Sporthirlap, 1939. január (30. évfolyam, 1-8. szám)

1939-01-07 / 2. szám

4 SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1939 JANUÁR 7. Hatalmas újpesti siker Egyiptomban Újpest—Kairói válogatott 5:2 (2:1) — A Sporthírlap távirati jelentése — Az Újpest csapata Vízkereszt napján második portyam­érkőzé­­sét játszotta Egyiptomban, Kairó városában az ottani városi válo­gatott csapata ellen. Miként első mérkőzésén az alexandriai válo­gatott ellen, Kairó csapata ellen is győzelmet arattak a li­ La­­fehérek. A mérkőzésről alábbi táviratunk számol be: Kairó, január 6. Ma, Vízkereszt napján Kairóban játszottunk a kairói válogatott csapata ellen. 10.000 néző jelent meg, mert első mérkőzésén a csapat meglehetős tekintélyt szer­zett. A mérkőzést Mohammed Joussuf vezette. Csapatunk össze­állítása a lehető legerősebb volt. .Vagyis: Sziklai — Futó, Fekete — Szalay, Szű­cs, Balog — Kocsis, Vincze, Hidasi, Zsen­­gellér, Kállai. Már az első percekben látszott, hogy labdakezelésünk sokkal kifi­nomultabb, mint ellenfelünké. Az egyiptomiak viszont meglehetősen energikusak és gyorsak, s ezért gólhelyzeteink kimaradnak. A kai­rói csapat néha veszélyes, de hát­védjeink biztosan állanak lábukon. A 9. percben nagyon szép támadást vezetünk és Zsengellér megszerzi első gólunkat. 1:0. Ezen még csak jobban felbuzdul ellenfelünk és sikerül is egyenlí­tenie, a 24. percben Asri révén. Nagy lesből kaptuk a dugót, de Mohammed barátunk nem sí­polt. Nem sokáig örülhettek az egyenlítésnek. Öt perccel később, a 29. percben Kállai szép csatárakció végén bombalövéssel vezetést szerez. 2:1. Vége az első félidőnek. A második félidőben már köny­­nyebben bánunk el a kairói csa­pattal. A 18. percben Zsengellér szögletrúgás után kapásból vágja a hálóba a labdát, öt perccel később nagy kavarodás támad a kairóiak kapuja előtt és Hidasi ér el gólt. Már 4:1-re vezetünk. A 25. perc­ben Asri kiugrik és megszerzi a kairói csapat 2.-ik gólját. Vincze gólja a 30. percben 5:2-re növeli előnyünket. Szögletarány 8:2 (3:0) az Újpest javára. 8-án, vasárnap Port-Saidban ját­szunk. Servet bey, hamar „készenlétbe" kellett volna állnom! Két perc sem telt el a gól után, amikor kapusuk kivetődött Palágyi beadására, Horváth kapura szúrta a labdát s a kapus helyett a jobb­­hátvéd védett — két kézzel — a kapuvonalon. A játékvezető egysze­rűen — továbbot intett. A közön­ség itt is nagy füttykoncertet rendezett erre a gesztusra. Három perc múlva a fenti kezelés ponto­san megismétlődött. Eredmény: lásd fent. Bizony kissé elvesztettük nyugodtságunkat és idegesek let­tünk, de még így is állandóan támadtunk. Ekkor akcióba lépett a magyar földről elszármazott Kell­­ner­s minden lefutásunkat lesnek minősítette, nem beszélve a renge­teg meg nem adott szögletrúgás­ról. Így ment ez az egész mérkő­zésen. Az első félidő végén ismét lejátszódott a már leírt eset. Akkor lettünk volna meglepve, ha 11-est ad javunkra a játékvezető! Egyik játékosunk találóan jegyezte meg a játékvezetőről a mérkőzés után: — Úgy hiszem, ez az út nyugod­tan megérdemli az „Afrika legrosszabb játék­vezetője” címet. * Félidőben edzőnk, Molnár Ottó igyekezett a játékvezető lelkére beszélni, hogy csak valamivel el­­fogulalanabbul vezesse a mérkő­zést. A kérésnek volt valamicske látszatja. Sajnos, azonban valamit elfelejtett Molnár Ottó. Nevezete­sen: nem beszélt a lelkére­l Kel­­lernek, aki a második félidőben valamivel még rosszabbul (ha ugyan lehet ebben az esetben fokozásról beszélni) működött a partvonalon. A mérkőzés végefelé Palágyinak mégis sikerült egyen­lítenie, sőt majdnem megszereztük a győztes gólt is. Marrakechben szörnyen durván játszott ellenünk a város válogatottja. Hála Isten­nek senki sem sérült meg közülünk, Meknesi mérkőzésünk után azon­nal hajóra ülünk s átmegyünk Gibraltárba, két utolsó mérkőzé­sünk színhelyére. Azután indulás hazafelé!... —i —n. —..........----------------­ A Nemzeti felfedezte Afrika legrosszabb játékvezetőjét Részletek a rabati és casablancai mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától — Casablanca, január 1. Amikor autóbuszunk elinódult Rabat felé, a fiúk remek dolgot találtak ki, hogy az út esetleges unalmát elűzzék. Sorra rázendítet­tek egy-egy magyar nótára, vagy divatos slágerre. A feladat az volt, hogy egy-egy dalt ismételni nem szabad, mindig újabb és újabb nó­tának keleltt következnie. Nem hiába jótorkú társaság a Nemzeti gárdája: három és félórán ke­resztül nem fogytunk ki a dalolás­ból ! A hangulat tehát remek, de igaz, hogy ebben a jó csapatszel­lemen kívül igen nagy része van a kitűnő időjárásnak is. Ebben bi­zony nem régóta van részünk! Né­­hányan már egészen lebarnultak, akárcsak odahaza, júliusban, Kis­­alagi Jancsi aggódott is: — A menyasszonyom fehér em­bert engedett el hazulról és négert fog viszontlátni! (Megnyugtattuk a jeles közép­csatárt, hogy így is hódító jelen­ség. Megnyugodott.) Rabati mérkőzésünkre hatalmas közönség előtt került sor. Nagy autópark vette körül a pá­lyát, benn pedig alig volt üres hely a nézőtéren. A rabatiak érték el az első gólt, igaz, hogy kézzel ütötték a labdát a hálóba. A kö­zönség — meglepetésünkre — egy cseppet sem volt soviniszta: alapo­san kifütyülte a játékvezetőt! Egy szabálytalan góljukra azután kap­tak öt szabályosat... Rabatból még aznap este tovább­mentünk Casablanca felé. Tudtuk, hogy itt vár ránk por­tyánk legerősebbnek és legnehe­zebbnek ígérkező mérkőzése,­­ ame­lyen a marokkói válogatottat ál­lítják ki ellenünk. Zsigmond, a Szeged volt edzője várt ránk és ka­lauzolt bennünket a városban, azonkívül hasznos tanácsokkal is bőven ellátott. Szállónkban együtt vártuk meg az óév utolsó éjszakáját és 1939 első óráját. Éjfél után nem sokkal már le is feküdtünk. Másnap Kolos Pepinek horgászvágyai támadtak, versenyre is kelt egy bennszülöt­tel. A verseny hamarosan eldőlt: K0103 horgászó­botját már a má­sodik percben magával húzta egy kisebbfajta halacska. Újév délutánján indultunk el te­hát mezbe öltözötten a pálya felé. A casablancai magyarok nagy ová­cióval fogadtak bennünket. Hama­rosan megtudtuk, hogy az egyik partjelző bizonyos Kellner nevű honfi­társunk lesz, aikről a már ittjárt kispesti vezetők nem a leghízelgőbb véle­ményt nyilvánították. Hogy enne­k a véleménynek milyen komoly alap­ja volt, azt a mérkőzés folyamán sajnálattal kellett tapasztalnunk. Egyébként is rosszul indult szá­munkra a mérkőzés. Nem sokkal a kezdés után a marokkóiak közép­csatára (az illető bécsi fiú, vala­mikor a Floridsdorfban játszott) kitört és az elmélázó Angyal Pista már késve dobta magát a lövése után. Erre a gólra mondta este a vacsoránál Angyal: —­ Nem gondoltam, hogy ilyen Ezt a nevet meg kell tanulni: Vancaeneghem, Franciaország új középcsatára Páris, január 6. Nagyszerű új játékos tűnt fel a francia futball egén. Éppen ak­ikor, amikor a legnagyobb szükség mutat­kozik középcsatárokban. Courtois, Nicolas és Bigot, a francia váloga­tott eddigi középcsatárai, hétről hétre gyengébb tomában szerepel­nek és a szövetségi kapitánynak ko­moly gondjai voltak, hogy ki irányít­sa a „Glob­e” csapatának támadó­sorát január 23-án Lengyelország ellen. A Fives—Metz bajnoki találkozó hozta a megoldást. A Fives az első félidőben nehezen egyenlítette ki a metziek vezető gólját. A gólszerző Vancaeneghem, a csapat középcsatá­ra volt. Remek alakú, tankszerű moz­gású modern középcsatár. A máso­dik félidőben azután két újabb ike­rnek góllal biztosította be csapatá­nak győzelmét és nyugtatta mag a szövetségi kapitányt, hogy első fél­időbeli gólja nem véletlen műve volt. A szakértők szerint Vancaeneghem óriási tehetség. Vele a francia táma­­dósor középcsatár-szegénysége egy­szerre és hosszú időre megoldódik. Nagy jövő előtt áll, hiszen mindössze 19 éves és máris kibontakoznak nagy képességei. Francia szakkörökben most már biztosra veszik, hogy január 23-án a breton származású Vancaeneghem irányítja a francia támadósort a lengyelek ellen. FELFÜGGESZTETTE A B. VAS­UTAS MŰKÖDÉSI JOGÁT Ladányi Gyula játékos ügyéből kifo­lyólag az MLSz egyesbírája. ZÁRT KAPUK MELLETT kell lejátszani a Kelen völgyi BSC mérkőzést, így határozott a BLASz egyesbírája. A Ferencváros Szalonikiben (A tudósítás eleje az 1. oldalon.) A Ferencvárosban Tihanyi nagyon jól védett, sőt a 11-es kivédésével rendkívüli teljesítményt is nyújtott. A hát­­védők közül Polgár volt a jobbik. Sák­osi III. az I. félidőiben, a neki szokatlan helyen, kissé bizonytala­nul mozgott, a II. félidőiben ma­gá­ra talált. A II. félidőben Pósta is nagyon jól játszott. A csatársorban Lázár ismét remekelt a szélen, Sárosi dr. sem a fedezetsor, sem a csatársor közepén nem érte el legjobb formáját. Toldi a csatár­sor közep­e jobban játszott, mint összekötőben. 4—5 nagyszerű lö­vése volt. Kemény a po­rtyán már megszokott jó formában szere­­pelt. A görg csapat legjobb embere Gotsi­s volt. Az eddig látott görög kapusok közül ő tetszett legjobban. Saranas, a jobbhátevéd is kiváló játékos. A fedezetsor szürkén mozgott, a csatársorban csak a két szélső ér­demelt dicséretet. Hadzsopoulos, akit a legjobb gö­rög játékvezetőnek tartottunk, nem igazolta jó hírét. Glasos gólja előtt elnézett egy 3 méteres lest, Sárosi dr. remek gólját az első félidőben viszont nem adta meg­ VASÁRNAP HAZA­INDUL A FERENCVÁ­­ROS A törökországi mérkőzések terve végleg meghiúsult. Nem volt értelme annak, hogy a skopljei mérkőzés után ismét visszautaz­zunk Törökországba­. Ha innen Szlalonikiből egyenesen Török­­országba mehettünk volna, vasal­tuk volna a három további mérkő­zést, így azonban Skopljéből haza­utazunk és hétfőn délben 3 órakor érkezünk a Keleti pályaudvarra. Tóth Lajos dr. Gólzáporral búcsúzott Észak­­afrikától a Nemzeti Nemzeti—Meknes 8:1 (4:1) Meknes, január 6. Utolsó mérkőzésünkön Meknes válogatottjai ellen könnyen, 8:1 (4:1) arányban győztünk. Gól­jaink közül Pálya kettőt, Kis­­alagi kettőt, Túri, Balog, Hor­váth és Sztancsik egyet-egyet rúgott. A mérkőzés után azonnal ha­jóra szálltunk és utazunk Gibral­tár felé, ahol szombaton és va­sárnap játszunk. 13-án érkezünk haza. Nemzeti. Európa— Délamerika mérkőzés a láthatáron­ — A Sporthírlap tudósítójától — Páris, január 6. Rímeinek, a FIFA elnökének küszöbön álló délamerikai útjával kapcsolatban híre kelt annak, hogy az elnök rendkívül érdekes mérkő­zésről fog tárgyalni. Ezt a mérkő­zést, amely Délamerika és Európa válogatottjai között zajlana le Parisban — valószínűleg ez év nyarán — „békemérkőzésnek” szánja Rímet. Emlékezetes, hogy a brazil csapat vezetői a VB után nem valami hízelgően nyilatkoztak az európai futballsportról. Ez volt az oka annak, hogy azóta bizonyos feszültség volt észlelhető a délame­­rikai és európai futballkörök között. Rímet egy bizalmas beszél­getés során kifejtette, hogy a nagyszabású keretek között meg­rendezendő mérkőzés meghozza a rég áhított békét. Futballisták a szabadságon! (Szín: előljárásáigi szoba. Idő: hét­köznap délelőtt. Szereplők: tisztvise­lők, felek, várakozók.) 1. sz. tisztviselő (2. sz. tisztviselő­höz): Laci, kérlek, légy szíves ezt a három iratot is átnézni. Ha megfe­lelnek, kiállíthatod őket. 2. sz. tisztviselő: Kérlek. Máris csinálom. 3. sz. tisztviselő: Én meg már ké­szem is vagyok a munkámmal. 1. sz. „fél” (1. sz. tisztviselőhöz, súgva): Mi történt, Béla? Ők itt dolgoznak ? ? 1. sz. tisztviselő: Igen. Segítenek nekem. Ahhoz képest, hogy szíves­ségből „amatőr­ alapon” csinálják, igazán meg vagyok elégedve a mun­kájukkal. Remélem, utólag sikerül azért majd valami munkadíjat kiutal­tatnom számukra. Igazán megérdem­lik.­•­­Nem lett volna értelme az egész pillanatképnek, ha nem áruljuk el, hogy kikről is van szó. Hát elárul­juk. Az 1. sz. tisztviselő nem más, mint a volt bajnokcsapat amatőr egyesületének titkára, a 2. sz. tiszt­viselő pedig a csapat sokszoros válo­gatott csatára, a 3. sz. tisztviselő pedig a csapat amatőr jobbszélsője. Hozzá kell tennünk, hogy láttunk még 4., 5. és 6. sz. „amatőr­ tisztvi­selőket” is a hivatalban. Mindenkép­pen örvendetes, hogy a pillanatnyilag munka nélkül levő és futballszabad­­ságu­kat élvező játékosok valamilyen elfoglatságot találnak maguknak. Sokkal, sokkal hasznosabb, mintha reggeltől estig a kávéházban ülné­nek.-)

Next