Sporthorgász, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 8. szám
mint a legjobb búzaföld.” (Dr. szépséget és boldogságot, Polgár Iván: A Velencei-tó - amit a vízimadarak tarka vi- Közgazdasági tanulmány, lága nyújt a természetet 1914) Egyébiránt a legna- szerető és tisztelő, abban gyobb kiterjedésű és a legjobb minőséget adó nádterületek tulajdonosa, az államosításig, a Székesfehérvári Káptalan volt. A nádtermés betakarítását - a haszon feléért - dinnyési nádaratók végezték. Az ipari feldolgozás a Gestetner Testvérek Nádgyárában folyt, 1900-tól kezdve. Manapság - ennek utóda - a Dinnyési Nádüzem próbálkozik ipari-kereskedelmi nádtermék előállításával. Csak sajnos a mai alapanyag minősége már meg sem közelíti a hajdan világhírű és nagy pénzekért értékesíthető velencei-tavi nádét. A nád nemcsak mint termék és áru hozhat hasznot az embernek. Létezik más örömforrás is, nem csak a pénz! Hogy az ember miként bánik a náddal, hogy következetesen, hozzáértően, szeretettel gondozza-e, az sorsdöntően befolyásolja a nádban fészkelő, táplálkozó, megbúvó vízimadarak életét. Jelenleg még 25-27-féle madárfaj (legtöbbjük költöző madár) talál itt otthont tavasztól őszig. Van köztük fenséges, mint például a kócsagok, gémek, héják, kedvesek, barátságosak, mint például a nádirigók, poszáták, récék, szárcsák, vöcskök. Azt írtam: vannak. Sajnos azonban egyre kevesebben. És ez figyelmeztetés! Baj van a náddal... Kár lenne, a náddal együtt, elveszíteni azt a gyönyörködő horgászember számára. A legtöbb horgász szereti a nádas vizeket, mert fölidéz bennük valamit az Elvesztett Éden szép, tiszta, romlatlan világából. Csakhogy a kép már régen csalfa! A Velenceitóban különösen. Mert hiszen évről évre mindegyre kevesebb halat talál a horgász a nádban. Mert ami hal még van, az - kevés kivétellel - már nem a nádban van, hanem a nyílt Nád, víz, iszap 1. ábra élő nád vízszint lepusztult nádtorzsák kemény fenéktalaj Tamás János, a „Kertész”, nádi pontyával 10 SPORTHORGÁSZ