Sporthirlap, 1940. november (31. évfolyam, 86-94. szám)

1940-11-27 / 93. szám

1940 nov. 27.] Fiúk, a statisztika nem hazudik! Vigyázzatok! Genovában is három villám­gyors „előretolt" olasz csatár fog játszani! Egy hónapja már, hogy minden számunkban leírtuk egy-egy tipi­kusan olasz gólnak a történetét, azok közül, amelyeket az elmúlt tizenöt év alatt kaptunk. Nem véletlen, hogy mindig az olasz közép­csatár, vagy a két szélső közül valamelyiknek a gólja került szóba, hiszen az elmúlt tizenöt év alatt lejátszott 12 magyar-olasz mérkőzésen harminckét gólt kaptunk és ebből a harminkettőből huszonhét gólt lőttek az „előretolt" olasz csatárok. A bekapott gólok 85 százalékát kaptuk tehát úgy, mint például 1934 december 9-én is Milánóban, amikor 4:2-re vesztettünk. Ennek a mér­kőzésnek a 26. percében ugyanis (mint azt az egykori meccstudósítás leírja): „Sáros­ bombáját védte Ceresoli, azután átrúgta a labdát a fél pályán, Meazza szabadon vette át, máris a jobbszélső Guaita futott (másfélméteres lesről indulva), lázár már reménytelenül igyekezett a szédületesen gyors szélső után, aki bekanyarodva, jobblábbal hatal­mas bombát zúdított a jobb felső sarokba. 1:0-ra vezetett Olasz­ország." Huszonhét ilyen, vagy ehhez hasonló gólt kapott a magyar válo­gatott tizenkét mérkőzésen. Ezek közül is 12 gólt az olasz középcsatárok, 8 gólt a jobbszélsők, 7 gólt a balszélsők lőttek be kapunkba. Az összekötők összesen csak öt gólig vitték. Vélet­lennek lehet ezt minősíteni? Vagy lehet-e ennyi „véletlen” után azzal a kényelmes kifogással vigasztalódni — fejünket a homokba dugva — hogy „szerencsések” az olaszok? A huszonhét gól, az olasz gólok 85 százaléka úgy esett, hogy szabadon hagytuk a gyors olasz szélsőket, vagy a középcsatárt. Ez már semmiesetre sem lehetett véletlen, ez már nem olasz szerencse volt, hanem súlyos, magyar ügyefogyottság, durva védelmi hibák eredménye. Fiuk, magyar­ védőjátékosok, magyar fedezetek és összekötők! Gondoljatok etközben is, Genovában is erre a huszonhét olasz gólra. A magyar taktika lenézte, kissé fölényesen intézte el az ellenfelek modern elveket követő csatárjátékát az elmúlt másfél évtized alatt. Két hátvédünknek nem lenne ma sem esélye rá, hogy az előretolt három villámgyors csatárral szemben komolyan felvehesse a versenyt. Genovában azonban három­hátvédes rendszerben játszik a magyar­­ válogatott és ha három hátvédünk megtalálja a szélsőfedezetekkel és az összekötők­kel a kellő és szükséges összhangot, akkor nem érhet többé bennünket lesújtó meglepetés. Akkor a magyar csatársor nyugodtan játszhat elöl és ostromolhatja az olasz kaput, mert nem kell aggódnia az állandó hátsó bizonytalanság miatt. Fiúk, magyar válogatottak! Évek óta folyik a magyar labdarúgó­játék korszerűsítése. Gondoljatok csak a Ferencváros sokszor lecsepült, könnyelműnek nevezett védelmére, amikor az igazságot keresitek! Milyen megbízható, óraműszerűen pontos védelem lett abból a sokat csepült, „átjáróháznak” nevezett ferencvárosi védelemből. De ezen felül jusson eszetekbe a fent leírt huszonhét bekapott gólunk története is és ne feledjétek, hogy a Genovában — Isten adja — bekövetkezendő sikerből senki, de senki más ezen az egy világon nem kér majd tőletek dicsőség­­részesedést, mert minden dicsőség maradék nélkül a tiétek, egyedül csak a tiétek, a ti tudástoké és fegyelmezettségeteké. Mi csak segíteni akartunk és akarunk nektek, amikor újra és újra felhívtuk a figyelmeteket arra, hogy ha már másnak s­em hisztek, leg­alább a statisztikának higgjetek, mert, fiuk, a statisztika nem hazudik. Jó harcot, dicsőséges eredményt kívánunk búcsúzóul! Salgótarjániak az össze-vissza szaladgáló újpesti védelemről — "Lelkesedés és összeszokottság­, ez a mi sikerünk titka — mondogatták vasár­nap este az Újpest felett aratott várat­lan diadal után a salgótarjáni vezetők. — Itt már az NB II.-ben megtaláltuk a helyes összeállításunkat és igyekeztünk mindig ugyanazt a csapatot kiállítani. H Ha az őszi idény folyamán egy-két alkalommal nem kellett volna nélkülöz­nünk Balázst és Trenkát, még előkelőbb helyet foglalnánk el a bajnoki táblázaton. Valóban pompásan összeszokott a "tarjáni csapat. A játékosok tökéletesen ismerik egymás gondolatait. Nem sokat beszélnek a pályán, de mégis mindig a legjobb helyzetben levő csatár kapja­ a labdát. A Balázs, Csuberda, Jenőfi, Laczkó, Trenka összeállítású csatársort sok NB-egyletünk megirigyelheti.­­• Nem nehéz jól játszani két olyan rem­ek összekötő és két olyan gyors szélső között, mint az én társaim — mondotta mérkőzés után Jenőfi. — Az Újpest ellen pedig azért is könnyű dolgunk volt, mert nem igen vigyáztak ránk. Mintha az első gólunk után teljesen felbomlott volna az újpesti védelmi rendszer. Az egyik salgótarjáni vezető érdekesen mesélte el az első gól születését. —­ Laczkó a félpályán kapott labdát,és megindult az Újpest kapuja felé. Szűcs Jenőfire vigyázott, Ádám Trenkát fogta, f­utó pedig — mint védelmi tartalék! — hátul állott. Ádám látta, hogy Laczkót senki sem támadja, megindult hát az összekötő felé. Mikor azonban fele útra ért, Laczkó beemelte, a labdát Jenőfinek, a középcsatár pedig kiperdítette a szala­ OPORTÉRMET ,JELVÉNYT készít MORZSÁNYI J. IV., Váczi­ u. 36. Telefon: 182-217 den maradt Trenka elé. (Trenkára ekkor már Futónak, a ,,védelmi tartaléknak**­­ kellett volna ügyeimet) Szűcs látta a kellemetlen helyzetet, elindult, hogy Trenkát keresztezze. Futó is elindult ,Jenőfi felé és a két védő középen sike­resen összeütközött. Trenka mak még arra is volt ideje, hogy beigazítsa a­ labdát. Nem lett volna egyszerűbb megoldás mindenkit lefedezni, mint össze-vissza szaladgálni? Erre a kérdésre talán­­az újpesti védők tudnák megadni a választ, akik a saját kárukon sem tanulnak. A lelkesedés mellett a bajtársiasság az, amiből az újpestiek még órákat vehet­nének a vidékiektől. A Sal BTC csapata egyébként úgy él, mint egy nagy család. A remek klubházban úgyszólván minden­nap együtt vannak a játékosok. Mérkőzés utái­ megszavaztattuk a tar­­jániakat, hogy a formán kívül levő Új­pestből kik tetszettek nekik leginkább. Ez a sorrend alakult ki: 1. Szűcs, 2. Dormos, 3. Ádám, 4. Zsen­­gellér. — Szegény Dormosnak háládatlan feladat jutott — mondja Jenőfi. — Néha két emberre is kellett vigyáznia, ő volt a villámhátvéd. Sokszor a másik oldalon is ki kellett segítenie. Tarjánban nem bizakodtak el a nagy győzelem után. — A tavaszi idényben ugyanannyi pontot szeretnénk összeszedni, mint most ősszel — mondta Obrincsák László fő­titkár. — Huszonhat ponttal már a közép­­csoportban lehetünk. A könnyebb ellen­feleink ellen Tarjánban fogunk játszani. Pestre csak a Ferencváros és az Újpest elleni mérkőzésünkre utazunk fel. Azok ellen bizony nem sok esélyünk van. Az Újpest tavasszal csak jobb lehet . . . Hát ilyen szerények Salgótarjánban! Az ifjúsági és kölyökbajnokság vasárnapi eredményei IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Északi csoport: BTK—WOSC 1:1 (0:0).­­— Vasas—Testvériség 2:2 (2:0). — UTSE —M. Turul TE 7:3 (1:2). — M. Pamut­ipar—Elektromos 2:1 (0:1). — UTE— PSC 7:0 (2:0). Keleti csoport: BSzKRT—MÁVAG 3:3 (2:0). — BRSC—DSE 3:2 (3:2). — _EXCE» TWdg 11­.1 -----Törekvés—SfIVC 6:1 *(5:0). — KTK—KSC 1:0 (1:0). Déli csoport: BMTE—SAC 2:0 (2:0). — 1­1VMTK—MAFC 5:1 (0:1). — KFC—Hun­gária 4:3 (4:2). — „33” FC—III. ker. TVE 8:1 (5:1). — Goldberger SE— PeMTK 4:1 (0:1). — Cs. MOVE—BSK 5:1 (2:0). II. osztály Északi csoport: BLK—UMSE 5:1 (1:1). — B. Vasutas—URAK 1:1 (1:0). — MSC­ —MFTR 1:0 (0:0). — TLK—UTE II 2:1 (1:0). Keleti csoport: RTK—LASC 4:1 (1:0)­. — KMTE—K.SSE 3:3 (2:2). — SzRTC— Kistext 7:0 (5:0). — WSC 1—SzNSE 3:1 (4:0). — MÁVAG II—VI. ker. SC 3:2­­ (1:0). — SzFC—BTC 4:2 (1:1). Déli csoport: OTE—M. Textil 5:1 (3:1). — Hungária—M. Posztó 3:1 (1:0). — FSC—PTSC elmaradt. — KTC—Fer. Vasutas 3:3 (2:1). — WMTK-P. Juta 3:1 (2:1). III. osztály Nyugati csoport: B. Magyarság—P. Re­mény 7:2 (3:0). — Fov. TKör—NSC 5:0 (2:0). — HAC—M. Pamutipar 5:1 (2:1). Északi csoport: Tipográfia—REAC 1:1 (1:0). — PATE—Köb. AC elmaradt. Keleti csoport: KTC—K. Törekvés 4:0 (3:0). — Hálókocsi—Filtex 2:1 (0:1). — Szondi—SzTE 1:3 ( 1). Déli csoport: Nagytétény—Gázgyár 2:0 (0:0). — Sz. Juventus—BAC 4:0 (2:0). — LOFC—KAFC 8:0 (3:0). KÖLYÖKBA­J­NOKSÁG I. csoport: BAC—MVFC 4:0 (1:0). — III. ker. TVE—FSC elmaradt. — Gamma —OTE 0:0. II. csoport: SAC—LOFC 5:2 (2:1). III. csoport: SzFC—II. Törekvés 5:3 (2:1). — KMTE—SzNSE 2:1 (1:1) — Kis­text—Filtex 0:0. IV. csoport: FSE—MÁVAG 1:0 (1:0). V. csoport: DSE­-KTK 0:0. — Törek­vés—ZAC 3:0 (2:0). — SASC—RTE 3:1 (1:0). VI. csoport: HAC—B Vasutas 5:2 ( v­ a. csoport­: Vízmüvek—BLK 0:0. — Compactor—M. Turil TE ) :1 (0:0). Viii. csoport: PMTX —V­.SASC ..: 0 (1:0). — Vízmüvek —IlFXit 5:4 (4:1). A sikeres tavaszi szereplés és a játékosok pihentetése érdekében AZ ÚJPEST LEMONDTA A TÖRÖK PORTYÁT Langfelder Ferenc nyilatkozik az aktuális lila-fehér hírekről Bombametilopettaként hatott az Újpest vasárnapi veresége. Igaz,, a lila-fehérek nem úr­y mentek­­el Salgótarjánba, ho­gy könnyű győzelemmel járnak majd haza, de arra nem igen mertek gondolni, hogy h­­á­romi gólt kapnak az SBT-tő­l és egyet sem tudnak neki rúgni. Kedden délután kinn jártunk Újpestem és Langfelder Ferenccel, az újpestiek ig­azgatójával B­eszélgettün­.Iser Langf­el­der ezt mondta a mérkőzésről: — Sajnos, az egész csapat gyengén játszott s a vereséget m­egérdten­eltük. Magyarázat mindenesetre van a vereség­re: öt tartalékkal játszottunk. (— Azt hallottuk, hogy Nagymarosi remekül játszott Tatabányán az UTE- ban.) — Ezt én is hallottam. Nagymarosi az utóbbi hetekben visszaesett formájában, ezért hagytuk ki a csapatból. Azt igazán nem tudhattuk előre, hogy vasárnapra már nagyszerűen fog játszani, közel­múltban ugyanígy voltunk Sziklai Feri­vel. "Néhány mérkőzésen neki is az amatőrcsapatban i­ kellett bebizonyítania, hogy újra formába jött s újra beállit­­hatjuk az első csapatba. (— Azt is hallottuk, hogy Balogh II. is játszott Tatabányán.) — Ez tévedés. Balogh sérült, K­aksai volt a balhátvéd. (— Az újpesti védelem játékával nem elégedetlen igazgató úr?) — Dehogy nem! De — sajnos — az a helyzet, hogy Tarjánban majdnem mind a tizenegy ember gyengén játszott. Nem lehet egy, vagy két játékost okolni a vereségért. Ebben éppen úgy benne van a védelem, mint a fedezetsor, vagy a támadósor. Néhányan még hozzá túl­ságosan könnyen vették az ellenfelet, le­becsülték őket. A védelem hibái például egyenes következményei voltak annak, hogy csatársorunk az első félidőben nem tudott gólt rúgni. Olyan szörnyű hibá­kát csináltak elől a csatáraink, hogy nem csoda­ható a védelem idegessége sem Az ő52i idényben többször is voltak ilyen bajok. Mi erről a véleménye?) — Az egész őszi idényt sérültekkel és betegekkel játszottuk vé­zig. Van két jó balhátvédünk: Balogh II. és Fekete I. Mindkettő sérült. Van két jobbössze­kötőnk: Vidor és Vinczét. Vidor vidéken van, Vincze sérült. Aztán Szűcsöt is, Adam­ot is, Tóthot is nélkülöznünk kellett egy csomó mérkőzésen. (— Mi az újpesti vélemény a Ferenc­város ötponts elől vérelt?) — Sok R7, öt pont, de nem­­behozhatat­lan. Véreredm­­ényben, a külső körül­ményeket figyelembe véve, nem szabad elégedetlenkedjünk az őszi heti evés miatt, hiszen a második helyen kötöttünk ki egy bomba­ formában levő Ferencváros mögött. Nekik most „fut”. Amikor 1939-ben nekünk futott, nekünk sem volt sérültünk, megnyertük a bajnokságot is, meg a KK-t is. Most a Ferencváros van ilyen jó „szériában”. Magyarázat még az őszi gyengébb játékokhoz, igen sok fiatal játékost dobtunk a tűzvonalba, a játékos­­gárda tehát alapos változáson ment keresztül. Ezeknek természetesen idő kell, amíg teljesen bele tudnak illeszkedni a csapatba. (— Mik a csapat téli tervei?) — Azt akarjuk, hogy a gárda alaposan kipihenje magát, éppen ezért az egész­ségeseknek „rendes” szabadságot, a betegeknek és sérülteknek pedig beteg­szabadságot adunk. (— Mi lesz a török portjával?) — Ma reggel táviratilag lemondtuk. Nem akarjuk a magyar labdarúgás jó hírnevét kockára tenni, ezért úgy dön­töttünk, hogy nem megyünk el Török­országba, holott ez a portya anyagilag igen kecsegtető lett volna számunkra. A játékosoknak pihenő kell, ezért nem veszünk részt a téli kupában sem. Most bizonytalan időre szabadságoljuk a játé­kosokat, a tavaszi idényre pedig jó korán megkezdjük majd az előkészületeket. Mint az előbb mondtam, a második hellyel ugyanis elégedettek vagyunk, de az őszi idényben mutatott, játékkal már kevésbé. Nagyon sok mérkőzésen hiány­zott a csapatból a küzdőszellem, az akarat, a szív, a rámenés. (—­ Gondolja igazgató úr, hogy a tavasszal ezzel nem lesz baj?)­ — Nemcsak gondolom, hanem biztos vagyok benne! A tavasszal rtiajd teljes gárdával, egészséges, kipihent játékosok­kal és újult erővel fogunk harcba száll­ni. Ez a bajnokság még nincs lefutva, hiszen a tavasszal „csekély” tizenhárom forduló van hátra . . . Kedden délután különben játékos­­értekezlet volt, az újpesti öltözőben. A sérült Balogh II. és Fekete I. kivéte­lével minden játékos megjelent ezen a megbeszélésen. Edzés már nem volt. A beszélgetés után Langfelder igazgató kihirdette a­­játékosoknak: — Mától kezdve szabadságot kaptok. Majd idejében megkapjátok értesítést, hogy mikor kell újból ..bevonulnotok". OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Az utolsó forduló 1-esei: Csikós, Polgár, Takács IV., Szű­cs (Szol­nok), Sárkány, Kovács II. (Haladás), Kincses, Bíró, Mészáros BSzKRT Túl­jutottunk az őszi idény utolsó bajnoki fordulóján. Ez a forduló is ígért izgalmat, érdekességet és meg­lepetést és nem is maradt hűtlen önmagához. Volt izgalom, érdekes­ség és meglepetés, ez az utóbbi azonban éppen ott, ahol a legkevés­bé várták. Az Újpest reális körül­mények között, megérdemelten vere­séget szenvedett Salgótarjánban az SBTC-től. A többi mérkőzésen a Ferencváros II. félidőbeli jó játéká­val legyőzte a Szegedet, a BSzKRT a Gammát, a Diósgyőr a Törekvést, a Szolnok a Tokodot, a Haladás a Kispestet, az Elektromos pedig dön­tetlenül végzett a WMFC-vel. A hajrában néhány pompás csa­pat- és egyéni teljesítményt láthat­tunk. A legjobb osztályzatot (21) a Ferencváros érdemelte, de kiváló a Salgótarján (24), a Haladás (26), a BSzKRT (26) és a Szolnok (27) eredménye is. Az e heti 1-esek: Csikós, Polgár, Takács IV, Szűcs (Szolnok), Sárkány, Kovács TI (Ha­ladás), Kincses, Bíró, Mészáros BSzKRT. Ezek közül csak Kincses az, aki a múlt vasárnap is 1-est ér­demelt. Új nevek a legjobbak kö­zött: Sárkány és Kovács II. FERENCVÁROS—SZEGED 21:29 14­llői-it. Eredmény 4:0 (1:0). Gólszerző: Sáros t­őr, Sárosi III., Kiss, Kalocsai dr) A Szeged az első féli­deiben többet támadott, de nagy balszerencsével küz­dött. A II. félidőben a 2:0-r­ál kihagyott szegedi 11-es szárnyakat adott a Ferenc­városnak s a zöld-fehér csapat ekkor már ellenállhatatlan volt. Tátrai pompá­san illeszkedett bele a ferencvárosi védelembe. Az ő esete is azt bizonyítja, hogy egy klasszis hátvéd — ha akar — a WM-rendszerben is éppen úgy tud játszani, mint az olasz rendszerben. Ferencváros: Csikós 1, Szoyka dr 2, Tátrai 2, Sárosi 111. 2, Polgár 1, Lázár 2, Kalocsai dr 3, Kiss 2, Finta 2, Sárosi dr 2, Gyetvai 2­­­21. Szeged: Tóth 3, Gyuris 2, Rafsai 2, Gyarmati 3, Baróti 2, K­ertók 2, Bognár 2, Kisuczki 3, Cseh 3, Mester 4, Nagy 2 29. SALGÓTARJÁN—ÚJPEST 24:35 (Salgótarján. Eredmény 3:0 (0:0). Gól­szerző: Trenka, Balázs, Jenőfi) Váratlan, de megérdemelt tagsági győzelem! Az Újpest csatársora puhán,­ erőtlenül játszott, védelme kapkodott. A tarjáni csapat pompásan játszott, lel­kesen küzdött és némi szerencsével még több gólt is rúghatott volna. SBTC: Géczy 2, Budai 2, Tímár 2, Kiss 2, Takács IV. 1, Kollár L, Balázs 3, Csuberda 3, Jenőfi 2, Laczkó 2, Trenka 2-24. Újpest: Sziklai 3, Futó 4, Dormos 4, Ádám 3, Szűcs 2, Balogh I. 3, Németh 3, Pálya 3, Zsengellér 3, Temes 4, Tóth 3 : 35. DIÓSGYŐRI TÖREKVÉS 31:32 (Hungária-út. Eredmény 2:1 (1:1). Gól­szerző: Császár, Barna, Berecz) Hatalmas küzdelmet vívott a két csapat. A Törekvés rengeteg tartalékkal állt ki, de az egyik pontot egy kis szerencsével így is megszerezhette volna. PIMAVAG: Gáspár 2, v. Bohus 3, Fel­földi 2, Kalocsai 4, Turán 3, Barta 3, Füzér 3, Berecz 3, Fazekas 2, Barna 3, Turbéki 3 , 31. Törekvés: Kiss I. 2, Böjthy 4, Bán­­fonti 3, Nagy 4, Varga 3, Tagányi 2, Zörgő 3, Keszei 3, Kiss II. 3, Déri 2, Császár 3 , 32. WMFC-ELEKTROMOS 30:29 (Csepel. Eredmény 1:1 (1:0). Gólszerző: Pázmándy (öngól), Tőrös) Jó mérkőzés. Mindkét csapatban a fedezetsorok játszottak a legjobban. Az Elektromos szebben játszott és egy haj­szállal közelebb állt a győzelemhez, de a döntetlen eredmény igazságos, mert a WMFC jobban küzdött. WMFC: Szabó 2, Kállói 3, Korányi 3, Négyesi 3, Kapta 2, Szala­y 2, Kökk 3, Devec­seri 3, Marosvári 3, Tihanyi II. 3, Pintér 3 : 30. Elektromos: Boldizsár 2, Pákozdi 2, Ónodi 3, Pázmnndy 2, Lengyel 2, Pálin­kás 2, Rozsák­ 3, Tőrös 3, Marosi 3, Buzássy 4, Zlonszky 3 : 20, BSZKRT—GAMMA 26:33 (Sport-utca. Eredmény 1:0 (1:0). Gól­szerző: Bene) A BSzKRT minden részében jobb volt, mint a Gamma. Három-négygólos BSzKRT-győzelem sem lett volna igaz­ságtalan. A Gammának változatlanul a­­csatársora az Achilles-sarka. BSzKRT: Solymosi 2, Miklósi 2, Bíró I, Kovács II. 2, Balogh I. 2, Sződi 2, Mészáros 1, Kovács I. 4, Benc 3, For­gács 3, Szabó III. 4 = S6. C'~’—: \ ’-s 3 Szebeni , Borhy 3, Tóth 3, Kovács 3, Várad! 4, urtu 3, xulay lI. 4, jíor^i 3. t o..or 4 = 33. SZOLNOK—TOKOD 27:32 (Szolnok. Eredmény 3:0 iQ:(v. Gólszerző: Korom, Nagy, Sárkány) Lendületes, szép játék,­­ melyben a hazai csapat biztosan győzött Szűcs ma már egyike is a jobb kullancsainknak- Szolnok: Horváth I. 2, Csabai 3, Kispéter 3 Selmeczi 3 Szűcs 1, Fazekas 2 Szántó 2, Sárkány 1, Langa 4, Nagy 3, Korom 3 -- 27. Tokod: Barak 2, Kecskés 3, Berta 3 Harsány I I. 3, Mészáros 2, Varga 3 Kocsis 3, Harsányi II. 3, Nagy 3, Hevesi 4, Tóth 3 : 32. HALADÁS—KISPEST 26:33 (Szombathely. Eredmény 4:1­­1:0. Gól­szerző: Szabó II., Szabó, Szabó, Lovász Kiss) A Haladás hosszú idő után teljes csapatával állhatott ki s megérdemelten verte a formjában ismét visszaesett Kis­pestet. A Kispestnek — akárcsak a Gammának — szánalmasan gyenge a lárandósora* Haladás: Körmendi 2, Tölgyesi 2, Kálótói 2, Kalocsai 3, Kovács NI. 1, Lipo­vics 3, Szabó 2, Gazdag 2, Morócz 3, Kiss 3, Lovász 3 , 26. Kispest: Vécsey 2, Lugosi 3, Víg 8, Zalai 2, Szabó II. 2, Furat 4 Kincses 1, Nemes 4, Hidasi 4, Beke 4, Berényi 4 - 3.). AZ ELEKTROMOS EDZÉSBEN MARAD Az Elektromos csapata szerdán délután megtartja a szokásos szerdai edzését. Az Erdélyi Kupában való részvételre tekintettel együttmarad a gárda. Vasár­nap barátságos mérkőzést fognak játszani a később kiszemelendő ellenfélei. RÉGI, a BSzKRT jeles kapust leszerelt és vasárnap már ő véli a villamos csapat hálóját a Nagybányai BE ellen. A kék­­sárgáknál még a csatársorban is lehet változás az NSE elleni Magyar­­Kupa mérkőzésen. Gyetvai jobb volt, mint Nagy (két válogatott jelölt a bal szélső premier plánban) . A szegediek egész héten át han­goztatták, hogy Nagy majd bebizo­nyítja, hogy jobb Gyetvainál. — Nagy gólratörőbb és gyorsabb is a balszélen — hangoztatták Sze­geden —, mint a Ferencváros „Gyet­­vája“. Vasárnap megfigyeltük a két szélső játékát. Minden megmozdulá­sukat feljegyeztük. Kilencven per­cen át csak Gyetvait és Nagyot néz­tük. És láttuk felnagyítva, premier plánban... A jegyzetünk most itt fekszik előttünk. Vonások, karikák, keresz­tek. Gyetvai és Nagy grafikonja... Ebból kitűnik, hogy a szegedi Nagy­­ak ezúttal bizony nem sikerült b­­­izonyítania­, hogy jobb Gyetvainál. Gyetvai 27 labdát kapott a mér­kőzés folyamán, Nagy 19-et.. Ez az egy körülmény az, ami miatt az összehasonlítás nem egészen tökéle­tes. A ferencvárosi szélső ugyanis n­yolc labdával többet kapott, mint a szegedi s így többet is volt játék­ján, jobban bemelegedhetett. Feljegyzéseink szerint Gyetvai­­ kapott 27 labdából 13-at beadott, ötször kapura lőtt, háromszor rossz helyre adta a labdát, négyszer szet szerfére és kétszer hibázott. Ezenkí­vül kétszer az ellenfél csatárát is le­szerelte Gyetvai s még öt szögletet is rúgott. Aztán a harmadik gólban is benne volt. Kalocsai szögletrúgá­sát ő emelte vissza, Tóth aztán rosz­­szul ütött a labdába és Kiss befe­jelte. Nagy a hozzákerült 19 labdából nyolcat beadott, négyet kapura lőtt (egy­szer a kapuját is eltalálta), négyet rossz helyre adott, háromszor pedig hibázott. Azonkívül két szögletet is rúgott. Hozzátartozik még a két játékos grafikonjához, hogy Gyetvai miatt mindössze két szabadrúgást ítélt a játékvezető a Ferencváros ellen, mind a kettőt a lesállásért. Nagy miatt öt szabadrúgást végeztek a zöld-fehérek. Nem lesállás miatt. Háncsért! Kissé túlerélyesen ját­szott a szegedi balszélső. Ez a kö­rülmény is ront játéka értékén. Mindent egybevetve tehát meg­állapíthatjuk, hogy Gyetvai és Nagy közül vasárnap Gyetvai volt a jobb. Pedig a ferencvárosi balszélső ez­úttal halványabban játszott, mint máskor. Mentsége, hogy a sérülése miatt a múlt héten kihagyta az ed­zéseket. Ez meglátszott a játékán. Naggyal nem volt baj a múlt hé­ten... De rá Szoyka úr jobban vigyá­zott, mint Gyetvaira a fiatal Gyuris. A szegedi balszélsőnek ezúttal nem sikerült a bizonyítás. Egyelőre Gyetvaié marad a pálma- De talán majd jövőre. ELTILTÁSOK A fegyelmi esizgesbíráknak ismét sok dolguk­­akadt. Íme az eltiltottak név­­sora: 1941 .ja­nár 22-ig: Anmuth László (Vasas), Zsellér József (HEAC), Schmiedt Béla (HEAC), Makkai Béla (HEAC), Fánczy Károly (Szoudy), Takó Lajos (Fodrász). 1941 március 4-ig: Szvapcsik József (K. Törekvés). 1941 március 6-ig: Rimágy László (ZAC). 1941 márcuUs 20-i g: Nővé György (Spárta). 1941 március (nyp~)—■ 10-M március 31-ig: Menezer Ferenc (T.OFC) és Kovács Ferenc (Ferer 1 'v* 1941 öntil is 1-ig: Herére­ Sándor (RF­SC) és H?'pec Tmre (RW). 1941 m­ájus 20-i g: Víg Sán­dor (MÁV Előre) és Rákóczi János (MÁV Előre). 1941 május 22-ig: Mayer Károly (BRSC). 1941 június 21-ig: Ellő I. Károly (UTSE). 1941 július 2-ig: Malárik László (K. Törrk-vés'. 1941 mu..e 22 *t: Kovák Ferenc (Törekvés). 1941 december 21-ig: Szrm­á*h 'l--2s). örökre: Szaig­m­aister János (UTSE). AZ MTK IS TftT­T KUPÁT AKAR RENDEZNI Tarr Béla, az MTK üvybuzgó elnöke mondotta: — Szeretnénk az NB IT budapesti él­­csapataival együttesen ..Téli Kupa” név alatt egy kig kar­esoovi e­ornélát tar­tani. A Vasas, a MÁVAG és a tu­bbi él­­­ortrék*­i — azt hifizem — közönség­­sikert érnénk­ el. Genova előtt .­ Vasárnap lesz nagy rama s-zurri?.

Next