Sporthirlap, 1938. október (29. évfolyam, 77-85. szám)
1938-10-01 / 77. szám
14. A sportszerű Janisch kapitány, a fenegyerek Sesta, a jószívű Hahnemann és egyéb KEDVES BÉCSI EMLÉKEK a két legutóbbi magyar győzelemről — A Sporthírlap tudósítójától — A budapesti közönség másfél év óta nem látta az osztrák válogatott csapatot. Két meccset egymásután Bécsben játszottunk. E sorok írója ott volt mind a két bécsi mérkőzésen. Most, hogy ellátogatnak hozzánk a bécsi futballisták, eszünkbe jut néhány emlék azokról, akiket vasárnap ismét ott látunk a pályán vagy a pálya mellett... Janisch százados úr Amikor ez év áprilisában megérkeztünk a bécsi pályaudvarra, ott az osztrák szövetség volt és új vezetői pártait. Eberstaler dr. sietett elénk, aztán egy magas, katonás fellépésű, első látásra is rokonszenves utat húzott oda: — Herr Kapitan ... Ez volt Janisch, a bécsi futball kettős kapitánya. Szövetségi kapitány és a birodalmi hadsereg századosa. A magyar vezetők csak most ismerték meg, pedig Janisch régi ember a futballsportban. Maga is futballozott, majd később szerepet vállalt a gráci kerület futballvezetésében. Róla az a képünk maradt meg, amikor a mérkőzés után nyilatkozatot adott. Kint még fütyült az elkeseredett bécsi közönség, Janisch bent ezt mondta: — Remélem, Budapesten is ilyen szép és sportszerű mérkőzésben lesz részünk ... A lelkes Zsengellér Zsengellér azok közé a futballisták közé tartozik, akik már napokkal a mérkőzés előtt kezdenek erről beszélni, hogy a meccs után csak három nap múlva hagyják abba. Amikor már minden részletet megtárgyaltak. A vonaton kezdte: — Mi lesz? Nem fogok leégni? Áprilisban Biró—Zsengellér volt a jobbszárnyunk. Zsengellér a budapesti indulástól kezdve a kis Biró mellett helyezkedett el, állandóan a mérkőzésről beszélt vele. — Ha én ... akkor te ... így ... beadsz__ rohanok... — ilyen hangfosszlányokat csíphettek el a többiek. Vasárnap délután aztán már kezdeni akarták a mérkőzést. Popovics játékvezető szájához emelte sípját, de Zsengellér egy pillanatnyi türelmet kért. Odaszaladt a széke Biró Danihoz: — Szóval előrevágod ... Még egy utolsó taktikai megbeszélést tartott. Sesta, a fenegyerek Ha az ember a bécsi futballról olvas, okvetlenül eszébe jut Sesta, a volt birkózó-wernerisch-dalénekes hátvéd. A legutolsó két mérkőzésen játszott is ellenünk. Ugyanúgy, mint mindig, azelőtt is: remek tudással és — mérgesen. És majdnem végzetessé vált ez a méreg — a mi számunkra. A 2:1-es meccs félidejében öszszeszidta a bécsi csatárokat: — Lekvár! Semmi! Megijedtek attól a Bírótól! A szünet után aztán megmutatta, hogyan kell játszani a magyar hátvéd ellen. Előrement, a mi tizenhatosunkon belül (!) összeütközött Bíróval, egy-két kedves szó, Biró elvesztette a fejét, és kiállították a magyar fiút. (Szerencsére a 10 magyar játékos utána úgy játszott, mint 10 ördög, 10 technikás és jó taktikus futballista-ördög.) Az 5:3-as mérkőzés első félidejében nem látszott, hogy biztosan győzünk. Egymásután rohamozták a kapunkat, Miklósi ingadozott, de a bécsi csatárok sem lőttek. Vezettünk 2:1-re. Egyszerre aztán tumultus támadt a mi kapunk előtt, lövés lövést követett, Szabó csodásan védett. Sesta megdühödött, előrerohant. A labda éppen kigurult a csomóból, Sesta a 40 méteres nekifutás után minden elkeseredését beadta a lövésbe és a 12 méteres bomba védhetetlenül ment be. 2:2 lett. Széles mosollyal ment vissza a helyére. De a meccs végén olyan zenebonát rendezett az öltözőben, hogy a többiek pillanatok alatt kapkodták össze ruhájuakt és rohanták haza. Sindelar szomorúan mondta az ajtó előtt: — Tizenegy Sesta kellene nekünk ... A magyar kapitány Az 1937 október 10-i utolsó Magyarország—Ausztria - mérkőzés mindenképpen emlékezetes marad a magyar futballtörténetemben. Csodálatos teljesítmény volt a 2 1-es győzelem, ezt 10 emberrel vívta ki sí magyar csapat. Dietzer mellett ültünk a meccs alatt. Azt a szurkolást!... Amikor 1:1-re állt a meccs és Bíró Sanyi már nem volt a pályán, Dietz halálsápadtan fordult oda hozzánk: — Vége. Elveszett. Hazafelé elárulta: — Amióta kapitány vagyok, most fordult elő először, hogy lemondtam a mérkőzésről. Mindig, minden körülmények között bízom a csapatban. Az utolsó percig. Áprilisban a bécsiek vezettek is 3:2-re, de akkor Dietzer csak leszaladt a pályára, néhány szót váltott a védelemmel s már visszaült a helyére. — Nincs baj — mondta. Mi, akik akkor körülötte ültünk és már nem is 2:3-nak, hanem 3:2-nek írtuk be az osztrák gólt, azóta illő tisztelettel és hittel szoktuk olvasni Dietz jóslatait. Hahnemann és autója Az egyik legkedvesebb bécsi futballista, a magyar jétákosok igazi barátja, Hahnemann. Nem tartozik a régi fiúk közé, de hamar barátságot kötött a mieinkkel. Legutóbb az érkezésünk után percekkel már ott volt a szállóban.— Gyurka! Páli! Géza! — üdvözölte felcsillanó szemmel a magyarokat. Kint volt az autója, hívta a magyar fiúkat, nézzenek egy kicsit körül Bécsben. Toldi mosolygott: — A meccs előtt?! Nem, nem ... A bécsi fiú majdnem elpityeredett, megsértődött. — Nem bíztok bennem? Azt hiszitek, hogy falnak vezetem az autót. Odasietett a portáshoz, felhívatta az egyik bécsi autóiskolát, megkérdezte: — Mondják meg, hogyan vezetek én?... Igen. Most ismételjék el. És erőszakkal Sárosi füléhez nyomta a kagylót. A magyar fiúk mindent elhittek, de autózni nem mentek. De sétálni — szívesen. Hahnemann belekarolt a magyarokba, elindultak a zsúfolt utcán és az egyik ház előtt felfütyült az első emeletre. . — A menyasszonyom. Nem hitte el, hogy a magyarok eljönnek velem sétálni. Szerény fiú és — nagy szurkolónk. Titkos lelkiismeretfurdalásai A legvígabbnak Titkost ismertük meg. Mindig viccert, mindenben benne volt. Jaj annak az újoncnak, akit Titkos vesz gondozásba! Például Miklósihoz odament : — Te, nem gondolod, hogy le kellene mondanod a mérkőzést? Ezzel a tudással... Vagy Szalayt figyelmeztette .— Ha majd mi játszunk, biztass egy kicsit. Ne csak lézengj a pályán. A kivonulás előtt azonban formás kis beszédet tartott a felhúzottakhoz: Gyerekek, csak vicceltem... Miklósi a világ legjobb jobbhátvédje és Szalaynál jobb fedezetet még nem láttam... Lelkiismeretfurdalása támadt... * Sok az emlék és kevés a hely... Csak még annyit, hogy mind októberben, mind áprilisban csupa kedves emlékkel jöttünk haza Bécsből. Budapest csak nem lesz rosszabb?! Vető József UOPyí mert az egészségére ártalmas nikotin, a'1' pyridinkátrény,gyanta stb.származékok , ezáltal nem jutnak a szájába és a tüdőbe. i-3 °^£fJ' Minden dohánytőzsdében kapható!íJXt. ® 1 elegáns Nikopó II bakelit szipka és 5 betét » \\y /■. Ara 1.50 Pévfi 1 betét —mely 40 cigarettára elég—16 litér Gyártja és forgalomba hozza: „Nikapák I.t. t., Budapest, IV, Gerlóczy-u. 11. T.: 189-230 SZOMBAT, 1938 OKTÓBER 1. SPORTHÍRLAP A CSERKÉSZEK is futballoznak már. A cserkészszövetség csapatot nevezett a MOVE-bajnokságba. KISEBB „PORTYAMÉRKŐZÉS” szerepel az Elektromos vasárnapi műsorán. Az NB csapat ugyanis Cinkosára rajtérul ki, ahol a RAFC lesz vasárnap délután az ellenfele. Ez a mérkőzés a Lovasi-féle „jóvátételi” játék. Lovast ugyanis a RAFC-ból vette át az Elektromos. 3 Nemzetközi mérkőzéseink közt mindenkor az osztrák—magyar találkozóknak volt a legtöbb varázsa és legnagyobb jelentősége. Ezt a varázst és ezt a jelentőséget örökölték maradéktalanul a Budapest—Bécs mérkőzések. Ez lesz a második, a teljes sorban a 84-ik. Az, európai politikai helyzet örvendetes fordulatai csak megsokszorozták az érdeklődést a vasárnapi mérkőzés iránt. A magyar csapat kapitánya kellő arányban adagolta a rutint és a fiatalos tüzet. A mérkőzés szép játékot és magyar győzelmet ígér. Az időjárásjelentések a szó szoros értelmében bondázók, tehát valószínű, hogy szép idő lesz. Mindezek nagy közönséget ígérnek a futballnak s jó futballt a nagyközönségnek. Érdekes lesz a bécsi mérkőzés s Budapest és Grác amatőrválogatottjainak összecsapása is. Nagy seregszemle lesz ez a vasárnap a magyar futball pillanatnyi ereje s erőtartalékja felett. BUDAPEST: Szabó — Polgár, Biró — Lázár, Turay, Dudás — Kincses, Sárosi dr., Zsengellér, Kiszely, Titkos. BÉCS: Raftl — Sesta, Schmaus — Wagner, Mock, Skoumal — Zischek, Hahnemann, Stroh, Schall, Pesser. MTK-pálya, 3 órakor. JÁTÉKVEZETŐ: Podubszki. Az amatőrmérkőzésen: Majorszky. A bécsi mérkőzésen: Mies. Amatőr válogátoltunk összeállítása: Kiss — Deli II., Kondor — Pázmándy, Lengyel, Bokor I. — Rozsák, Vidor, Szendrődi, Fekecs III., Pintér. JÓSLATUNK: Két kipróbált védelem közül a mienk a hidegvérűbb. Fedezetsorunk kevésbé megbízható, de bravúrosabb. Csatársorunk nem olyan kiegyensúlyozott, mint a bécsieké. Van két újoncunk, de van két futballtudósunk, akik maguk is eldönthetik a meccset. Tippünk: el is döntik, 3:1 arányban. TANÁCSAINK: Az amatőröket is megnézi minden komoly futballszurkoló! Ne legyünk előre elfogultak Sestával szemben, mint a bécsiek Toldival szemben. Tapsoljuk meg mérkőzés előtt Sestát, hátha ez az utolsó alkalom aznap! Ne akkor kezdjük bíztatni csapatunkat, amikor 5 góllal vezet. Sőt, akkor már abbahagyhatjuk a bíztatást. BÉCS B): Platzer — Weber, Marischka — Urbanek, Hoffmann, Galli — Vogl II., Geller, Fischer, Gspan, Hack. BUDAPEST B): Sziklai — Olajkár I, Szojka — Szalay, Sárosi III., Balogh— Bognár, Harangozó, Cseh, Déri, Horváth. Bécs Wacker-pálya, 3 órakor. „Békebeli** jegyroham az MLSz-ben Pénteken már kora délelőtt zsúfolva volt az MLSz előszobája. Jegykérők, jegyigénylők szorongtak egymás mellett. Nagy Marcell pénztáros boldogan beszél a pár nappal ezelőtt még alig remélt nagy érdeklődésről. — Alig győzöm a munkát_ Ilyen rohamra igazán nem voltam elkészülve. Valódi „békebeli” roham ez, kérem. Az elővétel is pótlást, kért. Alig győzöm a munkát. De mondanom sem kell, hogy szívesen csinálom ... ZUGLÓ vasárnap a Vasas ellen játszik barátságos mérkőzést. Itt újra kipróbálnak majd egy-két új játékost! A zuglóiak nagyon készülnek az Újpest ellen.