Dénes Tamás - Sándor Mihály: Baj-nok-csa-pat! A magyar labdarúgás 13 bajnok klubjának története (Budapest, 2011)

Debreceni Vasutas Sport Club

Reviczky, Horváth, Mertin, Szalontay, Pálinkás, Polaneczky Is örömest vállalnák a fizetésért való futballozást. Melléjük le kellene igazolni Bajkot (DKASE), Fejért (ÚTE), Szegedről visszacsalogatni Vampeticset, és kész is volna a csapat. A MÁV vezetői azonban kijelentették, hivatá­sos sportolókat nem fognak dotálni. Felőlük futballozhatnak a melósok, ha akarnak, viszont árva fityinget sem látnak majd érte. És miközben az egykori rendőrtiszt, dr. Zempléni gőzerővel szervezkedett, nyilatko­zott, toborzott, a színfalak mögött Káldy Zsigmond távirdász, Römer Henry Richárd újságíró, Nussbaum (Nuszbaum) Jenő szeszkereskedő, Szegedi Gyula MÁV-tiszt, a vasutas klub volt vezetője (azt írta róla a Debreceni Hétfői Újság 1926. október 11-én, hogy „a DVSC hátramozdí­­tója”) és társai összeforrasztották a Bocskait. Rögvest deklarálták „a DVSC-től teljesen független új futball club” megszületését, majd azzal a lendülettel magukhoz édesgették a Diószegi útiak keretének krémjét: Farkas Ivánt, Hübner Károlyt, Reviczky Rudolfot, Mertin I Lajost, Mol­nár Ferencet, Polaneczky II Jánost, Szolárszky I Bélát, utóbb Szalontay Sándort, Móré (Moóré) Jánost és Vincze III Jenőt. Megszerezték a két joghallgatót, Rajk Imrét (DKASE) és Fejér Rezsőt (DTE), amint azt Zemp­léni doktor eltervezte. Vampetics István - a Szegedi AK-ból lett Bástyá­nál tett nyúlfarknyi kitérője után - 1927. februárban szintén a BFC-ben kötött ki. A sok mendemonda ellenére a Bocskaiból heten (és nem többen) ju­tottak szóhoz a nagyválogatottban: Eő­ry-Engelhardt Mihály balösszekö­tő, Markos Imre jobbszélső, Móré (Moóré) János középfedezet, Palotás (Pavnicza) István jobbfedezet, Teleki Pál középcsatár, Vágó (Vanicsek) József jobbhátvéd, Vincze III Jenő jobbösszekötő. A hetek Debrecenből berendelve 58 alkalommal öltötték magukra a kiválasztottak uniformi­sát, közülük azonban csak Móré János volt a helység szülötte. Vincze Je­nő a vajdasági Versecről kisgyerekként került családjával Nyilastelep­re, és a DMTK-ban ismerkedett meg a sportág alapjaival, tehát nyugod­tan elkönyvelhetjük debreceninek. (Igaz, a 25 válogatottságának zömét újpestiként érte el. A Guriga becenévre hallgató támadó bocskaistaként hét meccset vívott és két találatot jegyzett a nemzeti tizenegyben. A leg­több gólt a Bocskaiból Markos Imre szerezte, húsz válogatottbeli fellé­pésén ötször talált hálóba.) nek szólított mester emberbarátságtól, kötelességtudattól és jó adag munkamá­niától áthatva segített a pályatulajdonosoknak amatőr csapatuk szervizelésben, úgyis együtt használták a Diószegi úti létesítményt. És még azt sem lehet kije­lenteni, hogy rotációban, mivel a házigazda ügyes marketingfogásból sűrűn ren­dezte mérkőzéseit a professzionális kék-sárgák meccsei előtt. A precíz tréner 1927 nyarán Temesvárról érkezett a Civitasba, ahonnét családjával 1928. ápri­lis 2-án Budapestre költözött. Veszprémbe akart szerződni, ám agyvérzés követ­keztében 1928. november 18-án meghalt. Negyven évet sem élt. Teleki Pál Vágó-Vanicsek József 349

Next