Sporthorgász, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1999-08-01 / 8. szám

mint a legjobb búzaföld.” (Dr. szépséget és boldogságot, Polgár Iván: A Velencei-tó - amit a vízimadarak tarka vi- Közgazdasági tanulmány, lága nyújt a természetet 1914) Egyébiránt a legna- szerető és tisztelő, abban gyobb kiterjedésű és a leg­jobb minőséget adó nádterü­letek tulajdonosa, az államo­sításig, a Székesfehérvári Káptalan volt. A nádtermés betakarítását - a haszon felé­ért - dinnyési nádaratók vé­gezték. Az ipari feldolgozás a Gestetner Testvérek Nád­gyárában folyt, 1900-tól kezdve. Manapság - en­nek utóda - a Dinnyési Nádüzem próbálkozik ipari-kereskedelmi nád­termék előállításával. Csak sajnos a mai alap­anyag minősége már meg sem közelíti a haj­dan világhírű és nagy pén­zekért értékesíthető velen­cei-tavi nádét. A nád nemcsak mint ter­mék és áru hozhat hasznot az embernek. Létezik más örömforrás is, nem csak a pénz! Hogy az ember miként bánik a náddal, hogy követ­kezetesen, hozzáértően, sze­retettel gondozza-e, az sors­döntően befolyásolja a nád­ban fészkelő, táplálkozó, megbúvó vízimadarak életét. Jelenleg még 25-27-féle ma­dárfaj (legtöbbjük költöző madár) talál itt otthont ta­vasztól őszig. Van köztük fen­séges, mint például a kócsa­gok, gémek, héják, kedve­sek, barátságosak, mint pél­dául a nádirigók, poszáták, récék, szárcsák, vöcskök. Azt írtam: vannak. Sajnos azon­ban egyre kevesebben. És ez figyelmeztetés! Baj van a náddal... Kár lenne, a náddal együtt, elveszíteni azt a gyönyörködő horgászember számára. A legtöbb horgász szereti a nádas vizeket, mert fölidéz bennük valamit az Elvesztett Éden szép, tiszta, romlatlan világából. Csakhogy a kép már régen csalfa! A Velencei­tóban különösen. Mert hi­szen évről évre mindegyre kevesebb halat talál a hor­gász a nádban. Mert ami hal még van, az - kevés kivé­tellel - már nem a nádban van, ha­nem a nyílt­ Nád, víz, iszap 1. ábra élő nád vízszint lepusztult nádtorzsák kemény fenéktalaj Tamás János, a „Kertész”, nádi pontyával 10 SPORTHORGÁSZ

Next