L. Kelemen Gábor: Hajrá Honvéd programmagazin. Vaskuti aranyútja. Szepi bácsi - piros-fehérben."Csevegés" Csonttal (Budapest, 1980)
Vindisch-testvérek
Az élmény még friss. A tengerjáró hajón a matrózok az életmentést gyakorolták. Vízbe esett ember mentését. Az első lépés: elrohanni a mentőövért és... Nem tudom miért, de ez a mentőöv jutott az eszembe, amikor felkerekedtem, hogy a Bp. Honvéd ,,problémás" szakosztályainak (súlyemelés, tenisz, evezés, lovaglás) életébe bepillantsak. Hogy miért nem tudnak ezek a szakosztályok igazi, külföldön is méltánylandó, nagy visszhangot kiváltó eredményeket felmutatni? Az okok különbözőek, de egy biztos : nem az ,,úszni" tudásukon múlik. A lovardában a csend az úr. Amikor dr. Kollár Kornél vezetőedző végigtekint birodalmán, szeme szinte simogat, amint mesél: - Mindent az olimpiának rendeltünk alá! Én irányítottam a válogatott felkészülését. 1936 óta magyar lovasversenyzők nem szereztek pontot az olimpiákon, most végre sikerült! Csak Ákos Ajtony balszerencséjét feledhetnénk. Az utolsó moszkvai edzésen lovas Peer Gynt lesántult, és így a legtapasztaltabb, a felkészülésben a csapatért legtöbbet tevő, egyetlen Honvéd-versenyző a lelátóról volt kénytelen nézni társai küzdelmét. De már Los Angeles a cél. Ott már - ha kiutazik a lovascsapat - Honvéd-versenyzőnek is kell indulnia. A kell szócskát megnyomja. Tízéves forma kisfiú lép oda hozzánk: - Kornél bácsi, melyik lovat vihetem? És dr. Kollár Kornél néhány pillanatra elfelejtkezik az újságíróról. Magyaráz a kissrácnak. Igen, ilyen utánpótlással nem lesz nehéz megtalálni Ákos Ajtony, a Budapest-bajnok Sári Viktor, vagy a junior bajnok Papp Tibor majdani utódait. A moszkvai olimpia erkölcsi sikerét a piros-fehér lovasok is igyekeznek a jövőben kihasználni. A Dózsa György úton egy miniterem a súlyemelők otthona. Talán egy igazi versenydobogó se férne el benne ... - Eredményeket itt is el lehet érni - válaszol a fel nem tett kérdésre Horváth József vezetőedző. - Bizonyság erre, hogy először került ki Honvéd-versenyző az olimpiára. Stefanovits Imre ötödik helyezésével és országos csúcsaival helyt is állt. Vagy ott van Csóka Péter, Hlavati András és Erős Pál kitűnő szereplése az ifi VB-n és EB-n. Vagy például: az országos bajnokság pontversenyét a Bp. Honvéd nyerte! Csakhát azóta 4 (!) felnőtt versenyzőnk maradt! A legkiválóbbakat tudjuk az egyesületnél tartani, hiszen sem foglalkoztatni, sem egzisztenciát nyújtani nem tudunk nekik. Ez az utánpótlás helyzetére is kihat. Tömegesíteni lehetetlen a sportágat a szűkös körülmények miatt. Ennyi telik tőlünk. A következő állomás a margitszigeti teniszparadicsom. Nyolc kitűnő pálya, szép klubház, ami szem-szájnak ingere. - Van néhány jó felnőtt játékosunk, de sajnos ennek ellenére sem lehetünk boldogok - mereng el Papp Bertalan szakosztályvezető. - Most isszuk meg a levét annak, hogy évekig nemigen törődtünk az utánpótlással. De ez a szemlélet a múlté. 1981-től minden erőnket utánpótlásunk megteremtésének szenteljük. Bevezetjük a sportiskolai rendszert, széles alapokat szeretnénk teremteni. De ehhez nagyon kevés az egy játékosedző és a három mellékfoglalkozású szakember! Még két oktatóra lenne szükségünk, és reméljük, hogy ez az égető problémánk mihamarabb megoldódik. Néhány év múlva már nem a bentmaradásért, illetve a felkerülésért kell majd szurkolnunk ... A teniszezők önkritikusan belenéztek a tükörbe, s tudják, hogy az ma még torzít. De a felismerés már az a szebb jövő felé! E sorok írásakor még nem dőlt el az evezősszakosztály sorsa. Minden évben felmerül a feloszlatás gondolata, de aztán „szintentartás" felkiáltással folytatják a munkát. Buza József, aki egyszemélyben az egyik legeredményesebb versenyző és az eltávozott Fock Imre helyett megbízott edző is, reménykedik, sőt kisebbfajta szenzációval is szolgál. -Hozzánk tart Ódor Lajos Agárdról! Nem kétséges, ma ő a sportág első számú férfiversenyzője. Átigazolásával rendkívüli módon megerősödnénk, a bajnoki pontversenyben esélyünk lenne a Csepel mögött a második helyre is. De ehhez hajók kellenének! A mostaniakban lehetetlenség versenyezni, hiszen szép lassan elsüllyednek alattunk. Akkor az 1980-ban, versenyegyesülésben nyert három bajnokságra még rátennénk néhányat. S már csak Honvéd-versenyzőkkel ! Hamar befejezzük a beszélgetést, mert edzésre siet. Fanatikus ember. Hajnalban kel, elvégzi a saját edzését, majd a többieknek segít. Aztán délben ismét hajóba ül, délután újra a többieket irányítja. Eddig „szinten tartott". Ezután? Hogy miért nem tud a lovas-, a tenisz-, az evezős- és a súlyemelő-szakosztály igazi, külföldön is méltánylandó eredményeket felmutatni? Az okok különbözőek, de egy biztos: nem az „úszni" tudásukon múlik. És még csak nem is az ár sodrásán ! S. J. 46 HONVÉD