Sporthirlap, 1939. szeptember (30. évfolyam, 69-77. szám)

1939-09-27 / 76. szám

2 OSZTÁLY­OZÓKÖNYVÜNK Magyarország-Németország 27:84 — 1-es: Tóth A magyar-német válogatott mérk I­őzés ezúttal ránk nézve jó ered­ményel végződött. Tekintélyes gól­aránnyal győzött a magyar csapat, amely tehát­­ kihasználta az al­kalmat. Az alkalom ugyanis na­gyon kedvező volt a magyar csa­pat számára. A németek az őszi idényben nem játszanak bajnoki mérkőzéseket és a válogatottak a szokásos együttes előkészületeket sem végezték. A mi játékosaink vi­szont már éppen elég bajnoki mér­kőzést játszottak ahhoz, hogy jó formába kerüljenek, de nem ját­szottak annyit, hogy bármelyikük is fáradt lehessen. A mérkőzés bí­rálata előtt külön hangsúlyozni kí­vánjuk, hogy a németek nemcsak a pályán, hanem a játék előtt és utána is példát adtak a sportszerűség­ből. Előzőleg meg sem próbálták ki­használni a mérkőzés elhalasztásá­nak lehetőségét, utólag pedig egy­általán nem kisebbítették a ma­gyar győzelmet a német csapat kedvezőtlen helyzetének emlegetésé­vel. Már csak ezért is kötelessé­günknek tartjuk, hogy ezt mi hangsúlyozzuk.* Német vendégeink, noha erőnlét tekin­tetében gyengébbek voltak a melóinknál, az első félidőben­­ többet támadtak. Szünet után azonban erősen visszaestek (főleg Goldbrunner elgyengülése miatt). Ekkor a magyar csapatnak volt elég erőtartalékja, hogy tekintélyesre növelje az addig csak egygólnyi előnyt. Az edzés hiánya már a német csapat első támadásaiban is megmutatkozott s rá­nyomta bélyegét a vendégek játékára. Mindent láttunk tőlük, ami nem igényel teljes erőt. Nagyszerűen passzoltak, ötlettel és okosan helyezkedtek, a finom húzások és cselek egész tömegét mutat­ták be, d­e nem voltak lendületesek. Támadásaik végén a mi 16-osunknál már fáradtaknak látszottak, és nem lőttek erősen, sőt gyengén is csak keveset. Amiben pedig mindig különbek voltak, mint mi: a testtel való játékban, hát ezt mintha egészen elfelejtették volna. Ilyen körülmények között a magyar csapat sikere bárme­nnyire is örvendetes, mégis bizonyos tartózkodásra késztet. Az azonban, hogy a győztes csapatban éppen a fiatalok­ (Tóth, Sárosi III., Gyetvai) játszottak legjobban, minden­képpen nagy-nagy örömet jelent. A magyar győzelemnek azonban ter­mészetesen a németek gyenge erőnléte csak kisebb részben volt oka. Valójában ez a magyar csapat jól is játszott, ha nem is zökkenő nélkül. Példás akaraterő fűtötte fiainkat és aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy ezzel az igyekezettel a németeknél jóval erősebb együttest is legyőztek volna. Ami pedig a taktikai kérdést illeti, le­szögezhetjük, hogy a német csapat az angol rendszert játszotta, de éppen ez az a rendszer, amelyet legkevésbé lehet ját­szani tökéletes erőnlét nélkül. A magya­rok taktikátlan taktikája bőven elég volt a denaturált angol rendszer ellen. De hiszen ezt mindig is hangoztattuk, hogy a lényegesen jobb csapat különösebb taktika, nélkül is legyőzi a rosszabbat. A magyar csapat és a mezőny legjobb embere s a mérkőzés örvendetes megle­petése a szegedi Tóth volt. Hihetetlenül ruganyos ez a fiú, bátor és­­ balszeren­cséje sem volt. "ösztönös, született kapus­tehetség és bizonyára kapus­zseni lesz, mert még hosszú pályafutás előtt áll. 1-est érdemelt, de néhány feleslegesen széles mozdulatáról bízvást leszokhat. Hátvédjeinkről se jót, se rosszat. A fe­dezetsorban Sárosi Béla a II. félidőben úr volt a­ pályán. Szalay II. végig egyen­letesen és jól játszott. Baráti is egyen­letesen, de gyengébben. A csatársorból Gyetval és Zsengellér érdemelt jó osz­tályzatot. Utóbbi olyan mozgékony volt, amilyennek ritkán láttuk eddig. Ha Gyetval felkarolná a jobblábát is, nem lenne szélsőgondunk néhány évre. A német csapatról már elmondtuk vé­leményünket feljebb Itt legfeljebb csak annyit teszünk hozzá, hogy lm játék és forma tekintetében vendé­reink ezúttal szürkének bizonyultak is, de sportszerű­ség és magaviselet tekintetében csillagos nagy egyest érdemeltek ki. Ezek után itt adjuk az osztályzatokat: Magyarország—Németország 27:34 (Válogatott Budapest, Üllői­ út. 5:1 (2:1). Góllövő: Kincses, Zsengellér, Lch­­ner, Zsenszellér, Zsengellér, Dudás.­ Tóth I Jákob 4 Pákozdi 3 Jancs Bíró 3 Lohmaus 3 Baráti 3 Kupfer Jányi TIT. 1 Coldbrunner 4 szalag 1Kitzinger Kincses 3 Zichner sárosi dy. 3_ frelleseh 3 'neengelter - Seben 4 Dudás 3 Szepan AlSteal-------------------2_Tesser _------3 Magyarország: 27 Németország: 34 Dattilo bronzlabdát kapott a JT-től Gidófalvy dr. érdekes kijelentései a játékvezetők hétfői összejövetelén Hétfőn este — szokásuk szerint — is­mét baráti megbeszélésre ültek össze a játékvezetők a testület helyiségeiben, milst már hamarabb megtalálták azt a közvetlen baráti hangot, amelyet a mi­niszteri biztos e baráti összejövetelek rendszeresítésénél elképzelt. Minden fe­szélyezett­ség nélkül mondják el tapasz­talataikat, panaszaikat és kívánságai­kat.­ A megbeszélés előtt feljött a JT-be az olasz Dattilo, a magyar-német mérkőzés játékvezetője is. A JT bronzlabdát aján­dékozott a kiváló olasz kortársnak Dat­tilo meghatottan köszönte meg a kedves emléket és — a bronzlabdával a hóna alatt — a pályaudvarra sietett, hogy még elérje a milánói gyorsvonatot.­­ Az NB- és NBB-mérkőzések játékveze­tőinek megbeszélésén a főtéma ezúttal a vidéki part­jelzők kérdése volt. A vidé­kiek ugyanis panasszal fordultak a mi­niszteri biztoshoz az ellen, hogy a vi­déki mérkőzésekre a budapesti JT küld­jön par­t­jelzőt A pestiek viszont ragasz­kodtak a pesti küldéséhez, mert — mint előadták — sokkal könnyebb a mérkő­zés vezetése, ha a játékvezető a partjel­zőt ismeri és tudta, hogy milyen támo­gatásra számíthat. A miniszteri biztos megígérte, h­ogy ebben a kérdésben ha­marosan rendet fog teremteni. A meg­oldás­­ valahol a középúton lesz. • A ,,kezdők" hétfői előadása ezúttal ki­vételesen elmaradt, Gidófalvy Pál dr. azonban velük is összeült egy kis meg­beszélésre. A megbeszélés előtt bejelen­­te­tte, hogy ezentúl a játékvezetőknek nem kell a mérkőzésekre 30 filléres pót­­jegyet váltaniuk, igazolványuk a mérkő­zésekre való díjtalan belépésre is jogo­sítani fog. Bejelentette továbbá, hogy ezentúl nem lesz megszabott száma az „NB-igazolványoknak", hanem aki meg­felelő számú­­ mérkőzést már vezetett, minden számszerű megszorítás nélkül ilyen igazolványt fog kapni. A minisz­teri biztos bejelentéseit a­ játékvezetők — érthetően — nagy tetszéssel vették tudomásul. A tapsvihar elültével Gidó­­falvy Pál dr. meg a következőket mon­dotta: —­ Láthatjuk, uraim, hami/ minden, te- Vintiébe*, a teást népükre akarok tenni. A játékvezetők érdekében minden enyosü- Tettfel szemben szigorúan járok el, de önöktől is megkövetelem, hogy minden tekintetben kifogástalanul működjenek, d­a tehát az önök részéről alkalmatlan­ságot, vagy tudatlanságot tapasztalnék, ugyanolyan szigorral fogok el­járni. • Elhatározták a játékvezetők, hogy ezentúl minden pénteken „fu­tballakadé­­miát" rendeznek, amelyen megbeszélik és megm­agyarázzák a kétes eseteket, az angol szabályokat folytatólagosan lefor­dítják és megbeszélik, hogy miképpen kell azokat értelmezni. Az akadémián bárki felszólalhat és vitát is kezdemé­­nyezeet. A hitelesített­­labdáikról se sok szó esett. Grófalvy dr. megmagyarázta, hogy a játékvezetőnek mindenkor az ész­­szerűség szempontjai szerint kell eljár­nia­ Ha tehát az egykor hitelesített, de most már sojáetlab alakú labda, helyett a­ nem hitelesített, de a játékvezető meg­ítélése szerint megfelelő labda áll ren­delkezésre, az utóbbit kell használni. A hitelesítés jelét egyébként — mivel a pecsét hamar lekopik a labdáról — bele fogják égetni a bőrbe. A Gidófalvy Pál dr. a­ megbeszélést a kö­vetkező szavakkal zárta be: — Bárkinek bármilyen panasza, vagy kérése van, forduljon bizalommal hoz­zám- Mindenkinek készséggel állok ren­delkezésére. Azon vagyok, hogy minden sportténykedésben és működésben a sport­szerűség elvei érvényesüljenek. A játék­vezetők érdekében szigorúan járok el a szabályokat be nem tartó és sportszerűt­lenül gondolkodó egyesületekkel, illetve egyesületi vezetőkkel mentben, de önök­től is elvárom és megkívánom, hogy az évvel-létükkel becsületes sportmunkát végezzenek. KETTESN­E NEM SZÁMÍTHAT A SZOLNOK A Szolnok tegnapi edzésén Kispéter és Szántó nem vett részt, mert mindketten könnyebben sérültek. Wéber edző erős munkába fogta a fiúkat, mert az erőnlét­tel bajok vannak. — Minden lehető kifogást kitalálnak a fiúk, hogy kihúzzák magukat az edzés alól, — mondta az edző. — Ezen változ­tatni fogok. Wéber el­határozta, hogy a jövőben he­lénként háromszor tartanak edzést­ Va­sárnap a Szolnok Szegeden a Szeged FC csapa­tával mérkőzik. Szolnokon a legnagyobb újság az, hogy Retkest áthelyezték és így rá jó darabig nem számíthat a Szolnok. Ezzel előtérbe került Barna játéka. Ha vasárnapig SCis­­pro­ter lába nem javul, akkor Szegeden a Barna—Draskóczi hátvédpárral áll fel a szolnoki csapat. .SZOMBATHELYI JELSZÓ: ERŐSÍTENI! A Haladás berkeiben, nem nyugodtak le a kedély ok­a. Cégliga felett aratott győzelem ellenére sem­. Ha­ ezeknek a gyerekeknek olyan álló­­képességük lenne, mint a Haladásnak, akkor bizony legyőzték volna, a Hala­dás 1. — állapították meg a szombathe­lyiek. Annyi bizonyos, hogy a Haladással baj van. A védelem ingatag, bár Kiss já­téka sokat f­ordított­ Ezzel­­ szemben vi­szont az a baj, hogy Kiss a fedezet,sor­ban hiányzik. A legnagyobb baj azonban a csatár­sorban van- A szélsők, Szabó és Lovász megfelelnek, de a belsők közül egyedül Gazdag­ítia meg az NB mértékét. Morcea nem tud formába lendülni, a balössze­kötő helyén pedig teljes a bizonytalan­ság. Szombathelyen egyöntetű az a véle­mény, hogy ha sürgősen nem segítenek a bajokon, ak­kor ismét kiesik. * Haladás * bHaaké *? ntate. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1939 SZETTEMBE® 2% 237 NÉV: ••••te«ee» CÍM: a«feee*«ei V­asárnapi jegyzetek... És valami­­egészen csodálatos, hogy néhány év lepergése alatt milyen nagy változásokon megy át az Ember. Aki ma komoly és elmélyedő elme, néhány év múl­va úgy lehet, léha és felületes fráter lesz. Idealistákból opti­misták lesznek, szépekből csú­nyák, kövérekből soványak. De ez semmi. Hiszen néhány év nagy ülő. Ellenben az, hogy néhány perc alatt milyen válto­zásokra van példa, az már csakugyan ijesztő. Elhiszik önök, ha azt mondom, hogy tíz perc ala­tt a­ legönzőbb emberek­ből a leg­önzetlenebbek lesznek? Nem hiszik el? Ide figyeljenek. Tegyük fel, hogy 3 óra, múlt 20 perccel. A futballpályán lent öt csatár rugdal egy kapura. A szélső beadja a­ labdát, a belső három csatár várja, hogy ka­pura rúgja. A balösszekötő éri el, pedig nem jön jól lábra neki. Mégis kapura lövi. De a többi is ilyen. Aki csak megkaparinthatja a labdát, az mindjárt kapura rúg­ja s nem törődik a többivel. Szinte marakodnak a labdáért, valósággal irígylik egymástól. Ilyen önzők. Ez a helyzet a meccs előtti kap­arúgdosásban. Aztán meg­kezdődik a mérkőzés és az öt csatárból önze­tlen apostolok lettek. Amint kapják a labdát, adják tovább. Egyik sem­ akar kapura rúgni. Ilyen önzetlenek. S mindez 10 percen belül tör­ténik. Nem csoda,a Az indító felemeli pisztolyát, hogy elindítsa az 5000-eseket. A pisztoly nem sül el. Igazít rajta valamit, újra megpróbálja, újra nem sül el. Erre már zavart mosollyal babrál­gat­, rajta, az­után jelentős fejcsóva kíséreté­ben újra felemeli, oly kemény lendülettel, mintha azt monda­ná: most próbálj nem elsülni, te nyavalyás! A pisztoly nem sül el. Az indító a homlokára üt: oh, hát persze! Nem elfelej­tette kihúzni ff. ravasz mellett azt ff, kis izét, micsodád. Meg­igazítja a hibát, s most már higgadtan emeli a pisztolyt, mert nem is kétséges, hogy el fog sülni. A pisztoly — eltalál­ták —­ megintcsa­k néma­ marad. Negyedszer mondott csütörtököt, most már el kell hinni neki. Semmi baj, indítunk tapssal. Az indító felemeli a két kar­ját, no most!." A taps elcsattan. Végre. Roppant kínos lett volna, lw. ff. két tenyere is elhibázta volna egymást.© Rendőrkordon a villamosmeg­állónál. A jegyet fel kell mutat­ni. Előveszem a kabátom zsebé­ből a jegyet, felmutatom, mehe­tek. A túloldalon újabb rendőr­kordon áll — itt aztán van rend! — s újra felmutatom a jegyet. Mehetek. Most már nincs több kordon. De­­a bejáró előtt öt lépésnyire megszólít egy fia­talember: mutassam fel csak a jegyem. Felmutatom a jegyem. Mehetek. Végre eljutok a szá­mológéphez. Itt persze már magamtól mu­tatom fel a jegyem. A jegyszedő letépi a csücskét, megnyomja a pedált, mehetek. Most már ott vagyok a torraszüléseknél, aho­va a jegyem szól. Jól jönne egy jegyszedő, aki elvezet az engem megillető lócára. De jegyszedő nem jön. Kint kellett volna érdeklőd­nöm, az egyik lovasrendőrnél, 1- 1. Kupfer és Kitzinger, a német válogatott két híres szélsőfedezete. Majdnem egyforma magasak, majd­nem egyforma gyorsasággal reagál­nak minden kérdésre. A feleleteik pedig hajszálnyira egyeznek, az egyforma vélemények természetes következményeképpen. Kupfer András a 05 Schweinfurt tagja, 25 éves, 167 cm magas, 19-szeres váloga­tott. Kitzinger Albin szintén a 05 Schweinfurt tagja, 27 éves, 167 cm magas, 26-szoros válo­gatott. Ami mindegyikben más, az a sze­mük villogása. Kupfer lágyabb ter­mészet, mint Kitzinger, aki sokkal kirobbanóbb. Am­i mindegyikben egyforma még: a játékuk. A ma­gyar-német első félidejében óramű­ként dolgozott a két schweinfurt­i fiú. — Úgy játszottak, — mondottuk nekik a szállóban lefolyt beszélge­tésünk bevezetőjében — mint két egyszerre felhúzott óra. Szinte ál­­landóan egyforma iramban, egyenlő ütemben, egymás kiegészítésekép­pen. —­ Ez azért van, — mondotta Kupfer — mert már nagyon régen játszunk egy csapatban és már négy éve szinte állandó tagjai va­gyunk a német válogatottnak. Már egymás gondolatait is ismerjük. Kitzinger (aki idősebb években és tapasztalatokban, sőt válogatott­ságban is­ nevetve folytatta: — A mi játékrendszerünk alakí­tott minket ennyire eggyé. Mi va­gyunk a motorok a csapat gépeze­tében. Elől-hátul, az elsőtől az utolsó percig dolgozunk, hajtjuk a csatársorunkat előre, Űzzük vissza az ellenfél tám­adóit­— Melyik a fontosabb szerep­kör? A védelem, vagy a támadás? Mert nálunk Magyarországon azt mondják arra a rendszerre, ame­lyet maguk játszanak, hogy véde­kező rendszer. Igaz ez ? — ó, — csodálkozott Kupfer —­ ezt­ igazán nem szabad mondani. Hol védekeztünk mi az első félidő­ben, amíg bírtuk erővel? A mienk ink­ább támadó rendszer. Kitzinger így magyarázott: — A szélsőfedezet feladata első­sorban a® ellenfél összekötőjének lefékezése, lefedezése, de részt kell vennie nagy mértékben a saját csa­társor támadásaiban is. — Nehezebbnek tartja ezt, mint a mi szélsőfedezeteink játékát? Nád­lunk ugyanis a szélsőkre állnak rá a szélsőfedezetek. — Áin azt hiszem, — felelte Ki­tzinger — hogy nehezebb. Nem hi­szem, hogy minden fedezetjátékos alkalmas, főleg, hogy képes erre a játékra. Nagyon, de nagyon sok munkát kíván ez. Ezért estünk vissza a második félidőben. Négy hete nem dolgoztunk rendszeresen, főleg nem edztünk odahaza. A mi játékunkhoz pedig nem száz, ha­nem százegyszázalékos erőnlét kell. Jawohl!... — A magyarok nem akarják, — legalább is az idősebbek — nem fogadják el helyesnek ezt a szélső­­fedezetjátékot. Kitzinger válasza: — Ez a magyarok dolga. Egy­szer majd rájönnek, hogy ez a lo­gikus, ez a helyes. Hát az jobb, ha ráállnak a szélsőre és az ellenfél összekötője szabadon sétálhat be a 16-osig, mert csak ott találkozik a hátvéddel ? — Maguk ketten mindig ezt a rendszert játszották, amit most ? — Nem! — felelte Kitzinger. — Csak négy éve, mióta Norz dr. ren­dezte a német válogatott taktikai rendszerét. Azelőtt a Schweinfurt 05-ben is „felelőtlen" rendszert játszottunk. Persze, azóta már a klubcsapatunk is áttért a „felelős" rendszerre. — Miért nevezi ön az angol rendszert , felelős''-nek ? — Mert­ ebben a rendszerben mindenkinek kiosztják a­ szerepet, amiért aztán az illető felelős. A magyar rendszerben csak az a jó, hogy ott egymásra lehet tolni a felelősség kérdését, ha valaki sza­badon marad és bajt csinál. — A magyar játékosok most a győzelem után nagyon lenézik az önök taktikai rendszerét. Lenézik legalább is 5:1 arányban ... — Akkor nagyot hibáznak. 1:5 arányban tévednek. Látniuk kellett, hogy a második félidőt nem bírtuk. Különösen mi ketten merültünk ki. A két szélsőfedezet. Azt hiszem, lesz még alkalmunk Budapesten ie bebizonyítani, hogy tévedtek a ma­­gyar pajtásaink. A futballban a meglévő tudáshoz elsősorban jó erőnlét ke­ll. Ezzel pedig mi vasár­nap nem nagyon dicsekedhettünk. — Ettől függetlenül, — fejezte be Kitzinger — a magyar fedezet­­sor valóban pompásan működött és, végig bírta az iramot. A kis Sárosi és Szalay két különösen kitűnő f­­­dezetjátékos. A „ fedezet-ikrek" — vezetékük, Herbarger intésére — szinte egy­szerre ugrottak fel az asztaltól. Búcsúztak, mert elmentek megnéz­ni a csodálatos Budapestet", ahol szívesen pihennének még egy-két napig. Ez azonban lehetetlen. A né­met haza hívja őket.. Árpádfy Jenő. Az Hjúsági és­­­ölyökbajnokság vasárnapi eredményei IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Északi csoport: MPSC—BTK 3:0 (2:0). M. Turul TE—Vasas 1:1 (0:0). Elek­tromos—TSC 3:1 (1:0). UTE—UTSE el­maradt. III. ker. TVE—Testvériség 2­4) (2:0). Pannónia—Compactor 2:1 (1:1). Keleti csoport: Portás—MÁVAG­ 6:3 (3:3). FTC—WSG 4:0., td-CO. KSC—ZSB 2:1 Tik­r. DSB—BTC 1:0 (1:0). BSzKRT—MTK 2:0 (1:0). Törekvés— BRSC 1:0 (0:0). Déli csoport: WMTK—SAC 14:3 (5:0). Kelenföld—FSC 2:1­ (0:0). PeMTK— MAFC elmaradt, Cs. MOVE—BMTE el­maradt. Hungária—Goldberger SE 3:1 a i). II. osztály: Északi csoport: PSC—BLK 4:2 (4:0), WoSG— Főv. TKör 8:0 (3:0). MFTK— UMTE 3:3 (1:1). UTE II.-URAK 4:0 (2:0). MSC-ZAC 7:2 (2:1). Juta—TLK 3 :2 (2 -1) Keleti csoport: P.­guta—KMTE el­maradt. WMTK II.—Köb. FC 4:0 (1:0). SzFC—SzAC 2:2 (1:1). KACecSaRTC 8:1 (4:1). B. Vasutas—SzNSE 2:3 (2:0). Déli csoport: KTC—M. Pohjstó 7:2 (1:11. DTE—MÁVAG II. 9:1' '4:0). PTSC—BIK 2:2 (2:1). ETC—M. Textil 2:0 (0:0). Fér. Vasutas—BMTE II. 3:0 (0:0). ..33­ FG—Ganz 3:2 (2:0). OT. osztály Nyugati csoport: MÁV Előre—RAC 1:1­ (0:0). WOSC II.—BSC elmaradt. d­VASC—ULK 4:1 (2:1). Uránia—BTK 3:2 (1:0). VI. ker. SC—UFC 3:0 (3:0). Északi csoport: RÁC—Ti ESC 6:11 (4:0). Hargita—VÁC 4:0 (1:0). NSC—P. Remény 3:2 (2:1). RTK—PATF. 2:0 (0:0). PMTK—HAC 1:0 (0:0). B. Magyarság- Fodrászok elmaradt. Keleti csoport: SzTF—K- Törekvés 2:2 (2:1). Tipográfia—NJTC 6:1 (4:1). Siemens-MTK II. 6:1 (2:0). Flitex— ETC II. elmaradt. Költ. A­C—P­MTK II 2:2 (1:1). Spárta-KTK II. 4:3 (2:2). Déli csoport: Kelenví­lgy­-WMTK NIL 4:0 (1:0). Hungária II.—ITSE 6:0­­(2:0). BEAC—BBF­C 1:1 (0:0). Gamma- SzISE— KAOE 3:1 (0:0). KAFC-Cs. MOVE II. elmaradt. TV. osztály-Elektromos II.—UTSE II. elmaradt. RE­AC—Gázgyár 2:1 (1:0). MPSC II.— Az Est elmaradt. KÖLTÖKBAJNOKSÁG I. csoport: BAC—UFC 2:2 (0:0). Kelen­föld—Goldberger SE 0:0. MAFC—,.33'FC 6:0 (2:0) M. Textil—FGC 3:3 (2:2). HL kér, TVE—PTSC elmaradt. UTE— Gamma-SzISE 8:0 (4:0). II. csoport: BMTE—Cs. MOVE 3:1 (3:1). KAC II.—P. Juta 0:0. BIK— Hungária 12:2 , (7:0). SAC—Sütök 1:1 (1:0). WMTK—ETC 2:1 (1:1). P­MTK— M Posztó 8:0 (3:0). III. csoport: SzTE—SzRTC 8:1 (3:1). KAC—SzNSE 2:1 (0:1). WSC—Szondy 5:0 (3:0). Filtex—KMTE 12:0 (7:0). K. Törekvés—SzFC 2:2 (1:1). KAC—WMTK II. 3:1 (0:0). IV. csoport: MTK—BSzKRT 2:2 (1:0). FTC—FSK 3:1 (3:0). Ganz—KAOE 7 41 U­J0) MAVaH - Fór Vasutas 1:0 (0:0) félbeszakadt! Postás—NJTC 6:0 (3:0). KTO-SzFC II. 12:1 (6:1). V. csoport: Törekvés—MTK IX. 6:2 (3:0). KSC—DSE 5:1 (3:1). WMTK III.— Köb. AC 5:1 (1:1). BTC—K. Törekvés II 7:1 (3:0). KTK—Köb. FC 4:1 (3:0). VI. csoport: PSC—ZAC 7:1 (5:1). BRSC—KTK 3:1 (3:0). P. Remény— BESC 6:1 (1:1). Hargita—EAC 4:1 (2:0). HAC—RÁC 0:0. VII. cso­port: BTK II.—M. Turul TB II. 0:0. B .Vasutas—Vasas 3:1 (3:1) B. Magyarság—TLC 1:1 (1:1). MÁV Előre—­VÁC 2:1 (1:0). TLK—Juta 1:0 (0:0) HAC II.—Compactor elmaradt Vili. csoport: Elektromos—Testvériség 3:1 (1:1). VI. ker. SC—Főv. TKör 2:1 (0:0). NSC-BLK 2:1 (1:1). IX. csoport: UTSE—Vizművek 4 4­ (3:0) URAK—PMTK 13:0 (5:0). WOSC— MSC­­4:0 (3:0). UTE—MFTR 5:1 (3:1). US­K—IWASC elmaradt. UTSC—UMTH 6:2 (2:1). KUPFER és KITZINGER (a német válogatott fedezetsor „ikrei") a szélsőfedezet-játék magas iskolájáról r­ sak három játékos, Turay, Titkos és Müller edzett kedden a Hungária, játé­kosai közül. A többiek részint felmen­tést kaptak, részint a válogatottal edz­­tek. Gyulai (Gamma) és Pólyák (Érsekújvár) kiadatása ügyében a francia szövetség a FIFA útján táviratilag értesítette az MLSz-t, hogy a két, ideiglenesen haza­tért játékosnak engedélyt ad a magyar­­országi szereplésre. A többi franciaor­­szági játékos ügyében még nem érkezett válasz. „Végre ki­fa­rolt a csapatomnak­", mondta Fézler, a Zugló Intézője. „Igaz, hogy csak húsz percre, de ez elég volt ahhoz, hogy 1­S:5-re álló mérkőzést 210-80 fordu­si.eset* AZ MTK CSAPATA CSÜTÖRTÖKÖN A H1 VÁLOGATOTT ELLEN a következő összeállításban játszik: Kár­páti — Burkó, Beregi — Péter, pintér, Liszkay I. (Licaó) — Itovszky, Vidtor, Liszkay II., Molros, Nemes. DRAKE NÉGY GÓLJA Az utolsó angol bajnoki ligafordos erö­lményei közül oro­or,'vk*7­'j eredmé­nye, az ismere­es bk­szolgálati nehézsé­­gük miatt kimaradt. Ez a mérkőzés éppen az Arsenal—Sunderland találkozó volt, amelyet Londonban az Arsenal-pályán rendeztek meg. A mérkőzést a Arsenal 5:1-re nyerte m­eg, és a mér­­­őzés egyik eseménye az óta óriási formába jött Drake négy gól­ja volt. Szépen búcsúzott el m Arsesiai 9. nőabajnokaásh&, 1 . . .. .

Next