Sporthirlap, 1939. március (30. évfolyam, 17-25. szám)

1939-03-01 / 17. szám

SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1. SPORTHÍRLAP Csendesen jött meg Rotterdamból vert seregünk —­­A Sporthírlap tudósítójától — Válogatott csapatunk kedden ideiben hazaérkezett Rotterdamból. Amikor a hangszóró bemondja, hogy a Hoek van Holland—Bécs felöl érkező gyorsvonat „bejár”, a velünk sétálgató Nagy Marcell, az MLSz főpénztárosa megjegyzi: — Le merem, fogadni, hogy ezt elkésték. A Hoek van Holland-i vonat általában késni szokott. Aligha, érték el a csatlakozást. Mielőtt a fogadást megköthet­tük volna, Nagy Marcell — vesz­tett... Elekes helyettes állomás­­főnök közölte ugyanis, hogy a He­gyeshalomból kapott telefonj­elen­­tés szerint a csapat ezzel a vonat­tal jön. Az MI­Sz a magyar vo­nalra szóló jegyeket odaküldte elé­­bük. Miközben Nagy Marcell még afelett kesereg, hogy a hollandokat nemcsak most, ha n­eki még decem­berben is le kellett volna győz­nünk, befut a vonat. Elsőnek egy hatalmas ,cím­kékkel teleragasztott koffer bújik elő a vonatból, mögötte Korányi.­­A kitűnő hátvéd csakhamar eltű­nik feleségével. Szabó, Dudás és Titk­os hiányzik. Ők már Kelen­­földön szállta­k le. A többiek sza­kítottak a régi szokással­ és beme­részkedtek a Keletire. A fogadtatáson meglátszik, hogy kikapott a csapat. Kevesen vára­koznak. A játékosok is szótlanul, kedvetlenül lépkednek le a vonat­ból. Biró erősen biceg. Megkérdezzük, hogy történt a sé­rülése s játszhat-e vasárnap? — A holland jobbszélső csőrrel eltalálta bokám felett a csontot, — magyarázza a hátvéd. —■ Éles, szúró fájdalmat éreztem amely rövidesen múlni kezdett, de szünet után ismét erősen fájt. Azt hi­szem, tudok játszani vasárnap... A vörös Taki megjegyzi, hogy Biró biztosan ott lesz a Hungária csapatában vasárnap. Addig per­sze szorgalmasan kell borogatnia. Zsengés térrel megyünk kifelé a pályaudvarból. Megkérjük, mondjon néhány szót arról, hogy miben látja a vereség okait. — Először is a talaj nagyon rossz volt — mondja Zsengelér. — Körülbelül olyan, mint Glas­­gowban. Csúszkáltunk is rajta so­kat. Azután, a hollandusok állan­dóan játékban vannak, mi viszont annál kevésbé, de még így is csak balszerencsével kaptunk fel. Ami a magam személyét illeti, kedvemet szegte az, hogy a második félidő­ben összekötőt kellett játszanom. Sár­osi Gyuri már bajnokin is sze­repelt és jobban bírta volna végig az összekötőben. Különben is mel­lette nehéz középcsatárunk lenni. Őt jobban ki kell szolgálni, mint ahogy ő szokta támogatni a kö­­zépcsatárok­at. A taktikáról, a kapott utasítá­sokról nem akar beszélni. Zsengel­­lért és Sziklait már várja Gutt­mann edző, hamar eltűnnek. Dietz kapitány fakó arccal lé­peget kifelé. Ennyit mond: — Kár volt kikapni... Nagyon át fogom gondolni ennek a Lille— Rotterdam útnak a tanulságait. Az MLSz elnökségében is rá fo­gok mutatni a hibákra. (Közöljük a kapitánnyal, hogy erre egy hetet kell aludnia a kapi­tánynak, mert a keddi elnöki ülés, amelyen azon melegében előad­hatta volna a dolgokat, Kenyeres főtitkár betegsége miatt elmarad. Kár?) „Kettészakadt** az Újpest: Zsengellér és Sziklai a gőz­ben, a csapat többi része a pályán edzett — A Sporthírlap tudósítójától — Kedden délután könnyű edzést tartott az Újpest csapata. Az edzés­ről Zsengellér, Sziklai, Temes, Ha­vas és Szalay hiányzott. Az első kettő délben érkezett haza Rotter­damból és Guttmann edző rendele­tére gőzfürdőbe ment. Havas szol­gálata, Temes elfoglaltsága miatt maradt távol az edzéstől. Szalay múltkori sérülését kezelteti. Kállait és Ádámot csak meggyúr­ták, mert mindkettő könnyebb hú­zódást szenvedett vasárnap, a Bu­dafok elleni mérkőzésen. Játékuk vasárnap biztos, sőt már a csü­törtöki kétkapus edzésen is részt­­vesznek. Az ellenfél az UTE csa­pata lesz, az Újpest tartalékjaival kiegészítve. A többiek a szitáló eső ellenére is kivonultak a pályára. Az egyik kapu mögött tornagyakorlatokat végeztek. Két „Szigeti” vendége volt az edzésnek. Szigeti Ottó, a teniszbajnok és Szigeti II. József, az ismert fiatal vízipólóhátvéd. Nagy kedvvel végezték az edzések régi vendégével, Németh Jamesszel együtt a gyakorlatokat. Labda ezúttal nem szerepelt az „étrenden”. Aki a színen maradt labdába bele mert rúgni, az súlyos megrovásban részesült Guttmann edző részéről. A gyakorlatok elvég­zése után könnyű futás következett. (Seres azonban csak gyalogolt...) Az összeállítás felől érdeklőd­tünk Langfelder igazgatónál, aki a titokzatosság homályába burkolóz­va ennyit mondott: — A vezetőség szempontjából tizenegy kérdőjel van a csapatban. Senkinek a helye sem biztos. Nagy feladatok előtt állunk, így minden­kinek a legjobbat kell nyújtania. Zsengellérnek például éppen úgy kell igyekeznie, mint például — Temesnek... Langfelder titokzatossága ellenére is valószínűleg így fog festeni az Újpest csapata: Sziklai — Futó, Joós — Szalay, Szűcs, Balog — Ádám, Vincze, Zsengellér, Kállai, Kocsis. Az edzés után gyúrás, fürdő sze­­repelt a műsoron. Ma este a szoká­sos vacsorára gyűlik össze a csa­pat. . Dietz kapitány mérleget készít Három súlyos hibája van a válogatott csapatnak: 1.­ a s­s­ú a csatársor, 2. a csapat nem küzd eléggé, 3. tovább tart a taktikai fejetlenség „ Biztosra veszem, hogy Parisba és Corkba már lényegesen megerősödött csapattal vonulhatunk fel“ — A Sporthírlap tudósítójától — Lilié,—Rotterdam... Két mérkő­zés — két vereség. És még­hozzá olyan ellenfelektől, amelyektől még sohasem szenvedtünk vereséget. Három hét múlva pedig újabb ne­héz útra indul válogatottunk Pa­ris—Cork felé. A válogatott három súlyos hibája Kétszeresen aktuális tehát fel­tenni a kérdést a szövetségi kapi­tánynak : — Mik a tanulságai ennek a kettős vereségnek ?­­— Sarkalatos hibákat fedett fel Lilié és főként Rotterdam. — És mik ezek? — Először is: belső hármasunk túlzásba viszi a rövid passzokat. Másodszor: a csapat nem játszott a szükséges erőbedobással. Har­madszor pedig: még mindig nem játsza jól a csapat az új taktikát. Új értekezletekre van szükség. Csak az­ edzőkkel! — Vegyük sorra az egyes pon­tokat ! — Ami az első számú hibát illeti, belső csatárainknak sürgősen le kell vetkőzniük ezt az egyolda­lúságot. Sokkal jobban kell foglal­­koztatniok a szélsőket. Főként pe­dig a hosszú keresztlabdákat kell alkalmazniok. Ezekből alig láttam valamit Rotterdamban. Az energia nélküli játékot az idény eleji for­­mánkívü­liség számlájára írom és éppen ezért nem veszem túlságo­san tragikusan. Biztos vagyok abban,, hogy ugyanez a csa­pat két-három hét múlva már sokkal többet nyújtana ezen a téren. A taktika problémája összefüggésben van az idény ele­jén kezdeményezett értekezleteim­­mel. A holland-magyar mérkőzés újból igazolta, hogy ezekre a meg­beszélésekre égető szükség van. Minthogy azonban a széle­sebb körű értekezletek nem találtak meg­felelő érdeklődésre az érdekeltek soraiban, át fogok térni azokra az értekezletekre, amelyekre csak az edzők nyernek meghívást. Az ed­zőket fogom felkérni arra, hogy bizonyos olyan játékrendszereket — főleg védelmi rendszerekre gon­dolok — amelyekre feltétlenül szükségünk van, ha helyt akarunk állni az idegen országokkal való összecsapásokban, minden egylet­ben megfelelően gyakorolják. Még­pedig függetlenül attól, hogy ki lesz az illető csapat legközelebbi bajnoki ellenfele. Meg fogom kér­ni az edzőkön keresztül az egyle­teket, hogy a magyar futball nem­zetközi hírneve érdekében hozzák meg ezt az áldozatot és a rendsze­rek gyakorlásával készítsék elő a játékosokat, műveljék ki taktikai tudásukat. Azt szeretném elérni, hogy ne csak azon az egy-két szö­vetségi edzésen legyen, alkalmuk a játékosoknak a megfelelő védelmi rendszerek beidegzésére. Azt sze­retném, ha a válogatott klasz­­szisú játékosoknak elég legyen megmondani: ilyen és ilyen rend­szer szerint fogunk játszani és akkor már mindenki tudja, hogy mi a teendője. Nincs igazi jobbszél­­sőnk, lassú az „agy­tröszt“ Ezek volnának az általános pro­blémák. Beszélni kell azonban az összeállítás kérdéseiről is. — Lille-ben és Rotterdamban négy szélső játszott. Egyik sem felelt meg! — vetjük fel a témát. — Szerintem ezt nem szabad így megítélni — mondja a kapi­tány. — Titkos már nem egészen fiatal. Neki sok edzésre van szük­sége, hogy formába jöjjön. Gyet­­vai fölött sem szabad ítélőszéket tartani egy idegen országbeli játé­ka alapján. Alaposan lehet várni azt, hogy legközelebb javítani fog. A jobbszélen már más a helyzet. Itt hosszabb idő óta baj van. Béki sol­t fejlődött, de még ma sem elég nyugodt. Egyelőre még nem látok tisztán, nem, tudom, hogy kire számíthatok majd, ezen a he­lyen. Egy bizonyos: csak nagyon gyors játékos lehet az, aki leg­közelebb bekerül majd a jobbszélső helyén a csapatba. — És az „agytröszt”? — Túl körülményesen játszott. Lelassította a játék ütemét. Két­ségtelen, hogy ebből is jó részt az idényeleji formák számlájára kell írni. Néha a mezőnyben ragyogóan kombinált ez a hármas, csakhogy ez kevés ahhoz képest, hogy milyen nagy egyéni képességű játékosok­ból áll ez a belső hármas. Különö­sen a keresztlabdák terén kell sok­kal többet produkálniok. A hollan­dok játék­ából is láthatták, hogy a széleken előrevitt támadások hoz­nak eredményt. A mi góljaink kö­zül is a második a két szélső ak­ciójának volt a gyümölcse. A fedezetsorban: teljes zavar —• És a fedezetsor? — Megvallom, itt gondjaim van­nak. Lázár is, Dudás is túlságosan erős játékosegyéniség, mintsem­­hogy százszázalékos eredménnyel be tudjon tölteni ilyen őrző szere­pet. Meg kell azt is mondanom, hogy a mi játékosaink idegenked­nek attól a rendszertől, hogy csak három játékos maradjon hátul az ellenfél előretolt három csatárának őrzésére. Valahogyan idegesíti őket, hogy nem éreznek maguk mögött tartalékot. Megzavarja őket az a gondolat, hogy mi lesz, ha átmegy rajtuk a csatár. Külö­nösen ha idegenben játszunk és számolnunk kell az otthoni ellen­fél nagyobb támadó kedvével. Meg kell gondolnunk, hogy nem lesz-e célszerűbb ilyenkor „négy hátvéd­del” játszani? Azaz a három le­fogó mögött legyen egy az áttörés helyén beavatkozásra kész tarta­lék. Még egy megfigyelésem, volt Rotterdamban: a holland össze­kötők túlságosan könnyen mentek át szélső fedezeteinken. Itt jóval keményebb kivitelre lesz majd szükség. A védelemben nincs gond! — A védelem problémái? — Itt nincs gondom. Mind a két hátvéd remek futballista. Nagy balszerencse volt, hogy Biró azt a rúgást kapta Rotterdamban, amely nagyon lefokozta harcképes­ségét. Meggyőződésem, hogy nem vesztettük volna el a mérkőzést, ha Biró itt marad. Kapusainkra sem lehet különösebb panasz. Szabó szinte minden mérkőzésen beszed egy-egy védhető gólt, ,vi­szont kivéd szinte biztos gólnak látszó labdákat. Ezzel már meg kell alkudnunk. Szer­intem­ Rotter­damban a második gólt védenie kellett volna. — Nem volt kár olyan utasítást adni a hátvédeknek, hogy csak „szemmel tartsák” az ellenfél szél­sőit? — Nem gondolnám. Éppen elég lett volna szemmel tar­tani a hol­landi szélsőket. Az volt a baj, hogy Biró megsérült. (Az bizony baj volt, de a „szemmeltartás” a túlsó oldalon sem bizonyult teljesen elegendő­nek.) Most majd minden jóra fordul(?) — Végső tanulság? — Most bajnoki mérkőzések következnek. A formák is megja­vulnak és nekem is módomban lesz majd ezeket a formákat figyelem­mel kísérnem. Biztosra veszem,, hogy Parisba és Corkba már lé­nyegesen megerősödött csapattal vonuolhatunk fel. Erdély legfrissebb híreit az 53 éves Aradi Közlöny hasábjairól olvashatja. Fixcimk­elő az Aradi Közlöny-re Hirdessen az A­radi Közlöny-ben 3 ­. A Phebus Debrecenbe készül — A Sporthírlap tudósítójától. — — Mi volt a csapattal vasárnap? —­ kérdeztük Bányai Lajost. — Semmi. Nem vették eléggé ko­molyan a fiúk a mérkőzést, illetve az ellenfelet, a BSzKRT csapatát. Nem, semmi letörésről nem lehet be­szélni. — Debrecen nehezebb lesz, mint a BSzKRT volt!­­— Tudjuk. Hiszen eddig még egyetlen pontot sem sikerült elhoz­nunk Debrecenből. Most azonban rá­megyünk a mérkőzésre. Ott kell elő­ször bebizonyítania a Phöbusnak, hogy a helyes utat választotta a játékstílusok útvesztőjében. — Mi a heti műsor? — Csütörtökön az amatőrjeink ellen játszunk a Berlini­ utcában ed­­zőmérkőzést. Pénteken fürdő­bn , szombaton utázunk Debrecenbe.

Next