Sporthirlap, 1940. december (31. évfolyam, 95-102. szám)

1940-12-04 / 95. szám

Ára 12 Sill. l.'10 k .'szlovák 6 lei___ • román 2 1/2 dinár 1­ugoszt. 15 pfennig német FranpisuPssaBhau í.S® í?. OUsiilr-zasbaffi .. t— 1. Amerikában ....... a C. Előfizetési apa negyedévre: Belföldre *.» V tasakHitiprikáha I— P Egyéb zü! fűdre S.3® P Piola folyton panaszkodott... Beszélgetés két olasz és négy magyar játékossal Genovában, a mérkőzés után — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Genova, december 3. Néhány játékossal beszélgettünk a mérkőzés után. Érdemes meghall­gatni. Az első játékos Trevisan — Hány éves? — kérdeztük. — Én voltam a legfiatalabb az olasz csapatban — felelte — mind­össze 73 éves vagyok. — Ki fedezte fel? — Tóth István. Mindent neki kö­szönhetek. — Örült a góljának? — Nagyon, de sokkal jobban örül­tem volna, ha a második gólomat is elértem volna. Erre volt is esélyem. Egyszer szerintem jó érzékkel men­tem fel a levegőbe, hogy homlokkal lefelé fejeljem a labdát. Amikor azonban fent voltam, Csikós meg­nyomta a gyomromat és nem sike­rült a fejes. Ha nem nyom meg Csikós, akkor befejelem a labdát. Ez lett volna a második... (Csikós azt mondja erre a helyzetre, hogy véletlen volt az eset, ő a lab­dáért ugrott.) Polgár a következő játékos. — Néha az itt otthagyta Prolát — mondtuk neki egy kissé túlzott szi­­szigorral. — Igen, de csak olyankor, amikor már nem volt más választás. Ha nem hagyom ott, akkor Bravati, vagy Fer­raris is sétált volna be a kapunkba. Igaz, előfordult olyan eset is, hogy amikor ráfutottam valamelyik szél­sőre, az hirtelen odaadta az üresen hagyott Fiolának a labdát. Szeren­csénkre azonban ezekből a helyzetek­ből sem lett baj.­­ Közénen tökéletesen semlegesí­tette Piolát. Mit csinált a mérkőzés alatt Piola? — Folyton sírt! Ilyen „sírós“ kö­­zépcsatárt még életemben nem lát­tam. — Kinek panaszkodott? — A játékvezetőnek. Jó, hogy Bauwens­er Németországból jött, ahol szintén kullancs őrzi a közép­csatárt és nem dőlt be Piola rekla­málásainak. — Egyébként mi a véleménye Pio­­láról? Polgár nagyon dicséri az olasz középcsatárt. — Ilyen jó középcsatár ellen még nem játszottam. Az otthoni közép­­csatárok bizony kissé messze van­nak Piárdtól. Most láttam csak, hogy milyen nehéz szerep a kul­­lancsleadás. Kemény dió volt Piola, de azért sikerült feltörnöm. Polgár elmondta még, hogy Piola a vacsorán is sántított. — Megmondtam neki — folytatta Polgár —, hogy ő kezdte az erős játékot, amikor Lázárt és engem le­kent. Ő fogta meg először a kezemet és rángatott, persze, hogy én sem hagytam magamat. Én is utánoztam őt. A nézőknek fogalmuk sincs arról, hogy Piola mennyire kézzel­­lábbal küzdött. Amikor a labda fe­lénk jött, mindig kézzel lökte el ma­gát tőlem. Valóságos ,,abszeszt“ vett, vizilabdás módra. Nevetve fejezte be Polgár a be­szélgetést: — Hát bizony néha birkóztunk... Pákozdit afelől faggatjuk, miért engedte el olyan gyakran Ferrarist. — Talán az zavart meg — mon­dotta Pákozdi —, hogy mi, hátvédek ezúttal szélesebben álltunk egymás­tól, mint az Elektromos legutóbbi mérkőzésein. Meg kell azonban mon­danom, hogy őszintén szégyelettem magamat, amikor Ferraris el-elhú­­zott mellettem. Remélem azonban, hogy legközelebb már jobban megy nekem is. A Biavati Biavatinak ezt mondom: — Két három évvel ezelőtt láttam játszani utoljára. Nem sokat örege­dett ezalatt az idő alatt. A gyorsa­sága sem kopott meg. Sőt­ .Mi az oka ennek? — Talán az, hogy sportszerűen élek — feleli Bravati. — Nem szok­tam lumpolni, korán fekszem, mér­tékletes életmódot folytatok. — Ki tetszett önnek a legjobban a magyar csapatból? — Kincses. A gyorsaságával és a technikájával. — Mit gondol, melyikük a gyor­sabb ? —­ Ezt nem tudom. — Mi a véleménye a magyar csa­patról ? — Lényegesen erősebb csapat volt és sokkal jobban játszott, mint ame­lyik ellen legutóbb szerepeltem. Fő­leg az okos taktikájuk tetszett ne­kem. — Mennyire futja a száz métert? — Nem tudom. Még sohasem mértem. — Hányszor volt már válogatott? — Tizenötször. — Hányszor akar még válogatott lenni? ----Ha a lábaim bírják, talán el­érem az ötvenet is. Kincses — Miért játszott az első félidőben halványabban ? — kérdem Kincses­től. — Szerkesztő úr nem is tudja el­képzelni, hogy, a nap mennyire za­vart az első félidőben. A második­ban már egészen más volt a helyzet, nem zavart semmi s ekkor — úgy érzem — már jól is ment a játék. — Mondjon valamit az egyenlítő gólunkról. — Azt hiszem, azt a gólt azért sikerült elérnünk, mert laposan ad­tam be a labdát Bodola Oyuszinak. Előzőleg magasan adtam be s ebből nem lett gól. Oyuszi fölé fejelte. Az olasz védők nemigen számítottak lapos labdára, biztosan ismét magas labdát vártak, így aztán nem volt idejük a közbelépésre. Gyetvai Első kérdésem a balszélsőhöz: — Miért játszott gyengébben a szokottnál ? — Kevés labdát kaptam, nem tud­tam rendesen bele*­: Izgedni c. játék­ba. Bodola a mérkőzés után mente­getőzött is, hogy nekem bizony ke­vesebb labdát adott, mint Kincses­nek. Igaz, hogy ő nagyon sokat se­gített hátul se. • — Ki volt a legjobb olasz játékos? — Vitán felül Bravati. Még min­dig szörnyen tud. Remekül fut és remekül lő. — Mi lesz Zágrábban ? — Ott már sokkal jobban fog menni a játék. Győzni fogunk. Kezsőházi Béla. Sífelszerelések legelőnyösebben Pityut Sport-nál IV., Vá­l°uS(a 8 v­illával bp) Telefon: 188-025. A magyar birkózóválogatott 5 2 arányban győzött Zágrábban öt tüs­sze­lem, két pontozásos vereség — Telef­onjelentésünk — Zágráb, december 3. A zágrábi munkáskamara nagytermében 1200 néző előtt bonyolították le hétfőn este a magyar—horvát válogatott birkózó­­viadalt. A magyar csapat kitűnően küz­dött és 5:2 arányban biztosan győzött. Részletes eredmények: légsúly: Bencze (magyar) győz Staro­­veski (horvát) ellen. Bencze folyton támad és az 5. percben tussal győz. Pehelysúly: Maguilak (horvát) pontozás­sal győz Tóth I. (magyar) ellen. Tóth I jobb volt. Téves ítélet! Könnyűsúly: Ferencz (magyar) győz Mrkus (horvát) ellen. Ferencz villám­gyorsan támad. A 3. percben hídba viszi ellenfelét, aki már nem tud menekülni. Retusol! Váltósúly: De Lucca (horvát) győz Kinizsi (magyar) ellen. A többszörös horvát bajnok csak nehezen győz ponto­zással a fiatal magyar ellen. Könnyűsúly: Sóvári (magyar) győz Isaluzsa (horvát) ellen. Pompás mérkőzés: Sóvári a 7. percben csípődobással szőnyeg­re viszi ellenfelét és tussal győz. Félnehézsúly: Kovács (magyar) győz Metzner (horvát) ellen. Kovács nagy fölényben van. A 3. percben tussal győz. Nehézsúly: Bóbis (magyar) győz Begacs (horvát) ellen. Bóbis kemény harcot vív Begaccsal. A magyar többet támad, de Begacs jól védekezik. A 7. percben Bóbis a szőnyegre viszi és két vállra fekteti. Ez is tusgyőzelem volt. A magyar csapat ebben az arányban is megérdemelten győzött. Minden tagja nagyszerűen küzdött, teljes elismerés illeti őket. P. F. ! — Halló! Itt a Sporthírlap. — Itt Langfelder Ferenc. — Mi újság Újpesten ? — Semmi különös. Csend­es nyu­galom. A játékosok teljes pihenőt élveznek, Balogh kivételével, aki ez­úttal ismét tartalék lesz Zágrábban. Pedig nyugodtan helyet kaphatna a válogatott csapatban. Nincs semmi szenzáció készülőben. — Nono! Az ördög nem alszik! — De mi igen! Legalábbis a játé­kosok. — És a vezetők? — It­t gyakran összejövünk és be­szélgetünk. Főleg az őszi és a ta­vaszi idényről. Meg a csapatról. Ke­ressük a hibákat, mert tavaszra ja­vítani akarunk. — Sok sikert kívánunk! — Köszönjük. A Testvériség Kecskeméti AC félbeszakadt mérkőzéssel kapcsolatban Rozsnyai Simon, a KAC szakosztály­­vezetője ezeket mondta nekünk: .— Biszkay II. már az első percben meg­sérült s én ekkor azonnal szóltam a mér­­kőzést vezető Bukász úrnak, hogy nincs orvos a pályán, legyen szíves intézkedni. Ez két óra négy perckor volt. A Test­vériség ekkor elküldött orvosért, H orvos azonban a szabályokban előírt öt perces várakozás után sem jött meg, hanem csak 15 perc múlva. A játékvezető ötperces várakozás után le is fújta a mérkőzést s mire az orvos megérkezett, a játtékosok már fel is öltöztek. Kérésünk­­re a pályán levő rendőr be is vette a jelentésébe, hogy az orvos csak 2 óra 25 perckor érkezett meg. A mentők az­tán újabb 20 perc múlva érkeztek ki, hogy a súlyosan sérült l­iszkay­t elvigyék A Testvériség követett el hibát, amiért nem gondoskodott idejében orvosról hiszen a szabályok világosan megmond­ták, hogy minden pályán orvosnak kell lennie. A sportszerűség és az igazság azt kívánja, hogy a mérkőzés két pontját a mi javunkra írják. Az ügyet különben ma este­ tárgyalja a szövetségben az egyesbdó. SZERDA 1940 december 4 XXXI és 1. 9 - szám. Megjelenik szerdán és szombaton Szerkesztősig *• kiadóhiva­tal: Budapest VIII RökCi Szilárd­ utca a 02. III. tan. Telefoni Szerkesztőség: I—8I&—§8) Kiadohivatal (csak dótistán 6 óráig): 1_$S9—H Ijsvélekrai Budapest 53. Posta fi 4b 1 SS mégis Glaser véd! Jakovics már elárulta a magyar­­ csapat elleni összealmási Scarpi vezeti a horvát-magyar mérkőzést — A Sport hír­lap telefonjelentése — Zágráb, december 3. A magyar-horvát birkózómérk­ő­­zésen találkoztunk Bukovi Márton­nal, a kitűnő magyar edzővel. Ter­mészetesen azonnal a magyar csa­patra terelődött a szó. — A magyar csapatnak győznie kell a horvátok ellen — mondta Bu­­kovi­c, ha nem bizakodik el és kellő komolysággal fog játszani. (A horvát válogatott hosszú idő óta a Gracjanskira van felépítve és ezért a szövetségi kapitány fe­leslegesnek tartja a közös edzést, hiszen a játékosok úgyis eléggé ismerik egymást. Suprina, Kob­otovics, Antolko­­vics és Brozovics, valamint Lesnik sérülése alaposan megzavarta a számításokat. A sok sérült főleg a csapat egységének fog ártani.) — Ha ezek a szerencsétlen sérü­lések nem jönnek közbe, akkor a zágrábi közönség igen jó mérkőzést láthatott volna — mondta Bukovi. — Így azonban, bevallom őszin­tén, szerintem nincs sok esélye a horvát csapatnak. Jakopics szövetségi kapitány min­dig ki szokta kérni Bukovi vélemé­nyét a válogatás előtt. Megkérdeztük Bukovit, hogy" most is megkérdez­ték-e. — Nem — felelte — de nem is tudnék sokat mondani a szövetségi kapitánynak.. Legfeljebb annyit ajánlhatnék, hogy ne építse csapa­tát a Gradjanskira. Lehet azonban, hogy neki más a véleménye. ■— Hogy állunk a sérültekkel?­­— Brozovics sérülése, hála Isten­nek, nem bizonyult olyan súlyosnak, mint ahogy eleinte gondoltuk. Bro­zovics ma este hazaérkezik, holnap még elmegy a klinikára, megvizsgál­tatja magát és akkor dől el, hogy játszhat-e vasárnap. Ezzel szemben megállapították,, hogy Lesnik izomszakadást szenve­dett, tehát egész biztosan nem játszhat a magyarok ellen. Bukovi nem tud többet mondani. Dicséri a magyar válogatott geno­vai eredményét, de hangsúlyozza, hogy azért még a tartalékos horvát csapa­tot sem szabad lebecsülnie a magyar válogatottnak.­­— Ilyen szép eredmény gyakran könnyelműségre csábítja a futballis­tát — mondta komolyan. —­ Pedig a horvát csapat ellen nem lehet könnyelműsködni. Még akkor sem, ha ez a csapat tartalékos is! Ezután Jakopics szövetségi kapitányt kerestük fel. Nem sokat vártunk ettől a beszélgetéstől, mert a köz­vélemény meg volt győződve erről, hogy Jakopics a sérültekre való te­kintettel csak szombaton állítja össze a csapatot. A szövetségi ka­pitány azonban titokban elárulta az összeállítást. Megmondta ugyan, hogy a csapatot hivatalosan csak szombaton hirdeti ki, de az össze­­állítás a következő lesz: Glaser — Brozovics, Belosevics — Rafanelli, Jazbinsik, Djanics — Cimmermancsics, Wölfl, Ka­riján, Zsivkovics, Matekalo. Tartalék: Urch, Matosics I, Ma­­tosic­s II. A csapat tagjai nagyrészt ismert játékosok. Rafanela jobbfedezet a spalatói Hajdúk csapatában játszik. A szövetségi kapitány a mér­kőzésről ezeket mondta: — A lehető legnehezebb feladat előtt állunk, mert a magyar csapat most pompás formában van. A ma­gyarok genovai eredményét­­ csak csodálni tudom. Tekintettel azonban a hazai pályára és nem utolsó sor­ban a hazai közönségre, tisztes eredményt várok a csapatomtól. Az összeállításról így beszélt Jakopics: — A sérültek miatt több helyen tartalékot kell beállítanom. Mégis úgy érzem, hogy a csapat játékereje megfelelő, kü­lönösen a fedezetsor­ban bízom. Csak a Budapesten is felismert Kokotovicsot nem tudom teljesértékű játékossal helyettesí­teni, őt, sajnos, sérülése miatt nem vehettem figyelembe. Megkérdeztük a szövetségi kapi­tányt, hogy végleges-e az összeállítás. Határozottal válaszolt: — Igen. Ezen a csapaton csak akkor változtatok, ha esetleg valami előre nem látható dolog közbejön, vagy, ha — ne adj‘Isten — Brozo­vics nem vállalja a játékot. Akkor alaposan meg leszek akadva, hiszen hátvédem nincs. Matosics I-et és Belosevicset nem játszathatom egy­más mellett, mert mindkettő bal­­h­átvéd, mindkettő egy kissé sxele­­burdi és mindkettőnek szüksége van egy higgadt társra. Közölhetem még a magyar közön­séggel, hogy az olasz szövetség Scarpit je­lölte ki a magyar-horvát mér­kőzés játékvezetőjéül. A magyar csapat hír szerint csü­törtökön érkezik Zágrábba. Az idő pompás. Hideg, de derült. Ha nem romlik az idő, akkor a hor­vát­­vezetők 10.000 nézőre számíta­nak. A horvát sajtó nagyon kihang­súlyozza a magyar csapat genovai döntetlenjét és az érdeklődés nap­­ról-napra nő a magyarok vendégsze­replése iránt. P. F. Még bizonytalan az Erdélyi Kupa második fordulójá­nak napja Az Erdélyi Kupa intézőbizottsága megállapodott a téli kupamérkőzé­sek minden részlete felől. Az már bizonyos, hogy vasárnap lejátszák az első for­duló következő mérkőzéseit: ESzKKT—Nagybányai SE, Kis­pest—WMFC, Szeged—Kolozsvári AC. A Nagyváradi AC—Elektromos mérkőzést december 15-én játszák Nagyváradon. A második forduló napja még bi­zonytalan. Az elkövetkező esemé­nyektől függ, hogy megrendezik-e már 15-én, vagy csak 22-én. Decem­ber 15-én ugyanis Ferencváros—■ Gradjanski mérkőzés lesz Budapes­ten és nem valószínű, hogy a Fe­rencváros előmérkőzésnek vegye pá­lyájára az Erdélyi Kupa egyik mér­kőzését. Külön megrendezni pedig nem lenne kifizetődő az EK-meccs. Azt is eldöntötték már, hogy az állva maradó nég­y csapat pontra és gólarányra menő egyfordulós „baj­nokságot" játszik. Ez három játék­napot, tehát vasárnapot vagy ün­nepnapot igényel. Ha december 22-én, 25-én, 26-án és 29-én játsza­nak, akkor január 1-én és 5-én meg­történhet a döntő összecsapás is. A Ferencvá­rossal. A délkerületi ifjúság-­ birkózóbajnok­­ságokat vasárnap a Kecskeméti MÁV rendezi meg.

Next