Sporthirlap, 1939. július (30. évfolyam, 51-59. szám)

1939-07-19 / 56. szám

2 Az úgynevezett tervsorsolás, va­gyis a mérkőzések mesterséges el­osztása nem lehetséges. A bajnoki mérkőzések idő­pontját elcserélni, erre-arra tologatni nem lehet. Csak a „vis major" legkivétele­­sebb eseteiben adhat engedélyt kizárólag a miniszteri biztos egyes mérkőzések elhalasztására. A Nemzeti Bajnokság további kiépítése Az NB I. és II. osztályának egy, illetve három csoportos mos­tani megszervezése még nem je­lentheti az egész ország labdarú­gását magába ölelő Nemzeti Baj­nokság lezárását. Gondoskodnunk kell további kiépítésről, ami lehetővé teszi felfelé a sport­értékek további kiépítését, viszont lefelé megadja az alkalmat a vi­déki labdarúgás ma még hiányos, szakadékozott kiépítésére. Alább közlöm elgondolásomat, tervemet a Nemzeti Bajnokság kiépítésére. Arra kérek minden­­kit, ki hozzá tud járulni e szerény terv tökéletesítéséhez — juttassa el véleményét ebben a kérdésben hozzám,, hogy augusztus 10-ig be­zárólag az 1940—41. évi bajnok­ság s általában az egész magyar labdarúgóélet beosztásának új alapjait lefektethessük a Nemzeti Bajnokság szervezetének meg­állapításával. Az­ 1939—40. bajnoki év végén az NB I.­ osztályából kieső 5 csa­pat igénybevételével, továbbá a három II. osztályú csoport 2., 3. és 4. helyezettjével, tehát 9 csa­pattal, összesen 14 csapattal megalakítjuk az NB egységes II. osztályát. Az Alföldi, a Dunántúli és a Felvidéki NB II. osztályú csopor­tokban megmaradó csapatok, va­lamint az alszövetségi és alosz­­tályi bajnokok bevonásával megalakítjuk az NB III. osz­tályát, amely 4 csoportból fog állani, csoportonként 12-es létszám mel­lett. Ilyen beosztás mellett kiépítve látjuk töretlen vonalban az NB I. , II. és III. osztályát. Az I. és II. osztály kizárólag minőségi alapon állíttatik fel, míg a III. osztály a négy csoport megszer­vezésével területi beosztás jelle­gét kapja. Ezzel a beosztással az alszövet­­ségek jelenlegi területi, sportbeli és sportpolitikai felépítése is lé­nyeges átalakuláson megy keresz­tül. A nagy területi fekvésű al­szövetségek helyett „alosztá­­lyok“-at létesítünk, ami körülbelül azt jelenti, hogy a jelenleg több alosztállyal dolgozó alszövetségek kettéválasztatnak, így az egyes vidékek sportadmi­nisztrációja olcsóbbá, gyorsabbá és intenzívebbé válik. Az így kiépített Nemzeti Baj­nokság I., II. és III. osztályából 1940—41. bajnoki évtől kezdve a kiesés és feljutás a következő lenne: Az I. osztályból kiesne 3 csa­pat, helyettük feljutna az egysé­ges II. osztály 3 helyezettje. Az I. osztályból kiesett 3 csapat az egységes II. osztályban játszana tovább. A II. osztályból kiesne 4 csa­pat, amelyek helyére feljönne a III. osztály négy csoportgyőztese. A III. osztályból csoportonként 3—3 csapat esne ki s feljutnának a létesítendő alosztályok (alszö­vetségek) bajnokai. A kiesés, feljutás radikális, azonban éppen ez fogja megadni a küzdelmek értékét. Vidéki játékvezetőket a vidéki mérkőzésekre! Az 1939—40. bajnoki évben az NB I. és II. osztályok bajnoki mérkőzéseinél a játékvezető kül­dést úgy kell foganatosítani, hogy különösen vidéki mérkőzéseknél vidéki játékvezetők vétesse­nek igénybe, az érdekeltségi viszony figyelem­­bevételével. Ezzel a vidéki játék­vezetők szaktudásának fejlesztését segítjük elő, másodszor pedig tetemes kiadásoktól szabadítjuk meg a vidéki csapatokat. Az 1939/40. évi bajnokság őszi fordulójának napjai I. osztály II- osztály Augusztus 20: I. forduló I. forduló „ 27: lengyel—magyar (Varsó) II. „ Szeptember 3: II. forduló III. „ „ 8: szövetségi nap „ 10: III. forduló IV. forduló „ 17: IV. I V. „ „ 24: német—magyar (Budapest), bolgár—magija amatőr (Szófia) Október 1: Bécs—Budapest A és B (Bécs és Budapest) „ 8: V. forduló VI. forduló „ 15: VI. „ VII. „ „ 21 és 22: román—magyar A és B (Bukarest)­­, 29: VII. forduló VIII. forduló November 1: szabad nap elmaradt mérkőzésekre „ 5: VIII. forduló IX. forduló „ 12: jugoszláv—magyar (Belgrád) X. „ „ 19: IX. forduló XI. „ „ 26: X. „ XII. „ December 3: XI. „ XIII. „ „ 8: szabadnap „ 10: XII. forduló „ 17: XIII. „ A miniszteri biztos nagyjelen­tőségű rendeleteihez és terveihez egyelőre nem fűzünk megjegyzé­seket. De különösen az NB további kiépítésére vonatkozó elgondolás­sal még részletesen kell majd foglalkoznunk. Most megelégszünk azzal, hogy örömünknek adunk kifejezést azért, hogy a miniszteri biztos megszüntette a pályaválasz­tási jog elkótyavetyélését és a kisorsolt mérkőzések időpontjának indokolatlan, sportszerűtlen cse­­reberélgetését. S azt is reméljük, hogy a miniszteri biztos, aki sze­rint „gondoskodnunk kell az NB további kiépítéséről", be fogja látni, hogy ezt a további kiépítést nem lehet az NB első és főosztá­lyának lebontásával kezdeni. A NEMZETI átadó- és szabadlistáján mintegy 6 név szerepel. A FERENCVÁROS csak a KK-döntők után készíti el az átadó- és szabadlistát. Eddig még szó sem volt erről a zöld-fehéreknél az idén! A TÖREKVÉS­­ jövő héten már elkezdi az edzé­seket. A kőbányaiak teljesen felké­­szülve akarnak rajtolni az NB-ben. LOTSYT, a holland szövetség főtitkárát a francia becsületrend lovagjává avatták. SPORTHIRLAP SZERDA, 1939 .ÚJTIU­S 19. a magyar szív feltámadásának kettős ünnepe — a Sporthírlap tudósítójától — Féltünk. Reménykedtünk. Mérgelődtünk. Vérszemet kaptunk. Ugráltunk az örömtől. Boldogan aludtunk egyet. Azt ál­modtuk, hogy a magyar labdarúgó­sport erősebb az angolnál. De most azután már gondolkoz­hatunk is egy kissé a szombat-va­sárnapi tapasztalatokról. A belgrádiak jól futballoznak, de... A szombati mérkőzés első félide­jében kétféle vélemény alakult ki a BSK-ról: — A belgrádiak jól futballoznak, — így hangzik az első vélemény, — gyorsak és fürgék, tehát rend­szerint megelőzik ellenfelüket a pon­tatlan passzok elérésében. A labdát egyből továbbítják. Két-három­ hú­zással aránylag egészen jó helyze­teket teremtenek góllövőik számára az ellenfél kapuja előtt. Egyszerűen, célszerűen és tudatosan futballoz­nak.­­ Sok gyenge pontja van ennek a beligádi csapatnak, — a másik vé­lemény szerint — s nemcsak a pil­lanatnyi forma mérsékelt ezeken a gyenge pontokon, hanem a játékos tehetsége is. A jó taktika végre­hajtásához nem elég az akarat és a buzgalom, játékkészség is kell hozzá. Ez pedig a BSE több játé­kosában meglehetősen csekély. Megállapíthatjuk, hogy mind a két vélemény helytálló volt. Boncoljuk csak fel az­ Újpesti csapatot! Persze, csak hictéleti boncolásra gondolunk. Csapatrészek és egyének különválasztására. (Mert a csapat — egészében — minden dicséretet megérdemel a 7:1 után.) A közvetlen védelem három tagja közül Sziklai mindig lelkiismerete­sen végzi a maga dolgát, Futó szörnyen szorgalmas, de semmilyen szempontból nem tökéletes hátvéd, Fekete pedig még sem Sziklait, sem Futót, de Szűcsöt és Balogot sem érti teljesen. A fedezetsor egysége vitathatat­lan. De a három fedezet közül csak Szalay képes pontosan továbbítani a labdát. Viszont gyakran ő is kö­rülményesen működik­ , Pepecsel." Szűcs és Balog csak a rombolásban nagy igazán. Ha ez a két fedezet a támadásban is részt akar venni, rendszerint azonnal baj támad az újpesti kapu előtt. Mert előrehúzód­­va majdnem mindig elkövetik azt a hibát, amelyből ellentámadás szüle­tik s akkor Szűcs vagy Balog hiányzik hátulról. Az Újpest legérdekesebb része a csatársor. Mind az öt játékos tehet­séges. De mind az öt más-más. Még Ádám és Kocsis hasonlít leginkább egymásra. Külsőleg is, harcmodor­ban is. Lendületesek, bátrak. Gyak­ran erőszakosak. Utóbbi tulajdonsá­guk azonban tapasztalataink szerint főként akkor nyilvánul meg, amikor ellenfelük — kis termetük által megtévesztve —­ fölényesen akarja őket elnyomni. Ádám és Kocsis so­hasem hagyja magát. Kocsisnak egy idő óta súlyosabb hibája, hogy hátra­felé játszik s ezzel megakasztja a mások vagy önmaga által már jól előrelendített támadást. A három belsőcsatár — három külön világ. Kállai: robotos. Pillanatnyi lankadás nélkül, darabosan, de nem erőszako­san küzdi végig a mérkőzést. Lövé­sei is erőteljesek. Az utóbbi időben azonban nincsen szerencséje. Mind átadásai, mind lövései ritkán ered­ményesek. Vincze: nyugodt építő. Az ellenfél hibáit ő tudja leginkább kihasználni, de olyan gondosan be­osztja erejét, hogy a mérkőzések első részében majdnem mindig lagy­matagnak látszik a játéka. S rend­szerint tényleg lagymatag. Nem ül­dözi az ellenfelét, könnyen bele­nyugszik a labda elvesztésébe. A döntő pillanatokban mégis majdnem mindig ő, Vincze Jenő fordítja a mérkőzés sorsát az Újpest javára. Szombaton is az ő egyenlítő góljá­nak volt köszönhető, hogy az újpesti csapat újratámadó önbizalommal vo­nulhatott le az első félidő, végén a pályáról. Végül Zsengellér, a nagy technikus, a dugógyáros, akinek nem eleme a közelharc s aki csak akkor válik utolérhetetlenné, ha már társai megpuhították az ellenfél vé­delmét. Szív! lísz! 7:1! Kétségtelen, hogy az Újpest már az első félidőben győzhetett volna, hiszen 2—3 nagyszerű gólhelyzete is volt. A győzelem mégis csak akkor alakult ki, amikor a belgrá­diak harc­rendje megbomlott és Zsengellér levegőhöz jutott. Akkor már a három újpesti fedezet képes volt a belgrádi támadások legtöbb­jét csírájában elfojtani. A meg­újuló újpesti rohamok egyre gyak­rabban végződtek góllal. 5:1 után már igazán csak az újpesti csatá­roktól függött a gólok száma. A második félidő 15. percétől kezd­ve az Újpest tüzesen, szívvel­­lésekkel küzdött. Ebben a tűzben égett el a BSE előnye ... A Bologna bemutatója A vasárnapi mérkőzés első fél­ideje is sok érdekes megfigyelésre, de kevés örömre nyújtott alkalmat. A Bologna bemutatót rendezett. Bemutatta a tökéletes csatár­játékot. (Biavati, Sansone, Puricelli.) Be­mutatta továbbá az olasz védekező rendszer­­ rossz alkalmazását. (Andreolo, aki talán az egész mezőny legnagyobb futballistája volt, annyira ragaszkodott a har­madik hátvéd szerepéhez, hogy nem követte a visszahúzódó ferencvárosi csatárokat, hanem a Ferrarira vigyázott.) Bemutatta végül a rossz idegek végzetes játékát. (Puricelli tettlegessége 2:1-es állásnál! . . . Ferrari idegösszeomlása 3:1-nél!...) A ferencvárosi hajszá­lak megőszülésének története Csak röviden akarjuk elmondani, miért őszült meg rengeteg hajszál a vasárnapi mérkőzés alatt a ferencvárosi szurkolók fején. A hátvédek ijesztően nyugodtak voltak. Szoyka­dl’ egymásután vétett szögletet — minden ok nél­kül. Tátrai egymásután kalando­zott előre. Mindketten nyugodtan állítgatták a labdát az olasz csatá­rok orra előtt és még nyugodtabban nézegették, hogy mit akar az olasz a labdával a 16-os vonalnál és eszükbe sem jutott, hogy meg­támadják, mielőtt a labdát át tudná venni. .A fedezetek közül még Lázár sem tudott pontosan passzolni az első félidőben. A csatársor tagjai közül Táncos csak akkor volt a helyén, amikor nem őt szöktették.­­De azért nem lett, volna szabad őt kifütyülni! A fütyörészek nyilván nem gondol­tak arra a sok-sok ferencvárosi diadalra, amelynek Táncos Misi eredményes harcosa volt. De arra sem gondoltak, hogy fütyülésükkel könnyen megzavarhatták volna a többi játékost is.) Kiss és Sárosi olyan helyzeteket hagyott ki, hogy még a legidősebb szurkoló is meg­győződéssel üvöltötte: „Ezt én is berúgtam volna!!!“ Nem beszélve a kihagyott 11-esről... Milyen rette­netesen tologattak, tétováztak, ingadoztak a ferencvárosi csatárok már ismét az ellenfél kapuja előtt!... És Gyetvai nem kapott labdát! ... Szív ! T­íz ! 4:1! A Ferencváros tulajdonképpen az utolsó tíz percben verte ki a Bolognát. Akkor érvényesült végre az a szív és az a tűz, amely egyes ferencvárosi játékosokban dobogott és lobogott. Érvényesült Gyetvai lendülete és Toldi Géza fegyel­mezettsége és eredményessége. A harmadik és negyedik gólt Toldi Géza csakis azért tudta megszerez­ni, mert nyugodt volt. Az olasz bajnoknak a világ egyetlen más csatára sem tudna négy gólt rúgni. Ezt a Bolognát csak Toldi verhette meg! A Ferencvárosnak egyébként lUlVMtMIMI" "nMP '5V1 .......... nincsen oka szégyenkezni azért, hogy csak 10 percig játszott döntő fölényben. Egy héttel előbb a Bolognának mindössze öt igazán jó perce volt s azalatt biztosította magának a győzelmet. Várjunk csak egy kicsit! Kétgólos előnnyel érkező ellen­feleket ■— külföldi bajnokokat! —• kiverni a KK-ból, ez mindenképpen nagy öröm. De azért mindenféle következtetéssel — várjunk csak egy kicsit! A magyar labdarúgás körül még sincsen minden rendben. A szombat­­vasárnapi kettős magyar futball­ünnepen is tapasztalnunk kellett, hogy rengeteg részletet kell még megjavítanunk s még mindig kiala­kulatlan a „testhez álló“ magyar harcmodor. Elvégre azt mégsem nevezhetjük tudatos harcmodornak, hogy miután már senki sem mer győzelmet várni, egy-két játékos hirtelen nekilendül, magával ragad­ja a társait és meglepi, szétveri az ellenfél csapatát. De amikor azt látjuk, hogy a rosszul nevelt, erőszakosan rossz irányba terelt játékosok között is akadnak, akik ilyen győzelmeket képesek kiharcolni, azt érezzük, hogy fokozott lelkesedéssel kell tovább törnünk a magyar labda­rúgósport szebb jövője felé vezető helyes utat! Mert ha a meglevő magyar szív s ellenállhatatlan győzniakarás komoly kiképzéssel párosul, a magyar futballnak még sok olyan örömünnepben lesz része, mint a szombati és vasárnapi volt. 227. NÉV: •»••«•••■( CÍM: . V* i iiiiiiiiii Mi lesz a Váci Reménységgel? — A Sporthírlap tudósítójától. — Hősies küzdelem után elvérzett a Váci Reménység a Kassai SC elleni osztályozó mérkőzéseken. A meccs­ről Keményvári József intéző így beszélt: — Minden összeesküdött ellenünk. A rendes játékidő utolsó percében kaptuk az egyenlítő gólt. A hosszab­bításban aztán a kassai fiúk na­gyobb fizikuma érvényesült. Jobban bírta a hőséget a KSC, mint mi. A Reménység további sorsáról so­kat beszéltek illetékesek. A váci zöld-fehérek csapata ugyanis profi­alapon működött és mint ilyen ama­tőr bajnokságért nem játszhat. A szabály ugyan megengedi, hogy ha az NBB-ből proficsapat kiesik, ak­kor profijátékosai azonnal amatő­röknek számítanak, ha anyaegyesü­­letükben maradnak és ha amatőr alapon játszanak tovább. A Remény­ség azonban nem tartja meg profi­játékosait, hanem Hubát, Nagyot, Vértest és Bérest szabadlistára te­szi. A csapatot teljesen átszervezik a váciak és az ősszel a középma­gyarországi alszövetség I. osztályá­ban indulnak el, hogy visszakerül­jenek az NBB-be. Tíz játékosának visszaamatőrösíté­­sét kéri a Phöbus Kedden délelőtt a Phöbus tíz visz­­szaamatőrösítési kérvényt nyújtott be a BLASz-hoz. A kék-sárgák je­lenlegi csapatából Toros II., Titkos II., Wéber, Szikár, Solti, Béki és Gombkötő, a régiek közül pedig Sólyom-Szófián, Tárnok és Toros I. kéri visszaamatőrösítését. A Phöbus kérelme összefüggésbe hozható ,az MLSz miniszteri biztosá­nak ismeretes intézkedésével, amely szerint az egyesületek alapszabályai­kat bemutatni kötelesek. A most be­adott kérvényekben azoknak a visz­­szaamatörösítését kérik, akik ama­tőröktől, vagy amatőrként kerültek hozzájuk. Solti kivételével mindegyik játékos azelőtt is a Phobusnál volt, Solti pedig, mielőtt odakerült volna, ugyancsak amatőr volt. A többiek, tehát Csikós, Megyeri, Turay II., Tóth nem nyújtottak be ilyen kér­vényt, mert ők proficsapatoktól ke­­rültek a kék-sárgákhoz.

Next