Sporthirlap, 1939. január (30. évfolyam, 1-8. szám)
1939-01-18 / 5. szám
SZERDA, IP., JANUÁR 18. SPORTHÍRLAP m x IN NÓM MÉ DEI Erkölcsi kötelessége az újságírónak, hogy ha a most folyó boxcsapatbajnokságról ír színes riportot, spánielen megjegyzéseket, Szakbírálatot, vagy bármi egyebet, elöljáróban sóhajtson egy bánatosat, drága jó sportcsarnok, mikor leszel már meg? Felettébb hálás téma lenne leírni, mennyi bosszúságba, fáradságba és gyötrődésbe kerül, amíg két ember az Erzsébet-körútról eljut a B SzKRT-tomnacsarnok tribünülésének 6. sorába. A zsúfolt villamos, átkelés a Sport utca sötét latyakján, közelharc a ruhatárban s felkapaszkodás a nevetséges ülőhely-építményre — rém viccesen lehetne megírni mindet. De ehhez nincs, kedve azembernek. Aki mélázott a fojtó melegben beengedett hideg levegőtől, akinek szegény sötétkék ruhája tele szívta magát porral , vasalásának még nyomait is elvesztette, annak nincs kedve viccelni. Az csak egyet tehet makacsul és kitartón sóhajtgat: drága jó sportcsarnok, jövel, a jövel. Hátha jön is egyszer... TORMA II. Ez a Torma-gyerek aratta az est legforróbb sikerét. Dávid és Góliát harcában mindenki Dávidért izgul. A moziban sem akad Senki, aki ne örülne, ha Popeye, a tengerész ripittyára veri szakállas és ijesztő erős ellenfelét. Torma is kedvence volt a közönségnek már akkor, amikor a szőki tóba lépett ,s kiderít, hogy jóval alacsonyabb, rövidebbkarú s általában szélényesbb jelenség, mint elegáns ellenfele, Szabó, Toma II. legkevésbé sem bűn ölőfigura. Orrát még nem verték laposra, izmai nem dagadnak. Ha az ember ránéz a félkopaszra nyírt fejére, nem azt mondja: boxoló, hanem azt mondja: egy Srác a Gömb utca vidékéről. Viszont nagyszerűen harcolt , a közönség oda Volt érte. Jómagam is lelkesen tüntettem mellette, ezt felugrottam helyemről és bevergődtem a BTK öltözőjébe, hogy kelset szorítsak vele és megismerjem. Mire beértem, a Torna-gyerek, ott ült az öltöző padján, némileg már kifújta magát és egy kétemeletes töpörtyűspogácsát rágcsált. Szegény nem ehetett egész nap jóformán semmit, hogy a súlyát tártani tudja. Pogácsaevés közben adott nyilatkozatot, talán az elsőt életében. — Márciusban lesztek tizenhét éves. Most tizenhat vagyok. Három és fél éve boxolok, Újpesten egy leventeversenyen látott, a Roselzthal úr, úgy jöttem a BTK-ba. Nagyon örülök, hogy sikerült legyőznöm Szabót, de hogy hogyan sikerült, arra nem emlékszem, mert a második menetben szájon vágott és dkébuem. Tormáiknál három fiú van, mind a három boxol, bár a legkisebb csak most kezd. A Torma-pápa futballista volt. Sportcsalád. Torma II. lakatostanonc, de nem régen. Kifutófiú volt. Most már elhelyezkedett végre. Heti fizetése 4 pengő. (Betűvel is kiírom: négy pengő.) UTASBY A szőri tóban ütések zuhognak jobbra és balra. Az ütéseket nem a néző kapja, néha mégis összeérezzen az ember és huhog egyet. A hölgy például, akinek társaságomat élvezni szerencséje lehetett, kijelentette, hogy ezen a versenyen legelőször őt fogják kiszámolni. Nem ok nélkül mondta. Volt néhány véres verekedés. Dehát az ember tudja, hogy azoknak ott a szorítóban a legnagyobb ütés sem több, mint magunkfajta civilembernek egy fricska az orrára, így hát az ember nem sajnálja őket. Egyetlenegy boxoló iránt éreztem mély részvétét. Utassy, MAC iránt. Ez az Utassy MAC rendkívül rokonszenves dandás-ember. Esküdni mernék rá, hogy nem talentuma és nem is vérmérséklete vitte a boxsport karjaiba, hanem csakis és kizárólag külseje. Bikanyaka, kazán mellkasa, 90 kilója. De a tekintete , az nem rímel a külsejével. Ennek a boxoló termetű legénynek álmodozó, pingpong, tekintete van. Szinte azt mondhatnám: lányos, szende nézésé. Nagyon kikapott Csontostól. Most utólag, e sorokból tudja meg, hogy én vele éreztem. Minden más boxolón látom, hogy szubjektív háttere nincs a küzdelmének, azaz: küzd és verekszik, hogy győzzön, hogy sportoljon. Utassy más. Ha Utassyt néztem, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez a fiú a Gonosz ellen vív reménytelen harcot, valami nagy igazságtalanság történt vele s most kétségbeesetten küzd összeomló életéért. Utassy tekintete nem szilaj és vad boxoló tekintet volt, hanem fájdalmas, csodálkozó és reménytelen nyárspolgári tekintet. Pontosan olyan, amilyen az estjére lett volna, ha gngébrütenek minden ok nélkül, csak azért, mert nehézsúlyúra nőttem s úgy festek, mint egy boxoló, néha egész lényem éppen az ellenkezője s úgy beselök, mint egy festő. Ezért éreztem részvétet Utassy iránt, amit — mondom ezúton tolmácsolok neki. NADIÁGOK A hölgy, akinek társaságomat élvezni szerencséje lehetett, nagyrészt azzal töltötte idejét, hogy a közönségét és a versenyzők öltözékét figyelte. Hazafelé menet a Villamoson előadást tartott nekem a nadrágokról. Ebből tudom a következüket: Az FTC zöld nadrágja: elegáns. Trikóanyagból van, nem lötyög és nagyon meleg méregzöld Színe van. Divatos szín, jó szabás, tiptop nadrág. A MAC kék nadrágja nem sikkes, mert térdig lóg,, bő és valami szatén-szerű anyagból készült. Amellett búzakék színe van, ami nőies szín és nincsen divatban. A Szőke Maráczyn jól festett, de a sötét hajhoz nem illik. A BSzKRT mélyeseb kék és jobban szabott nadrágja a kék vagy fehér trikóval: szabályos. Nem rossz és nem félnék, megfelel. A BTK öltözéke: megható. A fekete nadrág rózsaszínű gumiévvel könnyeket csal az ember szemébe. Ha a rózsaszínű öv nem lenne olyan széles, akkor még csak rendben volna valahogy. Feketéhez a sok rózsaszín csak estélyi ruhán illik. És kizárólag fiatal lányoknak. Mint például neki. EGY NÉZŐ Mögöttem jobbról báröaruhás úr ült, aki a melegtől olyan piros volt, mint a nyíló rózsa, de jóval hangosabb. Ez az úr civilben bizonyára ez özvegyek Védelmezője és az árvák gyámolítója lehet. Télé szívvel és téli tüdővel harsányan buzdította a versenyzőket, de mindig azt, amelyik az ütéseket kapta. Ha Horváth a sarokba szorult és zuhogtak rá az ökölcsapások, az én emberem így kiáltozott: — Jól van Horváth, bele Horváth, bravó Horváth!!! Mindenütt vannak „Névtelen emberek”, így hát természetszerűen a sportban is. Most trém névtelen versenyzőkre gondolunk, akiket mérsékelt képességük legnagyobb igyekezetük ellenére is az „indultak meg”-ek közé vét. Ezeknek a névteleneknek a lelkében azért titkon ott él a remény, hogy valami csoda folytán egyszer ők is megfürödhetnek a reflektorfényben. Vannak azonban lelkes sportemberek, akik tudják, hogy mindig csak a háttérben maradhatnak, csak statisztálhatnak azok mellett, akikre a közönség kíváncsi, ők csak kiegészítői, szürke katonái az eseménynek... Vagy elképzelhető talán, hogy a sözönség szeszélye egy szép napon azt kívánja, hogy a versenyők ne is lépjenek a szőrí tóba, csak járjon körbe a derék mérkőzésvezető a szorítóban, szép élésre vasalt fehér nadrágban és testiszellőben ? Vagy ne is legyen Verseny, csak a rendező kérje el a jegyeket, távolítsa el az illetékteleneket és tartson rendet? Vagy elképzelhető-e, hogy a szorítósegéd a hidegvizes üveget beszorítsa a versenyző lüktető Szivére, hanem maga igyon belőle? " Így-c nem? Szenteljünk a csapatbajnokság nagy küzdelmei közepette egy kis időt ezeknek a szorgalmas, szürke embereknek, akiket mindig látunk, de sohasem nézünk. A mérkőzésvezető (Például: Nagy Lajos) jár körbe-körbe a versenyzők után. Belharcnál lehajol, külharcckál felveugrik, szabálytalanságnál közbeugrik. Nem magyaráz mérkőzés közben sokat, tudja, hogy a boxoló úgysem figyel túlságosan oda, összeakaszkodásnál odaugrik, megcsapkodja barátságosan a küzdők vállát, ha az sem elég, akkor közéjük feszíti karját és széttolja őket. A ravaszabb versenyzők trükkje: Ila ftagyon fáradtak, úgy tesznek, mintha nem értenék a mérkőzésvezető utasítását és hátralépve leengredett karokkal figyelmesen merednek feléje. Pihenni akartak... Ilyenkor a mérkőzésvezető habozás nélkül összetolja őket. Ezt nem lehet félreérteni. Bánki sejti hinné, hogy a mérkőzésvezetésnek is lehet humora. Pedig lehet Viniczei mérkőzésvezető például az eredményhirdetés előtti feszült Várakozásban, aikor minden széria azegymás mellett felsorakozd két Vértenyzőit és vezetőn függött, szép lassan megfogta Lovas kezét... Azután felemeltek— Monferd kezét. A szorítósegéd (Például: Leitner Géza FTC) Balkezében székt, jobbkezében •Ny üveg víz. Szól a gong, belesei a szoritó sarkába a-tokét, mireHa viszont Horváth szorította a sarokba Bogácsot, akkor így lelkesült: — Jól van Bogács!! Bele Bogács, sózz neki oda egyet!! Bravó Bogács!! Máig sem értem, hogy miféle különös felfogású úr volt ez. Gyanakszom, hogy szabadnapos pontozó lehetett... AZ ERŐS EMBER TRAGÉDIÁJA A publikum egy része igazán méltatlanul ellenszenvez Szigetivel, eszel a fölényes tudású boxolóval. Nem mondom, magam is gondoltam már néha, hogy felesleges pózai vannak, dehát Istenem... Melyikünknek nincsenek ? Szigeti már az első menetben lélyezi a versenyző szívére az üvegét. Beszél és kiveszi a boxoló fogvédőjét, beszél és leöblíti, beszél és visszateszi, beszél és törölgez, beszél és beszél és beszél... — Kikapsz... menj rá, ne félj... még be lehet hozni... csak jobbkézzel oda, balra ki, balkézzel vissza, lépsz hátra... biztosan bevészi... Szól a gong, leugrik, leveszi a székét. Átöleli a szorítóköteleket tartó oszlopot, körmei belévájnak a kemény fába. Szemével szeggél vállja a versenyzőt, kezével legyőző mozdulatokat tesz és úgy int: — Menj rá!... menj rá!... Vele szemközt a sarokban egy másik úr ugyanúgy integet: — Menj rá!... menj rá!... A versenyző akármerre pörög is csak kezet lát, amely integet és hangot, amely sziszeg: —• Menj rá!... menj rá!... ■ A mérkőzés, után bontogatja versenyzője kesztyűjét és rosszkedvűen mormogja: — Kikaptál... mondtam, mérig rá... A másik oldalon ugyanúgy: Elvesztetted... Miért nem mentél rá?! Eredményhirdetés: „A mérkőzés eldöntetlen!” Mindkét szorítósegéd szélesretárja karját és hierdezik ! — Szörnyűség!... tisztán te nyertél... Az időmérő (Például: Gergely Dániel) Előtte az óra és a gong. A kifáradt tüdők és az elzsibbadt karok reménysége.— Mikor ütnek már rá arra a gongra!... Már legalább tíz perce boxolok... És nem lehet három perc... Csak most vigyázni... A gong! A gong! Mi lesz már azzal a gonggal?!... Az időmérő nem lehet szurkoló. A szurkoló nem tudná megállni, hogy amikor látja kedvencét csépelni, bele ne vágjon a tányérba az ütővel. Rideg arcát már laposra kalapálta Oláh... Még egy ütést nem állhat ki a fiú... A szeme mái" zavaros, aprókat lép hátra... Oláh jön... jön... arca kérlelhetetlen... Látszik, hogy most készül a sorsdöntő telitalálatra... Rideg a sarokban áll és révedez maga elé... Oláh balra cselez... — Most löki ki a jobbkezét!!! Az óra mutatója a vastag vonásra Ugrik. Az időmérő feláll és belevág a gongba... Rideg megmenekült... Az időmérő Olyan arccal ül le, mint egy misszionárius. Az intéző (Például: Rosenthal Sándor BTK) Odabent a teremben küzd a csapat. Ő kint áll a folyósón egy kis emelvényen. Az elszívott cigarettacsutkákon. Úgy tesz, mintha fogalma sem volna az eredményről, pedig tudja, hogy Inár ttégy bullra vezetnek és Tormatt. a legjobb versenyző a Világon." Kabalából borúlátó, gázolta ellenfelét, Ádámot. Hogy miért fütyültek egyesek, az rejtély, de nem fontos. A fontos az, hogy Szigeti kifelé menet odasietett az egyik fütyülőhöz és megállt előtte. Aztán nem tudta, mit tegyen. Ha megüti, a mentők viszik el illetőt, azt mégsem lehet. Pár pillanatig töprengett, aztán legyintett és otthagyta. Szegény Szigeti, ö. hóm Vehet elégtételt magának, mert erös. Őt szabadon lehet sértegetni, nem üthet, mert erős. őt akár meg is pofozhatják talán, mit tehet ellene, ha egyszer olyan erős?? Mennyivel jobb például nekem, a gyengének... Engem merjen kifütyülni valaki!!! Tabi László. Amint nyílik az ajtó érdeklődik: — Mi van Monférával?... Kikap, ugye — Hát egyelőre gyenge. Lovas tisztán vezet... Végigsimítja homlokát. — Tudtam... Ujjra nyílik az ajtó. Ujra érdeklődik : — Áll még Monférá?... Még áll. Lovas még mindig jobbismét kijön valaki a folyosóra és mondja: —*• Monféra ezt az meccset már nem nyerheti meg... Rosenthal egy pillanatra rámarad... — Micsoda?! Ezt nem nyerhetimeg ? ... és berohan a terembe. Az izgalom legyőzte a kabalát. Monfom pedig Lovast.. A rendező (Karszalagos) Udvarias. Rá sem figyelnek. Magyaráz. Észre sem veszik. Végigjárja az embereket és megkéri őket: ’ A — Kérem, Szíveskedjenek az utat szabadon hoigyni!... Két ember félreáll, három csúszik a helyére. Mire az egyik oldalt Végigjárja, a másik oldalon újra szilárd tömb képződik. Új rendező jön. Régi boxoló volt. Taktikázni kezd. Felveszi a télikabátját és a tömeg közepébe sétál. Szó nélkül. Hatalmas vállárról jobbra-balra pattannak az emberek: szép, kényelmes út képződik. Akiket félresodor, ránéznek a vállaira és bikanyakára, azután kijelentik: — Igaza rem!... Nem lehet ez utat elállni... Elvégré: ezáltul ért az étehez... (s. 1.) .1.1.^ .1 fi hüé^ n — Vasárnapi vázlatok a boxversenyről — .A Sporthírlap tudósítójától — Névtelen emberek Akiket mindig látunk, de sohasem nézünk — A Sporthírlap tudósítójától—* Liszttnnet. plakettek és írt fenil.stilesst.Hint K-liirtwlles piesse&in Morzsányinál Muri nr. i*r, EStHt 6 5 Ha az elsó két forduló alapján kellene válogatni... — .. Sporthirlap tudósítójától — A csapatbajnokságok egyúttal válogatómérkőzésekül is szolgálnak a februári lengyel-magyar mérkőzésre. Kedden megkérdeztük Foltay Árpád szövetségi kapitánytól: — Hogyan állna fel a magyar csapat, ha az első két fordulón látottak alapján kellene válogatni ? A kapitány habozár nélkül kezdett beszélni és es is azt bizonyítja, hogy a látottakkal meg van elégedve. — Ha ebben a pillanatban kellene válogatni, ezt, a csapatot ki'sdehém Varsóba: Bogács, Vágyi:Pdány, Bondi, Frigyes, Ménes, Szalay vagy Dolli Jákits Vagy Szólalj' Szigeti és Sárközi. Kiváncsi vágyok még férrá is, hogy a hat'főtévé három fordulós-o,á,. .,isten fónnit mutat Énekes I. Négy és Szabó Gyuria