Sporthirlap, 1937. december (28. évfolyam, 95-102. szám)
1937-12-15 / 99. szám
SZERDA, 1937 DECEMBER 15. SPORTHÍRLAP Vincze Jenő és Joós Péter beszél Prágáról Már a csehszlovákok is kiadták a „jelszót" - az angol portya tapasztalatai alapján - futballsportjuk modernizálására Szedlacsek: „Amit és ahogy az angolok csinálják, az a futball magasabb — A Sporthírlap tudósítójától — Az Újpest pompás eredménnyel tért haza Prágából, olyan eredményt ért el a sokszoros csehszlovák bajnok Slavia ellen annak otthonában, hogy igazán büszke lehet rá. Most az Újpest két játékosa, Vincze Jenő és Joós Péter elmondja, mi van e mögött az eredmény mögött , ami a meccstudósításokban nem lehet benne. 39 FOKKAL IS JÁTSZANI ... — Elképzelheti — kezdi beszámolóját Vincze Jenő —, hogy mit éreztünk, amikor Zsengellér Gyuszi ágynak dőlt. Pontosan tizenegyen maradtunk... És látni szegény Gyuszit vergődni a 39 fokos lázzal. Nem is tudott beszélni, csak nyöszörgött. És azt nyöszörögte, hogy játszani szeretne... Ekkor valami csakazértis hangulat lett úrrá rajtunk. Szegény Gyuszit ott kellett hagynunk a szállodai szobában egyedül, a nagy lázzal és a fájdalmaival, de megígértük neki, hogy igyekszünk jó eredménnyel hazajönni. Ez érzelmi dolog, de azért azt hiszem, ennek is van a névű része a pályán mutatott jó játékban. Amikor aztán hazajöttünk és Gyuszi megtudta az eredményt, szinte feléledt tőle. Azt mondta mosolyogva Baloghnak, pedig alig tudott beszélni: — Mi az, Pista, így helyettesítettél, egy gólt se lőttél? Az utóbbi hetekben ugyanis szinte tradíció lett nálunk, hogy az új balszélső góllal mutatkozik be. Előbb én az ETO ellen, aztán Gyuszi a Phöbus ellen. Most törte csak meg Balogh Pista ezt az új kabalát... HD — Egészen különleges, érdekes pályán játszottunk. Három centiméter magasan feküdt a hó a pályán és ezen az érdekes pályán érdekes volt futballozni is. Szinte újra meg kellett tanulni mindent, a magas havon a passzok egészen másként mentek. Ezt a téli tájat meg kellett szokni, de aztán már egész mi kellemes volt... DEKADENCIA — A Slavia? Szépen passzolnak, csak valahogy... valahogy egy kis puhaság van bennük. Nem is egy kis puhaság, bizony nagyon puhák. Általában az egész meccs dicséretesen fair volt, annak örvendtünk is, de az a dekadens futball, az a sok, túlságba vitt oldalpassz azért nem volt valahogyan az igazi. Az az érzésem, hogy a csehszlovák futball most tart körülbelül ott, ahol 1—2 évvel ezelőtt a magyar labdarúgás tartott. VINCZE ÉS SZEDLACSEK — Erről beszélgettem is Szedlacsekkel, a Slavia magyar edzőjével. Nem állhattam meg, hogy el ne mondjam neki az észrevételeimet. Szedlacsek végigkísérte a csehszlovák csapatot az egész angliai portyán, több klubmeccset is végignézett Angliában. És valósággal boldog voltam, amikor rájöttem, hogy neki is ugyanazok a megállapításai, mint amelyeket én egy évvel ezelőtt, a mi angol mérkőzésünk után közöltem a Sporthírlappal, hogy amit ők, az angolok csinálnak, az a futball magasabb foka! Szinte nyelvcsettintve beszélt azokról a hosszú, jó passzokról, amelyekkel az angol játékosok olyan halálos biztonsággal operálnak, és hogy akármit csinálnak, mennyire minden erőlködés nélkül csinálják. Ez imponáló, de megvan a magyarázata ennek is. Toronymagasan állanak sportszerű gondolkozás, sportszerű életmód tekintetében a közép- európai játékosok felett, tisztelet a kivételnek. Más a készülődés, más a játékfelfogás... KÜLÖNBSÉG! — A Ferencváros—Slavia mérkőzéseken, a 8:3-as Eb-mérkőzésen, de még itt is határozottan tapasztaltam különben: a mi futballunk ma „előbbre van”, modernebb, fejlettebb, mint a csehszlovákoké. Vagyis: a mi futballunk ma közelebb áll az angol futballhoz! De viszont az a határozott érzésem, hogy az angliai kirándulás náluk is fellendülést fog hozni. A szaksajtó náluk is üti a vasat, amíg meleg, máris megindult az óriási kampány a csehszlovák futball modernizálására. És az is határozott érzésem, hogy a fellendülés náluk is mihamarabb be fog következni, ők is a saját bőrükön tapasztalták, mit jelent úgy futballozni, ahogyan az angolok futballoznak... KIJÖTT A LÉPÉS ... Itt közbeszólunk. (— De hiszen minimális gólkülönbséggel kaptak csak ki a csehszlovákok Londonban, csaknem döntetlen lett a mérkőzés!) — Igen — mondja Vincze Jenő. — Erről is beszéltem Szedlacsekkel. Azt mondta, hogy az angolok ellen „jól kijött nekik a lépés”, ez az 5:4, illetve a 4:5 titka. És a skót meccsen már nem jött ki... * Most JOÓS PÉTER veszi át a szót: — Tudnak lőni a csehszlovák csatárok, ha nekidarálják magukat! Volt egy pár olyan lövésük, hogy abból megéreztük, mit csinálnának ezek, ha nem lennének meg a Jenő által vázolt hibáik! Swobodának volt egy kapufája, hát én még olyat nem láttam. Azt hittük, hogy Sziklaira rádől a kapu és rögtön vége lesz a mérkőzésnek... De ez még semmi. Amellett, hogy úri módon futballoznak és nagyon tudnak és finomkodnak és puhák is, amellett... Tessék csak meghallgatni, mi történt velem. JOÓS „BERÚG” A LABDÁTÓL — Az utolsó percekben szabadrúgás volt ellenünk a 16-osról. Swoboda szörnyű erővel rúgta kapura a labdát, én szemben álltam vele, kifejeltem. Illetve... így is lehet mondani. Az igazság az, hogy az a labda még lábra is túlerős lett volna! Nehéz is volt, vizes is volt és az az erő, ami benne volt... Én megtántorodtam és a fejemhez kaptam, akkor hallottam, hogy a nézők között nevetnek egy páran, erre azértis összeszedtem magamat. De még a mérkőzés után is szédelegtem, kóválygott a fejem... Balogh Pista meg is jegyezte: ■— Lelőttek a labdával, mint a nyulat, úgy tántorogtál, hogy az AKIK AZ ŐSSZEL FUTOTTAK BE... Hidasi Pál Hidasi Pál az őszi idényben a Budai „li”-ben rúgta és fejelte a labdát, kölcsönjátékosként. „Hazája” ez év június 7-ike óta az Újpest FC. Most 22 éves, 180 cm magas és az Egyesült Izzónál dolgozik. Szívesen áll rendelkezésünkre és beszél: — 1931 október 10-én igazoltak le az URAK csapatához. .Két év múlva, 1933 decemberében megsemmisítették az igazolást. Ekkor egy kis szünetet tartottam. — Mért? Enyhe pirulás. — Az igazolás körül volt valami, hogy is mondjam csak, ja persze, szabálytalanság. Egy évet kaptam, de később leszállították ezt három hónapra. Az is elég egy futballistának, tessék elhinni. Harmincnégyben kerültem a Z MTE-hez. Mielőtt az Újpesthez szerződtettek volna le, a III. osztályban én voltam a gólrekorder. Szeptember 25-én a Budai „11”hez kerültem „kölcsönbe”. Gondolták, jót tesz neki a Faragó-iskola. Másnap, vasárnap, a Nemzeti ellen mutatkozott be a középcsatár helyén. Négy gól fűződik az ő nevéhez: kettőt fejelt, kettőt lábbal lőtt be. Az egyiket 11-esből. — Őszinte véleményt mondjon most saját magáról. Vállalván. — Tudom, hogy nem vagyok úgynevezett kész játékos. Mégnagyon sok hiányzik ehhez. Elsősorban hiányos, tökéletlen a labdakezelésem. Gondolkodik. Szeretne még valami rosszat mondani magáról. — És persze, hiányzik a rutin. Ezt pedig, úgy gondolom, csak nagycsapatban tudom megszerezni. Talán majd az Újpestben. — Úgy hallottuk, hogy tavaszszal már az Újpestben fog játszani. — Remélem, hogy így lesz. Ott majd igyekszem megmutatni, hogy nem hiába bíztak bennem. Miklósi István Miklósi István a Szürketaxi jobbhátvédje. Ezenkívül felvázlakatos. És boldog. (Mert válogatott lett.) (— Hány éves?) — 1909 december 12-én születtem Fiuméban. (— Hol játszott először?) — A Kaposvári MÁV-ban kezdtem futballozni, onnan a Szigetvári AK-hoz kerültem. (— Mint jobbhátvéd?) — Mint kapus. 1929-ben kerültem át a Somogyhoz. Még ott is mint kapus kezdtem. Aztán egyszer megpróbáltam hátvédet játszani és attól kezdve mindig hátvéd is maradtam. (— Meddig volt a Somogynál?) — 1933-ban a Genovához szerződtem, onnan a Séte-hez, de a következő év őszén már megint a Somogy játékosa voltam. 1935 június 14-én kerültem a Szegedhez és ez év nyarán mostani csapatomhoz, a Szürketaxihoz. Csapatának állandóan legjobb embere volt. Jó játéka a szövetségi kapitánynak is feltűnt és Miklósi október 10-én Bécsben a nagyválogatott hátvédje volt. (— Halljunk valamit a terveiről is!) — Hát — mondja végre halkan — szeretnékmég többször válogatott lenni. Tudom, hogy vannak nálam jobbak is. Én pedig igyekszem, hogy azoknál is jobb legyek. Nagyon jó érzés ám válogatottnak lenni. — Azt mondta, hogy sokan vannak, akik magánál is jobbak. Mire értette ezt? — Tudom én, kérem, hogy hiányosságaim vannak. A legfontosabbnak tartom azt, hogy a gyorsaságomat fejlesszem. Ha gyorsabb lennék, nyugodtabban mernék a szövetségi kapitány úr szeme elé kerülni. Aztán elneveti magát. — De azért remélem, hogy így is meg fogok felelni. A X. KER. REMÉNY kegyelmet kér Furkó Gyula örökre eltiltott játékosa számára. A kérvénnyel az alszövetség elnökségének javaslata alapján az országos elnökség foglalkozik majd. AZ MLSZ kedden este nem tartott elnöki ülést. Megkezdődött a téli szünet és az elnökség csak rendkívüli esetekben ül össze. A BUDAI „11” játékosai szabadságot kaptak. A legközelebbi edzés január 11-én lesz, bíró Sándor vezeti a Phöbus Nemzeti mérkőzést. A lesállások és partdobások megítélésében Dorogi és Horányi segédkezik neki. AZ ÚJPEST kedden testedzést tartott, csütörtökön ugyanez szerepel a műsoron, sőt egyelőre vasárnap is. A II. LIGA HÉTFŐN SORSOL a tavaszi fordulóra. A kezdés valószínűleg február 27-én lesz. volt az érzésem, hogy berúgtál a Svoboda labdájától... Nem is csodálkoztam rajta. Azon csodálkoztam, hogy nem estem rögtön össze.„ ÉRDEMES! Pedig Joós Péter nem az a kimondott gyenge viálaszál. Ezek szerint a csehszlovákoknak nagyon is érdemes továbbhaladniok azon az úton, amelyet mi az utolsó esztendőben befutottunk. Joós Péter a tudója, mi lesz ezekből a csatárokból, ha leszoknak a pianckázásról... 5 Az Újpest, Afrika helyett — micsoda extravagancia — Budapesten játszik karácsonykor. Ez meglepő; még megérjük, hogy a budapesti futballrajongó a nagy ünnepeken is kap futballt, miként a színházimádó színházat, a mozikedvelő mozit és a kocsmázó kocsmát. Sajnos, odajutottunk, hogy ezt már szinte csodának látjuk. De most már javul a helyzet. És ha így haladunk tovább, tíz-tizenöt esztendő múlva eljuthatunk oda, ahol tizenöt esztendővel ezelőtt voltunk. Hogy a nagy ünnepeken se kellett a budapesti szurkolónak Oranba vagy Montpellierbe menni egy kis futballmérkőzésért. * * Új figura született, vasárnap a szeged-rókusi pályán: miután a szegedi közönség udvariasan megpfujolta a vendégcsapatot, a vendégek állítólag szépen, tisztelettudóan glédába állottak, ahogy dukál és harsány, lelkes, szabályszerűen pontos háromszoros pfujjal viszonozták az üdvözlést. Erre azonban ne mondja nekünk senki a zamatos mentséget, amelyet a józan és hűvösen tárgyilagos népi ész alkotott, hogy „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.” Mert itt ezt a furcsa adjonistent párszor tíz nekivadult valaki kiáltotta inkognitóban, a kutya se tudja, kik és jobb is, hogy nem tudják; a még furcsább „fogad” Istent azonban a Budai „11” neves csapata kiáltotta; az ő személyüket mindenki tudja és ismeri. Sokáig emlékezni is fognak erre a „fogadistenükre.” Erről nem lett volna szabad megfeledkezniük a budai gyerekeknek még érthető mérgükben sem. * Nem akarták kiírni a jégkorongbajnokságot, aztán mégis kiírták, és erre mi történt? Erre az történt, hogy a közönség az esti mérkőzéseket nagyarányú érdeklődésével tünteti ki, ez az érdeklődés már színe futballméretű. Ezt legélénkebben rosszaljuk. A közönség hozzá nem értő és tiszteletlen egy, a hozzáértők által már eleve halottnak minősített dolgot tüntet ki az érdeklődésével... * Egy régi lovagi történet jutott az eszünkbe. Miről? Elgondolkoztunk az olasz futballról. Az olaszokról, akik legutóbb már a franciákat sem tudták megverni, amint előbb Svájcot és azon az Olssonos mérkőzésen Ausztriát sem tudták megverni. Nagy baj ez nekünk. Mert mi tizenkét éve várjuk fogcsattogtatva, hogy egyszer végre megverjük őket, és ha egyszer végre sikerül, talán már nem is lesz olyan nagy dicsőség megverni őket, ne adja az Isten. Hogy is szól az a lovagi történet? A lovag évtizedekig verekedett a hölgy kegyeiért szerte a világban, és amikor végre elnyerte a hölgy kegyeit, már nem is volt érdemes verekedni a hölgy kegyeiért. Ezért szurkolunk mi jövő őszig az olasz futballnak. (g. m.) AZ NB EGYESBÍRÁJA kötelezte a Kispestet, hogy mérkőzéseire 30 tagú rendezőgárdát állítson. Az ETO-t viszont arra kötelezte, hogy a játéktér belső területén idegen ne lehessen. A BÉCSI VIENNA pénteken indul útra Egyiptom felé. 24-én Kairóban játszanak először a bécsiek. Alexandria, Pot-Szaid, majd ismét Kairó a további állomáshelyük. Tárgyalnak egy tel avivi egyesülettel is. (Palesztina erősen készül a görögök ellen.)