Varga Béla - Pilhál György - Tölgyes Péter: Harmincöt év piros-fehérben (Budapest, 1984)
A jövő bajnokai
A jövő bajnokai Az eltelt 35 esztendő során szakosztályaink újra és újra felfrissültek. A Honvéd vonzóereje erős volt. A fiatalok oda kívánkoztak, ahol a legnevesebb sportolók versenyeztek. Ők voltak a példaképek. Az első években a hagyományos módon folyt a toborzás. A későbbiek során megindult a Honvédban is a tervszerűbb utánpótlás-nevelés. Fontos, hogy erről a hatalmas szervező és nevelőmunkáról beszéljünk, megadjuk a tiszteletet azoknak, akik az első lépéseket tervezték, s a munka oroszlánrészét vállalták. 1963 szeptembere jelentős dátum a Honvéd életében, ekkor jött létre a sportiskola. A kerületi sportiskolák tapasztalatait leszámítva, egyéb kiindulópont nem akadt. A szervezés, az oktatás, a tematikai és a pedagógiai problémák, továbbá a technikai és felszerelési feltételek gyors megoldása sok gondot okozott a szervezőknek. A 250 növendéket kezdetben 10 szakvezető oktatta. A sportiskola intézményének alapjait a labdarúgó-, a torna-, a kézi- és kosárlabda-, az atlétikai, az úszó- és az általános szakosztály jelentette. Később jött létre a birkózók és a cselgáncsozók szakága. Döntő változást hozott 1967-ben az MTSH új határozata az iskolák új rendszerét illetően. A határozat értelmében a XVIII. és XIX. kerületi sportiskolák is a Honvédhoz kerültek át. A létszám a korábbinak a háromszorosára emelkedett, 1968-ban már 930 fiatal gyakorolt. A hatvanas évek végén a tervek, a szakmai kérdések kerültek előtérbe. A felvételi vizsgákat és a bázisiskolák megszervezését követően a szakmai feladatok jelentették a fő területet. A legjelentősebb célok között szerepelt azokban az években is a sportág megszerettetése mellett a Honvéd iránti tisztelet erősítése. A hetvenes években egyre dinamikusabbá vált a sportiskola és a felnőtt szakosztályok kapcsolata. Egyre több saját nevelésű fiatal került az első csapatokba. Nagyon sokan közülük a hazai és a nemzetközi ifjúsági és junior viadalokon tették le névjegyüket. Ma már egyre népesebb azoknak az élversenyzőknek a száma, akik mögé ezt írhatjuk: saját nevelés. Birkózásban Sipos Árpád, Bódi Jenő úgy jutottak el a felnőttek közé, majd a magyar válogatottba, hogy előtte ifjúsági és junior világbajnokok voltak a Honvéd színeiben. Cselgáncsban Ozsvár András a lőrinci sportiskolából úgy indult el a világhírnév felé, hogy közben az ifiknél EB-t nyert. Később Tóth Béla junior Európabajnok lett. A kajak-kenu szakágban mintegy százra tehető a fiatalok száma. A szakosztály egyre inkább a saját utánpótlásra kíván építeni a jelenben és még inkább a jövőben. Öttusában jó az utánpótlás évek óta. A legutóbbi évek „termése": Buzgó József, Lázár Péter és Fábián László. Fábián junior világbajnokságot nyert, és az IBV-n első helyen végzett párbajtőrcsapat egyik erőssége volt. A súlyemelőknél évek óta kitűnő az utánpótlás. Sinkovits Ferenc az ifi VB-n és EB-n bronzérmet nyert. Hlavati András junior EB-aranyérme jelzi, hogy a szakosztály korábban alapozta meg jelenét és holnapját. Tornában is minden korosztály kitermeli a maga híres versenyzőjét. Guczoghy György 16 éves korában az IBV-n aranyérmes, az ifjúsági EB-n pedig nem sokkal később az összetettben negyes