Sporthirlap, 1938. január (29. évfolyam, 1-9. szám)

1938-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1938 JANUÁR 1. SPORTHIRLAP így utaztak el Kelen... D­IEZZOR. MONDJA: — Szendrődi országos válogatott lesz ezen a portyán! (Luxemburg ellen) — A Sporthirlap tudósítójától — Sokkal rokonszenvesebb az oszt­rák-magyar mérkőzés, mint a portugál—magyar. Miért? Mert Bécsbe délután négykor szokott elutazni a csapat, Portugáliába azonban hideg, téli, hajnali hét­kor! Álmosan, dideregve, felhajtott gallérral gyülekeznek a fiúk a Keleti pályaudvar indulási olda­lán. Szűcs az első. De neki könnyű. Ő lakik — a legmesszebb. Alsó­­gödről jött be és ötre már itt volt... — Most­­m­ár megértem, — mondja — hogy miért találtak olyan nehezen vezetőt erre a por­tyára. Senki sem akart ilyen korán felkelni. VIGYÁZZANAK SZENDRŐDIRE! Aztán sorban jönnek a többiek is. Utolsónak Szendrődi, az újonc, akiről azonban hamarosan elhí­resztelik, hogy már éjfél óta kint B. U. É. K. k­­. vevőinek ismerőseinek MEURER ISTVÁN sportüzlete, Teréz-körút i. sí­ settenkedett a pályaudvar előtt, leste, mikor érkeznek meg a töb­biek, hogy ő utolsónak sétálhasson be. Nem akar újoncnak látszani. — Fiam, maga viszi a csomago­kat, — mondja Kállai. — Elvégre minek vannak itt az újoncok! Szendrődi erre kijelenti, hogy csak vigyázzanak, nehogy lema­radjon tőlük. — Miért? — Olyan jól fogok lőni Portu­­gáliában, hogy még majd Franco elszipkáz! MIKLÓSI HARAGSZIK.. Egy sarokban Miklósi áll és dühös. — Hű, de lehúztak engem a szerdai mérkőzés után! Pedig tudok én jobban is játszani, csak egy ilyen mérkőzésen nem ad bele mindent az ember. De megvigasztalja önmagát: — Nem baj. Amikor 1933-ban Svédországba utaztam, akkor is azt mondták, hogy nem való va­gyok a csapatba. És olyan jól ment a játék, hogy minden meccsen én játszottam. Legvégül: — Már hogy engem könnyen be lehet csapani! Portugáliában is csak egy agya van a csatárnak! AZ EDZŐ ÚR! Háromnegyed hétkor megszólal Vincze: — No, gyerekek, siessünk be a vonathoz. Persze rögtön kideríti valaki, hogy Vincze ezzel már meg is kezdte edzői működését. (A kapi­tány őt kérte fel erre a tisztség­re.) — Dehogy! Dehogy! A java csak az úton jön! Például lesznek karizomerősítő gyakorlatok ... — Kártyázás? Vincze engedélyezi. Közben megérkezik Nagy Marcell; kijött, hogy Vinczét kioktassa a „me­nedzselés művészetére”. Hol kell kérnie az uzsonnát, milyen beteg­ségre melyik or­vosságot kell be­adnia, átszállások, borravalók stb. — Konyakot csak legalább tizenötszörös válogatott kap, — foglalja össze röviden Vincze a fiúknak a hallottakat. TAKTIKA Bent a fülkében már ott ül Er­dély Ernő, a hivatalos vezető. Nagy örömmel üdvözlik a játéko­sok. — Erre, fiúk! — kiáltja le Meglepetéssel szállnak fel a já­tékosok, mert a lépcső mellett ha­talmas „l”-es szám virít. Talán B. U. É. K. V k. vevőinek és ismerőseinek SCHMIRT-SZIGETI-SZÉL sportüzlete, V.. SzemélynéV-i 16 csak nem vollt ilyen a vallér az MLSz? Aztán... azu­tán átmennek a 2. osztályon is, végül kikötnek a tapadón. Éppen csak arra van idejük, hogy lerakják a csoma­go­kat, mert Dietz Károly dr. szövet­ségi kapitány hívja le őket. Elő­ször Zsengellérrel és Vinczével vonul félre, majd Szendrődivel tárgyal hosszasabban, utána Kál­lai következik, végül Gyarmati, Miklósi és Szűcs. (A Portugáliá­ban csatlakozó játékosok számára pedig Erdély Ernő viszi az utasí­tást.) Kállaiitól kíváncsian kérde­zik a többiek: — No, mi lesz? Te játszol kö­zépcsatárt? — Egyszer biztosan! — És milyen taktikai utasítást kaptál? Kátai körülnéz: — Nincs portugál a közelben? Nos, az ötödik gól után leálha­­tun­, tíz percre pihenni. Ez a tak­tika, SZŰCS TIPPJE Általában nagyon érdekli a fiúit­­ az összeállítás. Hogy lesz, mint lesz, ki a középcsatár, ki a balfedezet. — Sebes? — hangzik egy kér­dés, öt „hm” a felelet... Szűcs súgja nekünk: — Sokkal jobb megoldás is van. Turay a balfedezet, én pedig a középfedezet. Szívesen játszanék. Borzalmas dolog tartaléknak len­ni. Én gyomoridegességet kapok a szurkolástól, Szűcs különben is nagyon óvja­­ m­agát. Saját találmányaként négy vöröshagymát hozott magával. Ez állítólag kiváló szer a tengeri be­tegség elem. — Visszafelé is tengeren jö­vünk? — kérdezi Nagy Marcell­­től. — Remélem, nem! Mert akkor elmaradna a luxemburgi mérkő­zés. Visszafelé San Sebastianon keresztül vonaton utaztak. Már meg is van az engedély Francoék­­tól. A spanyolországi utazástól senki sem fél. Zsengellér Gyar­matira kacsint: — Mi, akik már játszottunk Szegeden is!... A VÁDLOTTAK... Az elutazás előtt még szó esik arról, hogy az Elektromosok sze­rint szerdán a két összekötő (Zsengellér és Vincze) túlságo­san „elha­nyagolta” Szendrődit. A három játékos éppen együtt áll, egymást átölelve mulat valamin. Remek alkalom feltennünk a kér­dést: — Mi a helyzet?... Zsengellér legyint: — Mesebeszéd! Nem ment ne­künk szerdán a játék. Ha össze­kerülünk Szendrődivel valamelyik portugál meccsen, hát úgy bele­fekszünk majd, hogy ... nagyon. Megnyerjük mind a két mérkő­zést! Szendrődi nem nyilatkozik az ügyről. Csak ennyit mond: — Majd meglátjuk! DIETZ DR. BESZÉL Még egy pár percünk van az indulásig. Addig Dietz Károly dr. szövetségi kapitány mondja el véleményét: — Nem tagadom, izgulok a portugál mérkőzések előtt. Tudnak ott futballozni, de az is biztos, hogy a magyar válogatott csapat is túd. Izgulok, de nem aggódom. Jól fog szerepelni a csapat! Az összeállítási problémákról kérdezzük meg most a szövetségi kapitányt: — Mi az utasítás, ki játszik középcsatárt a három portya­mérkőzésen ? — Elöljáróban annyit, hogy Szendrődit már a keretbe való , beállításakor is a luxemburgi mér­­kőzésre vettem számításba- ő azon a mérkőzésen okvetlenül játszik. Ez lesz Szendrődi első válogatott meccse, mert a luxemburgi mér­kőzés „hivatalos országok közötti”. — Portugáliában kik a közép­csatárok? — A lehetőség szerint az egyik mérkőzésen Kalmár, a másikon Kállai. Elvégre Kalmár — világ­­klasszis játékos. Minden attól függ, milyen kondiéut ban van. A Hungária portyájáról állandóan jó jelentéseket kaptam Kalmárról. Portóban dől el, ki játszik: Kalmár, vagy Kállai. — És a balfedezet? — Dudás szabadságának ügyé­ben megtettük a lépéseket remél­hetőleg sikerrel fog járni ez. Ha ő nem maradhat öt, helyettese a megbízható Sebes. INDULÁS... Felszállás! Dietz dr­­ás Nagy búcsúzik mindenkitől: — Mindent bele, fiúk/ — Boldog újévet! Erdély Ernő még gyorsan elismétli: érkezés Berlinbe pénte­ken éjfélkor, ott meghal a csapat, szombaton délelőtt indul Brémába, egy éjszakát ott tölt és vasárnap reggel ül hajóra. — Már megijedtem, hogy Szil­veszter éjjelén is utazunk­­ - kiált le Zsengérkén — Mert akkor egész évben utaznánk! Már itt az indulás ideje, de még várnak. Mindjárt kiderül hogy mire. A kalauz szól Dietz doktor­nak: — Kapitány úr, tessék már fel­szállni! — Köszönöm, de én ezúttal nem utazom. Nagyot néz a kalauz: — Igazán? Ejnye, ejnye — csóválja fejét, aztán felemeli kezét. Mehet a vonat... Vető József. Kinek lesz boldog az új esztendő? 3 ma mi is boldog újévet kívánunk GUTMANN 1. és TÁRSA férfiruha, gyermekruha, uriszabóság, munkaruha, uridivat, sport- és méteráru osztályai VII., Rákóczi­ út 12. GUTMANN SAROK

Next