Győri Pál (szerk.): Az olimpizmus szerepe a civilizáció fejlődésében (Veszprém, 1999)
Mizerák Katalin. Az ázsiai országok szereplése az újkori olimpiákon
Mizerák Katalin AZ ÁZSIAI ORSZÁGOK SZEREPLÉSE AZ ÚJKORI OLIMPIÁKON Előszó A történelem bebizonyította, hogy Ázsia sohasem válhatott olyan összefüggő egységgé, mint az európai kontinens. Népességének eltérő eredete, földrajzi, kulturális megosztottsága, ma is misztikussá és egyedivé teszi. A világrészek között elfoglalt helye még napjainkban sem mentes az ellentmondásoktól. Ázsia hosszú évszázadokig várt arra a pillanatra, amikor a világ végre felismeri valódi értékeit. Időközben néhányan tudomást szereztek ugyan különlegességéről, de ezután csak a birtoklása jelentett kihívást Európa számára, nem pedig a megismerése. Igazi értékeit viszont sohasem fedte fel az erőszakos betolakodók előtt. Egészen a 20. század végéig türelmesen várt, hogy megkaphassa a kontinensek sorában az őt megillető helyet. Az elmúlt évtizedekben Ázsia lakói bár eltérő indíttatástól vezérelve bebizonyították, hogy hatalmas teljesítményekre képesek az élet különböző területein, gazdaságban, a technikai fejlesztésekben és a sportban is. Az ázsiai térség szerepvállalását az első újkori olimpián (1896) még megakadályozta, hogy az európai nagyhatalmak önkényesen felszeleteljék saját gyarmatbirodalmuk növelése érdekében. Önrendelkezési joguk, külkapcsolataik megbénítása lehetetlenné tette azt, hogy egyenlő félként helyet követelhessenek maguknak a népek barátságát jelképező olimpiai ünnepségeken. Érdemes áttekinteni, mely olimpiákon találkozhatunk először az ázsiai kontinens országaival. Belépésük sorrendje pontosan követi az európai gyarmatbirodalmak hanyatlását, valamint az egyes ázsiai államok politikai útkeresésének irányát, az elmúlt száz évben. (1. táblázat) Valamennyi ország nemzetközi bemutatkozását egy alapos felkészülési idő előzte meg, ami átlagon felüli teljesítményeket követelt a kontinens eltérő fejlettségű és különböző állami berendezkedésű országaitól. A két világháború között a külső politikai nyomás mellett meg kellett küzdeniük önmagukkal is. A két világégést követően ismét el kellett fogadniuk az európai nagyhatalmi politika békeszerződéseit. Az új utakat, egyfelől a Szovjetunió vezette baloldali szövetségi rendszer, másfelől pedig a nyugati demokráciák jelölték ki a számukra. A helyenként több évszázados lemaradással rendelkező országoknak a felzárkózásuk érdekében rövidesen el kellett sajátítaniuk egy tőlük teljesen idegen gondolkodásmódot. Európai mintára, erőszakosan intézményesíteniük kellett kulturális, oktatási és sportéletüket, amely már hosszú évszázadok óta létezett. (A „hosszú orrúak által irányított világ”* csak megmosolyogta ezeket és létrehozta helyette a térség szokásaival, adottságaival ellenkező intézményeket.) Az európai gondolkodásmód elfordította a világ figyelmét az ázsiai értékrend lényegéről. A helyi törvények, a vallási hovatartozás fontossága helyett, egy egészségtelen kétpólusú világszemléletet kísérelt meg ráerőltetni Ázsiára. Egy olyan szemlélet, amely csak az egyéni jólét, illetve az irreális egyenlőség keresés alapján tudta osztályozni saját világát. Az ázsiai államok látszólag fejet hajtottak Európa mindenható akarata előtt, hétköznapjaikba mégis becsempészték őseik szellemi örökségét, így az egyes országok olimpiai szereplésére tagadhatatlanul rányomták bélyegüket a tradicionális sportágak, melyek kizárólag a helyi vallási-ideológiai irányzatoknak köszönhetik életben maradásukat. * Az ázsiaiak, főleg a kínaiak hosszú orrúnak csúfolják az európaiakat. Az elnevezés a boxerlázadás idejére vezethető vissza.