Németh Antal (szerk.): Honvéd program. Velünk történt 1949-1979 (Budapest, 1979)
Edzéssztorik, táborélmények
nem játszhat a budapesti junior Európabajnokságon. Fogadkozott, le fogja tépni karjáról a gipszet - mert ez volt az oka a csapatból történő kimaradásának - másfél hét kényszerszünet után pedig meg is tette. Beállt a zuhany alá, leáztatta a kötést, majd játékra jelentkezett. Amikor pedig nem akarták az edzők beengedni a vízbe, könyörgőre fogta... Végül saját felelősségére kapott rajtengedélyt, s bár iszonyú kínok között küzdötte végig az EB-t, egyik legjobb csapattag volt! Franke László rúdugró már nem volt ilyen elszánt, nem követte Magyari példáját. Szerencsére. Neki ugyanis felsőkar- és kulcscsonttörése volt. Az előzmény? Egyik edzésről villantjuk fel a drámai jelenetet. A kiváló atléta átvitte a magasságot, már érkezett is viszsza - csakhogy nem az ugródombra, hanem mellé, a földre. Öt métert zuhant... S mi történt később? Egy évet kihagyott a bátor „rudas", majd ismét megjelent az edzésen. S nemcsak hogy tréningezett, a bajnokságon is elindult. S nemcsak hogy elindult, ő nyerte az 1979-es esztendő legnagyobb hazai viadalán az aranyérmet. Enyhén szólva: göröngyös pályafutás. De göröngyös Buzgó József öttusázóé is. Különösen a lovaglással volt sok baja. Igaz, az ő esete már vidámabb. Mindig szorongó szívvel érkezett az egykori válogatott úszó a lovardába. A legkisebb hiba után is felcsattant Szakácsi mester hangja: „Lovat adhatunk, de eszet, azt nem." Vagy: „A ló, az jó, veregesd meg, szállj le, és sétálj vele öt kört a vágtapályán." A vágtapályán rendszerint térdig érő por, esetleg sár volt az időjárástól függően. A rossz nyelvek szerint Józsinak a sok „sétálástól" erősödtek meg a lábai. Lehet benne valami... Mindenesetre azóta a válogatott egyik legjobb futója. Az öttusaistálló egyik tagja volt Szike. Néhány éve azonban Apajon található. - GYES-en van - magyarázza hajdani lovasa, Ákos Ajtony. - Egy „baba" már Franke még nem tudja mi történik néhány másodperccel később... Buzgó ma már mosolyogva emlékezik a múltra