Sporthirlap, 1940. április (31. évfolyam, 25-32. szám)

1940-04-13 / 28. szám

22^ZL 1910 április 13- j Az Ifjúság­i­ kölyökbajnokság vasárnapi műsora IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Északi csoport: UTSE—Pannónia, Új­pest, Attila-utca, MSC-pálya. 2. Kertész József. TSC—III. ker. TVE, Rákos tér, 12. Kárpáti. Vasas—UTE, Béke-utca, 12. Balassa. BTK—Elektromos, Pozsonyi-út, fél 1. Balázs Lóránt. MPSC—M. Turul TE, Újpest, Horthy Miklós­ út, 2. Békési. Keleti csoport: BSzKRT—BRSC, Ciprus­­u­tca, 10. Lukász. DSE—Törekvés, Táma­­utca, 4. Forr. KSC—MTK, Gergely­ utca, 2. Tajti. WSC—BTC, Wekerletelep, fél 11. Szigeti László. Postás­—ZSE. Lóverseny­tér 11. Pusztai. MÁVAG—FTC, Kőbányai­­út, 2. Putnoki. Déli csoport: BMTE—Hungáris, Buda­fok. BMTE-pálya, 12. Hajnal. MAFC— KTK, Bertal­an­ utca, 2. Nagy Pál II. FSC—Cs. MOVE, Budafoki­ út, GSE- pálya, 2. Herbály. WMTII—PeMTK, Csepel. WMTK régi pálya, 10. Ptrick­­pallag. SAC—Kelenföld, Soroksár, 2. Hutter. II. osztály Észak­i csoport: URAK—TLK, Béke­utca, fél 12. Temesfői. UMTE—MSC, Újpest, Szent László-tér, fél 11. Barucki. Főv­ákör—UTE II., Szekszárdi­ út, 10. Ott. BLK—MFTR, Váci­ út, 12. Szegedi. I’SC—WOSC, Pestújhely, fél 11 Glozik. Keleti csoport: SzRTC—SzNSE, Ren­­dessytelep, 10. Mészáros, István. SzAC— BVSC, Keglevich-utca, negyed 3. Michalkó P. WMTK II.—KAC, Csepel, WMTK régi pálya, 12. Pammer. N­MTE— SzFC, Miklóstelep, fél 11. Nagy Benő. Déli csoport: M. Textil—,,33'­­FC, Szentendrei-út, 4. Pencz. PTSC—FVSK, Szentendrei-út, 12. Hegyi R. MÁVAG II — F­TC, Kőbányai-út, 12. Csermely. KTC—B BIK, Ceglédi-út, 2. Juhász Elemér. M. Pásztó—ÚTE, Csepel, Vámmentes­pálya, 10. Rácz Albert. III. osztály Északi csoport: HAC—Fodrászok, öv­utca, 10. Szigeti József. P. Remény— PMTK, Rákospalota, Levente-pálya, 2. Józsa V. VÁC—PATE, Hajdu-utca, 12. Horváth II. Ferenc. RÁC—NSC, Rákos­palota, Levente-pálya, 4. Jankovich dr. Keleti csoport: PeMTIC II.—KTK II., Pestszenterzsébet, Vágóhíd-utca, 12. Nagy F. KLSE—Köb. AC, Gyömrői-út, háromnegyed L Gáspár Gy. Tipográfia— Filtex, Sircor­ utca, 12. Bacsáth I. K. Törekvés—MTK II.. Állami telep, háromnegyed 1. K. Nagy János. SzTE— NJTC, Szemeretelep, 1. Fáldy Béla- FUTBALL-SZljUZik­ BERETVÁS Vill., Józsaf-körút 30—32. sz. telefon : 13-33-82. Rákóczi-tór sarok Dili csoport: BE­AC—Hungária II., Bertalan­ utca, 11. Katona. BBFC—KAFC, Kelenföld, Csóka­ utca, 12. Juhász Ferenc. WMTK III.—FSE, Csepel. WMTK régi pálya. 3. Stift. Kelenvölgy—Gamma, Kelenvölgy, fél 2. Hacsi. Nyugati csoport: Uránia—UFC, Rákos­palota, RAC-pálya, 10. Muskos. B­FC— WOSC II, Szentendrei-út, 2. Durfek F. E. IV. osztály Gázgyár—MPSC II., Aquincum. 12. Samay. KE­AC—Eletra­omos II. Gyöm­­rői-út, háromnegyed 11. Soós Károly. KÖLYÖKBAJNOKSÁG I csoport: UFC—Goldbirger SE, Vörös,­vári-út, L Fehér Mihály. KFC—,,33 ’FC, Kelenföld, Csóka-utca. 11. Pálos dr. MAFC—M. Textil, Bertalan-utca, fél 11. Greguss. III. k­er. TVE—ÚTE, Nagy­szombat-utca, háromnegyed 3. Csongor, BAC—Gamma, Vörösv­ári-út, három­negyed 12 Zimmermann. II. csoport: BMTE—P. Juta, Budafok, BMTE-pálya, 11. Kovács L. KAC­IB­RIK, Kispest, Szent Imre herceg útja, 11 Pirók, Hungária—SAC, Kén­ utca, 10. Steiner I. WMTK—PeMTK, Csepel, WMTK új pálya, 11. Livery. III. csoport: SzRTC—SzNSE, Rendessy­­telep, fél 1. Szakács L. SzAC—Szondy, Keglevich­ utca, 11. Tóváry. WSC—Filtex, Wekerletelep, fél 1. Horányi. KMTE— SzFC, Miklóstelep, fél 1. Vasvári. K. Törekvés—KAC, SzNSE-pálya, három­negyed 3. Wolf. SzTE—WMTK II., Szemeretelep, 3. Dobos. 7V csoport: BSzKRT—FTC, Ciprus­utca, 2. Újlaki Jenő. FSE—Ganz. Sorok­­sári-út, háromnegyed 1. Koronczai. MÁVAG—SzFC II., Kőbányai-út, 4. Kal­már. KTC—Postás, Ceglédi-út, 10. Zentai- Androvits. MTK—NJTC, Gergely-utca, fél 12. Szabó I. Gyula. V. csoport: Törekvés—Kelenvölgy, Bihari-utca, 11. Horváth F. KSSE—KSC, Gyömrői-út, háromnegyed 3 Korbuly. WMTK III.—BTC, Csepel. WMTK új pálya: 1. Schaffer Bla. MTK II.—KTK, Gergely-utca, háromnegyed 1. Molnár Kálmán. VI. csoport: Hargita—HAC, Sashalom, Gizella-út, háromnegyed 3. Fazekas. PSC—RÁC, Pestújhely, 11. Turcsányi. VII. csoport: Vasas—B. Magyarság, Béke-utca, háromnegyed 11. TSC—M. Előre, Tatai-út, M. Előre-pálya, 10. Turóczy VÁC—TLK, Hajdu-utca, fél 11 Zentai-Zeltler. Juta—HAC II., Wackensen­­pálya, Fáy-utca, fél 1. Tánczos. BTK II.—Compactor, Pozsonyi-út, fél 3. Jár­mai. VIII. csoport: Testvériség—BTK, Tatar­út, fél 1. Ujváry Antal. Főv. TKör—NSC, Váci-út, fél 11 Szénássy. Elektromos— M. Turul TE, Latorca-utca, fél 3. Burdal- Brigh­ter. IX. csoport: UMTE—Vízművek, Új­pest, Szent László t­ér, fél 1. Buzna. UTSE—PMTK. Újpest, Attila-utca, MSC-pálya. 1. Kolossy. URAK—MSC, URAK-pálya. 11. Kálóczy. WOSC—MFTR. Újpest,­ Attila-uca, WOSC-bélya. 11. Fejtető József MPSC—UVASC. Újpest. Horthy ,Miklós­ út, háromnegyed 11. Kiss Zsigmond. A JT új helyiségbe akar költözni­ Egyelőre többfelé folynak a tárgyalások a­ helyiségek kibérlése tárgyában. Régi rangadókról regél a Hungária fű­vezére „Fűmagot lehet venni a boltban, de bajnoki pontot nem" — Papa, k­érem, egy újságíró bácsi keresi — kiabál a „Vörös Takács"* kislánya. Takács Béla megállítja a hengert, amellyel le és fel­sétálgat a pályán és megindul felfelé. Közben Takács­­né a kislányával veszekszik. — Ma délután nem méssz le az edzésre! — mondja. — Nem lehet az, — válaszol a kislány — nem lehet kihagyni az edzést éppen a Fradi-m­eccs előtt. — Nem bírok vele — panaszkodik Takácsné. — Mióta rájött a futball­­nak az ízére, azóta állandóan a lab­dát rúgja. Minden cipőjét szétrúgja. Miért is nem született fiúnak ez a gyerek ? ! Megérkezik Takács. — Kicsit simítgatom a pályát — mondja. — Ne panaszkodjanak vasárnap a Fradisták ... Az asztalon fényképgyűjtemények heverteznek. Lapozgatunk bennük. Régi kék-fehér—zöld-fehér mérkőzé­sekre vonatkozó emlékeket keres­gélünk. Mindjárt Itt is az első kép. A felírása: MTK—FTC 2:0, 1919 április 8. A kép jobbszélén Takács áll civil­ruhában. — Kürschner Dóri mellett voltam akkor segédedző — meséli Takács. — Ez itt mellettem Wiener Jancsi a Fradiból, a többi: Vágó Tóni, Szabó Péter, Nyúl Feri, szegény Feldmann Gyula, Kropacsek, Kertész N­., Orth, Nemes Sanyi az FTC-ből, Braun Csibi, Schaffer, Konrád, Schlosser. Az ott civilben Kürschner Dóri, mellette Weisz Ági, Payer, továbbá Újvári, a játékvezető. Szegény Új­vári azóta már elköltözött közülünk. Most az ülő alakokat nézegetjük. — Ki lehet ez az FTC-játékos? — tűnődik Takács. — Nem emlékszem már a nevére. Emez itt Gansl, aztán Szamosi, Blum, a vörös Szabó, Pataki, Tóth-Potya és Wilheim. . —• Ez volt az a meccs, ha jól emlékszem, — meséli Takács — amikor az FTC 2:0 állásnál levonult a pályáról. Az történt, hogy Spéci egy hosszú labdával elindította Braun Csibit. Csibi a félvonalon túl­ról indult, tehát szó sem lehetett les­ről. Az FTC tiltakozott a gól meg­adása ellen és amikor Újvári nem engedett, levonult a pályáról__ A következő kép 1921 novemberé­ben készült. Az eredmény: MTK—FTC 3:0 (1:0). A fénykép egy kapu előtti jelenetet ábrázol. — Kropacsek egy magas labdára megy fel — konferál Takács. — Pataki is ugrik a labdára. Lám, milyen keményen nyomja Kropát és milyen szabálytalanul tartja Pityke a lábát. Pedig hát róla az a hír járta, hogy puha, finom játékos. Ez itt Kertész Vili. Szalad segíteni Kropacseknek, a jobboldalról Nikols­­burger nézi a harcot, a másik oldal­ról pedig Lenkey bámul ijedten. Nem volt ok az ijedelemre. A labda ragadt Kropa kezében. —­ Régi szép idők —­ mereng el Takács a következő képen. — Ez egy bajnoki vacsoránkat ábrázolja, amikor a Fradi orra elől nyertük a bajnokságot. Ez itt Orth, Molnár, Nádler, Schneider Pepi, Opata, Kléber, Wéber, Kalmár, Jeckl, Urbancsik, Fehér, Sebes, Németh Ernő, Barátky, Haár Móric, Rebró, Skvarek, Kocsis, Hirzer, Mándi. Huh, de nagy gárda volt ez! Egy párat vasárnap is tud­nánk használni közülük az örök­rangadón. És itt áll szegény meg­boldogult Révész Béla, az akkori edzőnk... öregszünk, kérem, öreg­szünk. Már mennyien elmentek a régiek közül! ... Egy csoportkép következik egy Magyar Kupa döntőről. A felírás: Hungária—Ferencváros 4:3 a Hungária javára. 1932 IX 8. Mándi tartja a kezében a Magyar Kupát. Körülötte ott áll Ottavi, Barátky, Wéber, Kocsis, Titkos, Kalmár, Cseh, Szaniszló XI., Szabó m­., Szabó Tóni és Lenkey I­mre, a kék-fehérek akkori edzője ... Aztán egy nagyon ka­pott meccs­jelenetet látunk a gyűjteményben. Látszik, hogy régi, meg sokat is forgatták közben. — EZ arról a Mres-neve egtes 11:2­3 mérkőzésen készült, — me­séli Takács. — Ez az örökrangadó hozta a bútoromat, amit itt tetszik látni. — Hogyan? — Úgy, hogy a régi jó időkben rendszeresen szoktam volt fogadni az elnök úrral. Akkor az volt a helyzet, hogy a Fradinak igen rossz volt az összeállítása. Úgy rémlik, hogy akkor a zöld-fehérek csapatá­ban csak érettségizett játékosok játszhattak, vagy valami ilyesféle megkötöttség volt. Csak azt tudom, hogy például Takács „Mari nénit“, meg még néhány jó játékost ki­hagyták a csapatból. Az addigi MTK—FTC-mérkőzések során az volt a helyzet, hogy a zöld-fehérek legnagyobb eredménye velünk szem­ben 6:0 volt. Ez előtt a meccs előtt azt mondottuk, hogy gólarányt kell javítanunk. Vissza kell adnunk a kölcsönt a 6:0-ért — éspedig kama­tostul. Közvetlenül a kivonulás előtt azt mondtam az elnök úrnak: „Fo­gadjunk, hogy több mint hat góllal megverjük a Fradit!“ — „Meg van, maga, Taki örülve“, — mondta az elnök úr. Elég az hozzá, fogadtunk, 25 és félszeres pénzt kaptam a hat­gólos győzelmünkre és hatszoros olcsó futb­allfelszerelésektet (használtat is) Futballc­ilöket nagy választékban Basinger István b­p­o­rt üzletében, VJH., József* körút 44. Te­a on: 146*100. pénzt arra, hogy négy gólkülönb­séggel nyerünk. Az eredmény mai pénzben körülbelül 500 pengőt, nyer­tem és ebből új bútort vettem. — Nem ártana most is valami ha­sonló jó kis fogadás, — teszi hozzá Takács. — Könnyű meccs volt a 11:2-s? — Elég könnyű, bár a félidő vége felé, amikor már 4:0-ra vezettünk, majdnem kitört a botrány. Mándi ugyanis duplázva rúgott egy labdát s a játékvezető ezért 11-est ítélt elle­nünk. A fiúk mind odaszaladtak tiltakozni, én is beszaladtam, hogy csitítsam őket. Molnár rám is kia­bált: „Még te is beszélsz, amikor a fogadásodért dolgozunk." — ,s Nem baj" — mondtam én —„„úgyis na­gyon nyerünk." A 11-est be is rúg­ták, 4:1 lett a félidő, a másodikban azonban kijött a 11:2. Ha jól emlék­szem, a végén Mándi rúgott be egy tizenegyest a Fradi hálójába ... — És a zöld-fehérek álltak­-e már azóta közel ahhoz, hogy visszavág­janak ezért a 11:2-ért? — Álltak, de egyszer sem sike­rült. 5:1-nél jobban nem bírtak ben­nünket megverni, ez is akkor volt, amikor a Fradi a 100 százalékos bajnokságot nyerte. Olyan meccs, mint a 11:2-s csak minden száz évben akad egyszer, igaz, hogy olyan gárda is ritkán születik, mint amelyik ezt kiharcolta. Most nincs sok kilátásom új bútorra... Lemegyünk a pályára. Takács újra megindul a hengerrel. Nézzük a füvet. Nagyon kopott a Hungária­­út gyepe. —• Hát bizony közel sincs olyan szép, mint a ferencvárosi pályáé, — mondjuk Takácsnak. — Ez igaz — jegyzi meg Takács —, dehát nekünk nincs edzőpályánk. Itt edzenek még az ifik is. Meg hát mi nem is sajnáljuk a füvet a fiúk­tól, mint odaát. A Fradinak van szép pályája, viszont a negyedik he­lyen áll. Nekünk nincs szép gye­pünk, de vezetünk ... Fűmagot el­végre lehet venni a bátban, de baj­noki pontot nemigen... . Országszerte közkedvelt m mmmM­­ffs« gumiszivacs-sarokbetétes p il, * * IV. V. VI. VII. VIII. IX.ill8rSÍ teniszei főink megérkeztek 99bilUliliT , ■, raktárunkra.............S I shessAim tenisz-ezakt­zlet, V., gr .Tisza STBflUB SPORT A HALADÁS kétkapus edzést tartott pénteken délután. A csapat jól mozgott, de a csatársor játéka még sok kívánnivalót hagy hátra. Ez a csapatrész sehogyan sem tud magára találni. — Nem sok keresni valónk lesz Szolnokon, ha ott is így játszanak a fiúk — mondták a szurkolók az edzés után. Kovács II. nagyon meg­halt és ágyban fekszik. De nem vállalta a játékot Kiss sem. Az ő helyükön két tartalék, Kalotai és Kalocsai játszik. Balöszekötőbe pedig a fiatal Koroknál kerül. A GAMMA vasárnap délelőtt 10 órakor barátságos mérkőzést játszik a tartoléko-mn"tóval- Az első csapat összeál­lási: Hád­a — Székehelyi, Szebeni — Király, Tóth, Ba­­retyás. — Váraoli, Sütő, Korányi, T-­H), Kemény. A tartalékcsapatban a t f­matőr­­játékos is szóhoz jut. I­Q:és gőr? Új Stadion Vasárnap, K­'1. április 14-én délután 4 órakor Salgótarjáni S£—DiMÁVAG NBB-mérkőzés Előtte 2 órakor Kassai Törekvés—DiMÁVAG Sl. I. o. homok! mérkőzés „Teljesen rendbejöttem!“ mondja Zsengellér, aki lábtörés© óta először játszik bajnoki mér­kőzést vasárnap a Szeged ellen Sok újpesti szurkoló panaszko­dott a tavaszi idény folyamán. „ Nincs középcsatárunk, ezért ve­szítjük el egymás után a fontos pon­tokat. A Bocskai és az Elektromos elleni pontveszteséget is a középcsatár­­hiánynak tulajdonították. Vasárnap meg fog szűnni az új­pesti panaszáradat. Lesz a csapat­nak középcsatára, mégpedig a Zsen­gellér Gyuszi személyében. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Zilák népszerű játékosával. Újpest, Kassai­ utca 47. Itt lakik az egyik legszimpatikusabb újpesti házaspár: Zsengellér Gyula és fele­sége. Az ifjú Zsengellérné fogad. Men­tegeti távollévő férjét: — Nagyon szorgalmas Gyuszi az edzéseken. De most már minden pillanatban itt kell lennie. Ábel, úgy látszik, kötelességtudó férj, ebben a pillanatban jön is. Bol­dogan csillog a szeme, mikor mond­ja, hogy most már biztos a vasár­napi játéka. — Nem fél a mérkőzéstől? — kérdezzük Zsengellért. — Mégis hosszabb szünet után most játszik először bajnokit. Nem szurkol egy kicsit. — Egy cseppet sem, — feleli. — Teljesen rendbe jöttem már, itt van az ideje, hogy rendes mérkőzésen is kipróbáljam a lábamat. Zsengellérné bizony nem ezen a véleményen van. — Félek attól — mondja —, hogy éppen a kemény szegediek ellen ját­szik majd először a lábtörése óta. — Én nem félek a kemény játék­tól, — vigasztalja meg az aggódó feleséget Ábel. — Felőlem játszhat­nak keményen, csak durvák ne le­gyenek. — Hogy ment a kapuralövés az edzőmérkőzéseken ? — Meg vagyok elégedve a lövő­formámmal. A Hungária ellen is rúgtam egy gólt, pedig nem is nagyon erőltettem a játékot. Csak azt saj­nálom, hogy most már le kell mon­danom a gólkirályságról. Nagyon el­maradtam. Jó lett volna már az első tavaszi mérkőzéseken elkez­deni. — Még csak az kellett volna, —­­vág közbe Zsengellérné. — Szerin­tem még most sem szabadna játsza­nod. Még így is agyon fogom ma­gam izgulni a lelátón miattad. — Rúgás közben nem gondol néha arra, hogy el volt törve a lába és így vigyázni kell rá? — Soha, — feleli villámgyorsan Zsengellér. — Nem is szabad arra gondolnom, mert akkor visszahúz­nám a lábamat és már nem is sike­rülne a lövés. Éppen olyan gátlás nélkül használom a sérült lábamat, mint az egészségeset. — Mit jósol a vasárnapi mérkőzé­sekre ? — Úgy érzem, hogy a rangadó döntetlenül fog végződni, mi pedig nehéz csatában fogunk győzni a Szeged ellen. — Nincs még ez a bajnokság le­futva, — mondja sok bizakodással a hangjában Zsengellérné. — Még a Hungáriát is érheti baleset. Elle­nünk sem játszottak még és azon­kívül is van még egy-két harapós ellenfelük. Nem lenne rossz dolog megnyerni a bajnokságot. Két baj­nokság között egy KK-győzelem... — Hát a közönségtől nem fél? —* tesszük fel az utolsó kérdésünket Zsengellérnek. — Miért félnék ! Nem olyan az újpesti közönség, hogy rögtön leha­rapja az ember fejét, ha az első alkalommal nem megy neki a játék. — A közönséggel nem lesz baj. —■ folytatta Zsengellérné. — A kö­zönség szereti az uramat és meg­értő lesz vele szemben, ha nem fog az első mérkőzésen válogatott for­mában játszani. Ha a Szeged-mecs­­csen túlleszünk, akkor már nem lesz semmi baj. Csak ez már mögöttünk lenne... Azt hisszük, hogy sok újpesti szurkolónak is ez a véleménye. Korányi: A Ferencvárosnak vasárnap át kellene festenie megkopott „cégtábláiét”, de ez nagyon nehéz lesz A volt ferencvárosi válogatott hátvéd az örökrangadóról A villamos pestiesen, öregurasan döcög a Mester­ utcától a Hungária­­körút felé. A kocsiban ismerősre bukkanunk. Ismerősünk nem más, mint a nagy Króni. Útirányunk egy, Korányi is a Hungária edzésére igyekszik. Csakhamar a vasárnapi mérkőzésre fordul a szó. Kíváncsiak vagyunk: várjon Korányi, aki jól is­meri mindkét csapatot, mit jósol az örökrangadóra ? — Nehéz most megmondani, hogy melyik lesz a győztes — mondja Króm­ —, bár el kell ismerni, hogy a Hungária nagy előnyben van a Fe­rencváros felett: idestova már öt éve szinte állandóan ugyanabban az összeállításban játszik a Hungária. Dehát a Ferencvárosnak viszont na­gyon sok a törleszteni valója. — Hogy érti ezt? — Hát — mondjuk úgy, hogy a saját, erősen megkopott „cégtáblá­ját" kell kissé újrafestenie. Bizony, alaposan megkopott a régi dicsőség. Node — mint hallom — most a Fradiban nagy változások vannak. — Azt hiszi, előnyösek ezek a változások ? Korányi mosolyogva mondja: — Sohasem kerültem volna el a Ferencvárostól, ha Pataky Mihály az maradt volna, ami most lett. Pataky üzletember is. Egyszerű számvetést csinált volna. „Króm­ he­lyett úgyis szerződtetnünk kell va­lakit, viszont akkor már okosabb, ha őt tartjuk vissza.“ A Ferencvá­ros nem így tett. Új játékost szer­ződtetett. — Úgy látszik, még mindig sokat gondol a Ferencvárosra? — Nem, — mondja Korányi. — Ha azonban már beszélünk róla, hát bevallom: a régebbi időben sok oka lett volna Patakynak engem el­küldeni a Ferencvárosból. Nősülé­sem előtt bizony a sportszerű élet­móddal kissé hadilábon álltam és nem mindig játszottam olyan for­mában, mint az elbocsátásom előtti két esztendőben. Ekkor már nős vol­tam. Szolidan éltem. És éppen ak­­kor küldtek el, amikor két éven át állandó válogatott voltam és életem legjobb formájában játszottam. Visszatér a beszélgetés a Ferenc­városra. Kérdezzük: — A Ferencvárosnak is ad­ esélyt vasárnapra ?. — Nehéz erre felelni, mert a pa­pírforma szerint igazában vajmi ke­vés a Fradi esélye. Én azonban em­lékszem olyan ferencvárosi győzel­mekre, amikor nagyon eltemették a csapatot és mégis kivágta a re­zet. Most sem lehetetlen ez. Volta­képpen jó játékosok vannak ott még mindig. Akárhogyan is állítják össze a csapatot, jó csapat az.­­— Gondolja, hogy tizenegy jó já­tékos már jó csapatot is jelent? Króm­ így válaszolt: — Nem az összeszokottságban van ott hiba, inkább a fiatalokkal, az új szerzeményekkel kell valami bajnak lennie. Talán a fiatalok nem fogadják meg az öregek sza­vát, vagy talán az öregek nem karolják úgy fel az újoncokat, mint a mi időnkben tettük. Emlék­szem, amikor én a Fradiba men­tem, mindjárt olyan szeretettel ka­roltak fel, hogy másnap már vidéki fiú létemre is otthon éreztem ma­gam. Közeledünk a Hungária-pályához. Korányi lemutat a játszótérre: — Lám, itt most minden a leg­nagyobb rendben van. Egy vesze­kedő hang sem hallható. Úgy van­­nak egymással a fiúk, mint a test­vérek. Ez az, amire nagy csapatnál a legtöbbet kell adni. A csapatszel­lem, a játékosok egymással való jó viszonya mindennél fontosabb. A klubszeretet, a lekesedés, az aka­rás mind­ebből fakad. — Szívesen játszana a Hungáriá­ban? — tesszük fel a kérdést. — Legszívesebben visszamennék Franciaországba. Ez azonban most nem lehetséges. A Ferencvárosnak nem kellek, a kisebb egyesületek­ben mindenütt betelt a létszám. Ta­lán a Hungáriában tudnának hasz­nálni. F!"4-re én nemcsak hátvédeit tudok játszani. — Kinek fog szurkolni vasárnap és mi lesz az eredmény? — Az első kérdésre — ne hara­gudjék — nem felelek. A máso­dikra ez a válaszom: a Hungáriát megverni nagyon nehéz feladat. Na­gyon fel kell kötnie a nadrágját a Ferencvárosnak, ha ezt akarja. De­hát a labdarúgásban minden lehet­séges. Még az is sokszor előfordul, hogy a gyengébb győző,t

Next