Varga Béla - Pilhál György - Tölgyes Péter: Harmincöt év piros-fehérben (Budapest, 1984)

A jövő bajnokai

A jövő bajnokai Az eltelt 35 esztendő során szakosztá­lyaink újra és újra felfrissültek. A Hon­véd vonzóereje erős volt. A fiatalok oda kívánkoztak, ahol a legnevesebb sportolók versenyeztek. Ők voltak a példaképek. Az első években a hagyományos módon folyt a toborzás. A későbbiek során megindult a Honvédban is a tervszerűbb utánpótlás-nevelés. Fon­tos, hogy erről a hatalmas szervező és nevelőmunkáról beszéljünk, megadjuk a tiszteletet azoknak, akik az első lépé­seket tervezték, s a munka oroszlánré­szét vállalták. 1­963 szeptembere jelentős dátum a Honvéd életében, ekkor jött létre a sportiskola. A kerületi sportiskolák ta­pasztalatait leszámítva, egyéb kiinduló­pont nem akadt. A szervezés, az okta­tás, a tematikai és a pedagógiai prob­lémák, továbbá a technikai és felszere­lési feltételek gyors megoldása sok gondot okozott a szervezőknek. A 250 növendéket kezdetben 10 szakvezető oktatta. A sportiskola intézményének alapjait a labdarúgó-, a torna-, a kézi- és kosár­labda-, az atlétikai, az úszó- és az álta­lános szakosztály jelentette. Később jött létre a birkózók és a cselgáncsozók szakága. Döntő változást hozott 1967-ben az MTSH új határozata az iskolák új rend­szerét illetően. A határozat értelmében a XVIII. és XIX. kerületi sportiskolák is a Honvédhoz kerültek át. A létszám a korábbinak a háromszorosára emelke­dett, 1968-ban már 930 fiatal gyako­rolt. A hatvanas évek végén a tervek, a szakmai kérdések kerültek előtérbe. A felvételi vizsgákat és a bázisiskolák megszervezését követően a szakmai feladatok jelentették a fő területet. A legjelentősebb célok között szerepelt azokban az években is a sportág meg­szerettetése mellett a Honvéd iránti tisztelet erősítése. A hetvenes években egyre dinamiku­­sabbá vált a sportiskola és a felnőtt szakosztályok kapcsolata. Egyre több saját nevelésű fiatal került az első csa­patokba. Nagyon sokan közülük a hazai és a nemzetközi ifjúsági és junior via­dalokon tették le névjegyüket. Ma már egyre népesebb azoknak az élverseny­zőknek a száma, akik mögé ezt írhat­juk: saját nevelés. Birkózásban Sipos Árpád, Bódi Jenő úgy jutottak el a felnőttek közé, majd a magyar válogatottba, hogy előtte ifjú­sági és junior világbajnokok voltak a Honvéd színeiben. Cselgáncsban Ozsvár András a lőrin­ci sportiskolából úgy indult el a világ­hírnév felé, hogy közben az ifiknél EB-t nyert. Később Tóth Béla junior Európa­­bajnok lett. A kajak-kenu szakágban mintegy százra tehető a fiatalok száma. A szak­osztály egyre inkább a saját utánpót­lásra kíván építeni a jelenben és még inkább a jövőben. Öttusában jó az utánpótlás évek óta. A legutóbbi évek „termése": Buzgó Jó­zsef, Lázár Péter és Fábián László. Fá­bián junior világbajnokságot nyert, és az IBV-n első helyen végzett párbajtőr­­csapat egyik erőssége volt. A súlyemelőknél évek óta kitűnő az utánpótlás. Sinkovits Ferenc az ifi VB-n és EB-n bronzérmet nyert. Hlavati And­rás junior EB-aranyérme jelzi, hogy a szakosztály korábban alapozta meg je­lenét és holnapját. Tornában is minden korosztály kiter­meli a maga híres versenyzőjét. Guczo­­ghy György 16 éves korában az IBV-n aranyérmes, az ifjúsági EB-n pedig nem sokkal később az összetettben negyes

Next