Sporthirlap, 1944. január-június (35. évfolyam, 1-51. szám)

1944-01-29 / 9. szám

SZOMBAT, 1944 JANUUÁR 29. A villámigazolások nagy eseményei: Bonyhádit villámmal visszaigazol­ták a Kolozsvári AC-hoz-Boldizsár a Szeged AK-é, Nagy Pál egyelőre nem lehet a Ferencvárosé „Kivételes" igazolásokat engedélyezett az MLSz Az MLSz elnöksége külön tár­gyalta azoknak az egyesületeknek a kérelmeit, akik a megengedett és szabályos három villámigazoláson felül még további villám­igazolásokat óhajtottak eszközölni. Az elnökség Kivi­csók József vil­­lámigazolá­sá­t a Diószegi TSE-hez, mint szabálytalanil elutasította. Ugyanígy elutasította Halad-Rinyi Béla igazolását a BSzKRT-hoz. Nem engedélyezte Berasca Ernő igazolá­sát nem a Pécsi VSK-hoz. Azonnali hatállyal felfüggesztette Nagy Pálnak, a Bezdáni SE játéko­sának igazolási jogát és szigorú vizsgálatot tett folyamatba. (Nagy Pált, amint megírtuk, a Ferencváros igazolta volna le a Soproni VSE ki­adatása alapján. Ez azonban a je­lek szerint szbálytalan, mert a játé­kos valójában a Bezdáni SE igazolt­­ játékosa.) Engedélyezte a villámmal való igazolást az MLSz elnöksége a kö­vetkező esetekben: Kolozsvári AC részére: Bonyhádi Lajos (volt Gam­ma), aki azért igazolható, mert baj­noki mérkőzésen nem játszott a Gammában. MÁVAG: Hárai Pál, Kispest: Perjási Ferenc és Tarján Miklós, SalBTC: Szenes Árpád, BSzKRT: Lévai István, Serege La­jos, Csutorás­ Mihály, Forgács Ká­roly és ifj. Hrubeczki Ferenc, BVSC: László József, Farkas Kálmán é® Nagy Gyula, Hódmezővásárhelyi TVE: Juhász Jenő és ifj. Pyber Zoltán, Kispesti Törekvés: Gyújtó Ede, Szeged AK: Boldizsár Géza, Vörös János és Süli András, Vasas: Sütő Károly, Zörgő János, Balázso­vics László és Magyar Kálmán, Veszprémi Danuvia: Mes­ter István, Ognyenovics Emil, Szika Lajos és Szilágyi Sándor, Komáromi AC: Hornyák Mihály, Jergler Ferenc és Szatyor­ Pál, Újvidéki AC: Tóth László, Makói AK: Varga Jenő, Pécsi VSK: Jávor Imre, M. Pamut, Matuz László, Ceglédi MOVE: Szuh István, Tarsoly Antal, Halweber Fe­­renc és Jankó József, MOVE Per- Törekvés: Vizes Károly, Szarváth Károly, Debreceni VSC: Kádas Ist­ván, Szabadkai AEG: Csikós Sán­dor, URAK: Ábrahám Gyula, Pest­­imrei MOVE: Ulicska Jenő, Ferenc­városi SE: Toronyi Sándor, Kőbá­nyai TC: Béri Vendel, Ceglédi Vas­­utas: Bulárd László, Hangya: Nagy Imre Ernő, Szentlőrinci AC: Fukár Lajos, G. Tóth Péter. D—----□ Lesz-e egyszer MfeH.l­ I a labdarúgóházban J______L­étezővasar? lmJ (Van, aki hisz benne) Szőke II menjen sátorba lakni — A Kispest Gyetvaival tárgyalt (?) — Igen kapós volt Kuli* Bandi —­ Miért van Kaposvár lázban? — N­em érdemes olyan játékost marasztalni, aki menni akar —N­emcsak , elad *, „vesz** is a Z. Danuvia — különös levelet kapott a BE­AC — Nem jó olyan csapatban ró száni, ahol dolgozik is az ember Csevegések a labdarúgóházból Korán érkezők beszélgetnek ítt egyik sarokban: — No, végre megszűnt a játék­os­­vásár. Egyszer már rendezhetnének intézővásárt is. Tudják, hogy az nem is olyan bolondság ! Egyszer még azt is megérjük, — mondja Lengyel Nándor, az QMTK intézője. — Hát egy jó intéző mindenesetre többet ér, mint három rossz játékos, ot toldja meg a zuglói „tata". ■— Hogy milyen sokat számít egy jó vezetőség, itt van a kolozsváriak példája. Merem állítani azt, hogy az Opata—Szaniszló—Soponyai­­hármas­nak igen nagy része van abban, hogy a Kolozsvár olyan remekül szerepel­t— fejezi be Lengyel Nándor. Szőke is melegen érdeklődik az intézők között: — Urakma, intéző urak! Hála a labdarúgásban eltöltött önzetlen mun­kásságuknak, talán akad önök kö­zött olyan is, aki egy „házacskát" kapart össze. Szűk lett a jelenlegi lakásom. Szeretnék egy nagyobbat. Hátha akad önök között olyan, aki tud nekem egy nagyobb lakást adni. .— érdeklődik tréfálkozva a neves játékvezető.­­— Hát nézze, kedves Szőke úr, ha megelégszik a gárdonyi „tekend" há­zammal, nagyon szívesen a rendelke­­zésére bocsátom, — mondja Fiola Antal.­­— Én sátrat adnék neki, hadd ed­ződjék alatta a tavaszi „meleg" idényre, — jegyzi meg tréfásan So­­ponyai.* — Hová olyan vágtatva* — kér­dezik a kispesti Szűcs Nándort. — Még egy játékost igazolunk vil­lámmal! — És ki azt •— Perjésit a WSC-ből! — Már kösd. •v— Jobb későn, mint soha. Ezzel eltűnik az egyesbíró szobá­jának ajtaja mögött. A kaposváriak pesti képviselője újságolja: — Nem se tudom, volt-e valaha Kaposvár olyan lázban, mint most. — No miért ! Csak nem Szabadkai miatt ! — Azért is, de nem az a nagy iz­­­galom oka. Még majdnem egy hónap választ el bennünket február 16-tól és máris mindenki a Nagyvárad el­leni barátságos mérkőzésről beszél. Olyan is van, aki már meg akarja váltani a jegyét előre, hogy láthassa Bodoláékat. Valaki bedugja a fejét az igazoló egyesbíró szobájának az ablakán: — Kérem, nagyon szeretném tud­ni, hogy melyik egyesület kit iga­zolt vitámmal. A titkárnő kiszól: —­ Sajnos, e pillanatban nem­ tu­dunk erre felváágosítást adni, mert olyan nagy tömeg igazoló lapunk van, hogy egy-két nap beletelik, amíg feldolgozzuk. A legnagyobb baj az, hogy mindenki az utolsó pilla­natban nyújtotta be az igazolásokat. A legtöbbje ezzel a fel­iáltással: „Jaj, remélem, még nem késő!“ Ezek után az én szerény vélemé­nyem az, hogy a villámigazolásokra nem kellene nápolyit adni az egye­sületeknek, hanem esik öt percet,— fejezi be tréfásan a titkárnő. — Uraim, ajánljanak nekem­ né­hány jó csatárt, — mondja Csőre, a fő „cupringer".­­— Mi az, már bennünket is be álcáz avatni ennek a „mesterségnek”” a titkaiba? —­ kérdezik többen te. — Dehogy-dehogy. Komolyan be­szélek. Az OeSC-nek, ahol mint edző működöm, szüksége lenne néhány jó játékosra. Így van ez. Annyian jöt­tek hozzám, hogy ajánljak nekik já­tékost, meg játékosok, hogy ajánljak nekik egyletet, hogy most, amikor nekünk kellene, nincs már szabad já­tékos! — fejezi be keserűen Csere. * Régen nem látott, ismerős arc tű­nik fel a folyosón. Romhányi, a szol­nokiak hajdani Intézője. Már száll is felé a kérdés: •— Csak nem kapcsolódik be ismét szorosabban a Szolnok életébe ? — De igen. Éppen most jelentet­tem be, hogy Mészáros helyett én veszem át a Szolnok intézőségét, — feleli Romhányi csendesen. # — Látják, ezért nem érdemes az olyan játékost tartani, aki el akar menni, — mondja egy intéző, amint Kanyar egy eglítő szobájából kijön. — Miért? —• Három játékos jelentette be ajánlott levélben az MLSz-nek, hogy kilép az egyesületéből. — Kik azok? — Földi Tibor a Ganzból, Polyvás a Temerinből és a KVSC tehetséges játékosa, Zakariás. * Pleiner mondja Máté Bélának, a Vasa® pénztárosának: — Hát t sajnálhatjátok, hogy a , Jaksit“ nem igazolták le villámmal, ő éppen a Vasas csatársorába való lett volna. Hiszen az ősszel is egy jóllövő középcsatár hiányzott. Úgy lőni pedig igen kevés magyar csatár tud, mint Jakab. " Nyugodjon meg ,fater", mi ezt ■mind tudtuk. És Jakab volt az első számú jelöltünk, de olyan nagy volt a tárgyalások alatt a két egyesület között az anyagi különbség, hogy nem sikerült áthidalni. No de mi van a Z. Dunávárval? Állandóan csak f eladoa ! — Miért? Éppen a napokban egyeztünk m­eg az MRTSE-vel és át­adták a tehetséges, fiatal jobbszél­sőjüket, Sáryt.* Az előszobába Reinhardt József, a BEAC hajdani válogatott csatára lép be. Többen azonnal megkérdezik: — Ni csak, kit látunk. Csak nem ak­ár a BEAC is villámmal igazolni ! — Isten ments. Egy nagyon külö­nös eset miatt vagyok itt. Ma hiva­talos levelet kaptunk az MLSz-től, amelyben felszántják a BEAC-ot, hogy egy első csapatbel játékosát három napon belül, felfüggesztés terhe mellett adja ki. A levélhez mellékelték a valámigazoló lapot is. A legérdekesebb az ügyben az, hogy a játékos egyetlen szóval se­m tett erről nekünk említést. Különben is végigjátszotta az egész őszi idényt. Kíváncsiak vagyunk, mi van a dolog hátterében. Hiszel Reinhardt odaszólt Mészá­ros irodaigazgatónak: — Beszélhetnék kérem ebben az ügyben Kulcsár elnök úrral ! —­ Sajnos, ma este bajosan, mert elnöki ülés van, amely féltízig is el­tarthat. Szíveskedjék holnap jönni. «­ Egy NB-s játékos kesereg. — Egy bizonyos. Nem jó olyan csapatban dolgozni, ahol játszik is az ember. Ha győz a csapat, akkor min­denki körülveszi a munkahelyén. Ha pedig kikap, akkor még a köszönését sem fogadják az embern­ek. Ez bizony már megtörtént velem néhányszor. A hallgatók közül igen sokan he­lyeselnek.*­­,• Az egyik gavallér intéző egy utalványt adott át Ormi bácsinak, az MLSz altisztjének: — Itt van, kedves Grey bácsi, két fröccsre szóló utalvány. Fogyassza el egészséggel. Egy nagyhírű edzőnk megszólalt Hát ez is megér két pengőt. ___ Talán négyet is — toldják meg.Magam sem tudom­, hogy álla­nak most a borárok! — jegyzi meg az edző. — Ez biztos, mert a­kkor nem becsülte volna le azt az utalványt — bizonyítják többen. « Vitéz Áronffy Janky Béla száza­dos mondja: — Nagyon sajnálom, hogy Katik Bandi barátom olyan várállatral elígérkezett a kolozsvári Bástyához. Szerettem volna ugyanis őt a leven­ték országos edzőjének megnyertje, de mint mondta­, Rapcsák Max Kolozsvárhoz fűzik, ezért válasz­­totta a Bástyát. Megsúghatom külön­ben, hogy a kaposvári Rákóczi te tárgyalt Katikkal, de a kaposvári vezetők­­ nem beszélgettük vele elég tüzetesen s így abban iogadtak a tárgyalások. A­miyen na­gy értéket vesztett bulikkal a KRAC, ugyan­olyan értéket nyert iszoOMJ a Já­oss­­vári Bástya. Remélem, hogy a­ kolozsvári levente labdarúgás ten­­tésébe azért be, tudora majd őt kapcsolni. Is Papp János, a Kispest főtitkára kérdezi az előszobában: — Nem tudnak m urak egy fő balszélsőt . Egy hang lesről: — Talán Gyetvai megfeldthet Po­pp János félig tréfásan feleli: — Néhány hete talá­n nem is lett volna ilyen tréfás ez a megjegy­zés ... Talán még ma sem olyan tréfás... 3 Kertész Géza ideiglenes működési engedélyt kap (?) Az MLSz elnöki ülése Az MLSz országos elnökség­e a legutóbbi ülésen a következő ügyek­kel foglalkozott: Kertész Gézának az Újpest Fű­hez és Békés Jánosnak az ózdi VTK­­Hoz edzőként való szerződését az elnökség egy előbbi ülésen nem vette tudomásul. Most a két edzőnek be­­a irányára, a fennforgó méltányos­­sági okok miatt az MLSz azt a ja­vaslatot terjesztette fel az OSK-hoz, illetőleg a sportmester vizsgáztató bizottsághoz, hogy a két edzőnek ideiglenes működést adjanak addig is, amíg a legközelebbi edzői tanfo­lyamon vizsgát nem tehetnek. A Szolnoki MÁV SE javaslatát a villámigazolások újabb szabályozása tárgyában az GT elé terjeszti. Az OTSE felülvizsgálati kérelmét a Várpalotai SE elleni mérkőzése ügyében elutasította. A NAC ama kérését, hogy feb­ruár 13-án Zágrábban a Gradjanski­­val megmérkőzhessek, az MLSz pártfogólag terjesztette az OSK- hoz. Az elnökség úgy határozott, hogy ha a bécsiek is akarják, akkor már­cius 26-án Bécsben kiállítja Buda­pest válogatottját Bécs ellen. A visszavágót április 23-án Budapes­ten rendezné meg az MLSz. Az elnökség köszönetet szavazott Bertha Sándornak, az Edzők Testü­lete szövetségi biztosának azért a munkáért, amelyet az EU három­napos táborozása körül kifejtett. Tudomásul vették a következő edzői szerződéseket: Békéscsabai .Törekvés: Kristóf Károly, Szegedi VSE, Ber­­kessy Elemér, Makói VSE: Veszelei József, Ngyszöllősi SE: Schus­ter Béla, Szegedi HTSE: Priszlinger Ferenc, Debreceni VSC:: Mól­é János, Hungária 8C: Populos István, Ti­pográfia: Tamási Zoltán, Győri ke­rület: Horváth Pál, MOVE-kerület: Budavári Károly. Utasították az ET-t, hogy a gyúrók részére,létesí­tendő alosztály ügyében ügyrendet dolgozzon, ki és javaslatot terjesszen az MLSz elnöksége elé. Azon egye­sületek, amelyek ez év február 19-ike déli 12 óráig nem terjesztik be az edzőikkel kötött szerződést, játék­jogukat azonnal elvesztik. Tejet az ifjúságnak! Látogatás a budapesti ifik torna­termi edzésén !­­Csütörtökön dél u­tán látagintist töltünk a Fér­ Vasutat­ pecesnti tornatermében edzés­t tartó budapesti ifiknél. Látogatá­­sunkról az alábbiakban­ számolunk bel.­ Szabó Pál szövetségi edző fúlhat előtt néhány perccel érkezik, akkorra már teljes az ifik létszáma. Itt van már Kiss Gábor szövetségi edző és Horváth Gyula testnevelő tanár is. Addig is, amíg a „hivata­los" edzés megkezdődik, e­z ifik nagyszerűen elszórakoznak. Tucatnyi kis bőrlabda kerül elő s a megbe­­öltíte­tt játékosok ezzel gyakorolják a pás,szólást és fejelést. Néhány­an még „kapura" is lőnek, még hozzá mezítláb! A kapufákat ezúttal két bordással jelenti. Háromnegyed hat után Horváth tanár a tápjába fúj és máris megkezdődnek a pompás gimnasztikai gyakorlatok. A játéko­sok láthatóan mindent nagy kedvvel és élvezettel csinálnak. „Ameriká­­zást“, azaz kisebb csalásokat sehol sem látunk ... Mintegy ötven ifjú dolgozik a teremben. Szabó Pál mondja róluk: —■ Igazán csak megelégedéssel beszélhetek a fiúkról. Olyan lelki­­ismeretesen és szorgalmasan dolgoz­nak, hogy ezért külön dicséretet érdemelnek. Nézzük a játékosokat... A leg­különbözőbb színű ingekben edznek, ahány egyesület, annyiféle ing. Sőt! Még az egyesületeken belül is külön­félék néha az ingere, hiszen olyan csajaitok játékosai is vannak Itt, amelyek bizony nem duskálkodnak a földi javakban... Bellát nem is ez itt a fontos, hanem a tehetség, no meg a szorgalom és a jókedély..­­Jó háromnegyed óra múlva Szabó Pál és Kiss Gábor veszi kézbe a fiú­kat. Két soportban dolgoznak, egyelőre azonban csak az aspró bőr­­labdákkal. A két edző nemcsak el­magyarázza, hanem meg se mutatja, mit hogyan kell csinálniok a fiúk­nak. Sorra kerül a fejelés, a passzo­lna, a labdavezetés, a toppolás. Szabó és Kiss elmagyarázna a játé­kosoknak, hogy ezekkel a kis lab­dákkal kell először bánni tudniuk, akkor azután a nagy labda is enge­delmeskedni fog nekik. Mintegy másfél óra hosszat tart az edzés. Utána a játékosok sietnek a Ma, szám haló­l délután fél 2 órakor a M­agyar ügető­­verseny Egyesület versenyt rendez fürdőszobába, mert várja őket a finom tej. Közben Kiss Gábor ezt mondja: — Minden második edzésnapon elméleti előadások­at is tartunk. Elő­ad­ást tartott már többek közt Kal­már Jenő és Kiss M. Ernő is. Legutóbb Szabó Pál tartott előadást a játéktech­nikáról, legközelebb pedig én kerü­lök sorra. A tejkiosztás ellőtt a­­fiúk sor­számot kapnak, mert mint Szabó Pál mondja: — Olyan étvágyuk van ezeknek e gyerekekm­ dk, hogy még a vasat se megennék. Hát még a tije-t hogy ree innák meg... ---------------♦-----------------­ A Tokodi CSC kiadta Gerendáéi Bél­a betartó határát a MÁV jK'tort'nak, A Fér. Valután villámmal Jolgagelte Nagy I­ászlót a kis Hungáriáb­ól.

Next