez szerződtettek volna le, a III. osztályban én vol­tam a gólrekorder. Szeptember 25-én a Budai „11”­­hez kerültem „kölcsönbe”. Gondol­ták, jót tesz neki a Faragó-iskola. Másnap, vasárnap, a Nemzeti ellen mutatkozott be a középcsatár helyén. Négy gól fűződik az ő ne­véhez: kettőt fejelt, kettőt lábbal lőtt be. Az egyiket 11-esből. — Őszinte véleményt mondjon most saját magáról. Vállalván. — Tudom, hogy nem vagyok úgynevezett kész játékos. Még­­na­gyon sok hiányzik ehhez. Elsősor­ban hiányos, tökéletlen a labda­kezelésem. Gondolkodik. Szeretne még va­lami rosszat mondani magáról. — És persze, hiányzik a rutin. Ezt pedig, úgy gondolom, csak nagycsapatban tudom megszerezni. Talán majd az Újpestben. — Úgy hallottuk, hogy tavasz­­szal már az Újpestben fog ját­szani. — Remélem, hogy így lesz. Ott majd igyekszem megmutatni, hogy nem hiába bíztak bennem. Miklósi István Miklósi István a Szürketaxi jobbhátvédje. Ezenkívül felváz­­lakatos. És boldog. (Mert váloga­tott lett.) (— Hány éves?) — 1909 december 12-én szület­tem Fiuméban. (— Hol játszott először?) — A Kaposvári MÁV-ban kezd­tem futballozni, onnan a Sziget­vári AK-hoz kerültem. (— Mint jobbhátvéd?) — Mint kapus. 1929-ben kerül­tem át a Somogyhoz. Még ott is mint k­apus kezdtem. Aztán egy­szer megpróbáltam hátvédet ját­szani és attól kezdve mindig hát­véd is maradtam. (—­ Meddig volt a Somogynál?) — 1933-ban a Genovához szer­ződtem, onnan a Séte-hez, de a kö­vetkező év őszén már megint a Somogy játékosa voltam. 1935 jú­nius 14-én kerültem a Szegedhez és ez év nyarán mostani csapatom­hoz, a Szürketaxihoz. Csapatának állandóan legjobb embere volt. Jó játéka a szövet­ségi kapitánynak is feltűnt és Mik­lósi október 10-én Bécsben a nagy­válogatott hátvédje volt. (— Halljunk valamit a tervei­ről is!) — Hát — mondja végre halkan — szeretnék­­még többször váloga­tott lenni. Tudom, hogy vannak nálam jobbak is. Én pedig igyek­szem, hogy azoknál is jobb legyek. Nagyon jó érzés ám válogatottnak lenni. — Azt mondta, hogy sokan van­nak, akik magánál is jobbak. Mire értette ezt? — Tudom én, kérem, hogy hiányosságaim vannak. A legfon­tosabbnak tarto­m azt, hogy a gyorsaságomat fejlesszem. Ha gyorsabb lennék, nyugodtabban mernék a szövetségi kapitány úr szeme elé kerülni. Aztán elneveti magát. — De azért remélem­, hogy így is meg fogok felelni. A X. KER. REMÉNY kegyelmet kér Furkó Gyula­­ örökre eltiltott játékosa számára. A kér­vénnyel az alszövetség elnökségének javaslata alapján az országos elnök­ség foglalkozik majd. AZ MLSZ kedden este nem tartott elnöki ülést. Megkezdődött a téli szünet és az elnökség csak rendkívüli esetek­­ben ül össze. A BUDAI „11” játékosai szabadságot kaptak. A legközelebbi edzés január 11-én lesz, bíró Sándor vezeti a Phöbus­ Nemzeti mérkőzést. A lesállások és partdobások megítélésé­ben Dorogi és Horányi segédkezik neki. AZ ÚJPEST kedden testedzést tartott, csütörtökön ugyanez szerepel a műsoron, sőt egyelőre vasárnap is. A II. LIGA HÉTFŐN SORSOL a tavaszi fordulóra. A kezdés való­színűleg február 27-én lesz. volt az érzésem, hogy berúgtál a Svoboda labdájától... Nem is csodálkoztam rajta. Azon csodálkoztam, hogy nem estem rögtön össze.„ ÉRDEMES! Pedig Joós Péter nem az a ki­mondott gyenge viálaszál. Ezek szerint a csehszlovákoknak nagyon is érdemes továbbhaladniok azon az úton, amelyet mi az utolsó esz­tendőben befutottunk. Joós Péter a tudója, mi lesz ezekből a csatá­rokból, ha leszoknak a pianckázás­­ról... 5 Az Újpest, Afrika helyett — micsoda extravagancia — Budapes­ten játszik karácsonykor. Ez meg­­lepő; még megérjük, hogy a buda­pesti futballrajongó a nagy ü­nne­­peken­ is kap futballt, miként a színházimádó színházat, a mozi­­kedvelő mozit és a kocsmázó kocs­mát. Sajnos, odajutottunk, hogy ezt már szinte csodának látjuk. De most már javul a helyzet. És ha így haladunk tovább, tíz-tizenöt esztendő múlva eljuthatunk oda, ahol­­ tizenöt esztendővel ezelőtt voltunk. Hogy a nagy ünnepeken se kellett a budapesti szurkolónak Oranba vagy Montpellierbe menni egy kis futballmérkőzésért. * * Új figura született, vasárnap a szeged-rókusi pályán: miután a szegedi közönség udvariasan meg­pfujolta a vendégcsapatot, a ven­dégek állítólag szépen, tisztelet­tudóan glédába állottak, ahogy dukál és harsány, lelkes, szabály­szerűen pontos háromszoros pfuj­­jal viszonozták az üdvözlést. Erre azonban ne mondja nekünk senki a zamatos mentséget, amelyet a józan és hűvösen tárgyilagos népi ész alkotott, hogy „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.” Mert itt ezt a furcsa ad­­jonistent párszor tíz nekivadult valaki kiáltotta inkognitóban, a kutya se tudja, kik és jobb is, hogy nem tudják; a még furcsább „fo­gad” Istent azonban a Budai „11” neves csapata kiáltotta; az ő sze­mélyüket mindenki tudja és is­meri. Sokáig emlékezni is fognak erre a „fogadistenü­kre.” Erről nem lett volna szabad megfeledkezniük a budai gyerekeknek még érthető mérgükben sem. * Nem akarták kiírni a jégkorong­­bajnokságot, aztán mégis kiírták, és erre mi történt? Erre az tör­tént, hogy a közönség az esti mér­kőzéseket nagyarányú érdeklődésé­vel tünteti ki, ez az érdeklődés már színe futballméretű. Ezt legélénkebben rosszaljuk. A közönség hozzá nem értő és tiszte­letlen egy, a hozzáértők által már eleve halottnak minősített dolgot tüntet ki az érdeklődésével... * Egy régi lovagi történet jutott az eszünkbe. Miről? Elgondolkoztunk az olasz futballról. Az olaszokról, akik leg­utóbb már a franciákat sem tud­ták megverni, amint elő­bb Svájcot és azon az Olssonos mérkőzésen Ausztriát sem tudták megverni. Nagy baj ez nekünk. Mert mi tizenkét éve várjuk fogcsattogtat­va, hogy egyszer végre megver­jük őket, és ha egyszer végre si­kerül, talán már nem is lesz olyan nagy dicsőség megverni őket, ne adja az Isten. Hogy is szól az a lovagi törté­net? A lovag évtizedekig vereke­dett a hölgy kegyeiért szerte a világban, és amikor végre elnyer­te a hölgy kegyeit, már­­ nem is volt érdemes verekedni a hölgy kegyeiért. Ezért szurkolunk mi jövő őszig az olasz futballnak. (g. m.) AZ NB EGYESBÍRÁJA kötelezte a Kispestet, hogy mérkő­zéseire 30 tagú rendezőgárdát állít­son. Az ETO-t viszont arra kötelez­te, hogy a játéktér belső területén idegen ne lehessen. A BÉCSI VIENNA pénteken indul útra Egyiptom felé. 24-én Kairóban játszanak először a bécsiek. Alexandria, Po­t-Szaid, majd ismét Kairó a további állomás­­helyük. Tárgyalnak egy tel avivi egyesülettel is. (Palesztina erősen készül a görögök ellen.)

Next