Sporthirlap, 1941. október (32. évfolyam, 78-86. szám)

1941-10-01 / 78. szám

4 Az u­jjászü­letett kolozsvári pálya első nagy napja (Beszél­d a pálya) Hölgyeim és Uraim! Bemutatko­zom! Én vagyok a kolozsvári városi sporttelep. 30 évvel ezelőtt avattak, most, átalakítva avatnak másodszor. Roppant izgatott vagyok, de látom, hogy ezen a téren nem állok egye­dül. Az egész csapat izgatott. Most pedig igyekszem önöknek el­mondani, hogyan kezdődött a má­sodvirágzásom. Hogyan folyt le új életem első napja.• Az átalakításom valóban komoly. Pontosan 170.000 gyeptéglát építet­tek be a játéktér részembe. Vasárnap délelőtt van. Jönnek a Ferencváros játékosai s szakértő léptekkel vizsgálgatják a talajomat. — Hengerelni kellene ezt a pá­lyát — mondja egy vörösarcú poca­kos bácsi, aki különben olyan jókat mond, hogy mindenki nevet rajtuk. (Később tudtam meg, hogy a „vörös Taki“.) Igaza van. Ez az egyetlen bajom. Egyenetlen még egy kicsit a tala­jom. De micsoda kispadok ezek, ame­lyeket behoznak a salakpályára ? Mintha kis gyúrópadok lennének. És milyen sokat hoznak. Mindegyiknek van egy kis fejtámlája. Arra ugyan nem tudnak majd ráülni, bár lehet, hogy amilyen sokan itt lesznek ma délután, még arra is ráülnek. Éppen most mondja valaki: — Ezeket a padokat a strandról hoztuk. Pihenő padok. A tisztelet­­jegyesek ülnek rá. No, azok ülhetnek még a ferde fejtámaszra is.... Valaki megjegyzi: — Ezeket a korzóüléseket kötéllel kellene elválasztani a játéktértől! De hol van ma ennyi kötél ? Meg­elégszenek jelképes megoldással. A gátfutáshoz használt gátakat állít­ják sorba, addig, amíg fut belőlük. * Délután egy óra... Most nyitják meg a kapukat. Csak háromnegyed­négykor kezdődik az ünnepség, nincs előmérkőzés s mégis milyen sokan jönnek már most. Hja, az állóhe­lyemen nem mindenünnen lehet jól látni. A zöld gulyákkal feldíszített lelá­tómat most díszítik piros és fehér őszirózsákkal. Kosárszámra hozzák a virágokat. Pál Elemér, a szakosztályi elnök a főrendező. Hú, mennyit szaladgál! Ha a mérkőzésen a csapat minden tagja ilyen gyors lesz, nem­ veszt­hetjük el ezt a mérkőzést. És jönnek a helyükre az ellenőrök, a rendezők, a jegyszedők. Ha önök nem tudnák, elárulom, hogy mind­annyian „amatőrök". Egy fillért sem kapnak azért, hogy a közönsé­get a helyére vezetik. Csupa lelkes sportbarát. A múltkor hallottam, hogy Budapesten az üllői­ úton csupa „profi" jegyszedő van. Már próbálják a hangszórókat: — „Végig mentem az ormódi te­metőn..." Mi a csudának játszanak ilyen szomorú nótákat? No, itt a másik: — „Kalász, kalász, árva magyar kalász..." Hát mi győzelemre készülünk, vagy mi a... De hallgassuk csak Szaniszló I-et. Éppen a szerkesztő úrnak magya­ráz. — Lehetett volna, nekünk sokkal jobb csapatunk is, ha nem vagyunk ilyen szegények. Az erdélyi játéko­sok mind ide menekültek hozzánk. Tessék nézni! Itt a pálya felett a hem­oldalban van Bodola háza. Mi is idejött volna... Itt volt nálunk Ma­rosvári, aki a csepeliekhez ment, Dobay, aki a Törekvéshez ment... És még néhányan. De mi szegények voltunk... Most már kezdünk jól állni. Hogy tudnák most használni azokat a játékosokat! Dobayt is, aki két hétre rá, hogy elment tőlünk, sírva mondta, hogy megbánta. No, de lesz ez még jobban is. Nem fo­gunk kiesni. Különösen, ha megver­jük a Fradit!... De nézünk egy kicsit a bejárat­hoz. A galambducos székely főbejá­rathoz. — Csak sorban, csak sorban! — kiabál bőszen a rendőr. Úgy vi­szik a jegyet, mint a kenyeret. Pe­dig négy pengő a legdrágább s a diák- meg a katonajegy is 60 fillér. Azt mondják, Budapesten csak 50 fillér a diákjegy... A lelátón most mondja az egyik tűzoltótiszt: — Ki kellene írni, hogy „Tilos a dohányzás". — Ki van írva — feleli az egyik rendező. — De nem lehet elolvasni! Olyan aprók a betűk. Hát bizony jó lett volna nagyobb betűkkel kiírni, akkor az egyik tiszt úrnak a mérkőzés alatt nem kellett volna rendőrt hivatni azért, mert mellette az egyik molett hölgy nem óhajtotta eloltani a szivarká­­ját. — Ni­ni, amott már a fák tetején, sőt a karácsonyfák tetején ülnek a potyások — jegyzi meg most valaki. Hát az igaz, hogy ülnek, de abban téved, hogy azok „potyások". Kívül­ről nem lehet a fákra mászni. Ezek belülről, a kerítésről másztak át a pályán kívül eső fákra. Onnan leg­alább látnak. Kényelem? Ehhez nem szoktattak hozzá bennünket az elmúlt húsz év alatt... No de miért nem kezdik már? Majd minden hely foglalt és három­negyed négy mást. No most... Már játszák az erdélyi indulót és jönnek a régiek, a 30 év előttiek. Nem is lettek olyan öregek, bár egy kis ma­gamfajta átalakítás rájuk is rá­férne. De miért beszélnek ennyit? És nem hallani semmit a beszédből. Nem hallják, hogy a türelmetlen nézők már ,,idő­­t kiabálnak?!... A kutyájáját!... Inkább beszéltek volna még egy kicsit, mert a Fe­rencváros máris berúgta az első gólt...* Elvesztettük a mérkőzést. A ka­bala, úgy látszik, csak új pályára érvényes. A­ pálya győzelmet szo­kott hozni a honi csapatnak. De én nem vagyok új pálya. Csak részben. Kár!... Hallgatom, mit beszélnek az elvo­­nulók. — Hát gyenge ez a Fradi! A 1­0 évvel ezelőtti KAC megverte volna. No ez túlzás, de Szaniszló I-nek igaza van. Ő mondja: — Ha holnap újra kellene játszani ezt a mérkőzést, akkor nem kap­nánk ki. Nagyon meg voltunk ille­­tődve­, nem tudtuk, hogy a Fradi ilyen gyenge. Csak azt nem tudom, hogy holnap is ilyen gyengén játszanának várjon a zöld-fehérek. És mit mondanak a zöld-fehérek? Gyetvait hallom: — öregem, én mondom, hogy itt még sok csapatot kellemetlenség ér. Ilyen lelkes közönség kevés helyen van, pedig én már sok pályán ját­szottam. Hát ez szép, kedves Gyetvai úr! Egy kis vigasz. És most még meghallgatom a já­tékvezetőt is. Neki a mérkőzés alatt volt mit hallgatnia, hát hallgassuk meg most őt. — Túl sokat veszekednek egymás­sal a KAC játékosai. Zavarják egy­mást. Figyelmeztetnem kellett őket emiatt. Neki is igaza van. Én azután csakugyan egész közelről hallottam, hogy a II. félidőben mennyit pöröl­­tek egymással ezek a kolozsvári fia­talok. Ezek elfelejtették, vagy még nem tudják, hogy a KAC-ot a baj­társi szellem tette naggyá. A pom­pás jó szellem! A baráti hangulat. No, majd Kovács úr, az edzőjük hét­közben egy kicsit rendbeszedi a társaságot, ő nagyon ért az ilyes­mihez s azt hiszem, a jövőben már nem is lesz majd baj a szellemmel. Most pedig alszom két hétig s majd két hét múlva elkalapáljuk itt a Kispestet. Az lenne az én igazi avató ünnepségem. (Rezsőházi Béla.) ---------------♦-------------­ Elektromos-hang: Fog ez jobban is menni! Azokat az Elektromos-szurkolókat, akik nem nézték vérfite a MÁVAG elleni mér­kőzést, kissé me­rdöbbentette a 2:0-ás lépcséjt. Hog­y történt? Mi volt a hiba? Kérdezgették a játékosokat s azokat a szurkolókat, akik „végig­ élvezték” a mér­kőzést. A válasz majdnem mindig ugyan­az volt: „Minden kezdet nehéz. Nem ment. Fog ez jobban is menni.’’ A vezetőket is bosszantotta a vereség, de kedden már így vélekedtek: — Az volt a hiba, hogy a játékosaink legtöbbje nem tartotta be a korszerű já­ték követelményeit. Nem esünk kétség­­be, mert tudjuk, hogy fog ea jobban is menni! Ezután még ezt mondta az egyik ve­zető: .... — Mielőtt elhatároztuk, hogy mi is át­térünk a korszerű rendszerre, értekezle­tet tartottunk a játékosokkal és ezen megkérdeztük: Akarjátok-e, vagy sem, hogy a csapat a jövőben WM-rendszer­­ben játszók. A válaszuk az, volt, hogy akarják. Erre határoztak el, hogy mi is a korszerű rendszerben fogunk játszani. Az Elektromos keddi edzéséről csak G. Tóth hiányzott. Erősen megfázott a válogatott csatár. rtrsekujvárott csalódást keltett a Gamma, elsősorban pedig­ Palatínus. Az ISSE-Cikta teljes csatársora hiányzott­ , ezenkívül Bahoretz kapu** sem játszhatott. Érsek­­ujvárott ezeknek a körülményeknek tulaj­donítják a Gamma II-től­­ elszenvedett vereséget. SPORTHIRLAP SZERDA, 1941 OKTÓBER X. Megszűnt a „belső baj“ a MAVAG-ban A MAVAG berkeiben csendes öröm honol. A csapat megszerezte első győzelmét és ez egy kis önbi­zalmat adott a játékosoknak, veze­tőknek egyaránt. — Minek tulajdonítja — kérdez­tük Opata edzőtől —, hogy a Fe­rencváros elleni gyengébb játék után így feljavult a csapat ! — Egy kis belső bajunk volt, de azt is megsúghatom, hogy nem anyagi. Most már elsünult és ez mindjárt meglátszott a csapat já­tékán... •— Hogyan készülnek a Kispest ellen ! ■— Szerdán a KVSC-cel játszunk a Bihari-úton, 4 órai kezdettel. Újpesten senki sem hitte... (Tudósítás Újpest bús vasárnap estéjéről) Vasárnap este kilenc órakor az új­pesti Árpát-úton sétálunk. Sűrü tömeg feketélik az István-út sarkán. Mi is és még sok százan a „Sportot" várjuk. Sokan még nem tudják a szolnoki eredményt és kérdezősköd­nek: — Hogy végeztünk Szolnoko­n? Hogy játszott a csapat? Kaptunk-e gólt? Vannak, akik hallgatták a rádiót és onnan már tudják, hogy 4:0-ás eredmény után 4:4-re „végeztünk". De nem mernek hangosan szólni. Mi sem akarjuk megzavarni a bizakodó hangulatot, pedig tudjuk, hogy igazuk van azoknak, akik esküsznek a 4:4-es eredményre. Futótűzként terjed el. — Négynullás félidő után 5:1-re győztünk. Hogy ki hozta a hírt, senki sem tudja. De elhiszik. Hiába, a jó hírt szívesen elhiszik. — Kár volt azt a két gólt beszed­ni, most milyen jó lenne a gólará­nyunk — szól egy nagyigényű. Előre sajnáljuk őt. Milyen rossz lesz neki, ha megtudja a 4:4-et. Mint nyáron az apró bogarak, úgy gyűlnek össze az emberek az ív­lámpa fénye alatt. Mindenki a mér­kőzésről beszél. Sokan már előre megmondják, hogy ki volt jó és ki rossz. Lassan múlnak a percek és az újságra éhes emberek­ már türelmet­lenkednek. Ágoston is itt­ van, a lilák bohókás kedvű szurkolója, ő az, aki minden mérkőzésre elkíséri a csapatot, de most nem ment le Szolnokra. Rosszat sejtett. —­ Már bánom, hogy nem mentem le — mondja mélabúsan. — Tele­fonáltam az újsághoz, 2:0-ra vezetett félidőben a csapat, biztos, hogy győztünk. Már megyek is az én Simimhez, elhúzatom a nótámat. Bajnokok leszünk, nagyot mulatok... Egyre jönnek a szurkolók, mind többen és többen állítják, hogy 4:4 az eredmény. A többség nem hisz a rádiónak sem. Kecskés, a hátvéd és Goda intéző tűnnek elő a gyár felöl. Meg­rohanják őket. De nekik sem hisz­nek. Az 5:2 szilárdan tartja magát. Zsengellérné villamosra vár és közben szomorúan mondja: — Négy-nullról leadtak a fiúk egy pontot. Ezt a balszerencsét! Megyek be a pályaudvarra, 11-kor itthon lesznek. Várjon, hogy játsz­hatott Gyuszi? Azt tudom, hogy két gólt rúgott. Megnyugtatjuk, hogy a férje volt a csapat legjobbja. Végre befut a várva-várt gépkocsi, tele újsággal. Szétkapkodják a „Sportot" s falják a betűket. A jó­kedv lelohad. Egy pontot csakugyan leadott a csapat. Az újság nem téved. Oszlik a tömeg és­­— csepüli a védelmet. Ilyeneket hallunk: — Az a Nagymarosi milyen könnyelmű! Most jó a csatársorunk s a védelmünk meg bekap négy gólt! Hát már Bíró Sanyi sem segít?!... Ágoston is búsan megindul haza­felé. Csak az a vigasza, hogy legalább nem látta a mérkőzést. Nem megy mulatni a Simihez. Majd talán legközelebb ... -O* • -*==* A SZEGED ÉS AZ SzVSE közösen készül vasárnapra. Csütörtökön a Vasutas-pályán edzőmérközást játszik egymás ellen a két együttes. Kedden mindkét csapat erőnléti edzést tartott. A Szeged edzésén megjelent Raffai is és vasárnap valószínűleg már játszani is fog. Az­­­ SzVSE levelet kapott Endrefitől, a Bukarestben játszó kiváló kapustól. Csütörtökre várják a kiváló játékost, aki mellett még több próbajátékos vesz részt az edzésen. A Sal BTC keddi edzésén még m­ndig a Gamma el­leni mérkőzés játékvezetéséről és az elmaradt 11-esről panaszkodtak. Ber­­kessy edző hamarosan véget vetett a vi­tának. Ezt mondta: — Majd a jövőben megtanuljátok, hogy akko­r kell kapnia lőnötök, mielőtt a védőjátékos rém gáncsol. Akkor nem kell­­majd a 11-es elmaradása miatt kese­regnetek. ádám játékra isissi­isszsik a Gammában­­ A Salgótarján elleni félsiker fe­lett már napirendre tért a Gamma és erősen készül a Lampart elleni vasárnapi mérkőzésre. A több mint másfélórás keddi edzésen a derekát fájlaló Kincsesen, Szilvásin, vala­mint a felmentést kapott Bolemá­­nyin kívül minden játékos részt vett. Sós Károly edző különösen a csatá­rokat és fedezeteket dolgoztatta meg. A játékosok valamennyien elisme­rik, hogy vasárnap nagyon gyengén játszottak. Tóth Lajos, a csapat kö­zépfedezete mondja: — Hiába akartunk, semmi sem sikerült. Ha nem kapjuk be olyan gyorsan azt a gólt, más lett volna az eredmény. Turay még így beszél: — A fedezetektől nem kaptunk olyan labdákat, mint máskor. Min­den labdáért küzdenünk kellett. A salgótarjáni védőknek legtöbbször idejük volt a közbelépésre, örömhír is akad azonban a Gam­mában. Jánossy Béla újságolja: — Levelet kaptunk Ádám Zolitól. Ebben bejelenti, hogy már ezen a héten a csapat rendelkezésére áll. Ennek igazán örülünk. Ádám min­den valószínűség szerint már a csü­törtöki kétkapus edzésen is részt fog venni. Bizottságot óhajtanak szövetségi körökben az MLSz nemzetközi ügyeinek intézésére Veszélyben a Bécs-Budapest mérkőzés Az MLSz 1941. évi nemzetközi műsora —valljuk be — gyatrán si­került. Még azt a kevés válogatott mérkőzést sem tudta nyélbe ütni, amely a nagy politikai események közepette is lehetséges lett volna. Erről ma már sokat beszélnek a szövetségben is és megoldásokat ke­resnek a jövőre vonatkozólag. CÉLTUDATOSABB NEM­ZETKÖZI POLITIKÁT! Az MLSz nemzetközi politikáját az egyesületek részéről újabban egy­re élénkabb bírálatban részesítik. Nincs nemzetközi mérkőzése az idén Budapestnek. Minden közöttünk élő állam játszik nemzetközi mérkőzé­seket. Más sportágak is dolgoznak. Svédországgal, Olaszországgal ját­szanak teniszezőink. Úszóink sem pihennek. Miért éppen a labdarúgás képtelen nemzetközi műsort biztosí­tani válogatott csapata számára? — Nemzetközi bizottságot kell felállítani! — javasolta valaki. — Valahogy előre ki kellene dolgozni a programot és erőteljesebben kel­lene biztosítani a magyar válogatott és Budapest számára a nemzetközi játéklehetőségeket. Bizottság sok­rétűbb és átütőbb munkát tudna vé­gezni... EGYETLEN BIZTOS PONT: AZ IDÉN ŐSSZEL ZÜRICH­BEN JÁTSZUNK Az MLSz nemzetközi politikájá­nak idei „termése" csupa „nem". Nem lesz meg az október 26-ára ter­vezett német-magyar, semmi bizto­sat sem lehet tudni az olasz-ma­gyarról, de még a Bécs—Budapest körül is a legnagyobb bizonytalan­ság uralkodik, amint azt alább látni fogjuk. Pedig ami a német mérkő­zést illti, már megszűnt Németor­szágban a von Tschammer und Os­­ten birodalmi sportvezér által kihir­detett nemzetközi tilalom. A német labdarúgás már újból kezdi lebo­nyolítani nemzetközi műsorát, hi­szen csapatokat küldenek például Stockholmba és Helsinkibe is. Egyetlen biztos pont az idén: no­vember 26-án Zürichben játszik a magyar válogatott. Budapest azon­ban aligha kap az idén ősszel nem­zetközi műsort. Talán túlságosan sok nemzetközi meccset élvezett ebben az évben a magyar közönség? — kérdezhetnék. A felelet: Az idén még egyetlen nemzetközi mérkőzés sem volt Budapesten. MÉG A BUDAPESTI BUDAPEST B)—BÉCS B) IS VESZÉLYBEN VAN! Semmit sem tudnak az MLSz nemzetközi ügyeinek vezetői a Bécs—Budapest mérkőzésről sem. Illetve csak annyi bizonyos, hogy Bécs, várja Budapest válogatottját október 26-ra, az „elpasszolt" német-magyar napjára. A B­ csapatok mérkőzése azon­ban a levegőben lóg! Minden Budapest—Bécs mérkőzés­nek a feltétele az volt, hogy amikor az első csapatok Bécsben játszanak, akkor a B) csapatok Budapesten mérkőznek, vagy fordítva. Úgy hírlik, hogy Bécs egyelőre nem hajlandó arra, hogy október 26-ra Buda­pestre küldje B) csapatát. Már pedig enélkül az A) csapatok mérkőzése is bizonytalanná válik. A két mérkőzés sorsa ugyanis szorosan összefügg és egymástól majdnem elválaszthatatlan. A Bécs B)—Budapest B) váloga­tott mérkőzés volna Budapest egyetlen nemzetközi mérkőzése 1941-ben. Úgy látszik azonban, hogy ebből sem lesz semmi. Pedig a labdarúgás közönsége már nagyon is éhezik egy kis nemzetközi csemegére! Érdekes volna ez a mér­kőzés, hiszen néhány fiatal magyar csillag, feltörő tehetség tehetne nyil­vános „vizsgát" nemzetközi értékéről rajta. FÁBIÁN UTÁNPÓLAS­ KAPITÁNY ÉS A VÁLO­GATOTT ÖSSZE­ÁLLÍ­TÁSA Válogatott csapatunk megszerve­zésének és összeállításának munká­jához szerették volna biztosítani Fá­bián József utánpótlás-kapitány közreműködését is. Fábián József azonban — mint értesültünk — elhárította magától a felkérést azzal, hogy a válogatott csapat megszervezésébe, felállításába nem óhajt beavatkozni még csak ta­nácsokkal sem. ő csak a szorosan vett utánpótlás ügyeinek intézésével akar törődni. Íme, mindössze ezek a kérdések azok, amelyek ma szőnyegen forog­nak a magyar labdarúgás nemzetközi arcvonalán. Nem hallani például a horvátok elleni mérkőzésről. Csak bámulni tudjak az olaszok, németek, svájciak, sőt svédek szervezési kész­ségét, ügyességét, hogy még spa­nyol-portugál portyára is mernek vállalkozni „a mai viszonyok között" is. Mi csak ülünk Budapesten ölhe­tett kezekkel és lessük, hogy az ég­ből repüljön szánkba a nemzetközi „sült galamb". Úgy látszik, valóban szükség van egy ötletes és tevékeny nemzetközi bizottságra... Kapusbőség a Lampartban A Gamma ellen készülődő Lam­part kedden délután könnyű edzést tartott. Berkes­ megjelenése volt az edzés eseménye. Többhónapi vidéki tartózkodás után Budapestre került s így ismét a csapat rendelkezésére állhat. A Lampartban most már kapus­bőségről lehet beszélni, mert Szabó, Zentai, Berkesz és Csintalan személyében négy kapusa van a csapatnak. Néhány próbajátékos is megjelent az edzésen. Az első csa­pat játékosai közül Szabó Tóni és Hrotkó is hiányzott. Sérült nincs. A Lampart csütörtökön délután két­kapus edzést tart. Hz m 81. hireS A Haladás berkeiben továbbra is a támadósor összeállítása jelent gondot. Krasznai és Kiss csatárjátéka nem volt megfelelő, tehát más megoldást kell keresni. Soproni rangadó lesz vasárnap. A SFAC és ti.*1­3VSE között régen volt ennyire kiegyenlített az erőviszony. Egyenlő pontszámmal és egyforma tudás­sal rendelkezik jelenleg a két soproni NB II csapat. A Pénzügy ma, szerdán délután fél 5 órakor edzőmérkőzést játszik a III. ker. Árpád SE csapatával a Nagyszombat­utcában. A BLK-ban vasárnap már Pénzes, Koj­sza és a lábsérüléséből felépült Kriván is játszik az SK Rusj ellen. A B. Vasutas ellen készülő Vasas ma, szerdán délután 4 órakor edzőmeccset játszik a Wander csapatával a Béke­utcában.

Next