Sporthorgász, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
A DUNAKANYAR KINCSEI Ki ne ismerné a Dunakanyart kicsiny hazánkban? Ismerik a természetbúvárok csodálatos környezetéről, a túrákat kedvelők szebbnél szebb tájairól, végül, de nem utolsósorban a horgászok gyönyörű, de kiszámíthatatlan vizéről, az ott élő és fogható kapitális halairól. Ha végigmegyünk akár a jobb, akár a bal parton, a lenyűgöző tájban gyönyörködve egyik jó horgászhely a másikat éri. Akár egy könyvet is lehetne írni róluk, de én inkább csak egy kis kedvcsinálót adok a vidékhez. Történt egyszer, hogy Ipoly-túránkról hazatérőben megálltunk gyönyörködni a Duna menti tájban, és horgászok lévén a vizet is megcsodáltuk, így hamar észrevettük a halak mozgását, melyek nem lehettek mások, mint első számú kedvenceink: a paducok. Mivel erősen sötétedett, csak a terv született meg a hétvégi horgászatra. A következő szombaton úgy tűnt, az időjárás kegyes lesz hozzánk, a meteorológia kellemes, nyári napot ígért. Kora hajnalban indultunk, és mire megérkeztünk, a nap kezdett ébredezni, sőt, vele együtt a természet és a víz is. Kellemes madárcsicsergés és-ami ilyenkor fontosabb - vidáman fürdőző, locsogó halak fogadtak minket. Gyors vízmérés után, mely szerint kellemes kettes víz folydogált előttünk, nekifogtunk etetőanyagot gyúrni, ami a szokásos mixelt etetőből, áztatott kenyérből és a víz sodrására, valamint mélységére való tekintettel egy kis agyagból állt. Majd elfoglaltuk kiszemelt helyeinket, és vártuk a halakat. Először-jó szokásához híven - Feri kezdett egy jónak ígérkező paduccal, ami sajnos a szákolás előtt lemaradt. Sajnálkozni sem maradt időm, mert bevágtam, s a hal védkezése alapján lehetett volna márna , de nem egészen úgy küzdött, amint torpedók szoktak. Kíváncsian várta tehát a személyes találkozást a meakasztott hallal. Erre néhány kiroh nás után sort is kerítettünk, s örömmel láttam, hogy a kis torkos ne volt más, mint egy kereken 1 kiló szilvaorrú keszeg. „No, ez jó keret", gondoltam, és - hogy a táraszás miatt megriadt halakat visszacsíjam - néhány gombóc repült az előküzdelem helyére. Még szinte le se ért az etetőanyag, amikor Feri perc következtek, és egy hajszálpontos, ugyanakkora szilva lett a jutalma. Rméltem, ez nem véletlen, mert a pad mellett a másik nagy kedvencünk ez hal. Álmom valóra is vált, mert ezen napon fél és egy kiló közötti dudac rúakból ketten huszonnégy darabot fogunk és engedtünk vissza a mérlegel után, csak a két legnagyobb végez tepsiben. De ne vágjunk a dolgok elébe, mi még csak most jött a java! Az elő szilvaorrú után végre a partra segítni (Folytatás a 33. oldalon) Paducok, márnák egymás között Jön már a márna... A mákonyos márna, amely megszédített SPORTIU mmmiz