Sporthirlap, 1941. december (32. évfolyam, 96-104. szám)
1941-12-03 / 96. szám
2 SPORTHIRLAP SZENDA 1941 DECEMBER S* Mindenki a játékvezetők ajtaja előtt söpör... Molnár Náci megyeri beszéde — Nem a váradi védelem, hanem a híres váradi csatársor vesztette el a kispesti mérkőzést — Mitől függ, hogy mi lesz az Újpest-Gamma eredménye? *— A kis „Olaj“, akit nem lehet kötéllel fogni — A tarjáni partjelző és az Elektromos-játékos birkózása A „rangadó-pör“ és a diósgyőriek „pöre“ a játékvezetőkkel Csevegések a labdarúgóházból d——-y Vadász-u. 31. -------------□ A folyosón Molnár Ignác szövetségi edző áll nagy társaság közepén és mesél: — Kijövök a megyeri úti pálya kapuján, hát látom, hogy vagy száz fiatalemberből álló tömeg kiabál és indul fenyegetőleg a távozó játékvezetők után. Kiabáltak azok mindenfélét és rázták az öklüket a játékvezetők felé. A játékvezetők befordultak egy mellékutcába, a tömeg itt is utánuk. Gondoltam, próbálok valamit. Odaálltam eléjük és kérdeztem: — Srácok, tudjátok-e, hogy én ki vagyok ? — Már hogyne tudánk — mondta egyik is, másik is. — Ki ne ismerné Molnár Náci bácsit? — És ti kik vagytok? — kérdeztem én. — Boxolók... — Mindjárt gondoltam — mondtam nekik. — Mert ha futballisták lennétek és az én kezem alatt dolgoztatok volna, akkor most nem orditoznátok itt és nem akarnátok megverni a játékvezetőt. Tudnátok ugyanis, amit az én fiatal futballistáim tudnak, hogy egy sportember legszebb ere- SPoRTÉRMET ^JELVÉNYT MORZSÁNYI I. IV ^ Váczi u. 36. Telefon: 182-217 nye a sportszerűség. A futballista tudja, hogy a játékvezető is tévedhet, aminthogy a középcsatár is tévedhet és hibázhat, amikor két lépésről fölé rúgja a labdát. Mit gondoltok, a középcsatár szándékosan rúgja a labdát fölé? — Csak nem bolond... — Hát akkor hogyan képzelitek, hogy a játékvezető szándékosan téved? És mondjátok, megvertétek már valamikor a középcsatárt, mert olyan helyzetet hagyott ki, aminőt egy boxoló sem hagyna ki? — Már mér vertük volna meg? — Hát akkor most mér akarjátok megverni a játékvezetőt? Hát ő tehet róla, hogy a Fradi-csatárok nem tudtak gólt rúgni? — Ebben van valami, Náci bácsi. Erről inkább Bíró Sanyi, meg Mészáros tehet. — No látjátok, akkor inkább Mészárost és Birót kellene megvernetek. — Csakhogy azok kajakos srácok ám! — mondta valaki — No és magyar emberhez méltó megverni valakit, aki talán nem olyan kajakos, mint Mészáros ? — kérdeztem tovább. Aztán kivágtam még egy rövid szpícset a sportszerűségről. A vége az lett, hogy megéljeneztek a srácok és lemondtak a játékvezető-verésről. — Hja — mondja tréfásan valaki — a birodalmi edzőnek nem lehet ellentállni. — Hátha még labda lett volna Nácinál — tréfál más. — Megtáncoltatta volna az orrán, a feje bubján és gyalog hozta volna be a tömeget Pestre, mint a hammelni patkánybűvölő.• Moldoványi, a rangadó szflkségjátékve■aetője jön. Egy fiatal gyerek — valami „bennfentes” kölyök lehet — bizalmasan kiabálja feléje: — Ne ketten olyan szomorú, Moldoványi úr. Ahhoz képest, hogy szükségjátékvezető volt, egész jól vezette a mérkőzést. Jó közepesen. Hogy összetévesztette Kuckót Kalocsai dr-ral? Hát Istenem! Abban a nagy hidegben ... A kölyök utát szalad is. • Kisebb csoport veszi körül az egyik kispesti vezetőt — Mi van azzal a NAC-cal? ■— kérdi valaki. — Miért nem azt kérdi, hogy mi van a Kispesttel? — hangzik a válasz. — Ha ezt kérdezné, akkor megmondhatnám, hogy kezdünk belejönni. Látta volna azokat a fiatal gyerekeket, milyen remekül játszottak. — Hja, ha a NAC hagyta őket... — Inkább a mieink nem hagyták a NAC-ot. Bizony ilyen játékkal még sok kellemetlen meglepetés fogja érni a váradiakat. Csak játszadozni akartak, csak dajkálták a labdát a híres csatárok, a kapu előtt: semmi... — És a NAC-védelem? — Nevetni fog, de ezt a mérkőzést nem a NAC védelme vesztette el, hanem a csatársora. A védelem elvégre beengedhet egy gólt. — Milyen rendszerben játszottak a váradiak ? — Erre nem könnyű felelni. Figyeltem őket. Az első 10 percben az volt a helyzet, hogy Záborszky, a jobbhátvéd vigyázott a balszélsőnkre, Demján a középcsatárunkra és Deményi a kis Egresire. Aztán Demján állt ki a jobbszélsőre, Záborszky lett olyan középhátvédféle és Szurgyi, a jobb fedezet állt rá Nagyra. Ezt aztán még forgatták néhanéha a mérkőzés alatt. — És Juhász? — ő ott portyázott középen a mezőnyben. Vadászott az eltévedt labdákra és ,,kereste az ollót 11. Mészárossal talán négy esetben sem találkozott az egész mérkőzésen. Általában a mi összekötőink szabadon szaladgálhattak az egyik tizenhatostól a másikig s ha ez a két összekötő nincs olyan rossz formában, akkor négy gólt is szerezhettek volna. • Czipper Oszkár, az Újpest Szövetségi képviselője lép be a ligaszobába. Természetesen mindenki gratulál a nagy győzelemhez. Jánóky Béla, a Gamma szakvezetője odaszól: — De mi lesz vasárnap? — Azt nem tudom, — válaszol Czipper. — Nem tudom ugyanis, hogy mit fognak ígérni ezen a héten Juhász elnök úrnak. — Hogyhogy! — Hát, ha jól emlékszem, a szegedi meccs előtt megígérték neki, hogy győzni fognak és győztek is. Már azt nem tudom, hogy mit ígértek a DIMAVAG elleni meccs előtt, hogyan tudhatnám akkor, hogy mi lesz az ígéret jövő vasárnapra? Benes Ernő, a csepeliek Intézője a Lampart elleni meccsről beszél. — Csodálatos, mennyire megfordult a mérkőzés, amikor a kis Olajt előrevittük. — Olajkárra igazán el lehet mondani, hogy „Jolly joker" — jegyzi meg Czipper. — A legnagyobb magyar futballisták egyike a kis Olaj — mondja Jánosy. Aztán felsóhajt: — Bár csak nekem volna 11 Olajkár Ilm! — Hát miért nem szereztétek meg? — hangzik a közbeszólás. — A kezetekben volt. — Dehogyis volt a kezünkben — válaszol Jánosy. — Velünk nem tárgyalt komolyan. Kötéllel meg nem lehet játékost fogni. * Vághy Kálmán, a JT országos ügyvezetője jön be, hogy meghallgassa a játékvezetők működésével kapcsolatos panaszokat. Az első panaszos Kovács Dezső dr, az Elektromosok igazgatója. Salgótarjánban az egyik partjelzőnk Takács IV-nek, a Stécé volt kiSzép fedezetének az édestestvére volt. Azt hiszem, ez kicsit összeférhetetlen. Vághy: Erről a kapcsolatról nem volt tudomásunk, azt azonban tudjuk, hogy Takács partjelző nem tagja az LBTJ-nek. Mindenesetre az ügyet meg fogjuk vizsgálni. Kovács dr: Mi pedig bejelentettük a játékvezetőnek, hogy emiatt csak óvás alatt állunk ki. Van azonban panaszom a másik partjelzőre is. Ezzel az történt, hogy egy partdobás alkalmával odarohant a játékosunkhoz, aki a partot dobni akarta és valóságos birkózás közben elvette tőle a labdát. — Tudunk az esetről és az eljárást megindítottuk, — hangzik a JT ügyvezetőjének a válasza. Aztán kezdetét veszi a „rangadóper“ a Ferencváros és a JT között. A ferencvárosiak azt állítják, hogy Ádám lesen volt a második gól előtt , hogy a játékvezető, meg a partjelző Kalocsai dr-t összetévesztette Ruckkal. Vághy szerint Ruck állása miatt nem lehetett les. Az asztalon figurákkal mutatja be, hogyan látta ő az esetet. A ferencvárosiak azt állítják, hogy a JT NB I kerete túlnagy és hogy olyanok is vannak benne, akiknek még nincs meg a kellő rutinjuk ilyen nagy mérkőzések vezetésére. Vághy azzal érvel, hogy az NB I-keretben mindössze 22 játékvezető van és ezek közül igenis mindegyik alkalmas NB Imérkőzés vezetésére. * A DiMAVAG képviselője a Diósgyőrben szerepelt játékvezetők miatt panaszkodik. Vághy ezt mondja: — Furcsának tartom, hogy ugyanazok a játékvezetők, akiknek a vezetése mellett Pesten a DiMAVAG egyik pontját szerzi a másik után, éppen Diósgyőrben bíráskodnának a DiMAVAG ellen. Talán mégis másutt keresendő a hiba és nem a játékvezetőben. A „pörök" döntetlenül végződnek. • Gálffy András, a MLSz főtitkára bejelenti, hogy az MLSz a tavaszi forduló sorsolását már karácsony előtt meg akarja ejteni s éppen ezért mindenki jelentse be idejében a sorsolással kapcsolatos óhaját. Vághy Kálmán kint az ajtó előtt elkeseredetten mondja: — Hát nem érdekes? Mindenki a JT ajtaja előtt söpör. Azt megbocsátják, ha a csatár két lépésről kapus kezébe lő, ha a hátvéd öngólt lő, ha a kapus potyagólt enged be. Mindenki tévedhet, hibázhat, csak a játékvezető nem. Mindenkinek megbocsátják a tévedését, csak az övét nem. Vájjon nem az volna a sportszerűbb is, okosabb is, ha először saját magukban, a saját csapatukban keresnék a hibát s csak aztán a játékvezetőben? — Node mikor ez könnyebb! — vágja rá egyik neves játékvezetőnk. „A győzelem ne tegyen elbizakodottá! Maradj szerény! Ez a jelszó Újpesten a rangadó után Zörgő ismét megsérült Kedden délután 3 órakor a rangadón diadalmasan szerepelt újpesti gárdából csak Balogh II hiányzik. A tartalékok is teljes számban itt vannak. Az öltöző ajtaja felett levő fekete táblán érdekes írásra leszünk figyelmesek. Krétával a következőket írták a táblára: — A győzelem ne tegyen elbizakodottá! Maradj Szerény! Takács edző mindjárt magyarázza is: — Mától kezdve ez lesz a jelszavunk. Egyik másik játékos fáradtságról panaszkodik, ezért felmentést kap az edzés alól. Ádám máris a fürdőszoba felé indul Közben ezt mondja: — Ezúttal semmi bajom sem volt Tátraival. Polgár viszont egy ízben nagyon csúnyán viselkedett velem szemben. Zörgő kétségbeesett arccal ül az egyik padon és búsan magyarázza: — Sajnos, alig bírok a lábamra állni. Valószínűleg kiújult a régi sérülésem (Zörgőnek izomszakadása volt.) Nagymarosi hozzáteszi: " Vasárnap este alig tudík ölben hazacipelni Zörgőt, annyira fájt a combja. Kint, a dérrel borított pályán nem tart túlságosan hosszú ideig az edzés. A szokásos futó és ruganyossági gyakorlatokat most is elvégzik ugyan a játékosok de ezek most jóval rövidebb ideig tárlatiak, mint máskor. Utána egy kis egykapura való lövöldözés következik. A kapuban egy ideig Zsengellér áll, de azután ő is kimegy lövöldözni. A kapuban most „Girhes” és „Cigány áll, így „becézik” az újpestiek a kaput védő két labdaszedő gyereket, öt óra felé van vége az edzésnek. Vencze Jenő, az Újpest szakvezetője ezt mondja az edzés után: — Szerdán már nem játszunk idegen ellenféllel. Az UTE és az Újpest játékosaiból hozunk össze két csapatot egy kis könnyű edzőmérkőzésre. A kemény talajon nem akarjuk kockáztatni a játékosok testi épségét. Pénteken könnyű edzéssel fejezzük be előkészületeinket a Gamma elleni mérkőzésre. Nincs jobbszélsője a WMFC-nek! A csepeliek keddi edzéséről meglepően sokan hiányoztak. Nem volt kint Gere, Olajkár II, Kiss II és Dudás. Kallós kint volt, de csak fürdött. Jávor edző a könnyű mozgás után rövid ideig tartó kétkapus játékot is engedélyezett. Ebben a játékban Jávor csapata fölényesen győzött Szabadkai csapata ellen. Az edzés után Jávortól megtudtuk, hogy Kiss II sérülése súlyosabb természetű és vasárnap semmiesetre sem szerepelhet. — Minthogy most Váradi is a sportszanatórium lakója, az a helyzet, hogy jobbszélső nélkül állunk — mondotta az edző. — A szerdai kétkapus edzésünkön Devecserit, valamint az amatőr Burányit fogom kipróbálni ezen a poszton. A szerdai edzőmérkőzésen a WMTK lesz a csepeli NB I-csapat ellenfele. Eltiltott — Szurkoló.... A szövetség Tarosit, a KAFC szurkolóját örökre eltiltotta a pályák látogatásától. Pálinkás az újpesti „féltucatról11 A Fradi tartalékkapusa elmondja a hat lila gól történetét Pálinkás, a Ferencváros tartalékkapusa nem vett részt a zöld-fehérek pénteki edzésén s csak szombaton tudta meg, hogy ő véd a vasárnapi rangadón. Amikor szombaton délután találkoztunk vele, ezt mondta: — Pénteken nem éreztem valami jól magam, ezért nem mentem ki az edzésre. Az előbb tudtam csak meg, hogy én védek az Újpest ellen. Váratlanul csöppentem be a rangadóra. . Hát egy kicsit szurkolok is ...) Kedden délelőtt újból összetalálkoztunk Pálinkással a körúton. Terjedelmes útitáskával igyekezett hazafelé . . . Gondoltuk, elsütjük azt a szakállas viccet, hogy hát mi is van abban a táskában, Pálinkás azonban megelőz bennünket. — Nem az újpesti gólokat viszem — mondja —, azokat már vasárnap kicsomagoltam. És már teszi is le a ,,kuffert* A köd pipál, hideg is van, de érezzük, hogy Pálinkásnak van valami mondanivalója arról a már vasárnap kicsomagolt „féltucatról“ ... Mi is lehorgonyozunk. — Hát — állapítja meg Pálinkás — akárhogyan is vizsgálom és boncolgatom azt a vasárnapi mérkőzést, mindenféleképpen az jön ki, hogy ezúttal az Újpestnek feküdt jobban a rangadó. A lilákban meg több volt az akarás, mint bennünk. . . Én, amit tudtam, megtettem. Érzésem szerint csak a negyedik gólban voltam „bennem*, de itt is akadályoztak . . . — Ha már a góloknál tartunk — mondjuk Pálinkásnak —, kezdjük mindjárt elölről. Az elsővel... — AZ ELSŐ ELLEN — mondja Pálinkás — semmit sem tehettem. Szusza Zsengellérnek adta a labdát, őt azonban Polgár fogta. Győrvárin viszont senki sem volt , így ő szabadon kaphatta a labdát Zsengellértől. Jól eltalált lövése ellen nem volt orvosság . . . A MÁSODIKAT foghattam volna. Zsengellér lövés® lecsúszott és gyengén jött a kapu felé. Én vetődtem a labda után s láttam, hogy az a kezeim közé is tart. Még egy pillanat is megfogom. . . Ekkor hirtelen beugrott Rock és az ő lábáról a hálóba perdült a labda. A HARMADIKAT megint nem tudtam védeni. Ádám elfutott a szélen, beadta a labdát Zsengellérnek, ő meg belőtte. Tehetetlen voltam. • A NEGYEDIKET egy kis szerencsével foghattam volna. A szögletrúgásnál azonban az volt a helyzet, hogy csak Tátrai és Polgár volt hátul a mieink közül, így három újpesti csatár is szabadon volt. Én kifutottam a labdára de valamelyik újpesti csatár kissé kibillentett a lendületemből s így nem tudtam eléggé felnyúlni a labdáért. Szusza magasabbat ugrott és be is fejelte a labdát. AZ ÖTÖDIK újpesti gól előtt az volt a helyzet, hogy Kalocsai és Ruck harcolt a vonal mellett a labdáért. Gondoltam, hogy Ruck partra rúgja a labdát, ez azonban nem sikerült neki. Kalocsai magasan beívelte a labdát, de hátrább, mint én számítottam , így hiába futottam ki, már nem értem el. Szusza, akit nem fogott senki, most is a hálóba fejelt. * A HATODIKAT tizenegyesből kaptam. A fiúk integettek, hogy Nagymarosi a jobbsarokba fogja rúgni a labdát s ezért fel is tettem mindent egy lapra. A jobbsarokra helyezkedtem. Nagymarosi aztán a balsarokba küldte a labdát. Tizenegyest csak szerencsével lehet védeni... — Szerintem — mondja még Pálinkás — az első két gól döntötte el a mérkőzés sorsát. De az az érzésem, ha az első „kettőt’* nem is lövik be a lilák, lőttek volna mást helyette. Ezen a mérkőzésen minden lépése kijött az Újpestnek... Pálinkás már búcsúzik is. Viszi a ragy táskát. Solti József jogi doktor lett, de a labdarúgástól visszavonult „Tudatlanság azt állítani, hogy a WM-rendszer védekező** Régi, kedvce ismerős arc merült fel előttünk Kispesten, az öltözők folyosóján. Nini, ez Solti József. Két éve, vagy talán még hosszabb ideje már, hogy eltűnt a közönség szeme elől ez a válogatott labdarúgó, a Phöbus egykor nagy hírre vergődött csapatának középcsatára. — Hol volt, mit csinált ilyen hosszú ideig? Hát lehet ennyire kikapcsolódni a labdarúgásból annak, aki abban élt, annak élt Solti József hamifikál mosollyal válaszolt: • Hát bizony nagy oka volt annak, hogy én eltűntem a labdarúgás színpadáról. Nekiültem a tanulásnak és csak annak éltem. A labdarúgás megszűnt a számomra, viszont megszereztem a jogi doktorátust. őszinte szerencsekívánatunkat fejeztük ki az örvendetes hír hallatára. Soltier azután így folytatta: — Az ember sohasem tudja, mi mire lesz jó, amikor valami történik vele. A Phöbus feloszlása után az Újpestbe kerültem. Én ugyan Szegedre akartam menni, illetve a Szegedben játszani, dehát jöttek a rábeszélések, befolyások, kecsegtető ígéretek és másodszor is cserben hagytam szülővárosomat és újpesti labdarúgó lettem. Ez volt a vesztem, illetve a szerencsém. Az Újpestben nem bírtam boldogulni Hiába követtem el minden tőlem telhetőt, nem ment az össz játék a társaimmal. Amikor legelőször kihagytak a csapatból, úgy éreztem, mintha tőrt döftek volna a szívembe. A fájdalmas visszaemlékezéseit így folytatta Solti: — Én nem voltam sohasem lelkiismeretlen játékos. Mindig szorgalmasan edztem és a pályán is igyekeztem elkövetni mindent a győzelem érdekében. Azt hiszem, nem is voltam olyan használhatatlan labdarúgó. Azt azonban igazságtalannak éreztem, hogy az Újpest minden megjegyzés, szó és figyelmeztetés nélkül egyszerűen kihagyott a csapatból. Ekkor fordítottam hátat a labdarúgásnak. Azóta nem is szerepeltem Nekifeküdtem a tanulásnak és hála Istennek, itt berúgtam a győztes gólomat. A beszélgetés közben már megkezdődött a Kispest—NAO második félideje. — Nagyszerű kis meccs! — mondatta Solti elismerőleg. — Nekem ne beszéljenek a magyar labdarúgás visszaeséséről, amíg ilyen tehetséges fiatalokat láthatunk és ilyen jó labdarúgómérkőzésekben gyönyörködhetünk. Azután nevetve kiáltott fel: — Még azt állítják némely tudatlanok, hogy a WM-rendszer védekező rendszer. Nos, én mint a WM-rendszerben játszó első magyar csapat tagja — azt hiszem ■— hozzászólhatok a dologhoz. Barna Sanyi bácsi hozta Angliából és mi alaposan kielemeztük a rendszer minden zsinját-binját. Állandó megbeszéléseket tartottunk és én különösen sokat beszéltem róla az elnökünkkel, akit valóságban elbűvölt a WM rendszer, meg Cullis, a híres köménfedezet A Phöbus csatársora egész haditerveket dolgozott ki, hogy miként lehet leküzdeni a három hátvédes védelmet Itt jöttem én rá és már akkor is mondtam, hogy a WM-rendszer nemhogy nem védekező rendszer, de sokkal támadóbb, mint a régi volt Minden előírása, szabálya a támadás erősítésére, a támadók összpontosítására szolgál. A védelemnek nagyon, de nagyon jól kell váltania és a lépcsőzetes felállást jól be kell gyakorolnia ha nem akar nagyon is kockázatos játékot folytatni. Az is bizonyos, hogy a WM* rendszer megváltoztatja a labdarúgó* belső és külső tartalmát. Komolyabban kell edzeni, többet kell a labdával gyakorolni, nagyobb a küzdelem, több a közelharc és ez bizony sok régi labdarúgónak nem ízük. Ezen nem is szabad csodálkozni. Az „öregeknek** félre kell állniok és akkor simán fog menni az új rendszer, amely tiszta és félreértésmentes feladatot ró minden csapatrészre, minden csapattagra. Mindenkinek meg van benne a felelőssége, nem lehet másra kenni a hibát. Solti József így fejezte be a beszélgetést: — Meggyőződésem, hogy ha minden csapat, minden vezető és minden játékos úgy áttanulmányozná a WM-rendszert, mint mi tettük annak idején Barna elnök úrral akkor már régen nem volna annyi mellébeszélés és főleg nem hallanánk olyan tudatlanságokat, hogy a WM-rendszer védekező.• Íme ez Prostl József véleménye. Aki ismeri a Phöbus egykori középcsatárát, az tudja, hogy ő sem volt a „verekedő*5 középese, távol fajtájából való. Inkább technikával és ésszel igyekezett megoldani a feladatát, de oda is tette a kapu előtt a „szegedi csülkét** ha kellett. Ma már visszavonult a labdarúgástól , amellett a Phöbusban a labdarúgástól független állása van. Véleménye tehát mindenféle „befolyástól” mentes. Ezért különösen nagy érdeklődésre tarthat számot. Az észigyök bajnokság vasárnapi eredményei IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG I. osztály Keleti csoport: FTC—KTK 6:1 (3:11. — Törekvés-WSC 5:0 (3:0). - MÁVAG— KAC 3:2 (1:2). Északi csoport: M. Pamutipar—BLK 5:4 (2:11. — Z. Daruvia-Elektromos 2:2 (1:0). — UTE—BTK 5:1 (1:0). Déli csoport- WMTK-KTC 4:0 (2:0). — BMTE—OTE 3:1 (1:0). — Hungária—Cs. MOVE 3:1 (1:0). II osztály Északi csoport: RTK-URAK 1:0 (0:0). — NAC-M. Előre 5:1 (3-1). Keleti csoport: Fér. Vasutas—SzFC 4 (4:1). Deli csoport: MAFC—PTSC elmaradt. — FSC-KTC 0:0. - Ganz- M. Textil elmaradt. III. osztály Északi csoport: RÁC—Vízművek elmaradt. KÖLYÖKBAJNOKSÁG I. csoport: MAFC—TIT. kar. Árpád SE 1:0 (0:0). — KFC—OTF 4:0 (2:0). ■ SPORTKALAUZ Gudenus Hugó báró az MLSz országos amatőrkapitánya szerkesztette a most megjelent ,,Sportkalauz“-t. A magyar sport legfőbb vezetőinek, egyesületeknek és vezetőknek, edzőknek stb. címeit tartalmazza a kis könyvecske. Kapható a szerzőnél: IX. Jellei út 1151b és Vadászutca 31 alatt.