Győri Pál (szerk.): Az olimpizmus szerepe a civilizáció fejlődésében (Veszprém, 1999)
Program
Dr. Takács Ferenc: AZ 1875-1881-ES OLÜMPIAI ÁSATÁSOK KRONOLÓGIÁJA ÉS DOKUMENTÁCIÓJA Az ókori olimpiák helyszínének sorsa a játékok betiltása után. Az ásatási kísérletek rövid története. Curtius tervei és a munkálatok megszervezése. A feltárt leletek időrendi felvételeinek bemutatás. A feltárás eredményeinek összefoglalása Ernst Curtius és Friedrich Adler munkáiban. Az ásatások közvetlen és közvetett hatása az újkori olimpiai játékok felújítására. További feltárások. Olümpia ma. Dr. Szikora Katalin: ADALÉKOK AZ ÚJKORI OLIMPIAI MOZGALOM FELDTÖRTÉNETÉHEZ Az újkori olimpiai mozgalom megalapításában a közvélemény a legnagyobb szerepet a francia Pierre de Coubertinnek tulajdonítja. Kétségtelen, hogy Coubertin személyisége, gondolkodása, egyéni kvalitása, ambíciója és nem utolsó sorban társadalmi rangja, vagyona, tekintélye jelentősen hozzájárult a mozgalom, a játékok sorozatának elindításához. Előtte azonban több olyan személyiség is akadt régészek, történészek, pedagógusok, orvosok, művészek, a testnevelés és a sport ügyével foglalkozó politikusok és más gondolkodók, akik az ókori olimpiák példáját tekintve, azt a saját korukra vetítve, sok esetben annak ugyancsak egy-egy elemét kiemelve már a gyakorlati megvalósítás területén is tettek jelentős lépéseket. Előadásomban konkrétan a XIX. századi görög és az angolszász kezdeményezéseket szeretném bemutatni, kiemelve Evangelisz Zappasz, Ioannisz Fokianosz és William Penny Brooks tevékenységét. Dr. Susan J. Bandy: NŐK SZEREPE AZ OLIMPIAI JÁTÉKOKON ÉS AZ ÚJKORI OLIMPIAI MOZGALOMBAN Az ókori görög mítoszokból, legendákból ismerjük, hogy a görögök elismeréssel tekintettek a fizikai erőt, bátorságot sugárzó nőkre. Ezekből a történeti forrásokból azonban azt is tudjuk, hogy a nőket kizárták a sporttevékenységből, nem vehettek részt az ókori olimpiai játékokon. A nők távoltartása a sporttevékenységtől folytatódott az újkori olimpiai játékok megszületésekor is. Számos a nők sportjával foglalkozó szakirodalom elemezte kizárásuk, félreállításuk és az egyenlőségért folytatott folyamatos harcuk történetét. Pierre de Coubertin befolyására a nők nem vehettek részt az első olimpiai játékokon 1896-ban, Athénben, s a további olimpiákon is csupán néhány sportágban indulhattak. 1928-ig tenisz, golf, íjászat, úszás, vívás és műkorcsolyázás sportágakban volt megengedett a nők részvétele. Hosszú viták után 1928-ban az atlétikai számok is megnyíltak a női sportolók előtt. Az évek múlásával 1996-ig összesen 108 sportágban (beleértve a vegyes páros számokat is) vált lehetővé a nők részvétele az olimpiai játékokon. Különlegesen gyorsan növekedett a női versenyszámok száma 1952 után, mikor is a keleteurópai országok versenyzői egyre nagyobb számban vettek részt a játékokon, s egyre nagyobb lendületet kapott elsősorban Észak-Amerikában és Európában a női emancipációért