Sporthirlap, 1940. április (31. évfolyam, 25-32. szám)
1940-04-13 / 28. szám
22^ZL 1910 április 13- j Az Ifjúsági kölyökbajnokság vasárnapi műsora IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Északi csoport: UTSE—Pannónia, Újpest, Attila-utca, MSC-pálya. 2. Kertész József. TSC—III. ker. TVE, Rákos tér, 12. Kárpáti. Vasas—UTE, Béke-utca, 12. Balassa. BTK—Elektromos, Pozsonyi-út, fél 1. Balázs Lóránt. MPSC—M. Turul TE, Újpest, Horthy Miklós út, 2. Békési. Keleti csoport: BSzKRT—BRSC, Ciprusutca, 10. Lukász. DSE—Törekvés, Támautca, 4. Forr. KSC—MTK, Gergely utca, 2. Tajti. WSC—BTC, Wekerletelep, fél 11. Szigeti László. Postás—ZSE. Lóversenytér 11. Pusztai. MÁVAG—FTC, Kőbányaiút, 2. Putnoki. Déli csoport: BMTE—Hungáris, Budafok. BMTE-pálya, 12. Hajnal. MAFC— KTK, Bertalan utca, 2. Nagy Pál II. FSC—Cs. MOVE, Budafoki út, GSE- pálya, 2. Herbály. WMTII—PeMTK, Csepel. WMTK régi pálya, 10. Ptrickpallag. SAC—Kelenföld, Soroksár, 2. Hutter. II. osztály Északi csoport: URAK—TLK, Békeutca, fél 12. Temesfői. UMTE—MSC, Újpest, Szent László-tér, fél 11. Barucki. Fővákör—UTE II., Szekszárdi út, 10. Ott. BLK—MFTR, Váci út, 12. Szegedi. I’SC—WOSC, Pestújhely, fél 11 Glozik. Keleti csoport: SzRTC—SzNSE, Rendessytelep, 10. Mészáros, István. SzAC— BVSC, Keglevich-utca, negyed 3. Michalkó P. WMTK II.—KAC, Csepel, WMTK régi pálya, 12. Pammer. NMTE— SzFC, Miklóstelep, fél 11. Nagy Benő. Déli csoport: M. Textil—,,33'FC, Szentendrei-út, 4. Pencz. PTSC—FVSK, Szentendrei-út, 12. Hegyi R. MÁVAG II — FTC, Kőbányai-út, 12. Csermely. KTC—B BIK, Ceglédi-út, 2. Juhász Elemér. M. Pásztó—ÚTE, Csepel, Vámmentespálya, 10. Rácz Albert. III. osztály Északi csoport: HAC—Fodrászok, övutca, 10. Szigeti József. P. Remény— PMTK, Rákospalota, Levente-pálya, 2. Józsa V. VÁC—PATE, Hajdu-utca, 12. Horváth II. Ferenc. RÁC—NSC, Rákospalota, Levente-pálya, 4. Jankovich dr. Keleti csoport: PeMTIC II.—KTK II., Pestszenterzsébet, Vágóhíd-utca, 12. Nagy F. KLSE—Köb. AC, Gyömrői-út, háromnegyed L Gáspár Gy. Tipográfia— Filtex, Sircor utca, 12. Bacsáth I. K. Törekvés—MTK II.. Állami telep, háromnegyed 1. K. Nagy János. SzTE— NJTC, Szemeretelep, 1. Fáldy Béla- FUTBALL-SZljUZik BERETVÁS Vill., Józsaf-körút 30—32. sz. telefon : 13-33-82. Rákóczi-tór sarok Dili csoport: BEAC—Hungária II., Bertalan utca, 11. Katona. BBFC—KAFC, Kelenföld, Csóka utca, 12. Juhász Ferenc. WMTK III.—FSE, Csepel. WMTK régi pálya. 3. Stift. Kelenvölgy—Gamma, Kelenvölgy, fél 2. Hacsi. Nyugati csoport: Uránia—UFC, Rákospalota, RAC-pálya, 10. Muskos. BFC— WOSC II, Szentendrei-út, 2. Durfek F. E. IV. osztály Gázgyár—MPSC II., Aquincum. 12. Samay. KEAC—Eletraomos II. Gyömrői-út, háromnegyed 11. Soós Károly. KÖLYÖKBAJNOKSÁG I csoport: UFC—Goldbirger SE, Vörös,vári-út, L Fehér Mihály. KFC—,,33 ’FC, Kelenföld, Csóka-utca. 11. Pálos dr. MAFC—M. Textil, Bertalan-utca, fél 11. Greguss. III. ker. TVE—ÚTE, Nagyszombat-utca, háromnegyed 3. Csongor, BAC—Gamma, Vörösvári-út, háromnegyed 12 Zimmermann. II. csoport: BMTE—P. Juta, Budafok, BMTE-pálya, 11. Kovács L. KACIBRIK, Kispest, Szent Imre herceg útja, 11 Pirók, Hungária—SAC, Kén utca, 10. Steiner I. WMTK—PeMTK, Csepel, WMTK új pálya, 11. Livery. III. csoport: SzRTC—SzNSE, Rendessytelep, fél 1. Szakács L. SzAC—Szondy, Keglevich utca, 11. Tóváry. WSC—Filtex, Wekerletelep, fél 1. Horányi. KMTE— SzFC, Miklóstelep, fél 1. Vasvári. K. Törekvés—KAC, SzNSE-pálya, háromnegyed 3. Wolf. SzTE—WMTK II., Szemeretelep, 3. Dobos. 7V csoport: BSzKRT—FTC, Ciprusutca, 2. Újlaki Jenő. FSE—Ganz. Soroksári-út, háromnegyed 1. Koronczai. MÁVAG—SzFC II., Kőbányai-út, 4. Kalmár. KTC—Postás, Ceglédi-út, 10. Zentai- Androvits. MTK—NJTC, Gergely-utca, fél 12. Szabó I. Gyula. V. csoport: Törekvés—Kelenvölgy, Bihari-utca, 11. Horváth F. KSSE—KSC, Gyömrői-út, háromnegyed 3 Korbuly. WMTK III.—BTC, Csepel. WMTK új pálya: 1. Schaffer Bla. MTK II.—KTK, Gergely-utca, háromnegyed 1. Molnár Kálmán. VI. csoport: Hargita—HAC, Sashalom, Gizella-út, háromnegyed 3. Fazekas. PSC—RÁC, Pestújhely, 11. Turcsányi. VII. csoport: Vasas—B. Magyarság, Béke-utca, háromnegyed 11. TSC—M. Előre, Tatai-út, M. Előre-pálya, 10. Turóczy VÁC—TLK, Hajdu-utca, fél 11 Zentai-Zeltler. Juta—HAC II., Wackensenpálya, Fáy-utca, fél 1. Tánczos. BTK II.—Compactor, Pozsonyi-út, fél 3. Jármai. VIII. csoport: Testvériség—BTK, Tatarút, fél 1. Ujváry Antal. Főv. TKör—NSC, Váci-út, fél 11 Szénássy. Elektromos— M. Turul TE, Latorca-utca, fél 3. Burdal- Brighter. IX. csoport: UMTE—Vízművek, Újpest, Szent László tér, fél 1. Buzna. UTSE—PMTK. Újpest, Attila-utca, MSC-pálya. 1. Kolossy. URAK—MSC, URAK-pálya. 11. Kálóczy. WOSC—MFTR. Újpest, Attila-uca, WOSC-bélya. 11. Fejtető József MPSC—UVASC. Újpest. Horthy ,Miklós út, háromnegyed 11. Kiss Zsigmond. A JT új helyiségbe akar költözni Egyelőre többfelé folynak a tárgyalások a helyiségek kibérlése tárgyában. Régi rangadókról regél a Hungária fűvezére „Fűmagot lehet venni a boltban, de bajnoki pontot nem" — Papa, kérem, egy újságíró bácsi keresi — kiabál a „Vörös Takács"* kislánya. Takács Béla megállítja a hengert, amellyel le és felsétálgat a pályán és megindul felfelé. Közben Takácsné a kislányával veszekszik. — Ma délután nem méssz le az edzésre! — mondja. — Nem lehet az, — válaszol a kislány — nem lehet kihagyni az edzést éppen a Fradi-meccs előtt. — Nem bírok vele — panaszkodik Takácsné. — Mióta rájött a futballnak az ízére, azóta állandóan a labdát rúgja. Minden cipőjét szétrúgja. Miért is nem született fiúnak ez a gyerek ? ! Megérkezik Takács. — Kicsit simítgatom a pályát — mondja. — Ne panaszkodjanak vasárnap a Fradisták ... Az asztalon fényképgyűjtemények heverteznek. Lapozgatunk bennük. Régi kék-fehér—zöld-fehér mérkőzésekre vonatkozó emlékeket keresgélünk. Mindjárt Itt is az első kép. A felírása: MTK—FTC 2:0, 1919 április 8. A kép jobbszélén Takács áll civilruhában. — Kürschner Dóri mellett voltam akkor segédedző — meséli Takács. — Ez itt mellettem Wiener Jancsi a Fradiból, a többi: Vágó Tóni, Szabó Péter, Nyúl Feri, szegény Feldmann Gyula, Kropacsek, Kertész N., Orth, Nemes Sanyi az FTC-ből, Braun Csibi, Schaffer, Konrád, Schlosser. Az ott civilben Kürschner Dóri, mellette Weisz Ági, Payer, továbbá Újvári, a játékvezető. Szegény Újvári azóta már elköltözött közülünk. Most az ülő alakokat nézegetjük. — Ki lehet ez az FTC-játékos? — tűnődik Takács. — Nem emlékszem már a nevére. Emez itt Gansl, aztán Szamosi, Blum, a vörös Szabó, Pataki, Tóth-Potya és Wilheim. . —• Ez volt az a meccs, ha jól emlékszem, — meséli Takács — amikor az FTC 2:0 állásnál levonult a pályáról. Az történt, hogy Spéci egy hosszú labdával elindította Braun Csibit. Csibi a félvonalon túlról indult, tehát szó sem lehetett lesről. Az FTC tiltakozott a gól megadása ellen és amikor Újvári nem engedett, levonult a pályáról__ A következő kép 1921 novemberében készült. Az eredmény: MTK—FTC 3:0 (1:0). A fénykép egy kapu előtti jelenetet ábrázol. — Kropacsek egy magas labdára megy fel — konferál Takács. — Pataki is ugrik a labdára. Lám, milyen keményen nyomja Kropát és milyen szabálytalanul tartja Pityke a lábát. Pedig hát róla az a hír járta, hogy puha, finom játékos. Ez itt Kertész Vili. Szalad segíteni Kropacseknek, a jobboldalról Nikolsburger nézi a harcot, a másik oldalról pedig Lenkey bámul ijedten. Nem volt ok az ijedelemre. A labda ragadt Kropa kezében. — Régi szép idők — mereng el Takács a következő képen. — Ez egy bajnoki vacsoránkat ábrázolja, amikor a Fradi orra elől nyertük a bajnokságot. Ez itt Orth, Molnár, Nádler, Schneider Pepi, Opata, Kléber, Wéber, Kalmár, Jeckl, Urbancsik, Fehér, Sebes, Németh Ernő, Barátky, Haár Móric, Rebró, Skvarek, Kocsis, Hirzer, Mándi. Huh, de nagy gárda volt ez! Egy párat vasárnap is tudnánk használni közülük az örökrangadón. És itt áll szegény megboldogult Révész Béla, az akkori edzőnk... öregszünk, kérem, öregszünk. Már mennyien elmentek a régiek közül! ... Egy csoportkép következik egy Magyar Kupa döntőről. A felírás: Hungária—Ferencváros 4:3 a Hungária javára. 1932 IX 8. Mándi tartja a kezében a Magyar Kupát. Körülötte ott áll Ottavi, Barátky, Wéber, Kocsis, Titkos, Kalmár, Cseh, Szaniszló XI., Szabó m., Szabó Tóni és Lenkey Imre, a kék-fehérek akkori edzője ... Aztán egy nagyon kapott meccsjelenetet látunk a gyűjteményben. Látszik, hogy régi, meg sokat is forgatták közben. — EZ arról a Mres-neve egtes 11:23 mérkőzésen készült, — meséli Takács. — Ez az örökrangadó hozta a bútoromat, amit itt tetszik látni. — Hogyan? — Úgy, hogy a régi jó időkben rendszeresen szoktam volt fogadni az elnök úrral. Akkor az volt a helyzet, hogy a Fradinak igen rossz volt az összeállítása. Úgy rémlik, hogy akkor a zöld-fehérek csapatában csak érettségizett játékosok játszhattak, vagy valami ilyesféle megkötöttség volt. Csak azt tudom, hogy például Takács „Mari nénit“, meg még néhány jó játékost kihagyták a csapatból. Az addigi MTK—FTC-mérkőzések során az volt a helyzet, hogy a zöld-fehérek legnagyobb eredménye velünk szemben 6:0 volt. Ez előtt a meccs előtt azt mondottuk, hogy gólarányt kell javítanunk. Vissza kell adnunk a kölcsönt a 6:0-ért — éspedig kamatostul. Közvetlenül a kivonulás előtt azt mondtam az elnök úrnak: „Fogadjunk, hogy több mint hat góllal megverjük a Fradit!“ — „Meg van, maga, Taki örülve“, — mondta az elnök úr. Elég az hozzá, fogadtunk, 25 és félszeres pénzt kaptam a hatgólos győzelmünkre és hatszoros olcsó futballfelszerelésektet (használtat is) Futballcilöket nagy választékban Basinger István bport üzletében, VJH., József* körút 44. Tea on: 146*100. pénzt arra, hogy négy gólkülönbséggel nyerünk. Az eredmény mai pénzben körülbelül 500 pengőt, nyertem és ebből új bútort vettem. — Nem ártana most is valami hasonló jó kis fogadás, — teszi hozzá Takács. — Könnyű meccs volt a 11:2-s? — Elég könnyű, bár a félidő vége felé, amikor már 4:0-ra vezettünk, majdnem kitört a botrány. Mándi ugyanis duplázva rúgott egy labdát s a játékvezető ezért 11-est ítélt ellenünk. A fiúk mind odaszaladtak tiltakozni, én is beszaladtam, hogy csitítsam őket. Molnár rám is kiabált: „Még te is beszélsz, amikor a fogadásodért dolgozunk." — ,s Nem baj" — mondtam én —„„úgyis nagyon nyerünk." A 11-est be is rúgták, 4:1 lett a félidő, a másodikban azonban kijött a 11:2. Ha jól emlékszem, a végén Mándi rúgott be egy tizenegyest a Fradi hálójába ... — És a zöld-fehérek álltak-e már azóta közel ahhoz, hogy visszavágjanak ezért a 11:2-ért? — Álltak, de egyszer sem sikerült. 5:1-nél jobban nem bírtak bennünket megverni, ez is akkor volt, amikor a Fradi a 100 százalékos bajnokságot nyerte. Olyan meccs, mint a 11:2-s csak minden száz évben akad egyszer, igaz, hogy olyan gárda is ritkán születik, mint amelyik ezt kiharcolta. Most nincs sok kilátásom új bútorra... Lemegyünk a pályára. Takács újra megindul a hengerrel. Nézzük a füvet. Nagyon kopott a Hungáriaút gyepe. —• Hát bizony közel sincs olyan szép, mint a ferencvárosi pályáé, — mondjuk Takácsnak. — Ez igaz — jegyzi meg Takács —, dehát nekünk nincs edzőpályánk. Itt edzenek még az ifik is. Meg hát mi nem is sajnáljuk a füvet a fiúktól, mint odaát. A Fradinak van szép pályája, viszont a negyedik helyen áll. Nekünk nincs szép gyepünk, de vezetünk ... Fűmagot elvégre lehet venni a bátban, de bajnoki pontot nemigen... . Országszerte közkedvelt m mmmMffs« gumiszivacs-sarokbetétes p il, * * IV. V. VI. VII. VIII. IX.ill8rSÍ teniszei főink megérkeztek 99bilUliliT , ■, raktárunkra.............S I shessAim tenisz-ezaktzlet, V., gr .Tisza STBflUB SPORT A HALADÁS kétkapus edzést tartott pénteken délután. A csapat jól mozgott, de a csatársor játéka még sok kívánnivalót hagy hátra. Ez a csapatrész sehogyan sem tud magára találni. — Nem sok keresni valónk lesz Szolnokon, ha ott is így játszanak a fiúk — mondták a szurkolók az edzés után. Kovács II. nagyon meghalt és ágyban fekszik. De nem vállalta a játékot Kiss sem. Az ő helyükön két tartalék, Kalotai és Kalocsai játszik. Balöszekötőbe pedig a fiatal Koroknál kerül. A GAMMA vasárnap délelőtt 10 órakor barátságos mérkőzést játszik a tartoléko-mn"tóval- Az első csapat összeállási: Háda — Székehelyi, Szebeni — Király, Tóth, Baretyás. — Váraoli, Sütő, Korányi, T-H), Kemény. A tartalékcsapatban a t fmatőrjátékos is szóhoz jut. IQ:és gőr? Új Stadion Vasárnap, K'1. április 14-én délután 4 órakor Salgótarjáni S£—DiMÁVAG NBB-mérkőzés Előtte 2 órakor Kassai Törekvés—DiMÁVAG Sl. I. o. homok! mérkőzés „Teljesen rendbejöttem!“ mondja Zsengellér, aki lábtörés© óta először játszik bajnoki mérkőzést vasárnap a Szeged ellen Sok újpesti szurkoló panaszkodott a tavaszi idény folyamán. „ Nincs középcsatárunk, ezért veszítjük el egymás után a fontos pontokat. A Bocskai és az Elektromos elleni pontveszteséget is a középcsatárhiánynak tulajdonították. Vasárnap meg fog szűnni az újpesti panaszáradat. Lesz a csapatnak középcsatára, mégpedig a Zsengellér Gyuszi személyében. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Zilák népszerű játékosával. Újpest, Kassai utca 47. Itt lakik az egyik legszimpatikusabb újpesti házaspár: Zsengellér Gyula és felesége. Az ifjú Zsengellérné fogad. Mentegeti távollévő férjét: — Nagyon szorgalmas Gyuszi az edzéseken. De most már minden pillanatban itt kell lennie. Ábel, úgy látszik, kötelességtudó férj, ebben a pillanatban jön is. Boldogan csillog a szeme, mikor mondja, hogy most már biztos a vasárnapi játéka. — Nem fél a mérkőzéstől? — kérdezzük Zsengellért. — Mégis hosszabb szünet után most játszik először bajnokit. Nem szurkol egy kicsit. — Egy cseppet sem, — feleli. — Teljesen rendbe jöttem már, itt van az ideje, hogy rendes mérkőzésen is kipróbáljam a lábamat. Zsengellérné bizony nem ezen a véleményen van. — Félek attól — mondja —, hogy éppen a kemény szegediek ellen játszik majd először a lábtörése óta. — Én nem félek a kemény játéktól, — vigasztalja meg az aggódó feleséget Ábel. — Felőlem játszhatnak keményen, csak durvák ne legyenek. — Hogy ment a kapuralövés az edzőmérkőzéseken ? — Meg vagyok elégedve a lövőformámmal. A Hungária ellen is rúgtam egy gólt, pedig nem is nagyon erőltettem a játékot. Csak azt sajnálom, hogy most már le kell mondanom a gólkirályságról. Nagyon elmaradtam. Jó lett volna már az első tavaszi mérkőzéseken elkezdeni. — Még csak az kellett volna, —vág közbe Zsengellérné. — Szerintem még most sem szabadna játszanod. Még így is agyon fogom magam izgulni a lelátón miattad. — Rúgás közben nem gondol néha arra, hogy el volt törve a lába és így vigyázni kell rá? — Soha, — feleli villámgyorsan Zsengellér. — Nem is szabad arra gondolnom, mert akkor visszahúznám a lábamat és már nem is sikerülne a lövés. Éppen olyan gátlás nélkül használom a sérült lábamat, mint az egészségeset. — Mit jósol a vasárnapi mérkőzésekre ? — Úgy érzem, hogy a rangadó döntetlenül fog végződni, mi pedig nehéz csatában fogunk győzni a Szeged ellen. — Nincs még ez a bajnokság lefutva, — mondja sok bizakodással a hangjában Zsengellérné. — Még a Hungáriát is érheti baleset. Ellenünk sem játszottak még és azonkívül is van még egy-két harapós ellenfelük. Nem lenne rossz dolog megnyerni a bajnokságot. Két bajnokság között egy KK-győzelem... — Hát a közönségtől nem fél? —* tesszük fel az utolsó kérdésünket Zsengellérnek. — Miért félnék ! Nem olyan az újpesti közönség, hogy rögtön leharapja az ember fejét, ha az első alkalommal nem megy neki a játék. — A közönséggel nem lesz baj. —■ folytatta Zsengellérné. — A közönség szereti az uramat és megértő lesz vele szemben, ha nem fog az első mérkőzésen válogatott formában játszani. Ha a Szeged-mecscsen túlleszünk, akkor már nem lesz semmi baj. Csak ez már mögöttünk lenne... Azt hisszük, hogy sok újpesti szurkolónak is ez a véleménye. Korányi: A Ferencvárosnak vasárnap át kellene festenie megkopott „cégtábláiét”, de ez nagyon nehéz lesz A volt ferencvárosi válogatott hátvéd az örökrangadóról A villamos pestiesen, öregurasan döcög a Mester utcától a Hungáriakörút felé. A kocsiban ismerősre bukkanunk. Ismerősünk nem más, mint a nagy Króni. Útirányunk egy, Korányi is a Hungária edzésére igyekszik. Csakhamar a vasárnapi mérkőzésre fordul a szó. Kíváncsiak vagyunk: várjon Korányi, aki jól ismeri mindkét csapatot, mit jósol az örökrangadóra ? — Nehéz most megmondani, hogy melyik lesz a győztes — mondja Króm —, bár el kell ismerni, hogy a Hungária nagy előnyben van a Ferencváros felett: idestova már öt éve szinte állandóan ugyanabban az összeállításban játszik a Hungária. Dehát a Ferencvárosnak viszont nagyon sok a törleszteni valója. — Hogy érti ezt? — Hát — mondjuk úgy, hogy a saját, erősen megkopott „cégtábláját" kell kissé újrafestenie. Bizony, alaposan megkopott a régi dicsőség. Node — mint hallom — most a Fradiban nagy változások vannak. — Azt hiszi, előnyösek ezek a változások ? Korányi mosolyogva mondja: — Sohasem kerültem volna el a Ferencvárostól, ha Pataky Mihály az maradt volna, ami most lett. Pataky üzletember is. Egyszerű számvetést csinált volna. „Króm helyett úgyis szerződtetnünk kell valakit, viszont akkor már okosabb, ha őt tartjuk vissza.“ A Ferencváros nem így tett. Új játékost szerződtetett. — Úgy látszik, még mindig sokat gondol a Ferencvárosra? — Nem, — mondja Korányi. — Ha azonban már beszélünk róla, hát bevallom: a régebbi időben sok oka lett volna Patakynak engem elküldeni a Ferencvárosból. Nősülésem előtt bizony a sportszerű életmóddal kissé hadilábon álltam és nem mindig játszottam olyan formában, mint az elbocsátásom előtti két esztendőben. Ekkor már nős voltam. Szolidan éltem. És éppen akkor küldtek el, amikor két éven át állandó válogatott voltam és életem legjobb formájában játszottam. Visszatér a beszélgetés a Ferencvárosra. Kérdezzük: — A Ferencvárosnak is ad esélyt vasárnapra ?. — Nehéz erre felelni, mert a papírforma szerint igazában vajmi kevés a Fradi esélye. Én azonban emlékszem olyan ferencvárosi győzelmekre, amikor nagyon eltemették a csapatot és mégis kivágta a rezet. Most sem lehetetlen ez. Voltaképpen jó játékosok vannak ott még mindig. Akárhogyan is állítják össze a csapatot, jó csapat az.— Gondolja, hogy tizenegy jó játékos már jó csapatot is jelent? Króm így válaszolt: — Nem az összeszokottságban van ott hiba, inkább a fiatalokkal, az új szerzeményekkel kell valami bajnak lennie. Talán a fiatalok nem fogadják meg az öregek szavát, vagy talán az öregek nem karolják úgy fel az újoncokat, mint a mi időnkben tettük. Emlékszem, amikor én a Fradiba mentem, mindjárt olyan szeretettel karoltak fel, hogy másnap már vidéki fiú létemre is otthon éreztem magam. Közeledünk a Hungária-pályához. Korányi lemutat a játszótérre: — Lám, itt most minden a legnagyobb rendben van. Egy veszekedő hang sem hallható. Úgy vannak egymással a fiúk, mint a testvérek. Ez az, amire nagy csapatnál a legtöbbet kell adni. A csapatszellem, a játékosok egymással való jó viszonya mindennél fontosabb. A klubszeretet, a lekesedés, az akarás mindebből fakad. — Szívesen játszana a Hungáriában? — tesszük fel a kérdést. — Legszívesebben visszamennék Franciaországba. Ez azonban most nem lehetséges. A Ferencvárosnak nem kellek, a kisebb egyesületekben mindenütt betelt a létszám. Talán a Hungáriában tudnának használni. F!"4-re én nemcsak hátvédeit tudok játszani. — Kinek fog szurkolni vasárnap és mi lesz az eredmény? — Az első kérdésre — ne haragudjék — nem felelek. A másodikra ez a válaszom: a Hungáriát megverni nagyon nehéz feladat. Nagyon fel kell kötnie a nadrágját a Ferencvárosnak, ha ezt akarja. Dehát a labdarúgásban minden lehetséges. Még az is sokszor előfordul, hogy a gyengébb győző,t