Varga Béla - Pilhál György - Tölgyes Péter: Harmincöt év piros-fehérben (Budapest, 1984)
Húsz szakosztályunk 1984-ben, a jubileum időszakában
Súlyemelés Kd A szakosztály elnöke: Józsa Lajos nyugállományú alezredes. Technikai vezető: Szabó Ferenc. Vezető edző: Ádám László. Igazolt versenyzők száma: 39 (9 úttörő, 5 serdülő, 9 ifjúsági, 2 junior, 14 felnőtt). Szakembergárda: 2 szakedző, 1 edző (3 főfoglalkozású). Létesítmény: XIII., Dózsa György út 53. Nem bántó, egyszerűen tényrögzítő a megállapítás a sikerkovács mesteredzőtől, az idén nyugdíjba vonult Horváth Józseftől származik a huszonhét éves szakosztály esztendőkön át nem volt minőséginek tekinthető. Úgy is mondhatnánk: létezett, vegetált, a mindennapos megszüntetési veszélytől fenyegetve tengődött, valamire való eredmény nélkül. Mígnem megfogalmazódott a cél, a Magyar Néphadsereg reprezentatív sportegyesülete a zuhanó vasak, tárcsák világában is hallassa szavát. Akkoriban „delegálta" a Honvéd fellendülésében nagyon bízó szövetség Horváth Józsefet a piros-fehérekhez, 1975-ben. Ezután alig három esztendő telt el, és Stefanovics Imre személyében felállhatott a szakosztály első képviselője a bajnoki dobogó legmagasabb fokára. A nemzetközi porondon egy - s ez a munka színvonalát jelzi - saját nevelésű fiatal tette le először a névjegyét: Sinkovics Ferenc, aki az IBV-4. hely után az ifjúsági világ- és Európa-bajnokságon már érmet, bronzot szerzett. (Sajnos, ő a későbbiekben a súlyemelő-tehetségek sajátos és eléggé el nem ítélhető magyar példáját követte, fejébe szállt a dicsőség, végül el kellett tanácsolni, elveszett a sportág számára ... ) Pusztán tényrögzítés, de ugyancsak jó képet ad a szakmai színvonalról, hogy öt esztendeje nem zajlott le úgy világverseny, hogy azon ne szerepeljen honvédos versenyző. A kezdő lépésektől nem akármilyen út ez, főként, ha figyelembe vesszük, mennyire munkaigényes sportág a súlyemelés, milyen nehezen szaporítható az erő, fejleszthető a nagyon is lényeges technika. És tulajdonképpen máris a jelenben vagyunk, amelynek meghatározó egyénisége a saját nevelésű - érdekes, ugyanúgy lábatlani származású súlyemelő, mint Sinkovics - Hlavati András. Az 1981. évi ifjúsági szakító-világbajnok, aki a felnőtt VB-n is jól mutatkozott be, az összetettben pontot szerzett hatodikként, s ugyanakkor saját ifjúsági világcsúcsának megjavításával a szakításban ezüstérmes lett. Lendületét megtörte ugyan, hogy sokat bajlódott combizom-szakadásával, de ma is a magyar súlyemelés egyik ütőkártyája. Van tehát a két nemzetközi szintű versenyző - Stefanovics és Hlavati -, de sokat várnak a saját nevelésű, 23 esztendős Csóka Pétertől, aki a váltósúlyban 1983-ban már bajnokságot nyert, s mindössze három kilogrammal maradt el a nemzetközi szinttől. A kis létszámú szakosztály mindössze tíz minősített sportolóval rendelkezik, közöttük kettővel számolnak komoly reménységként. Egyikük, Mészáros István nem akármilyen bravúrt hajtott végre: minden korosztályban nyert eddig országos bajnokságot. Tehetsége igazolására egy sokat mondó tény: serdülőként a napjaink legnagyobb ígéretének tartott Szanyi Andor csúcsait javította meg.